Innen két felvonás hiányzik

jelesül a Lúzerségem története c. folytatásos tragikomédiából, de valahogy nincs most kedvem közkinccsé tenni őket.
A lényeg, hogy úsztam végre, nem sokat, de ahhoz épp eleget, hogy megint megérezzem, ez az igazi közegem, a víz. Okosan van kitalálva ez a magzatosdi (gondolom, oda megy vissza a lelkesedés). Kicsit a melegben is áztam, amiről persze a Jónás-vers jutott eszembe, meg Fke: „Szuper. Bár nem innen tanultam el a meleg vízben való megbékélést. :-)” (2005. jan. 18.)
A verset adandó alkalommal talán beírom, de nem biztos, hogy lesz kedvem. A 2004-es (?) Szép versekben van benne.