Tegnap este, misére menetben láttam valakit (elmentem mellette, alig lehetett két méterre), aki guggolt a téglapárkány oltalmában, és nagyon el volt valamivel foglalva.
Ma reggel azon a helyen találták meg széjjelfeszegetve a Dóm egyik (így immár csak néhai) perselyét. Ha nem kerül szóba a plébánián, soha többet nem jut eszembe a fószer; így inkább elmeséltem a rendőröknek. Szóval betörtek, vagy lehet, hogy inkább kitörtek, de innen nem folytatom, mert mégis csak.
A jegyzőkönyvet felvevő 30-35 közötti rendőr (hadnagy?) következetesen tegezett. A csengőhangja pedig a szájbergyerek. Azt talán már nem is ragozom, hogy nemigen volt helyesen leírt szó a jegyzőkönyvben... (Viszont egész normálisakat kérdezett, a májusi kollégájával ellentétben — igaz, ez a mostani lélek talán járt is a helyszínen, nem úgy, mint az akkori.)
Amúgy: ez lett az októberi házfoglalásból; ez meg — kapaszkodni! — hajléktalan kisgyerekeknek óvóda Pesten.
S megérkezett Bukarestből is a Diszkriminációellenes Tanács ajánlása a csángókról. Semmi sem olyan fontos, mint a kapcsolati tőke, és ebből a szempontból, bár nem állok éppen rosszul, van még mit tanulnom innen-onnan. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése