Asszem, a nap legjelentősebb híre, hogy megvettük Timivel a karácsonyi zenegépem (nem pont ilyen, de ez a leghasonlóbb hozzá). Élmény volt a vásárlás: „Mennyibe kerül? MP3-at tud? Írható CD-t? És ébreszteni? Igen, köszönjük, ez lesz az.” Aztán egymás közt: „És még jól is néz ki.”
Hazavinni már Melitta segített biciklivel, a 12 kiló még hagyján, de egy ilyen doboznak igen rossz a fogása. Otthon aztán hármasban összeraktuk (végre lekerültek a polcról a másfél éves jegyzeteim, yeah), egyedül az FM rádió csatlakozóját nem találtuk meg. De szól, szépen és hangosan (erre akkor lesz szükség, ha a szomszéd házaspár ismét nekiáll konfliktust kezelni, ahogy szokta...).
Este talentumoztunk, untam egy kicsit időnként, de egyre inkább beletartozom a csapatba, és ez jó érzés. És jó volt látni BÁgit (irtó gömbölyű már!), meg az is jó volt, hogy mondta, hogy épp ő is szólni akart, hogy találkozzunk már. Úgyhogy szombaton pár órával előbb megyek ki Újszentivánra bulizni.
Amúgy meg a fejem fölött hullik szét darabokra a lelkes, ami nem túl szívderítő. Viszont fél éve először örülök, hogy Attila nincs itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése