Azaz nem is most, tegnap voltam. Na de ekkora lúzert azért tényleg ritkán láthatni. Fél nyolckor jöttem rá, hogy a ruhám Pomázon van. Amúgy semmi extra, a ballagási ruhám, de valahogy annyira beleéltem magam, hogy rögtön tudtam, hogy akkor otthon maradok. Hiába cipő és hiába hajvágás, valamint hiába a számtalan szebbnél szebb ruha ígérete Anditól abban a percben. Sóhaj.
Végül kivettük és megnéztük Julival és Melittával a Bella Marthát, és három pizza és három tábla csoki közepett megnéztük. És mivel egyben csak németül volt hajlandó lejátszani, kb. húszperces blokkokban file-onként megnyitva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése