Lássuk az elmúlt másfél nap fontosabb eseményeit.
A képviselő néni tegnap felette mézesmázos volt, természetesen kijön, és a „közös céljaink” meg hasonlók.
Lement a VTV híradójában a cucc, állítólag korrekt volt, és a műsorvezető (?) hölgy eléggé nekünk drukkolt, ahogy mondták, akik látták. Eddig jó.
(...) Közben fél szemmel a „szolidaritás éjszakája” szókapcsolatra kerestem, és megáll az ész: benne vagyunk a Magyar Kurírban! (= Katolikus napilap!) (Az „Ifjúság” rovatban, teszem hozzá...)
Meg megvan az is, am/kit kerestem... ;-)
Este a Dugó téren voltam olyan ökör, hogy ráköszöntem arra a halljakendre, akivel a néninél találkoztam. Gyorsan kiderült, hogy ő a néni kampányfőnöke, és meglátta bennünk a lehetőséget... Bicskanyitogató volt.
Közben az egyik emberünk is elmesélte, hogy a szerelm(es)e, akit erősen tiltottak tőle a szülei (mezaliansz) — délután öngyilkos lett.
Biztos jó nekem ez az özvegyek-és-árvák-gyámolítója téma?!
Ma? Reggel Alsóváros, lement rendben a reggeli. Plakátoltunk is, persze. Utána nekiláttam mindmappelni a holnapot... mi tagadás, nem kis feladat. Most mégis úgy fest, hogy menni fog.
Közben hívtak az MTI-től esment, hogy mi is lesz a program, meg hogy jön valaki majd, és keres. És ami a legjobb volt: hogy mondanék valaki „kontaktot” Pesthez, mert az UE oldalon nem talált. (Rég feltűnt, hogy elég nehezen követkető az oldalszerkezet, de hogy ennyire...?)
Amúgy meg ez jött az UE-listán: a NOL szerint ők szervezik a szegedi és a pécsi eseményeket is. :-) Mindegy, engem annyira nem zavar.
2005. november 16.
2005. november 14.
Három
A városi tévével kezdődött.
Aztán jött az MTI, hogy kiküldhetik-e a heti sajtótükrükben az elérhetőségeimet.
Aztán a HÖKkentőtől telefonált egy srác.
A mai Szegedi Egyetem lehozta a programajánlóban.
Délután lenyomtam a tévényilatkozatot a Klauzál téren. Az egyetlen említésre méltó a tévések utolsó mondata volt: akkor most mennek, megkérdezik a Belváros önkormányzati képviselőjét...
Egy órával később egy hölgy hívott a jogi karról (ki tudja, miért, ettől kicsit megborzongtam), hogy ő szervezi a Közéleti Kávéházat, és érdekelné az ügy, találkozzunk holnap.
Tíz perc múlva már tudtam, hogy ő a Belváros önkormányzati képviselője. De ezt az ismeretemet holnap, ha nem muszáj, nem kötöm az orrára.
Amúgy ma végre megszületett a levél, íme.
Aztán jött az MTI, hogy kiküldhetik-e a heti sajtótükrükben az elérhetőségeimet.
Aztán a HÖKkentőtől telefonált egy srác.
A mai Szegedi Egyetem lehozta a programajánlóban.
Délután lenyomtam a tévényilatkozatot a Klauzál téren. Az egyetlen említésre méltó a tévések utolsó mondata volt: akkor most mennek, megkérdezik a Belváros önkormányzati képviselőjét...
Egy órával később egy hölgy hívott a jogi karról (ki tudja, miért, ettől kicsit megborzongtam), hogy ő szervezi a Közéleti Kávéházat, és érdekelné az ügy, találkozzunk holnap.
Tíz perc múlva már tudtam, hogy ő a Belváros önkormányzati képviselője. De ezt az ismeretemet holnap, ha nem muszáj, nem kötöm az orrára.
Amúgy ma végre megszületett a levél, íme.
Demonstrációra hívunk mindenkit, aki észrevette, és tarthatatlan-
nak érzi azt a társadalmi kirekesztést, amely a hajléktalanokat
övezi országszerte, Szegeden is.
Azt tapasztaljuk, hogy a szegényekkel, koldusokkal szembeni indu-
latok egyre élesebb támadásokhoz vezetnek, s közben a sűrűsödő
közönyben elvész az emberi méltóság -- mindkét oldalon, hiszen ha
mi nem adjuk meg nekik azt a méltóságot, amelyet meg kellene
kapniuk, akkor a saját ember-ségünk is csorbát szenved.
A szolidaritás éjszakáját november 17-én csütörtökön este 7-kor
kezdjük a Klauzál téren. A programban szerepel egy budapesti
hajléktalan-színtársulat, költők és utcazenészek; lesz tűz, meleg
tea és zsíroskenyér egész éjjel. Néhány szem almáért Schäffer
Erzsébet dedikálva leküldött novelláját olvashatja mindenki; s
közben lesz mód tájékozódni mindenki által elérhető segítség-
nyújtási lehetőségek felől is.
Várunk mindenkit, aki elfogadhatatlannak tartja a szegényekkel
szemben eluralkodott ellenséges közhangulatot. Ha egyetért, kérjük,
továbbítsa ezt a levelet ismerőseinek is.
Az Egyetemi Lelkészség önkéntesei
és a Védegylet szegedi csoportja
http://szolidaritas.lelkes.hu/
Szeged, 2005. november 14.
2005. november 13.
Nagy kő (és Négy, különben)
Legalább 55-60 levél a Filmkultúra (vélhetően feltört) levlistáján jött (ahol eddig kb. havonta egy értesítés az újdonságikról). Éljen-éljen. Valószínűleg senki nem örült ennek ennyire az áldozatok közül...
(Más kérdés, hogy az olvasottak között is jó volna egyszer rendet vágni. Majd decemberben.)
(Más kérdés, hogy az olvasottak között is jó volna egyszer rendet vágni. Majd decemberben.)
Collapse
Csak egyéni, nyugalom. Túl vagyok egy talentumos hétvégén (ebben a szezonban egyúttal az utolsón), Petivel, és jó volt. Vagyis hát ennyire nem egyszerű, de sokat tanultam.
Itthon (ez most éppen Szeged, persze nem otthon, Gabssy gépénél) 71 db olvasatlan e-mail fogadott, persze halmozódik már egy ideje, de az is igaz, hogy Szentmihályon is wapozgattam párat. Agyrém. Közben sikerült jókora hatáskör-túllépést elkövetnem, azt hiszem: aláírtam a DM-nek írott olvasói levelünket mint Katolikus Egyetemi Lelkészség (+ a nevem, persze). Nem érdekel, csak menjen.
Ki kéne osztanom párszáz szórólapot az esti vonatoknál, de nem fogok.
Ahogy holnap lesz a napja annak is, hogy először hagyom ki a fordításórát.
Egyszerűen alkotói szabadságra vonulok, és nekifexem a szakdolgozatnak.
Meg kiagyalom, hogy mit olvassunk csütörtök este a Nemzetközi Caritas leveléből.
És megpróbálok nyugodtan aludni. Mondjuk 8-8 órát szerdáig. Istenem, de szép volna...!
LESZ.
Ui.: Isten éltesse a Szilviákat!
Itthon (ez most éppen Szeged, persze nem otthon, Gabssy gépénél) 71 db olvasatlan e-mail fogadott, persze halmozódik már egy ideje, de az is igaz, hogy Szentmihályon is wapozgattam párat. Agyrém. Közben sikerült jókora hatáskör-túllépést elkövetnem, azt hiszem: aláírtam a DM-nek írott olvasói levelünket mint Katolikus Egyetemi Lelkészség (+ a nevem, persze). Nem érdekel, csak menjen.
Ki kéne osztanom párszáz szórólapot az esti vonatoknál, de nem fogok.
Ahogy holnap lesz a napja annak is, hogy először hagyom ki a fordításórát.
Egyszerűen alkotói szabadságra vonulok, és nekifexem a szakdolgozatnak.
Meg kiagyalom, hogy mit olvassunk csütörtök este a Nemzetközi Caritas leveléből.
És megpróbálok nyugodtan aludni. Mondjuk 8-8 órát szerdáig. Istenem, de szép volna...!
LESZ.
Ui.: Isten éltesse a Szilviákat!
2005. november 10.
Hét
Tegnap elvesztettem egy csatát. Tudom, min, rossz volt a stratégiám (vagy tán nem is volt). De fáj rettenetesen, még mindig nem tértem magamhoz belőle. S nem csak magam miatt fáj.
És erre Attila ma ezt írta:
És erre Attila ma ezt írta:
„Mi régen voltunk utoljára újoncok (...), tény. Tény, hogy valamit elkezdtünk. Életet? Berendezkedést? (...) Hát valamit, annyira valamit, hogy nem volt rá más szó: ugyanekkor nekünk ez a valami kézzelfoghatóan ott volt, oly módon, hogy már nem lehetett nem folytatni.”
„Mert valamit mégis elkezdtünk, és most nem kiabálhatok, hogy Nem-ér-a-nevem! ...”
(Ottlik: Buda)
Hogy érezhet valaki ennyire távolból ennyire pontosan?
2005. november 8.
Kilenc
Hát, ilyen villantós meghívónk biztos nem lesz, de azért nyomjuk ezerrel. Ma éppen paravánszerzési móka volt, a rajz tanszék egész megértő, csak nem időjárásálló az eszköz...Amúgy hajmeresztően pörgős volt a nap, és hol van még a vége... A hátralevő órában (hétig) meg kell írnom a plébánosoknak a levelet, hogy hirdessenek minket vasárnap a mise után.
2005. november 7.
Tíz
Ismét ebben az okosságszagú intézményben (called TIK). :-)
A tegnapi (kb. két A4 oldal terjedelemre rúgó) szolidaritásos levelemhez persze az éjjel meg ma a vonaton még eszembe jutott 6-8 pont, szóval mindjárt írom a kiegészítést. Csak legyen igaza Prohászkának... „Meglesz... Gyerünk!” Amúgy estére teljesen fölpörgettem magam a dolgon, legalább egy órán át nem bírtam elaludni, csak írtam a telefonba az újabb és újabb emlékeztetőket.
Meg váltottam pár sms-t Tamással, meg beszéltem Gabssyval — miért is ne éjfélkor próbáljuk kitalálni az überfrankót arra a kérdésre, hogy honnan lesz a Klauzál téren internet a Rádió Mi-nek.
Ma végre találkoztam (A)Nikóval, éppen súgó a színházban, tökjó-tökjó. (OK, ő unja, de örülök neki, mármint hogy előkerült egyáltalán. Bár ez így nem korrekt, mert én se kerestem. Mindegy, a lényeg, hogy találkoztunk.)
A clubban (ez is Anikó-szó :-)) nagy élet volt, alig fértünk el az asztal körül.
Ja, a yardra csütörtökön végül nem Gabssy, nem is Andi, hanem egy barátnőjének az édesapja ment be, de a lényeg, hogy megvan az igazolás, és állítólag mindenki nagyon-nagyon kedves, egyetértő és segítőkész volt.
Ittend lehet olvashatni AzUtcaEmbere nyiltakozatát, egészen pöpec lett szerintem.
A tegnapi (kb. két A4 oldal terjedelemre rúgó) szolidaritásos levelemhez persze az éjjel meg ma a vonaton még eszembe jutott 6-8 pont, szóval mindjárt írom a kiegészítést. Csak legyen igaza Prohászkának... „Meglesz... Gyerünk!” Amúgy estére teljesen fölpörgettem magam a dolgon, legalább egy órán át nem bírtam elaludni, csak írtam a telefonba az újabb és újabb emlékeztetőket.
Meg váltottam pár sms-t Tamással, meg beszéltem Gabssyval — miért is ne éjfélkor próbáljuk kitalálni az überfrankót arra a kérdésre, hogy honnan lesz a Klauzál téren internet a Rádió Mi-nek.
Ma végre találkoztam (A)Nikóval, éppen súgó a színházban, tökjó-tökjó. (OK, ő unja, de örülök neki, mármint hogy előkerült egyáltalán. Bár ez így nem korrekt, mert én se kerestem. Mindegy, a lényeg, hogy találkoztunk.)
A clubban (ez is Anikó-szó :-)) nagy élet volt, alig fértünk el az asztal körül.
Ja, a yardra csütörtökön végül nem Gabssy, nem is Andi, hanem egy barátnőjének az édesapja ment be, de a lényeg, hogy megvan az igazolás, és állítólag mindenki nagyon-nagyon kedves, egyetértő és segítőkész volt.
Ittend lehet olvashatni AzUtcaEmbere nyiltakozatát, egészen pöpec lett szerintem.
2005. november 6.
Megjöttem
Home, sweet home egy estére esment. Tegnap este még sokkal komolyabb dolgokról írtam volna, de mára köddé foszlott az akkori elkeseredés. Csak az örök tanulság maradt, az sem újdonság már régen: soha ne vitatkozz a Nagy és Okos Bátyáddal, aki maga a Tiszta Intellektus.
Megtanítottam a szüleinket skype-olni, fölírtak minden lépést, remélem, nem vész el a cédula. Miért ne beszélgessenek Gáborékkal ingyen, ha úgy is lehet?
A napokban írt Tamás óbudai (ex-sj) szobatársa, hogy lektorálnám-e a könyvét... Hja, ha egy üzlet beindul... :-) (De félek, három héttel így is halasztan fogom, ha megoldható. Ha meg nem, akkor így jártunk. Most nem megy.)
Aztán ma Míra írt szép hosszú mailt. Hány hete is gondolkoztam, hogy írok neki?
Meg egyéb jó hírek is vannak, pl. már tudom, hol születik az osztály második babája.
Nna, most pedig szedjem már végre ösze magam, és írjam meg azt a nagyon régen halogatott mailt a szolidaritásos teendőkről. Irgumburgum.
Megtanítottam a szüleinket skype-olni, fölírtak minden lépést, remélem, nem vész el a cédula. Miért ne beszélgessenek Gáborékkal ingyen, ha úgy is lehet?
A napokban írt Tamás óbudai (ex-sj) szobatársa, hogy lektorálnám-e a könyvét... Hja, ha egy üzlet beindul... :-) (De félek, három héttel így is halasztan fogom, ha megoldható. Ha meg nem, akkor így jártunk. Most nem megy.)
Aztán ma Míra írt szép hosszú mailt. Hány hete is gondolkoztam, hogy írok neki?
Meg egyéb jó hírek is vannak, pl. már tudom, hol születik az osztály második babája.
Nna, most pedig szedjem már végre ösze magam, és írjam meg azt a nagyon régen halogatott mailt a szolidaritásos teendőkről. Irgumburgum.
2005. november 4.
A nyolcméteres bankár
Sajna nem találok róla fotót, pedig igazán fess legény álldogál a helyi banknegyed élén...
2005. november 3.
Újabb adrianmole-os fortyogás
Én lennék az egyetlen nő Európában, aki nem akar csípőnadrágot venni télvíz idején?! Vagy csak nem volt elég türelmem a kb. nyolc végiglátogatott boltban addig keresni, míg valamelyik polc legmélyéről előkerül néhány normális őszi-téli nadrágnak való is?
A nap fénypontja kétségkívül a kávézó volt, ahol a képeslapokat megírtuk. (És ahol mellékesen, míg a vécét kerestem, rámzáródott az ajtó... De a pincérlány rövidesen a segítségemre sietett.)
De azért helyes ám a város, sokat lehetne benne bolyongani... ha lenne kivel.
Ja, és délután fölhívtak a rendőrségről (jó szellemem, hogy egyáltalán fölvettem), hogy holnap 1-kor be kéne mennem az igazolásért. Türelmesen elmeséltem, hogy momentán ezt nem tudom megtenni; úgyhogy fölhívták Gabssyt is, aki delegálta Andit.
Mindezzel persze semmi baj nem lenne, ha X-Y Jenő (al/fő)hadnagy nem biztosít a múlt héten, hogy kiküldik postán.
A nap fénypontja kétségkívül a kávézó volt, ahol a képeslapokat megírtuk. (És ahol mellékesen, míg a vécét kerestem, rámzáródott az ajtó... De a pincérlány rövidesen a segítségemre sietett.)
De azért helyes ám a város, sokat lehetne benne bolyongani... ha lenne kivel.
Ja, és délután fölhívtak a rendőrségről (jó szellemem, hogy egyáltalán fölvettem), hogy holnap 1-kor be kéne mennem az igazolásért. Türelmesen elmeséltem, hogy momentán ezt nem tudom megtenni; úgyhogy fölhívták Gabssyt is, aki delegálta Andit.
Mindezzel persze semmi baj nem lenne, ha X-Y Jenő (al/fő)hadnagy nem biztosít a múlt héten, hogy kiküldik postán.
2005. november 2.
Metzet
Most csak ez a két kép Metzből, lusta vagyok válogatni. ((Ezért nem szeretem a digitális gépet. Másrészt persze azért szeretem, mert máris itt vannak a fotók.))
Amúgy ambivalens kicsit, az összkép, vagy -érzés, vagy nem tudom. Valószínűleg nem sokáig bírnám azt az életmódot, hogy közel s távol az egyetlen barátom a férjem, akivel viszont egyetlen percre se maradhatok magamra, mert nincs kire bízni a babát. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy a nyelvben is bizonytalanul mozgok, és sehol egy mozi, ne adj' Isten, egy színház, amit tisztességesen megérthetnék... Erre biztos születni kell.
Tükör által kristálytisztán
Gáboréknak rendkívül jól megvilágított tükreik vannak, amelyekben rendkívül jól látszik az összes ragyám. Ez így elég adrianmole-os, de akkor is bosszantó.
Megyünk Metzbe ma.
Megyünk Metzbe ma.
2005. november 1.
Gyorsjelentés
Luxemburg rendezett, de nem sarkosan. Szemét nincs, lakók se nagyon. Gyereket még nem láttam, nyugdíjast néhányat, meg a pályaudvar körül volt némi élet. (Az első, aki föltűnt, egy mankós néger anarchista volt. :-))
Voltunk a temetőben: kövezett, és nagy tálakban viszik ki a virágokat. (Valószínűleg nem lopja el őket senki.) A gyertyagyártás monopólium lehet, mert ahol volt (olyan nagy, piros, csavaros fedelű műanyag tokos), ott mind egyforma volt. Semmi központi kereszt, ellenben egy hely sajátosság: minden sírkövön van egy kis bronzdobozka egy ágacskával.
Luca unokahúgom egyre gömbölyűbbnek látszik. :-)
Voltunk a temetőben: kövezett, és nagy tálakban viszik ki a virágokat. (Valószínűleg nem lopja el őket senki.) A gyertyagyártás monopólium lehet, mert ahol volt (olyan nagy, piros, csavaros fedelű műanyag tokos), ott mind egyforma volt. Semmi központi kereszt, ellenben egy hely sajátosság: minden sírkövön van egy kis bronzdobozka egy ágacskával.
Luca unokahúgom egyre gömbölyűbbnek látszik. :-)
2005. október 31.
Nincs is szebb, mint alapos fejmosással indulni
az együtt töltendő hétnek... (Tény, hogy én voltam a hülyébb, de az is, hogy néma anyának lánya se.)
Mellékesen meg éppen Gábor próbál nekünk buszjegyet búkolni, nem egészen nyilvánvaló sikerrel.
Mellékesen meg éppen Gábor próbál nekünk buszjegyet búkolni, nem egészen nyilvánvaló sikerrel.
Lélegzetvétnyi csend itthon
Nna, túl a kiránduláson (Szalonna-Meszes-Rakaca-Murányi térsége), jó nagy sétálásokkal, hideggel és cseppkövekkel; aztán egy jóféle pesti körözés: megszereztem a fotókat a Közalapítványtól, az útlevelem Gödöllőről (mert ugye nagy ésszel annak a számára kértem a repjegyet, aztán viszont lenn hagytam Szegeden, és Juli így tudta fölküldeni), de közben legalább a héven beszélgettem egyet Zsófival. A két böszme zacskót a bekeretezett képekkel végül Böbe fogja szombaton a Batthyány-n átadni Mártinak, ezt is jó meccs volt összeszervezni. ((Hogy hova aggatjuk őket a Klauzál téren, az még kétséges...))
S hogy a világ dolgaival se maradjunk le teljesen: az első hot-spotos kávézó Kolozsvárt.
S hogy a világ dolgaival se maradjunk le teljesen: az első hot-spotos kávézó Kolozsvárt.
2005. október 27.
Bevezetés a demonstrációszervezésbe
Ha más mondaná, el se hinném: nem volt 20 perc, míg bejelentettem magunkat a yardon. Tényleg jó fej volt az osztályvezető hadnagy, teljesen megkönnyebbült, hogy nem egy x. két napon belüli eseményről kap hírt. :-) Azt mondta, a törvényi 72 óra inkorrekt velük szemben.
A tűzoltóság a szünet utánra marad.
Ja, és a rádió tegnap. Wicces volt... A műsorvezető elég gyík volt, a gyártásvezető (?), egyúttal a rádió főnöke viszont jól elnavigált az asztal túlsó végéről. És persze István mesélgetett, én meg néha hozzászóltam. Összességében nem rossz élmény.
De most már úgy szeretnék néhány ingerszegényebb napot... (Holnaptól hétfőig Aggtelek, utána Luxemburg. Néha majd igyexem írni...)
A tűzoltóság a szünet utánra marad.
Ja, és a rádió tegnap. Wicces volt... A műsorvezető elég gyík volt, a gyártásvezető (?), egyúttal a rádió főnöke viszont jól elnavigált az asztal túlsó végéről. És persze István mesélgetett, én meg néha hozzászóltam. Összességében nem rossz élmény.
De most már úgy szeretnék néhány ingerszegényebb napot... (Holnaptól hétfőig Aggtelek, utána Luxemburg. Néha majd igyexem írni...)
2005. október 26.
Napi betevő sikerélményem
Délelőtt összeraktam Juli számítógépét, és működik. OK, a belsőségeit még tegnap Gabssy, de azért így is össze kellett csatolászni a részeit (gép, monitor, egér, billentyűzet, nyomtató). És működik. Mi több, a patront is jó helyre tehettem a nyomtatóban, nem beszélve a feltelepítés hihhhetetlenül bonyodalmas menetéről, mert nem csak vezérelhető a gép (mindjárt csináltam is magunknak azonosítót Melittával), de még nyomtat is.
Nna, ilyet még sose csináltam. Bal kéz, jobb váll.
Délután Mártival szolidarizáltunk egy sort, amúgy a világon semmi okosat nem sikerült. Jó, reggel voltunk Alsóvároson Dettivel, és ez végsősoron kb. száz embert juttatott reggelihez. Este meg állítólag itt leszünk.
De semmi rövidtávon hasznos.
Nna, ilyet még sose csináltam. Bal kéz, jobb váll.
Délután Mártival szolidarizáltunk egy sort, amúgy a világon semmi okosat nem sikerült. Jó, reggel voltunk Alsóvároson Dettivel, és ez végsősoron kb. száz embert juttatott reggelihez. Este meg állítólag itt leszünk.
De semmi rövidtávon hasznos.
2005. október 24.
„Megint egy alkalom, hogy rendbetegye elrontott életét”
Egy ex-piarista diák ismerősöm mesélte, hogy rendszeresen ezzel keltették őket a kollégiumban... Hát, ma nekem is sikerült így ébrednem, és egészen megörültem. Ritka ez hétfő reggel.
Délelőtt gyorsan ki is töltöttem egy hetiterv-táblázatot — az eredmény lesújtó volt. Ma két órám maradt „szabadon”, holnap egy sincs, szerdán újabb kettő+kettő kb., a csütörtök egész jó, ztán péntek de. irodai ügyelet, du. pedig indulunk Aggtelekre.
Pedig ma leadtam a záróvizsga-jelentkezést, ami azt jelenti, hogy ennek a sokknak — ahogy Szisszel egyszer végigelmélkedtük — most már igazán erőt kellene generálnia bennem az írásra...
Megyek taizéizni. Mögöttem Bálint lapozgatja a telefonja névsorát: a legjobb az Ismeretlen Lány volt... :-)
Délelőtt gyorsan ki is töltöttem egy hetiterv-táblázatot — az eredmény lesújtó volt. Ma két órám maradt „szabadon”, holnap egy sincs, szerdán újabb kettő+kettő kb., a csütörtök egész jó, ztán péntek de. irodai ügyelet, du. pedig indulunk Aggtelekre.
Pedig ma leadtam a záróvizsga-jelentkezést, ami azt jelenti, hogy ennek a sokknak — ahogy Szisszel egyszer végigelmélkedtük — most már igazán erőt kellene generálnia bennem az írásra...
Megyek taizéizni. Mögöttem Bálint lapozgatja a telefonja névsorát: a legjobb az Ismeretlen Lány volt... :-)
2005. október 22.
Silentium
Csendes napon voltam Marioláéknál. Kellett már nagyon.
Most meg szolidaritás ezerrel, holnap talentumos és lelkes megírandók (pl. munkaköri leírást ígértem Gabssynak és Borcsinak, én ökör); de előtte még a Dóm születésnapja, vélhetően maratoni misével. Meg nemzeti ünnep, meg este homeless-csacsogás... Apropó, arra is illene még készülnöm egy kicsit.
Most meg szolidaritás ezerrel, holnap talentumos és lelkes megírandók (pl. munkaköri leírást ígértem Gabssynak és Borcsinak, én ökör); de előtte még a Dóm születésnapja, vélhetően maratoni misével. Meg nemzeti ünnep, meg este homeless-csacsogás... Apropó, arra is illene még készülnöm egy kicsit.
2005. október 21.
Juhéj!
Itt is, mert úgy örülök: Csillag tegnap este a világra hozta elsőszülött gyermeküket, Alinkát! :-) Az első baba az osztályban...
Telefon
Minden csoda három napig... Épp átlendültem az elvonási tünetek (első?) holtpontján, mikor ma visszakaptam a jószágot. Pedig már pont megszoktam, hogy az van, amit szemtől szembe megbeszélek valakivel, mert módosításra nincs mód. Boldog idők.
Mögöttem a kisherceg-felvételünk megy, egészen jó.
Ja, megtanultam, hogyan képezzük a számokat (románul). Vicces, mert a fülemben volt minden, de csak megértés-szintig, a szabályokat sose tudtam.
A bátyámékhoz bekötötték a netet, éljen!
Mögöttem a kisherceg-felvételünk megy, egészen jó.
Ja, megtanultam, hogyan képezzük a számokat (románul). Vicces, mert a fülemben volt minden, de csak megértés-szintig, a szabályokat sose tudtam.
A bátyámékhoz bekötötték a netet, éljen!
Eu vorbesc romaneste :-)
Tegnap volt az első románórám. Elvileg bemutatkozás, gyakorlatilag ragozási paradigmák sorban. Halálosan élveztem.
Este Kisherceg az altemplomban, valami százötven ember jött össze, és jól sikerült nagyon. Meglepően megmozgatott engem is.
Végül még egy gyöngyszem a SZTAKI-ról.
Este Kisherceg az altemplomban, valami százötven ember jött össze, és jól sikerült nagyon. Meglepően megmozgatott engem is.
Végül még egy gyöngyszem a SZTAKI-ról.
2005. október 19.
2005. október 12.
Különös este
Először lerázott Bálint, azaz halasztottuk a randevút hétfőre. Aztán gondoltam egyet, és elsiettem a Belvárosiba rövidfilmeket nézni — de ma nem adtak semmit, mert valami konferencia kezdődik.
Az előtérben viszont összefutottam Katival és Flórival, beültünk a Grand Caféba, beszélgettünk (de legalábbis több-kevesebb lendülettel próbálkoztunk vele :-)) egy kicsit, majd megnéztünk egy összeállítást animációs reklámfilmekből a '30-astól a '70-es évekig.
Már akkor is igen sok ökörséget össze tudtak hordani reklám címén, de mára ezeknek legalább valami sajátos bája lett...
Délután nadrág helyett egy remek bakancsot vettem. :-) Még soha nem vettem az utolsó pillanatnál hamarabb semmi ilyesmit, valószínűleg most is azért sikerült, mert Juli keresett cipőt.
Most viszont abbahagyom, mert Gabssy feltétlenül ki akarja fejteni nekem a tisztítótűz tanát a Makkabeusok 2. könyve alapján... ;-)
Az előtérben viszont összefutottam Katival és Flórival, beültünk a Grand Caféba, beszélgettünk (de legalábbis több-kevesebb lendülettel próbálkoztunk vele :-)) egy kicsit, majd megnéztünk egy összeállítást animációs reklámfilmekből a '30-astól a '70-es évekig.
Már akkor is igen sok ökörséget össze tudtak hordani reklám címén, de mára ezeknek legalább valami sajátos bája lett...
Délután nadrág helyett egy remek bakancsot vettem. :-) Még soha nem vettem az utolsó pillanatnál hamarabb semmi ilyesmit, valószínűleg most is azért sikerült, mert Juli keresett cipőt.
Most viszont abbahagyom, mert Gabssy feltétlenül ki akarja fejteni nekem a tisztítótűz tanát a Makkabeusok 2. könyve alapján... ;-)
2005. október 10.
Fura, hogy annyi minden kavarog a fejemben, hogy egyszerűen ötletem sincs címre, jószerivel arra se, hogy mit írjak.
Így hát csak úgy ömlesztve.
Péntek este színházban voltunk, mert igen, a 20 000-nél kevesebb lakosú Keszthely képes eltartani egy színházat. (Mozit nem.) Ibsentől ment a Nóra a soproni társulattal, modern, de hozzám közeli feldolgozásban.
Aztán Keszthely, meg Gyepükaján, vasánap sümegi ferencesek, Szigliget, Ajka. Busz Pestre, onnan le az utolsó vonattal. Hetven fokra volt felfűtve, és minden bokornál megáll; iszonyú volt.
Ma meg — a szokásos hétfői meccs, fordítás, óra, Lelkes. Ja, voltunk Ildikónál is a garázssoron, vittünk neki Déli Aprót. Aztán még megpróbáltam fölvenni egy levelet a postán, nem részletezem a canossa-járást, de a lényeg, hogy nem sikerült.
És most meg kéne néznem az Egri csillagokat, és nagyon nincs kedvem.
Így hát csak úgy ömlesztve.
Péntek este színházban voltunk, mert igen, a 20 000-nél kevesebb lakosú Keszthely képes eltartani egy színházat. (Mozit nem.) Ibsentől ment a Nóra a soproni társulattal, modern, de hozzám közeli feldolgozásban.
Aztán Keszthely, meg Gyepükaján, vasánap sümegi ferencesek, Szigliget, Ajka. Busz Pestre, onnan le az utolsó vonattal. Hetven fokra volt felfűtve, és minden bokornál megáll; iszonyú volt.
Ma meg — a szokásos hétfői meccs, fordítás, óra, Lelkes. Ja, voltunk Ildikónál is a garázssoron, vittünk neki Déli Aprót. Aztán még megpróbáltam fölvenni egy levelet a postán, nem részletezem a canossa-járást, de a lényeg, hogy nem sikerült.
És most meg kéne néznem az Egri csillagokat, és nagyon nincs kedvem.
2005. október 7.
Káptalanfa
Be kéne fejeznem és gépelnem a hétfői fordítást, de egyszerűen nem tudok ellenállni a blogírhatnéknak: eljöttem Sziszhez, és egészen különös dolgok tanúja lehetek.
Káptalanfa pici Veszprém megyei falu, itt tanít szeptember óta törit és technikát Szisz, meg mellé tanulószobát és felzárkóztatást tart, valamint ő a gyermek- és ifjúságügyis... egy 158 gyerekes iskolában (de lehet, hogy ebben az óvóda is benne van), ami 4 falu efféle kiszolgálását végzi.
És kicsit irigylem. Az utcán mindenki megismeri, mosolyog, vidáman elcsacsog a gyerekekkel, és persze van mindenféle bánata, de mégis... Ilyenkor visszanyerem a (még el sem vesztett) bizodalmam a Dolgozásban.
Közben a roma gyerekekről tűnődtünk... Egyszerűen el se tudom képzelni, hol kellene kezdeni. Ma színházban voltak az alsósok: azt a két kölköt, akik kapcsán elkezdtünk beszélgetni, nem küldték el a szüleik. Nem érdekli őket, mondták az udvarról, ahol 28-an laknak.
((Az Explorer csodái: nem jelennek meg a szerkesztőgombok. Én pedig továbbra sem tanultam meg a linkelős html-taget, úgyhogy most nem linkelek.))
Káptalanfa pici Veszprém megyei falu, itt tanít szeptember óta törit és technikát Szisz, meg mellé tanulószobát és felzárkóztatást tart, valamint ő a gyermek- és ifjúságügyis... egy 158 gyerekes iskolában (de lehet, hogy ebben az óvóda is benne van), ami 4 falu efféle kiszolgálását végzi.
És kicsit irigylem. Az utcán mindenki megismeri, mosolyog, vidáman elcsacsog a gyerekekkel, és persze van mindenféle bánata, de mégis... Ilyenkor visszanyerem a (még el sem vesztett) bizodalmam a Dolgozásban.
Közben a roma gyerekekről tűnődtünk... Egyszerűen el se tudom képzelni, hol kellene kezdeni. Ma színházban voltak az alsósok: azt a két kölköt, akik kapcsán elkezdtünk beszélgetni, nem küldték el a szüleik. Nem érdekli őket, mondták az udvarról, ahol 28-an laknak.
((Az Explorer csodái: nem jelennek meg a szerkesztőgombok. Én pedig továbbra sem tanultam meg a linkelős html-taget, úgyhogy most nem linkelek.))
2005. október 6.
Pénz állt a házhoz
Méghozzá sok, nem is tudtam mire vélni. Most néztem meg: egyszerre ért ide az apanázsom, a fizetésem és mindehhez a bátyám is belendült. Neki is láttam törleszteni a függő ügyeimet (diákhitel, telefonszámla).
Aztán: ma délelőtt végre kikérdeztük Fizetős Marika nénit a Lelkes pénzügyeiről: hát, nem rózsás a helyzet. Aztán állítottunk LT-jelölt listát is, csak még Paffyval kellene valahogy megértetni, hogy azért jelölés a jelölés, hogy ne szavazás legyen.
Tegnap este Bálinttal vacsoráztam, miután volt szerencsém a Nomen est omen c. zseniális magyar amatőr filmre beesni hozzájuk a 001-be. Gyorsan rögzítettünk egy beszélgetősdit szerdára, éljen. Talán sikerül végre beindítanom a kapcsolattartó találkozásokat.
November 1-jén megyünk Luxemburgba édesanyámmal. :-) Ha előtte még egy Kolozsvárt is megjátszom (oda édesapám készül előadni)... akkor már egész biztos nem lesz szakdolgozatom. :-7
Holnap hajlanban viszont irány Káptalanfa! Még a diákom utolsó leheletével kb...
Aztán: ma délelőtt végre kikérdeztük Fizetős Marika nénit a Lelkes pénzügyeiről: hát, nem rózsás a helyzet. Aztán állítottunk LT-jelölt listát is, csak még Paffyval kellene valahogy megértetni, hogy azért jelölés a jelölés, hogy ne szavazás legyen.
Tegnap este Bálinttal vacsoráztam, miután volt szerencsém a Nomen est omen c. zseniális magyar amatőr filmre beesni hozzájuk a 001-be. Gyorsan rögzítettünk egy beszélgetősdit szerdára, éljen. Talán sikerül végre beindítanom a kapcsolattartó találkozásokat.
November 1-jén megyünk Luxemburgba édesanyámmal. :-) Ha előtte még egy Kolozsvárt is megjátszom (oda édesapám készül előadni)... akkor már egész biztos nem lesz szakdolgozatom. :-7
Holnap hajlanban viszont irány Káptalanfa! Még a diákom utolsó leheletével kb...
2005. október 5.
Ismét a monitor előtt
Küzdök, hogy utolérjem magam mindenféle netes dolgokban, de hiába. Vasárnap óta csak a wapon olvastam a leveleim, és mostanra olyan káosz alakult ki, hogy elképesztő.
Mindehhez persze a bank sem ereszt be, hogy megnézhessem, miből is élek.
A tegnapi napra ellenben egyetlen jelzőt tudok alkalmazni: Boldog. Valahogy minden ment a maga útján. Semmi extra, hacsak az nem, hogy 20-22 fok van, napközben a pulóver is sok; vagy hogy egy álló órát ebédeltünk Paffyval a Béke Tanszéken, és közben megbeszéltük, hogy télen Milánó (taizéi találkozó), nyáron Czestochowa, aztán valamikor Compostella is befigyel. :-) Az óra is egészen jól sikerült a teón, voltak, akik vették a lapot, valamelyes beszélgetés-félék is kialakultak.
Mindehhez este másodszor is jelentkezett az angyalom. Először hétfőn írta, hogy „Először csak leülök szép tisztes távolba tőled” (Exupery), aztán tegnap újabb levelet találtunk a postaládában: „A beszéd csak félreértések forrása. Süt a nap, süttesd magad. Ránk fér.”
Akárki is az, a Lényeget érti, érzi az angyalkázásban.
Mindehhez persze a bank sem ereszt be, hogy megnézhessem, miből is élek.
A tegnapi napra ellenben egyetlen jelzőt tudok alkalmazni: Boldog. Valahogy minden ment a maga útján. Semmi extra, hacsak az nem, hogy 20-22 fok van, napközben a pulóver is sok; vagy hogy egy álló órát ebédeltünk Paffyval a Béke Tanszéken, és közben megbeszéltük, hogy télen Milánó (taizéi találkozó), nyáron Czestochowa, aztán valamikor Compostella is befigyel. :-) Az óra is egészen jól sikerült a teón, voltak, akik vették a lapot, valamelyes beszélgetés-félék is kialakultak.
Mindehhez este másodszor is jelentkezett az angyalom. Először hétfőn írta, hogy „Először csak leülök szép tisztes távolba tőled” (Exupery), aztán tegnap újabb levelet találtunk a postaládában: „A beszéd csak félreértések forrása. Süt a nap, süttesd magad. Ránk fér.”
Akárki is az, a Lényeget érti, érzi az angyalkázásban.
2005. október 2.
[none]
elsos hittanar fejeben, ha ilyen orat kell inditani neki?!); szerda du.
pedig eszmenyi esetben elhuzok Sziszhez Kaptalanfara-Gyepukajanba.
Csakhogy a jovendobeli LT-tag(ok) kileterol csut. este keszultunk
listat allitani Paffynak... Szep is az elet, ha zajlik.
Nna, inkabb folhivom Csillagot, egyben van-e meg.
__________________________________
Yahoo! Mail - PC Magazine Editors' Choice 2005
http://mail.yahoo.com
A vonatrol
Az onismeretes neni mondott ezt-azt erdekeseket, el kene pl.
gondolkoznom vegre, miert jon le a jarasomtol a rajzaimig mindenbol az,
h milyen celtudatos es hatarozott vagyok. De ennel meglepobb is volt,
ezt mar-mar megszoktam.
Aztan az elobb ismet kiderult, h a gondolkodasmodomat vhonnan a 18.
szazadbol hozhattam. De ha egyszer nekem jo ez igy. Sokkal fontosabb az
a kerdes, h tudom-e az embert es az eletet kulon szemlelni. Es ebben,
azt hiszem, sokat haladtam mar, de van meg hova, jocskan.
(F)orditani kene, de felek, holnap lesz a napja, h nem megyek be. Van
meg egy korom a TO-n, plusz keszulni Talentumra, plusz este megbeszeles
ott, plusz szervtal, ahol meg mindig nem tudom, mit fogunk mondani,
mert pl. meg mindig nem voltunk a Yardon.
Emellett kedden orat tartunk a teologian (Bevezetes az Egyhaz eletebe
-- mi lehet egy
__________________________________
Yahoo! Mail - PC Magazine Editors' Choice 2005
http://mail.yahoo.com
2005. október 1.
Sokadik kiserlet
árvíztûrõ tükörfúrógép
__________________________________
Yahoo! Mail - PC Magazine Editors' Choice 2005
http://mail.yahoo.com
Nincs is szebb
mint egér nélkül próbálkozni a Vindózzal... Papa vett egy zsinór nélkülit, amit aztán bedugni (gy. k. a túlsó végét, mert egy fél egérnyi szerkezetből kéne jönnie a jelnek) még be tudtam (not very surprisingly éppen oda ment, ahol a korábbi egér volt), de föltelepítenem már nem sikerült. Lehet, hogy azért, mert újabban egy so called rendszergazda ismerős is lakja a gépünket, és bele-belemászik a jogokba etc.
Próbáltam telefonos segítséget kérni, de alighanem mindenki szentgellértnapozik Szegeden.
Az iskola vidám volt (öltözködés), szerencsére nem sok nóvumot mondott a néni. Viszont ez az Anna lány egyre veszélyesebb. Azt még esetleg elfogadom, hogy ha valaki soha életében nem látott még Túró Rudi-automatát, akkor nem ismeri (bár azért az olyan dolgok, hogy bedobom-a-pénzt-kijön-a-cucc, hát, azért ezek eléggé analógok a legtöbb efféle szerkezetben...); de azért egy Túró Rudit kibontani, az nem egy megoldhatatlan feladat. Kérdeztem, hogy otthon megcsinálják-e neki, azt mondta, igen. Pedig még testvére is van, egy bátyja, aki a Pázmányon tanul, szóval nincs otthon. Nem értem. Mi a jó égnek nevelnek el ennyire egy gyereket?
Na, nézzük, hogyan tovább egér nélkül... Pl. akkor, mikor a Tab csak a szövegablakon belül ugrál...
Próbáltam telefonos segítséget kérni, de alighanem mindenki szentgellértnapozik Szegeden.
Az iskola vidám volt (öltözködés), szerencsére nem sok nóvumot mondott a néni. Viszont ez az Anna lány egyre veszélyesebb. Azt még esetleg elfogadom, hogy ha valaki soha életében nem látott még Túró Rudi-automatát, akkor nem ismeri (bár azért az olyan dolgok, hogy bedobom-a-pénzt-kijön-a-cucc, hát, azért ezek eléggé analógok a legtöbb efféle szerkezetben...); de azért egy Túró Rudit kibontani, az nem egy megoldhatatlan feladat. Kérdeztem, hogy otthon megcsinálják-e neki, azt mondta, igen. Pedig még testvére is van, egy bátyja, aki a Pázmányon tanul, szóval nincs otthon. Nem értem. Mi a jó égnek nevelnek el ennyire egy gyereket?
Na, nézzük, hogyan tovább egér nélkül... Pl. akkor, mikor a Tab csak a szövegablakon belül ugrál...
2005. szeptember 30.
Afroaid
Ismét partizánakció, tételezzük föl, hogy a cél Anita szerint is szentesíti. Itt van tehát hozzá a levél is, némi korrektúrával, de az eredeti ékezetlen formában:„Keszul egy 2006-os A3-as meretu naptar afrikai fotokkal. Az Afroaid nevu humanista szervezetunk nyomtatja, hogy az ertekesitesbol befolyo penzekbol tudjak tamogatni a kenyai, liveriai, kameruni terveket. Most ugy nez ki, 1 db 2000-2500 Ft lesz.
Az az otlet, hogy arra biztassalak benneteket, hogy vegyetek ilyet es ezt adjatok ismerosoknek es uzletfeleknek karacsonyra. :)
Es meg kell kerdeznem, hogy akartok-e ebbol rendelni, ha igen hanyat, mert nagyjabol ezeknek az elorendeleseknek alapjan fogjak eldonteni, hogy hanyat nyomtassanak.”
(Amúgy Pomáz.)
Napos-nyugis délelőtt
Nagy az öröm: az előbb vidám Dicsértessék-kel rámköszönt maga CsePeti! Váltottunk is pár mondatot, aztán fölhívta egy plébános jóbarátja, aki éppen mindent elért a püspöknél, amit eddig álmodni is alig mert, így hát Peti el is karikázott hozzá. De jön az El Camino-ra délután.
Aztán: az előbb egy reklámról szembevigyorgott velem — Dimény Áron. Sokk volt.
Aztán: vidám cikk a házfoglalásról meg — feltehetőleg, bár a képeken nem ismertem föl — az AK57-ről. Ja, és Pumukli is látszik az egyiken hátulról. :-)
Aztán: az előbb egy reklámról szembevigyorgott velem — Dimény Áron. Sokk volt.
Aztán: vidám cikk a házfoglalásról meg — feltehetőleg, bár a képeken nem ismertem föl — az AK57-ről. Ja, és Pumukli is látszik az egyiken hátulról. :-)
2005. szeptember 29.
Folytatás
Szóval a prezentációból nem lettem sokkal okosabb, mint voltam ezelőtt is (hellyel-közzel rendszeresnek mondható) Filmkultúra-olvasóként, viszont kaptam egy 2002-es Filmspirált, és az is kiderült, hogy az itteni gépeket lehet használni kedvünkre.
Ez a hely valami nagyon szép, az OTP, még mielőtt kiköltözött volna, jól rendbe tette. Az ismerősek kedvéért a színházzal szemben ülök, egy szép szecessziósra megcsinált épületben.
Most nézhetnék egy roma road-movie-t, de maradok Eizensteinnél. :-)
Nagyapót kikérdeztem a világháborús múltjáról: fura, hogy ez eddig sose érdekelt különösebben. Elég olcsón megúszta egyébként, a '23-as születésével csak '44 októberében vitték el, és '45 májusára már itthon is volt. Nagyi természetesen aggódott egy sort, hogy akkor én most éjszaka fogok jönni-menni... ezért mentem inkább Béláékhoz aludni.
A város egyre jobban tetszik. Mindig rácsodálkozom, ha erre járok... Kicsit kisebb, mint Szeged, legalábbis szűkebbek az utcái, de a belváros itt is pöpecül helyre van állítva. És tényleg van benne valami mediterrános.
A ház meg, ahol Nagyiék laknak, na, abban úgy el tudnék lenni. A város kellős közepe, és mégis tök csöndes-nyugis, ráadásul az ő lakásuknak a fekvése meg a beosztása is nagyon jó. Ha lenne bármi, amit dolgozhatok itt, meg főleg kicsit több kedvem az ismerkedésre; lehet, hogy beneveznék egy-két év múlva. Ők márciusban kiköltöznek Bólyba, a szülőfalujukba.
Ez a hely valami nagyon szép, az OTP, még mielőtt kiköltözött volna, jól rendbe tette. Az ismerősek kedvéért a színházzal szemben ülök, egy szép szecessziósra megcsinált épületben.
Most nézhetnék egy roma road-movie-t, de maradok Eizensteinnél. :-)
Nagyapót kikérdeztem a világháborús múltjáról: fura, hogy ez eddig sose érdekelt különösebben. Elég olcsón megúszta egyébként, a '23-as születésével csak '44 októberében vitték el, és '45 májusára már itthon is volt. Nagyi természetesen aggódott egy sort, hogy akkor én most éjszaka fogok jönni-menni... ezért mentem inkább Béláékhoz aludni.
A város egyre jobban tetszik. Mindig rácsodálkozom, ha erre járok... Kicsit kisebb, mint Szeged, legalábbis szűkebbek az utcái, de a belváros itt is pöpecül helyre van állítva. És tényleg van benne valami mediterrános.
A ház meg, ahol Nagyiék laknak, na, abban úgy el tudnék lenni. A város kellős közepe, és mégis tök csöndes-nyugis, ráadásul az ő lakásuknak a fekvése meg a beosztása is nagyon jó. Ha lenne bármi, amit dolgozhatok itt, meg főleg kicsit több kedvem az ismerkedésre; lehet, hogy beneveznék egy-két év múlva. Ők márciusban kiköltöznek Bólyba, a szülőfalujukba.
Pécs
Szép ez a város. Tegnap este próbáltam elképzelni, hogy ide járok az egyetemre, nem nagyon ment. Még a levegője is más, mint Szegednek.
Most egy csomó mindent le akartam írni, hogy voltam a nagyszüleimnél, meg a nagybátyáméknál, meg mászkáltam, meg láttam tegnap este egy sor hallgatói filmet, meg ilyesmik, de tíz perc múlva kezdődik (szerencsére innen 3-ra) a Filmkultúra bemutatkozása, és azt meg szeretném nézni. Aztán Patyomkin páncélos (nem annyira a fiatal közép-európai film, mint inkább az Orosz Kulturális Évad jegyében :-)), este epdig, ha sikerül, megnézek egy VJ-mókát (elsősorban GyePeti tiszteletére) és egy halom rövidfilmet.
S ha sikerül lecsalnom Sziszt, maradok holnap estére is, megnézzük Maris és Nándi vizsgafilmjeit. Az lenne csudajó!
(Amúgy egy szinte teljesen "igazi" Sárinál ülök egy netezőben, modemestül-CD-meghatóstul majd' százezerért vesztegetik. Azért ez túlzás egy PII-esért, nem?)
Most egy csomó mindent le akartam írni, hogy voltam a nagyszüleimnél, meg a nagybátyáméknál, meg mászkáltam, meg láttam tegnap este egy sor hallgatói filmet, meg ilyesmik, de tíz perc múlva kezdődik (szerencsére innen 3-ra) a Filmkultúra bemutatkozása, és azt meg szeretném nézni. Aztán Patyomkin páncélos (nem annyira a fiatal közép-európai film, mint inkább az Orosz Kulturális Évad jegyében :-)), este epdig, ha sikerül, megnézek egy VJ-mókát (elsősorban GyePeti tiszteletére) és egy halom rövidfilmet.
S ha sikerül lecsalnom Sziszt, maradok holnap estére is, megnézzük Maris és Nándi vizsgafilmjeit. Az lenne csudajó!
(Amúgy egy szinte teljesen "igazi" Sárinál ülök egy netezőben, modemestül-CD-meghatóstul majd' százezerért vesztegetik. Azért ez túlzás egy PII-esért, nem?)
2005. szeptember 27.
Tipikus
Ahelyett, hogy fontosnál fontosabb dolgaim [:-)] intézném, itt ülök az U2-ben, és írok.
De mit csináljak, tisztára meghat, ha commentálnak a népek, és ilyenkor aztán végképp nem tudok ellenállni az írhatnéknak.
A náthából immár kifelé, szerencsére. Tegnap este voltam MEKDSZ-bibliakörön, az egyik srác zongorázott nekünk a konziban, meg mesélt hozzá a szerzők kapcsán (akik közül az egyik ő volt). Sok éve eltemetődött zeneiskolás múltam köszönt vissza, nagyon jó volt.
Utána meg Mojo, számos szép emlékkel szintén...
De most irány a dolgozda. Majd talán jövök még. (És válaszolok a civilszervezetes commentre is.)
De mit csináljak, tisztára meghat, ha commentálnak a népek, és ilyenkor aztán végképp nem tudok ellenállni az írhatnéknak.
A náthából immár kifelé, szerencsére. Tegnap este voltam MEKDSZ-bibliakörön, az egyik srác zongorázott nekünk a konziban, meg mesélt hozzá a szerzők kapcsán (akik közül az egyik ő volt). Sok éve eltemetődött zeneiskolás múltam köszönt vissza, nagyon jó volt.
Utána meg Mojo, számos szép emlékkel szintén...
De most irány a dolgozda. Majd talán jövök még. (És válaszolok a civilszervezetes commentre is.)
2005. szeptember 25.
Kutya a kútban
(Úgy unom, hogy még mindig igaz, mit a külföldiek annyiszor felrónak: nem lehet 15 percet úgy beszélgetni egy magyarral, hogy el ne kezdjen Trianonról sápítozni. Nem folytatom, de ez rettenetes. Majdnem annyira, mint a németek parája a nácizmus miatt.)
Amúgy nem erről akartam írni, írni sem akartam, csak ezt kellett megírnom A mi időnk-nek, mert nem állhattam tovább (hallgatói véleményre reagálva). Amúgy hulla rosszul vagyok, taknyom-nyálam egybefolyik stb. Az iskolában egy életmód és egy mozgáskultúra óránk volt, érdekesek voltak, a másodikon pl. abból kiindulva, hogy lássuk, mit árul el a járásunk, rövid úton átmentünk csoportterápiába... Kinek-kinek megvan a saját története itt is.
Azt hiszem, megyek föl, ledőlök.
Amúgy nem erről akartam írni, írni sem akartam, csak ezt kellett megírnom A mi időnk-nek, mert nem állhattam tovább (hallgatói véleményre reagálva). Amúgy hulla rosszul vagyok, taknyom-nyálam egybefolyik stb. Az iskolában egy életmód és egy mozgáskultúra óránk volt, érdekesek voltak, a másodikon pl. abból kiindulva, hogy lássuk, mit árul el a járásunk, rövid úton átmentünk csoportterápiába... Kinek-kinek megvan a saját története itt is.
Azt hiszem, megyek föl, ledőlök.
2005. szeptember 24.
Mindennek van határa :-)
Általánosságban azt vallom, hogy a dolgok (élelmiszerek etc.) nem követik odabenn a szavatossági idejüket, így érdemes őket a lejárati idejük után is előbb egy empirikus kísérletnek alávetni azt eldöntendő, hogy fogyaszthatóak-e még.
Azonban a T63390 03 01 számsor a (megsárgult) Kalmopyrin-levél oldalán egy kicsit túlzásnak látszik.
Vajon visszaveszi-e a patika a lejárt gyógyszert mint veszélyes hulladékot?
Képtelen vagyok aludni, úgy be van durranva a fejem.
Meg amúgy is meg akartam volt osztani itt azt a felismerésemet, mely szerint valószínűleg életem első olyan napját töltöttem el ma, amelyen senkivel nem váltottam egyetlen szót sem, akit ne ma láttam volna először.
Ez akkor is elgondolkoztató, ha van benne egy kevés túlzás: este itthon köszöntem az utcán két távolabbi ismerősnek is, és telefonált Jutka néni Sopronból (bár persze nem engem keresett). S bizonyos tekintetben ide vehetem akár a mai két megválaszolt sms-t is.
A poén azonban az, hogy kb. mire ezt végiggondoltam, megérkezett az üzenet Ilditől, hogy fölhívhatnak-e még ilyen későn. :-) Úgyhogy 19 percet beszéltünk telefon', azaz sajna inkább én, de így is elmondhatom: minden Rennes-ben Bretagne-ban.
Azonban a T63390 03 01 számsor a (megsárgult) Kalmopyrin-levél oldalán egy kicsit túlzásnak látszik.
Vajon visszaveszi-e a patika a lejárt gyógyszert mint veszélyes hulladékot?
Képtelen vagyok aludni, úgy be van durranva a fejem.
Meg amúgy is meg akartam volt osztani itt azt a felismerésemet, mely szerint valószínűleg életem első olyan napját töltöttem el ma, amelyen senkivel nem váltottam egyetlen szót sem, akit ne ma láttam volna először.
Ez akkor is elgondolkoztató, ha van benne egy kevés túlzás: este itthon köszöntem az utcán két távolabbi ismerősnek is, és telefonált Jutka néni Sopronból (bár persze nem engem keresett). S bizonyos tekintetben ide vehetem akár a mai két megválaszolt sms-t is.
A poén azonban az, hogy kb. mire ezt végiggondoltam, megérkezett az üzenet Ilditől, hogy fölhívhatnak-e még ilyen későn. :-) Úgyhogy 19 percet beszéltünk telefon', azaz sajna inkább én, de így is elmondhatom: minden Rennes-ben Bretagne-ban.
Családi idill Luxemburgiából
A bátyámék beszereztek egy fényképezőgépet. :-) (És már a képfeltöltés is működik, nem úgy, mint egy órája.)
S. O. S.
Nem megy ez a netezés máshogy, csak ha linkelgetek is rögtön. Most éppen azt találtam, hogy a HUlladék MUnkaSZövetség lehúzta a rolót, értsd nem tud tovább élni azok nélkül az állami pénzek nélkül, amelyeket tavaly márciusban (!) ítéltek meg nekik. Olvasd itt, kommentár itt.
Mi jöhet még, ha most a civil szektort is szétveri a kormányzat?!
Mi jöhet még, ha most a civil szektort is szétveri a kormányzat?!
Panem et circenses
Az előbb szokatlanul komoly tűzijáték-zaj ütötte meg a fülem (maga a műfaj mára már szinte mindennapossá vált — még mondja valaki, hogy nincs pénz ebben az országban), kimentem, és rájöttem, hogy Pomáz Város Napja van, annak szól az ünneplés. Ráadásul oly szerencsésen lőtték (a Szelistyén), hogy az udvarról tökéletesen látszott.
A te orrod akkora...
...mint egy nagy sós uborka...
Dátházs vagyog. Dagyod. De nem ez a lényeg, hanem hogy, kapaszkodjatok meg, ismerősök: a
Dátházs vagyog. Dagyod. De nem ez a lényeg, hanem hogy, kapaszkodjatok meg, ismerősök: a
Nők Lapja Iskolája
hallgatójává léptem elő erre és a következő hétvégére.
Ne fojtsátok el a feltörő vígságot, egészségtelen lenne. Meg aztán én is hasonlóképpen vettem, mikor tegnap reggel megtudtam. Persze édesanyámnak sikerült úgy kommunikálnia az ügyet, hogy abból az derüljön ki, hogy a) korántsem elégedett a nevelésével (alkalmasint beleértve ebbe a saját hiányosságait is), és b) meg van győződve róla, hogy egy szerencsétlen trampli vagyok; de sebaj, az ötlet jó, mondhatni zseniális, lássuk, mitől lesz az ember lányából Nő. (Szerintük. De ebbe most nem megyek bele.)
Így aztán most, vigyázz, le ne ess a székről, kisminkelve ülök a gép előtt, igaz, emellett édesapám fürdőköpenyében, mert ez volt a legközelebb, megfagyás ellen védekezz. Ráadásul, hogy az óra (mélyvíz az elején: hat óra sminkelmélet és -gyakorlat) még viccesebb legyen, az arcunknak csak a felét csinálta meg a néni, a másikat nekünk kellett. Az volt az egyetlen mázlim, ha ez így gonoszság is, hogy van a csoportunkban (alighanem korosztály szerinti a beosztás, így mi vagyunk 18-tól 39-ig) egy igen-igen bicebóca kislány, kb. 13-14-nek tűnik (látszatra és hallásra is), ami nem valami előnyös helyzet így az utolsó gimis éve elején; na, mindenesetre neki sikerült nálam is többet szerencsétlenkednie a feladat végrehajtásával.
Közben egy győri lánykáról kiderült, hogy egyetemi évei alatt a jezsuitákhoz járt misére Szegeden, meg a Szent Imrébe is sokat járt be első-másodéves korom táján; legfőképpen pedig ismeri Billie-t, úgyhogy így talán a nyomára jutok újra így öt-hat év szünet után.
És mindezen túl is jó az alaphelyzet, 9 egymás számára ismeretlen nő egy csapatban: sajnos semmi ofisöl bemutatkozás nem volt, mégis mindenkiről tudom már nagyjából, hogy ki és merre van hazája.
Utána még megtanultunk az intimtornáról mindent, amit tudni érdemes, ez állati érdekes volt, csak lenne két életem, vagy legalább ezt az egyet nyomnám kicsit tudatosabban. A sminkes néni is kedves volt, de ez a második egyenesen megnyerő, vagy ilyesmi.
Ja igen, arról sajna nem került szó, hogy miért is kellene nekem egyáltalán festenem magam, úgyhogy így most itt maradtam egy halom okos tanáccsal meg némi ajándék-szerrel magamra. Nem mondom, a játék szépségeiből egy s más átjött, de nem győződtem meg teljesen, azt hiszem, legalábbis erősen örültem, hogy hazafelé nem találkoztam senki közelebbi ismerőssel.
Meg ki is szárította a számat a szájfény (amelyről immár tudom, hogy korántsem színtelen, mint hittem egész eddig a napig :-)), vagy ha azt esetleg rá is fogom a dáthára, a szememet a szemfesték biztosan.
Ne fojtsátok el a feltörő vígságot, egészségtelen lenne. Meg aztán én is hasonlóképpen vettem, mikor tegnap reggel megtudtam. Persze édesanyámnak sikerült úgy kommunikálnia az ügyet, hogy abból az derüljön ki, hogy a) korántsem elégedett a nevelésével (alkalmasint beleértve ebbe a saját hiányosságait is), és b) meg van győződve róla, hogy egy szerencsétlen trampli vagyok; de sebaj, az ötlet jó, mondhatni zseniális, lássuk, mitől lesz az ember lányából Nő. (Szerintük. De ebbe most nem megyek bele.)
Így aztán most, vigyázz, le ne ess a székről, kisminkelve ülök a gép előtt, igaz, emellett édesapám fürdőköpenyében, mert ez volt a legközelebb, megfagyás ellen védekezz. Ráadásul, hogy az óra (mélyvíz az elején: hat óra sminkelmélet és -gyakorlat) még viccesebb legyen, az arcunknak csak a felét csinálta meg a néni, a másikat nekünk kellett. Az volt az egyetlen mázlim, ha ez így gonoszság is, hogy van a csoportunkban (alighanem korosztály szerinti a beosztás, így mi vagyunk 18-tól 39-ig) egy igen-igen bicebóca kislány, kb. 13-14-nek tűnik (látszatra és hallásra is), ami nem valami előnyös helyzet így az utolsó gimis éve elején; na, mindenesetre neki sikerült nálam is többet szerencsétlenkednie a feladat végrehajtásával.
Közben egy győri lánykáról kiderült, hogy egyetemi évei alatt a jezsuitákhoz járt misére Szegeden, meg a Szent Imrébe is sokat járt be első-másodéves korom táján; legfőképpen pedig ismeri Billie-t, úgyhogy így talán a nyomára jutok újra így öt-hat év szünet után.
És mindezen túl is jó az alaphelyzet, 9 egymás számára ismeretlen nő egy csapatban: sajnos semmi ofisöl bemutatkozás nem volt, mégis mindenkiről tudom már nagyjából, hogy ki és merre van hazája.
Utána még megtanultunk az intimtornáról mindent, amit tudni érdemes, ez állati érdekes volt, csak lenne két életem, vagy legalább ezt az egyet nyomnám kicsit tudatosabban. A sminkes néni is kedves volt, de ez a második egyenesen megnyerő, vagy ilyesmi.
Ja igen, arról sajna nem került szó, hogy miért is kellene nekem egyáltalán festenem magam, úgyhogy így most itt maradtam egy halom okos tanáccsal meg némi ajándék-szerrel magamra. Nem mondom, a játék szépségeiből egy s más átjött, de nem győződtem meg teljesen, azt hiszem, legalábbis erősen örültem, hogy hazafelé nem találkoztam senki közelebbi ismerőssel.
Meg ki is szárította a számat a szájfény (amelyről immár tudom, hogy korántsem színtelen, mint hittem egész eddig a napig :-)), vagy ha azt esetleg rá is fogom a dáthára, a szememet a szemfesték biztosan.
2005. szeptember 23.
Mozgalmas este & torokfájós reggel
Mozizni más nem jött, Renivel ellenben igen jól szórakoztunk a filmen. A leírások persze semmit sem adnak vissza belőle... Nekem leginkább a Korcs szerelmek norvégiasított-puhított változatának tűnt sokhelyütt, eleve a belesetes alaphelyzet, az időben-térben össze-vissza kószáló szálak, de még néhány zsáner is.
Évek óta tűnődöm, hogy írok egyszer valamit a bérgyilkos-filmekről, de lehet, hogy mégis inkább az autóbalesetes nyitóképek kapcsán kéne (l. még pl. Mindent anyámról is).
Aztán éjjel még valami 35 percet hallgattam Mártit a konferenciáról (igyekeztem hozzá is szólni, de a helyzetből adódóan nem nagyon sikerülhetett). Rettenetesen csalódottak voltak, hogy az ott levők nemhogy elméleti síkon bár, de okosakat mondanának, de egymásnak esnek minden olyan szó után, amely nem egyezik meg szó szerint az övékkel. Mi tagadás, azt sejtettem, hogy unalmas lesz, esetleg még azt is, hogy a pénzről fog szólni a munka helyett, de azért arra nem számítottam, hogy „a kétszáz ember 199 felé menne”.
Viszont beszervezték az utcaszínházat és az Alkonyzóna pár költőjét a virrasztásra. :-)
Fél 9 felé a mamám telefonja ébresztett. Már tudom, miért kell hazamennem a következő két hétvégén... (Linket még nem találtam. :-))
Évek óta tűnődöm, hogy írok egyszer valamit a bérgyilkos-filmekről, de lehet, hogy mégis inkább az autóbalesetes nyitóképek kapcsán kéne (l. még pl. Mindent anyámról is).
Aztán éjjel még valami 35 percet hallgattam Mártit a konferenciáról (igyekeztem hozzá is szólni, de a helyzetből adódóan nem nagyon sikerülhetett). Rettenetesen csalódottak voltak, hogy az ott levők nemhogy elméleti síkon bár, de okosakat mondanának, de egymásnak esnek minden olyan szó után, amely nem egyezik meg szó szerint az övékkel. Mi tagadás, azt sejtettem, hogy unalmas lesz, esetleg még azt is, hogy a pénzről fog szólni a munka helyett, de azért arra nem számítottam, hogy „a kétszáz ember 199 felé menne”.
Viszont beszervezték az utcaszínházat és az Alkonyzóna pár költőjét a virrasztásra. :-)
Fél 9 felé a mamám telefonja ébresztett. Már tudom, miért kell hazamennem a következő két hétvégén... (Linket még nem találtam. :-))
2005. szeptember 22.
Add tovább — page 23 játék
1. Ragadd meg a hozzád legközelebb eső könyvet.
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon.
3. Keresd ki az ötödik mondatot.
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.
(Itt találtam.)
És most az eredmény, Gabssynál:
„Hadd ajánljon két dolgot Gambarovnak: A pestist és a Dosztojevszkijről szóló forgatókönyvet, amelyet készülök megírni.” (Andrej Tarkovszkij: Napló)
Ja, de ez nem a legközelebbi volt, most nézem csak. Az ugyanis a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete by R. L. Stevenson:
„— Szegény barátom — mondta, — ön rosszul járt ezzel a kliensével.”
(Az 5. mondatot az első ott kezdődőtől számoltam.)
Amúgy meg azt akartam elsírni, hogy még mindig van, aki egynyelvű (norvég...) honlapot gyárt a filmjéről. Azaz lehet, hogy van másik verziója is, de norvégül nem beszélők számára elérhetetlen formában. Vagy ne általánosítsunk: én nem találom. (Hawaii, Oslo, ezt nézzük este Renivel (+ ki tudja).)
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon.
3. Keresd ki az ötödik mondatot.
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.
(Itt találtam.)
És most az eredmény, Gabssynál:
„Hadd ajánljon két dolgot Gambarovnak: A pestist és a Dosztojevszkijről szóló forgatókönyvet, amelyet készülök megírni.” (Andrej Tarkovszkij: Napló)
Ja, de ez nem a legközelebbi volt, most nézem csak. Az ugyanis a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete by R. L. Stevenson:
„— Szegény barátom — mondta, — ön rosszul járt ezzel a kliensével.”
(Az 5. mondatot az első ott kezdődőtől számoltam.)
Amúgy meg azt akartam elsírni, hogy még mindig van, aki egynyelvű (norvég...) honlapot gyárt a filmjéről. Azaz lehet, hogy van másik verziója is, de norvégül nem beszélők számára elérhetetlen formában. Vagy ne általánosítsunk: én nem találom. (Hawaii, Oslo, ezt nézzük este Renivel (+ ki tudja).)
Isten áldotta nyugalom
Az elmúlt hetek legráérősebb napja van, mostam-teregettem, elhoztam a Talentum-irodából a közösségépítés anyagait, és most netezgetek Gabssynál.
Tegnap lement a karitatív fórum, úgy 35-40 résztvevő lehetett plusz a szervezetek: jó volt. Valószínűleg nem termelődik ki minden évben 100 segíteni vágyó ember, majd meglátjuk, lehet, hogy érdemesebb kétévente megrendezni.
Mikor este hazaértem, Melitta szaladt le elém teljesen kivirulva, hogy végre tisztességes közit tartottak három lánykának, végig, sőt a vége után is angolul.
Aztán hazajött Juli, és hatalmas vigyorral mesélte, hogy 9-10-en vannak, és mennyire jó emberek, és mennyire jó közi volt.
Csak úgy hömpölygött a boldogság. :-)
Ma-holnap Era és Márti ezerrel nyomul a balatonföldvári homelesses konferencián, kíváncsi vagyok, miket mesélnek... Az előbb telefonált Márti, állítólag 170-en vannak, és ők a maguk részéről egy akkora apartmant kaptak, hogy alig találják meg benne egymást. Mondták is, hogy ellennének a negyedében, a többit meg fordítanák inkább hajléktalanellátásra... Megnyugtattam, hogy ez a szemlélet a jelenlevők közül egyedül őbennük él, a többiek tudják, hogy ők ezt megérdemlik, hiszen hosszú napokat görnyednek az íróasztaluk fölé megoldási lehetőségeken törve a fejüket. :-7
Tegnap lement a karitatív fórum, úgy 35-40 résztvevő lehetett plusz a szervezetek: jó volt. Valószínűleg nem termelődik ki minden évben 100 segíteni vágyó ember, majd meglátjuk, lehet, hogy érdemesebb kétévente megrendezni.
Mikor este hazaértem, Melitta szaladt le elém teljesen kivirulva, hogy végre tisztességes közit tartottak három lánykának, végig, sőt a vége után is angolul.
Aztán hazajött Juli, és hatalmas vigyorral mesélte, hogy 9-10-en vannak, és mennyire jó emberek, és mennyire jó közi volt.
Csak úgy hömpölygött a boldogság. :-)
Ma-holnap Era és Márti ezerrel nyomul a balatonföldvári homelesses konferencián, kíváncsi vagyok, miket mesélnek... Az előbb telefonált Márti, állítólag 170-en vannak, és ők a maguk részéről egy akkora apartmant kaptak, hogy alig találják meg benne egymást. Mondták is, hogy ellennének a negyedében, a többit meg fordítanák inkább hajléktalanellátásra... Megnyugtattam, hogy ez a szemlélet a jelenlevők közül egyedül őbennük él, a többiek tudják, hogy ők ezt megérdemlik, hiszen hosszú napokat görnyednek az íróasztaluk fölé megoldási lehetőségeken törve a fejüket. :-7
2005. szeptember 21.
Spam-háló
Gabssy nagy ráérzéssel találta ki, hogy mivel lehet az automatikus commentek ellen védekezni, hát most láthatjátok Ti is. Kicsit macerásabb lett a hozzászólás, de azért csak nem riaszt el senkit.
A Kosztolányi-cucc meg lement ohne Weiteres. Ha most elszánnám magam, és a következő egy-két hétben megírnék egy comparative essay-t is pl. a Márai-féle Halotti beszéddel, ami szóba sem került ma, akkor a félév hátralevő részében nem lenne más dolgom, mint bejárni az órára, és élvezni. Mert lehet.
Miért gondolom, hogy nem fog menni...?
De addig is, a két vers. (A második kicsit gyanús, egy magán-honlapról szedtem, a központozás enyhén szólva hiányosnak látszik.)
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív” – már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek Toldi-t olvasod és azt feleli, oké
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „Az nem lehet, hogy oly szent akarat...”
De már tudod: igen, lehet... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét –
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„Az nem lehet, hogy annyi szív...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz?... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „Testvért testvér elad...”
Egy hang aléltan közbeszól: „Ne szóljon ajakad...”
S egy másik nyög: „Nehogy ki távol sír e nemzeten...”
Még egy hörög: „Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, miért?
Vagy: „Rosszabb voltam mint ezek?...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt –
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenyefáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk
A Kosztolányi-cucc meg lement ohne Weiteres. Ha most elszánnám magam, és a következő egy-két hétben megírnék egy comparative essay-t is pl. a Márai-féle Halotti beszéddel, ami szóba sem került ma, akkor a félév hátralevő részében nem lenne más dolgom, mint bejárni az órára, és élvezni. Mert lehet.
Miért gondolom, hogy nem fog menni...?
De addig is, a két vers. (A második kicsit gyanús, egy magán-honlapról szedtem, a központozás enyhén szólva hiányosnak látszik.)
Kosztolányi Dezső
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Márai Sándor
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív” – már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek Toldi-t olvasod és azt feleli, oké
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „Az nem lehet, hogy oly szent akarat...”
De már tudod: igen, lehet... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét –
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„Az nem lehet, hogy annyi szív...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz?... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „Testvért testvér elad...”
Egy hang aléltan közbeszól: „Ne szóljon ajakad...”
S egy másik nyög: „Nehogy ki távol sír e nemzeten...”
Még egy hörög: „Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, miért?
Vagy: „Rosszabb voltam mint ezek?...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt –
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenyefáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk
Körömrágás, szívdobogás, rémlátomások
Úgy másfél óra múlva tudom meg, hogy abszolváltam-e a komparatisztikát, vagy két tárgyat újra föl kell vennem, vagy... Az az egy szerencsém, hogy Anettel megyek, aki ugyanebben a cipőben, és őt is szorítja eléggé...
Good news, új blogger-tezsvér, meg méginkább homelesses: Márti. Háromszoros hurrá! :-) És még rám mondják, hogy grafomán vagyok! :-7
És Klári is újrakezdte-folytatta, már most igazán ideje volna eltűnődnöm a novemberi Alter-Native-on... Igaz, előbb még a jövő heti pécsi Filmünnepet kéne valahogy beillesztenem a program'ba. Ajjaj, be sűrű az élet.
És mire idáig jutottam, azaz végigolvastam mindenkit, már csak 1 órám maradt a Nagy Találkozásig. Uhh.
Good news, új blogger-tezsvér, meg méginkább homelesses: Márti. Háromszoros hurrá! :-) És még rám mondják, hogy grafomán vagyok! :-7
És Klári is újrakezdte-folytatta, már most igazán ideje volna eltűnődnöm a novemberi Alter-Native-on... Igaz, előbb még a jövő heti pécsi Filmünnepet kéne valahogy beillesztenem a program'ba. Ajjaj, be sűrű az élet.
És mire idáig jutottam, azaz végigolvastam mindenkit, már csak 1 órám maradt a Nagy Találkozásig. Uhh.
Ómagyar, Kosztolányi, Márai...
A Halotti beszédről lesz szó Hungarian Literature-ön. Mennyi esélyem van fölkészülni Kosztolányi életéből, angolul, úgy 20 perc alatt...?
Most néztem, van vmi antispam-megoldás a commentekre. Ha lesz időm, beállítom, reszkessetek, unwanted commenterek!
Most néztem, van vmi antispam-megoldás a commentekre. Ha lesz időm, beállítom, reszkessetek, unwanted commenterek!
2005. szeptember 20.
Fárasztó nap (as usual)
Aludni kéne, de már nem lesz időm a homelessig.
Holnap nem lesz képzés, Pontyos nem tud lejönni. Ez akár jó hír is lehetne (pl. bemehetek referálni irodalomra), de már egészen hozzászoktattam magam a gondolathoz.
Ma megint voltam a cégnél vagy hat órát, hanem most már muszáj lenne az iskolával is foglalkoznom kicsit...
Ja, tegnap este megnéztem Gabssyval a 80 nap alatt a föld körül-t, csak ne 11 felé kezdtük volna el... Így bizony valahol Kína után menthetetlenül bealudtam.
Holnap nem lesz képzés, Pontyos nem tud lejönni. Ez akár jó hír is lehetne (pl. bemehetek referálni irodalomra), de már egészen hozzászoktattam magam a gondolathoz.
Ma megint voltam a cégnél vagy hat órát, hanem most már muszáj lenne az iskolával is foglalkoznom kicsit...
Ja, tegnap este megnéztem Gabssyval a 80 nap alatt a föld körül-t, csak ne 11 felé kezdtük volna el... Így bizony valahol Kína után menthetetlenül bealudtam.
2005. szeptember 19.
Sokféle nap
Valaki mondott valami elbizonytalanítót ma A szolidaritás éjszakájával kapcsolatban. (Muszáj leszek Virrasztásnak hívni, mert túl hosszú, de a „Szoli” nekem gázosnak tűnik...)
Este Juli egy idiótával találkozott a Kálvária–körút kereszteződésben, hazáig sprintelt szegény.
A fórumról kiderült, hogy valamit eléggé elszerveztünk.
Másrészt viszont kialakítottuk az irodát, és tiszta profi lett.
A Translation zseniális volt, ez a fickó azon ritka oktatók közé tartozik, akik oktatni is tudnak. Jó a stílusa, kár, hogy meg van győződve a fordításelmélet unalmasságáról.
Vagy hárman jelezték, hogy nem tudnak jönni lakást szentelni pénteken, aztán szóba került pár újabb név is.
Este Juli egy idiótával találkozott a Kálvária–körút kereszteződésben, hazáig sprintelt szegény.
A fórumról kiderült, hogy valamit eléggé elszerveztünk.
Másrészt viszont kialakítottuk az irodát, és tiszta profi lett.
A Translation zseniális volt, ez a fickó azon ritka oktatók közé tartozik, akik oktatni is tudnak. Jó a stílusa, kár, hogy meg van győződve a fordításelmélet unalmasságáról.
Vagy hárman jelezték, hogy nem tudnak jönni lakást szentelni pénteken, aztán szóba került pár újabb név is.
Esik az eső, szakad...
(...iszik a dinnye, dagad.)
Hihetetlen tetterővel ébredtem, f6-kor már az angol fordítás fölött ültem. Igaz, távoli hasonlóságot is alig mutat Melitta változatával (ugyanebből a szövegből, persze, úgy a jó), de csak megvan. És eső ide, eső oda, most úgy érzem, ezen a héten minden sikerülhet. Pedig szerdán a Mester elé kell járulnom az indexemmel...
A hétvégén végre elolvastam Timi múltkori hosszú levelét Luxemburgiából, izgalmas lehet az élet. Egyszer, majd...
Hihetetlen tetterővel ébredtem, f6-kor már az angol fordítás fölött ültem. Igaz, távoli hasonlóságot is alig mutat Melitta változatával (ugyanebből a szövegből, persze, úgy a jó), de csak megvan. És eső ide, eső oda, most úgy érzem, ezen a héten minden sikerülhet. Pedig szerdán a Mester elé kell járulnom az indexemmel...
A hétvégén végre elolvastam Timi múltkori hosszú levelét Luxemburgiából, izgalmas lehet az élet. Egyszer, majd...
2005. szeptember 17.
Utolérem magamat 1
Ezt a hétvégét ennek áldozom. Kezdtem ma egy 11-ig alvással, utána vidám omlettes regebéd, majd takarítás, de nagyban: ablak- sőt redőnymosás, porszívó, padló- és bútorápoló lötyik...
de a java még hátravan, a rendrakás (vö. „Vízszintes felületeken tárgyak képződnek” — B. R.).
És hogy itt is érjem lassan utolfele, jön pár link: egy szimpatikus hajléktalanügyi elmélész bácsi, aki még nem tudja, hogy vmi spambiztosabb módon is közzétehetné a címét :-); aztán pesti szoléj-szervtal-plakát, amely ugyan mintha a horror vacu(u?)i jegyében született volna, de a logó pl. pompás rajta. El is loptuk rögvest.
Más témában egy cityzen-csacsogás Nándikával, sajna kissé bennfentes szöveggel, vagy tán nem ez a jó szó, de félek, kb. én vagyok a legkívülállóbb, aki még ért valamit belőle. Emellett válogatás az Erdély-imázs versenyre beérkezettekből, tanulságos, hmm-hmm. :-)
S végül, de korántsem utolsósorban: RAJTunk múlik!
de a java még hátravan, a rendrakás (vö. „Vízszintes felületeken tárgyak képződnek” — B. R.).
És hogy itt is érjem lassan utolfele, jön pár link: egy szimpatikus hajléktalanügyi elmélész bácsi, aki még nem tudja, hogy vmi spambiztosabb módon is közzétehetné a címét :-); aztán pesti szoléj-szervtal-plakát, amely ugyan mintha a horror vacu(u?)i jegyében született volna, de a logó pl. pompás rajta. El is loptuk rögvest.
Más témában egy cityzen-csacsogás Nándikával, sajna kissé bennfentes szöveggel, vagy tán nem ez a jó szó, de félek, kb. én vagyok a legkívülállóbb, aki még ért valamit belőle. Emellett válogatás az Erdély-imázs versenyre beérkezettekből, tanulságos, hmm-hmm. :-)
S végül, de korántsem utolsósorban: RAJTunk múlik!
2005. szeptember 15.
Kritikus Tömeg
Eredetileg a nemmozgót akartam, de gif-et egyszerűen nem hajlandó megjeleníteni. Ehhez meg volt kód. Terjeszd, jó lesz.
(A Firefox 3x halt be az előbb, Opera alatt viszont összesen 2 gombom van a szerkesztőablakban. Semmi sem tökéletes.)
Csak 1 furcsa tapasztalás
Ma éjjel másfél órát aludtam, és mégsem voltam álmos egész nap. Egyetlen kávét ittam kora délután, de azt sem annyira szükségből. Na jó, nem voltam éppen teljesen összeszedett, de az átlagnál szétesettebb se. Különös.
Bead(at)tam a Fried-cuccokat, most már csak egy hét para, hogy mit szól a késéshez.
Lenyomtuk a félév egyetlen ügyrendi közivezetői találkozóját, hosszú volt, de most jóideig semmi efféle. Az emlékeztető mailt azért most már nem írom meg.
Holnap elköltöztetjük az irodát is, és utána lassan talán tényleg valamelyes mederbe terelődik az élet... bár lehet, hogy még mindig naiv vagyok...
Bead(at)tam a Fried-cuccokat, most már csak egy hét para, hogy mit szól a késéshez.
Lenyomtuk a félév egyetlen ügyrendi közivezetői találkozóját, hosszú volt, de most jóideig semmi efféle. Az emlékeztető mailt azért most már nem írom meg.
Holnap elköltöztetjük az irodát is, és utána lassan talán tényleg valamelyes mederbe terelődik az élet... bár lehet, hogy még mindig naiv vagyok...
2005. szeptember 14.
Megint meghalt egy jó ember
Majzik Mátyás, a hazai börtönpasztoráció megálmodója-elindítója. RIP.
Amúgy nem tudom, mit keresek itt, amikor otthon kéne írnom Friednek, hátha-hátha...
A tegnapi 0. (típusú) homelesses este nagyon jól sült el, pl. voltunk valami 13-an. Jó lenne többet is írni, de...
Amúgy nem tudom, mit keresek itt, amikor otthon kéne írnom Friednek, hátha-hátha...
A tegnapi 0. (típusú) homelesses este nagyon jól sült el, pl. voltunk valami 13-an. Jó lenne többet is írni, de...
2005. szeptember 12.
Az első órám a félévben
ill. valójában csak óramegbeszélés: Translation into Hungarian I. Izgalmasnak ígérkezik, a fordítás mindig motivált. És itt legalább nem kell a kiejtésemen-nyelv-nem-tudásomon stresszelnem az angolosok között. Magyarul végsősoron elég kompetensnek gondolom magam. :-)
Leboltoltuk Gabssyval a félállást, övé lesz. Már nem vagyok biztos benne, jó lesz-e ez nekem, de majd úgy intézem, hogy jó legyen. :-)
A Szolidaritás-projekt görög, már kezdi a lavina képzetét ölteni bennem. Most írt Norbi, hogy 10-15 máltás ifjút beszervezett... A pestiek is hihetetlen támogatók, szóval lassan oszlanak a görcseim. Egy időre. :-)
Ellenben a komparás dolgozataim réme egyre közelít...
Leboltoltuk Gabssyval a félállást, övé lesz. Már nem vagyok biztos benne, jó lesz-e ez nekem, de majd úgy intézem, hogy jó legyen. :-)
A Szolidaritás-projekt görög, már kezdi a lavina képzetét ölteni bennem. Most írt Norbi, hogy 10-15 máltás ifjút beszervezett... A pestiek is hihetetlen támogatók, szóval lassan oszlanak a görcseim. Egy időre. :-)
Ellenben a komparás dolgozataim réme egyre közelít...
2005. szeptember 11.
Földmágnesesség
Alighanem ez az oka, hogy itt( honn) valahogy mindig úgy alszom, mint akit fejbevertek, és ólmos-álmos fáradtság ül meg, ha muszáj fölkelnem.
A mamám Balázzsal tárgal valamit, a papám éppen hazaért kulcskeresőbe. Pakolni kéne a szobámban... (Az őszi-téli babaruha-kollekciót összeraktam még tegnap.)
Az lesz majd a jó világ, ha weben is lehet majd IC-jegyet szerezni. Rohamsebesen fejlődik amúgy a MÁV: a központi kék számukon immár mintha vidékről induló vonatokra is lehetne jegyet rendelni. (Azért nem vagyok benne biztos, mert a szegedi számukat hívtam, de a 40-es menürendszere jelentkezett be.) Első körben persze a budapestieket oldották meg, ebben az országban még mindig mindennek a fővárosssal kell kezdődnie. (Hogy ilyen szép általánosítással éljek még a végén. :-) )
A mamám Balázzsal tárgal valamit, a papám éppen hazaért kulcskeresőbe. Pakolni kéne a szobámban... (Az őszi-téli babaruha-kollekciót összeraktam még tegnap.)
Az lesz majd a jó világ, ha weben is lehet majd IC-jegyet szerezni. Rohamsebesen fejlődik amúgy a MÁV: a központi kék számukon immár mintha vidékről induló vonatokra is lehetne jegyet rendelni. (Azért nem vagyok benne biztos, mert a szegedi számukat hívtam, de a 40-es menürendszere jelentkezett be.) Első körben persze a budapestieket oldották meg, ebben az országban még mindig mindennek a fővárosssal kell kezdődnie. (Hogy ilyen szép általánosítással éljek még a végén. :-) )
2005. szeptember 10.
Rövid látogatásra hazájába érkezett
Hazajöttem úgy egy napra, össze kell pakolnom a babaruhákat Csillagnak. Meg akkor már a szobámon se ártana rendezgetni egy kicsit...
Ehhez képest itt ülök a nyomorult számítógép előtt, bár épp hogy csonttá nem fagyok.
Az esküvő vidám volt és bensőséges, az ebéd szintúgy. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak.
És közben Gabssy megcsinálta a honlapot, és most, hogy elindul, és fölküldtem Az Utca Embere listájára, érzem, hogy önálló életre kelt a program, és kezdek félni tőle. Meg a visszajelzésektől is kicsit, senkivel nem egyeztettem a szöveget, ez az, ami bennem él róla — és ezután Szegeden elsősorban ez fog mindenki másban is. És ez felelősség, vagy valami hasonló...
De amikor hetek óta ez motivál, éltet, mozgat: nem gondolhatom, hogy ne lenne Valakinek valami terve az üggyel.
Ehhez képest itt ülök a nyomorult számítógép előtt, bár épp hogy csonttá nem fagyok.
Az esküvő vidám volt és bensőséges, az ebéd szintúgy. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak.
És közben Gabssy megcsinálta a honlapot, és most, hogy elindul, és fölküldtem Az Utca Embere listájára, érzem, hogy önálló életre kelt a program, és kezdek félni tőle. Meg a visszajelzésektől is kicsit, senkivel nem egyeztettem a szöveget, ez az, ami bennem él róla — és ezután Szegeden elsősorban ez fog mindenki másban is. És ez felelősség, vagy valami hasonló...
De amikor hetek óta ez motivál, éltet, mozgat: nem gondolhatom, hogy ne lenne Valakinek valami terve az üggyel.
2005. szeptember 9.
Takarítós péntek
Kitakarítottuk a hétfőtől üzembe lépő klubunkat, ami maga sem volt kis meccs, de még van hozzá egy — gyönyörű, szűk, falépcsős — lépcsőház is, ami aztán végképp betette az ajtót [micsoda képzavar! :-)]. Ja igen, és hogy el ne felejtsem, délelőtt a Dóm meglehetősen tágas altemplomából próbáltuk eltávolítani az elektromos hálózat cseréjével járó centis port... Viszont voltunk vagy tizenöten, szóval hangulat is kerekedett, meg elég hatékonyak is voltunk.
Közben Paffy a TIK góréjával tárgyalt egy esetleges helyiségről, amiből kettő lett, és ha minden-minden összejön, itt lesz az irodánk is, meg egy asztal, ahol albérletet közvetítünk meg beszélgetünk meg minden. Ez hatalmas lépés lenne az egyetem és lakói felé, adja Isten, hogy minden összejöjjön.
Ha az egész nem fér bele bármi okból, akkor az irodahelyiséget felejtjük, és átvisszük a menedzsmentet :-) a Kárász utcára, itt meg marad a nyitott asztal.
Iszonyú koszos vagyok, meg fáradt is eléggé, de most muszáj még megírnom egy hosszú levelet Attilának, nagyon rég tartozom már vele.
((Ezúton is elnézést mindenkitől, aki egy vak hangot sem ért mindebből... Bár ez vélhetően a műfaj egyik adottsága, úgy kell az Olvasónak. :-) ))
Közben Paffy a TIK góréjával tárgyalt egy esetleges helyiségről, amiből kettő lett, és ha minden-minden összejön, itt lesz az irodánk is, meg egy asztal, ahol albérletet közvetítünk meg beszélgetünk meg minden. Ez hatalmas lépés lenne az egyetem és lakói felé, adja Isten, hogy minden összejöjjön.
Ha az egész nem fér bele bármi okból, akkor az irodahelyiséget felejtjük, és átvisszük a menedzsmentet :-) a Kárász utcára, itt meg marad a nyitott asztal.
Iszonyú koszos vagyok, meg fáradt is eléggé, de most muszáj még megírnom egy hosszú levelet Attilának, nagyon rég tartozom már vele.
((Ezúton is elnézést mindenkitől, aki egy vak hangot sem ért mindebből... Bár ez vélhetően a műfaj egyik adottsága, úgy kell az Olvasónak. :-) ))
2005. szeptember 8.
Babakocsi esment
Létezik, hogy Luxembourgh-hoz legközelebb Metzbe menjen Volán járat? Na mindegy, ha gyors a cselekvés, szombat reggel nyolckor ott lehet a járgány.
Amúgy meg befigyelt egy újabb pályázati lehetőség, csak tudnám, ki írja meg.........
Ja, és úgy tűnik, a botok (?) legújabban a commenteket használják spamhelynek. Vérlázító. Az az egy szerencse, hogy törölni tudom őket azért.
Amúgy meg befigyelt egy újabb pályázati lehetőség, csak tudnám, ki írja meg.........
Ja, és úgy tűnik, a botok (?) legújabban a commenteket használják spamhelynek. Vérlázító. Az az egy szerencse, hogy törölni tudom őket azért.
Netezőben
Itt vagyok, mert egyszerűen nem vállaltam be a TIK-kabinettel járó örjöngést. A népek sorban állnak a 160 gép mellett, míg a benn ülők fele honfoglalózik. Szép is a korlátlan hozzáférés...
Közben ma lement a leporellós pörgés utolós állomása is [hogy tud egy állomás lemmeni, szép képzavar volt], a BTK, ennek tehát vége. Jön a zsebnaptár.
A lelkes telefonon meg fölhívott egy fickó a Hajléktalanokért Közalapítványtól, hogy fönntart nekünk egy helyet a szept. végi konferenciájukon, menjünk csak. Előzmény: írtam nekik egy mailt a múlt héten, hogy mi lenne, ha — de nem vagyunk ám szakmaiak, csak mit tudom én. Teljesen váratlanul ért a hívás, még a honlapot se írtam a mailem végére, nemhogy a telefonszámot. Viszont ha ennyire számítunk nekik, akkor érdemes lenne bevállalni... Péntek estére terveztük a lakásszentelő bulit, szombat reggel pedig otthon kell lennem... Hátha valaki a Teamből kap rajta.
Az albérlet egyre jobb... :-)
Közben ma lement a leporellós pörgés utolós állomása is [hogy tud egy állomás lemmeni, szép képzavar volt], a BTK, ennek tehát vége. Jön a zsebnaptár.
A lelkes telefonon meg fölhívott egy fickó a Hajléktalanokért Közalapítványtól, hogy fönntart nekünk egy helyet a szept. végi konferenciájukon, menjünk csak. Előzmény: írtam nekik egy mailt a múlt héten, hogy mi lenne, ha — de nem vagyunk ám szakmaiak, csak mit tudom én. Teljesen váratlanul ért a hívás, még a honlapot se írtam a mailem végére, nemhogy a telefonszámot. Viszont ha ennyire számítunk nekik, akkor érdemes lenne bevállalni... Péntek estére terveztük a lakásszentelő bulit, szombat reggel pedig otthon kell lennem... Hátha valaki a Teamből kap rajta.
Az albérlet egyre jobb... :-)
2005. szeptember 6.
Babakocsi
Jelentkezzen, aki (lehetőleg ezen a héten) ki tudna vinni egy összahajtogatott babakocsit Luxemburgba... A repülőre nem tudtuk föltenni. Köszönjük!
Évnyitó hajtépés
Tegnap összesen úgy 50 percet áldoztam az életemből a postának. Néha azt hiszem, a MÁV-val egyetemben ők is a monopolhelyzetükkel élnek vissza.
De föladtam végül a két (határidős) hajléktalanos pályázatot, 5-5 példányban (!), plusz lemezen, plusz 3-3000 peták regisztrációs költség. Félelmetes.
A Veni Sanctéra úgy estem be 35 perc késéssel, felajánlásra. Átöltözni, horribile dictu, hajat mosni reményem sem volt előtte.
Hazafelé vettünk Julival egy üveg Vilmost + körtelevet, és azt szopogattuk a teraszon, míg jobb nem lett valamelyest az élet. Ha lesz valami idén, ami megtart, akkor az ez a lakóközösség lesz, Juli és Melitta.
Ma valami lehetséges lelkesklub-helyet nézünk meg, délután pedig Talentum-megbeszélés, amire persze vannak elmaradásaim.
De föladtam végül a két (határidős) hajléktalanos pályázatot, 5-5 példányban (!), plusz lemezen, plusz 3-3000 peták regisztrációs költség. Félelmetes.
A Veni Sanctéra úgy estem be 35 perc késéssel, felajánlásra. Átöltözni, horribile dictu, hajat mosni reményem sem volt előtte.
Hazafelé vettünk Julival egy üveg Vilmost + körtelevet, és azt szopogattuk a teraszon, míg jobb nem lett valamelyest az élet. Ha lesz valami idén, ami megtart, akkor az ez a lakóközösség lesz, Juli és Melitta.
Ma valami lehetséges lelkesklub-helyet nézünk meg, délután pedig Talentum-megbeszélés, amire persze vannak elmaradásaim.
2005. szeptember 3.
Basszus...
Most vettem észre: eltűntek jobbról a nagy munkával összerakott linkjeim. Ez azért disznóság.
Megáll az ész
Román–magyar kémbortány! Röhej. Két ilyen befolyásos nagyhatalom között, mint mi itt a Köztes-Európa Varieté színpadán...
Néha mikor nyomaszt már az elégedettség
Sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még
Sok használt szöveg kellene, mely kifordítható
És ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk milyen jó
Sok futballmeccs, meg vetélkedő, nagyon kéne még
Hogy legyen amit önfeledten élvezhet a nép
És néhány újabb sikerlista szintén kéne még
Hogy megismerjünk minden egyes külön véleményt
Egy hirdetés a reklámoknak, az is kéne még
S egy újabb, mely az utóbbinak csinál hírverést
Sok ösztönzés, hogy készüljön a jövő nemzedék
És hozzá néhány jó tanács, mely a túlzásoktól véd
A másik szép az aktuális politikában: a decemberi népszavazás „a Fidesz miatt hozta azt az eredményt, amit, mert ha Orbán Viktor nem áll a kettős állampolgárság mellé, akkor az MSZP nem kényszerül ellenkampányra”. Azt hiszem, mostanra senkinek nem vagyok a feltétlen híve, de ez bicskanyitogató.
Néha mikor nyomaszt már az elégedettség
Sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még
Sok használt szöveg kellene, mely kifordítható
És ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk milyen jó
Sok futballmeccs, meg vetélkedő, nagyon kéne még
Hogy legyen amit önfeledten élvezhet a nép
És néhány újabb sikerlista szintén kéne még
Hogy megismerjünk minden egyes külön véleményt
Egy hirdetés a reklámoknak, az is kéne még
S egy újabb, mely az utóbbinak csinál hírverést
Sok ösztönzés, hogy készüljön a jövő nemzedék
És hozzá néhány jó tanács, mely a túlzásoktól véd
A másik szép az aktuális politikában: a decemberi népszavazás „a Fidesz miatt hozta azt az eredményt, amit, mert ha Orbán Viktor nem áll a kettős állampolgárság mellé, akkor az MSZP nem kényszerül ellenkampányra”. Azt hiszem, mostanra senkinek nem vagyok a feltétlen híve, de ez bicskanyitogató.
Ismerkedem az új sablonnal
Pofára jobban passzolt az előző, de azt a rút zöldet meguntam. Egyszer majd megtanulok programozni úgyis...
Az is béna kicsit, hogy az egészet újragyúrja. Jobb lenne, ha a váltásig írottak maradnának az addigi formában.
A linkes címek kék-aláhúzott formája meg aztán rémes. Ezentúl valószínűleg nem csinálok linket a címekbe.
Az is béna kicsit, hogy az egészet újragyúrja. Jobb lenne, ha a váltásig írottak maradnának az addigi formában.
A linkes címek kék-aláhúzott formája meg aztán rémes. Ezentúl valószínűleg nem csinálok linket a címekbe.
Borongó
Egyre levertebb vagyok. Holnap Timiék is el, a telefonom 8 gyorshívás-számából négyet törölhettem egy hónap alatt. Ez azért valamit jelez. (OK, egyet föl is töltöttem már közülük.)
Persze Timit amolyan „szívbéli barátnőm” formájából még Lucka születése táján elvesztettem. Nyilván ez az élet rendje, de kicsit azért fáj. Régi megfigyelés, hogy azokkal jövök ki a legkönnyebben, akik hasonló életállapotban vannak — a többieket szükségképpen más dolgok foglalkoztatják.
Az esküvő amúgy szép volt, az egyetlen, amit nem értettem, hogy miért orgonálták végig az esküt. Így csak a lelkészt hallottam (amúgy az ifjú ara édesapja), a házasulókat nem.
Persze Timit amolyan „szívbéli barátnőm” formájából még Lucka születése táján elvesztettem. Nyilván ez az élet rendje, de kicsit azért fáj. Régi megfigyelés, hogy azokkal jövök ki a legkönnyebben, akik hasonló életállapotban vannak — a többieket szükségképpen más dolgok foglalkoztatják.
Az esküvő amúgy szép volt, az egyetlen, amit nem értettem, hogy miért orgonálták végig az esküt. Így csak a lelkészt hallottam (amúgy az ifjú ara édesapja), a házasulókat nem.
Megtanítottam Miklóst wapozni
Már nem volt hiába a tegnapi nap.
Amúgy a homeless-pályázatot írtuk Julival, hazafelé a vonaton vagy a kétharmadáig eljutottam. Hihetetlen, hogy Sárival a térdemen milyen hatékony tudok lenni néha.
Itthon rövidebb-hosszabb lucázások, most pedig az új IKEA katalógus. Egy óra múlva pedig Kata és Gergő esküvőjére indulok. Sose láttam még református esküvőt, jut eszembe.
Amúgy a homeless-pályázatot írtuk Julival, hazafelé a vonaton vagy a kétharmadáig eljutottam. Hihetetlen, hogy Sárival a térdemen milyen hatékony tudok lenni néha.
Itthon rövidebb-hosszabb lucázások, most pedig az új IKEA katalógus. Egy óra múlva pedig Kata és Gergő esküvőjére indulok. Sose láttam még református esküvőt, jut eszembe.
2005. szeptember 2.
Az állampolgári részvétel hete
Igen sikertelen a magyar fordítás, de az ötlet jó. Közösségalapú társadalom, részvételi demokrácia... Meglássuk, mi leszen belőle.
Pók a falon
És ha még csak rohangálnék, de valami más gáznak is lennie kell, tegnap este nagyon kiakadtam. És nem tudom megfogalmazni, mi bajom, de valami nagyon. És a Lelkessel, vagy ezzel a gályázással, ami ott ment az elmúlt tíz-tizenkét napban.
Írtam egy sms-t Attilának, egy az egyben megértette (megérezte), mire gondolok (mit érzek), de a megfogalmazáshoz semmivel sem kerültem közelebb általa. Paffyval kell beszélnem, de míg azt sem tudom, miről...?!
Uram, valamit kezdj el már velem, mert látod, hogy nem megy semmi.
Pedig még tudnék lelkesedni, még nem múlt el az első szerelem,
ha be is temetem, vagy betemeti más,
a munka vagy a fáradt, sűrű megszokás.
Már nem is tudom, hogyan is kellene, hogy szolgád derűs szelleme
tartson még bennem és tudjak valami küldetést
látni ebben a robotban, ami még lelkesít,
ha már az emberek nem is igénylik azt, amit teszek —
vagy Te igényled bennünk azt, Uram,
és mégse minden céltalan?
Írtam egy sms-t Attilának, egy az egyben megértette (megérezte), mire gondolok (mit érzek), de a megfogalmazáshoz semmivel sem kerültem közelebb általa. Paffyval kell beszélnem, de míg azt sem tudom, miről...?!
Uram, valamit kezdj el már velem, mert látod, hogy nem megy semmi.
Pedig még tudnék lelkesedni, még nem múlt el az első szerelem,
ha be is temetem, vagy betemeti más,
a munka vagy a fáradt, sűrű megszokás.
Már nem is tudom, hogyan is kellene, hogy szolgád derűs szelleme
tartson még bennem és tudjak valami küldetést
látni ebben a robotban, ami még lelkesít,
ha már az emberek nem is igénylik azt, amit teszek —
vagy Te igényled bennünk azt, Uram,
és mégse minden céltalan?
2005. szeptember 1.
Szűnőben a függőség
Úgy tűnik, visszanyergeltem a hagyományos naplóformára, a web-addikcióm pedig mintha sose lett volna. :-) A Lelkes-hajtás talán kicsit enyhült, most a homeless-pályázat(ok) és A szolidaritás éjszakája köti le a gondolataim.
Igen, még mindig nem az egyetem.
Igen, még mindig nem az egyetem.
2005. augusztus 30.
Halok meg
Szerda reggel óta úgyszólván megállás nélkül a cég igáját húzom, tervezőhétvége-tervezés, tervezőhétvége-lebonyolítás, tervezőhétvége-értékelés, beiratkozások-leporellózás-tervezés, VeniSancte-szervezés... Elég nagy lángon ég/lek, s közben az egyetem Damoklész kardajként... Baj lesz, de még hárítok.
2005. augusztus 23.
Egy temetés képei
Tükrözték a taizéi szervert, így a svájciról viszonylag jó sebességgel elérhettem a híreket-képeket. Közvetíti az olasz, a német, a lengyel, a holland — és a román tévé. Ebbe nem hallgatok bele, mert én is utálom, ha valaki zenél a kabinetben; de pár fotót megnéztem: olyan taizéiek. Igaza volt Palinak, Isten közel van.
Blogtalan idők
lesznek, jól tudom. (Szabadon a Bojtorján után.) Szeged, könyvtár, dolgozgatni is akartam, de, elképesztő, tele van a kabinet. Este taizéi imaóra fr. Roger emlékére, egyúttal visszaszerzem az órám is, amit júniusban hagytam az uszodában. Addig pedig lexikon, lexikon, lexikon.
2005. augusztus 22.
Nem ettem olyan forrón
A terv szerint a nyolcas vonattal indultam volna Szegedre, de ebben már akor nem voltam biztos, mikor fél 2 felé lefeküdtem a szobám ill. a levivendő cuccom összepakolásából. A szobával készen sem lettem, mondanom sem kell, de talán a nyagyja megvan (a kidobásos meg a mélyre eltevéséses rész).
Aztán hatkor valami rémületeset dördült az ég, és három perc múlva már kopogott is az eső a padlómon. Úgyogy mielőtt visszahanyatlottam az ágyra, egy rutinos mozdulatsorral még lesiettem a lavórért; de aztán szundi 11-ig.
Közben a bátyám telefonált, mondta édesanyám, valami cucca Anikónál maradt Kölnben, azt kell a mamámnak visszaszereznie tőle az este nyolcas vonat végében a Nyugatiban.
Kíváncsi leszek, mit mesélnek a Weltjugendtagról. A pápa mindenesetre szimpatikus volt szóban-tettben, amennyire ez a rádiós kommentáron átjött.
Aztán hatkor valami rémületeset dördült az ég, és három perc múlva már kopogott is az eső a padlómon. Úgyogy mielőtt visszahanyatlottam az ágyra, egy rutinos mozdulatsorral még lesiettem a lavórért; de aztán szundi 11-ig.
Közben a bátyám telefonált, mondta édesanyám, valami cucca Anikónál maradt Kölnben, azt kell a mamámnak visszaszereznie tőle az este nyolcas vonat végében a Nyugatiban.
Kíváncsi leszek, mit mesélnek a Weltjugendtagról. A pápa mindenesetre szimpatikus volt szóban-tettben, amennyire ez a rádiós kommentáron átjött.
2005. augusztus 21.
A rendrakás csodái
Ráakadtam egy Burgenland-prospektusra, benne Gottfried Kumpf illusztrációival. Most rákerestem, nagyon tetszenek. Kár, hogy keveset lehet kinagyítani.
2005. augusztus 20.
Áldjon vagy verjen
Jelentem, mindenféle helyi notabilitások részvételével lement az idei augusztus 20-a is. Egészen hejre kis műsort rittyentett a városháza, volt György Ádám és Borbély Misi bácsi, színészek, kenyéráldó papok (kat. és ref. is), kenyértartó kiskölkök viseletekben (ha agyonütnek, se tudom kisütni, melyik az 5. nemzetiségünk, pedig állítólag ezért ötágú a címerünkben a fa), és persze polgármester. Ja, az ünnepi szpícset valami államtitkár mondta, nagy hévvel, kevés nóvummal. Papa kapott valami új emlékérmet a közösségért végzett munkájáért, és a végén volt somlói meg (új) kenyér is, amivel végre sikerült elérni, hogy valamelyes társasági hangulat kerekedjen.
Jelen volt kb. 150 fő (1%...), az átlagos életkor 50 év.
A nap szpícse viszont Békásmegyeren hangzott el, a Boldog Özséb-templomban, Andris osztálytársam és Zita esküvőjén. Volt benne erőszakmentes kommunikáció, buzdítás, humor... Csak azt nem tudom, sajna, ki mondta.
Kinn tűzijáték meg petárdák, idebenn vendég-kutyánk, Dönci remeg a lábamnál.
Jelen volt kb. 150 fő (1%...), az átlagos életkor 50 év.
A nap szpícse viszont Békásmegyeren hangzott el, a Boldog Özséb-templomban, Andris osztálytársam és Zita esküvőjén. Volt benne erőszakmentes kommunikáció, buzdítás, humor... Csak azt nem tudom, sajna, ki mondta.
Kinn tűzijáték meg petárdák, idebenn vendég-kutyánk, Dönci remeg a lábamnál.
Aktív állampolgár
Újabban hajlamos vagyok ebben a szerepben játszani... néha egész sikeresen. A napokban például megírtam a banknak, hogy irgum-burgum, micsoda dolog az, hogy a webfelület (az, amivel az ügyeimet intézhetem, utalások, ilyesmi) csak Explorer alatt fut, hol itt a szabad verseny meg egyáltalán. Nem kis csodálkozásomra másnapra igen-igen készségesen közölték, hogy levelemet továbbították az illetékesnek, és közben már készül az új verzió, amely több böngészőt fog támogatni.
Most a szomszédasszony kérésére azt keresem, hogy melyik segélyszervezeten keresztül lenne a legegyszerűbb ruhát küldeni az árvízsújtott román területekre. Az eredmény — nem túl bíztató. A Máltánál van iroda meg telephelyek is, de olyanok, mint nyitvatartás, vagy hogy innen ide visszük, sehol. Az Ökumenikusoknál van Hogyan segíthetek? link, de szemlátomást kizárólag pénzadományokkal foglalkoznak. A Karitász igen szimpatikus módon önkénteseket (is) vár, és korrekt kis címsoruk is van egyházmegyénként, még arról is írnak párt sort, hogy egy-egy ilyen központ mit csinál. A Baptisták, igen, ők vérprofik. Igaz, az oldal egyelőre fejlesztés alatt, sosem értettem, hogy ilyenkor miért nem hagyják fönn a régit addig is. Műfajában a leg-elrémisztőbb a Vöröskereszt: a honlapon nem találtam elérhetőséget.
Most a szomszédasszony kérésére azt keresem, hogy melyik segélyszervezeten keresztül lenne a legegyszerűbb ruhát küldeni az árvízsújtott román területekre. Az eredmény — nem túl bíztató. A Máltánál van iroda meg telephelyek is, de olyanok, mint nyitvatartás, vagy hogy innen ide visszük, sehol. Az Ökumenikusoknál van Hogyan segíthetek? link, de szemlátomást kizárólag pénzadományokkal foglalkoznak. A Karitász igen szimpatikus módon önkénteseket (is) vár, és korrekt kis címsoruk is van egyházmegyénként, még arról is írnak párt sort, hogy egy-egy ilyen központ mit csinál. A Baptisták, igen, ők vérprofik. Igaz, az oldal egyelőre fejlesztés alatt, sosem értettem, hogy ilyenkor miért nem hagyják fönn a régit addig is. Műfajában a leg-elrémisztőbb a Vöröskereszt: a honlapon nem találtam elérhetőséget.
Nyárgvégi feeling
A tegnapi volt az utolsó munkanapom, ami azt is jelenti, hogy veszélyesen közeledik az iskolakezdés... ó, hogy utálom már.
Viszont csütörtök este Balázs volt itt, pizzáztunk és nagyot beszélgettünk számítástechnikáról, erről-arról. És abban maradtunk, hogy folyt. köv., hát remélem, így lesz.
Tegnap meg Nórival néztük meg az óriásplakát-kiállítást, ide is teszem a talán-kedvencem.
(Most jöttem rá, hogy html-lel be tudom tenni a szöveg közé is, nem csak fölé.)
Utána pedig beültünk Nórihoz, megettünk egy fél dinnyét, és ott folytattuk, ahol a tavasszal abbahagytuk. Az ősztől a heidelbergi egyetemen folytatja, újabb ok, amiért menni kell majd...
Elhoztam tőle egy cd-t is, ami oda-vissza vándorol köztünk (mikor az eredetit eltörte, én vettem át neki újra, de azóta az enyém veszett el): ha esetleg lenne még, aki nem ismeri, hadd mutassam be a német folkrock jeles képviselőjét, a Schandmault.
Viszont csütörtök este Balázs volt itt, pizzáztunk és nagyot beszélgettünk számítástechnikáról, erről-arról. És abban maradtunk, hogy folyt. köv., hát remélem, így lesz.
Tegnap meg Nórival néztük meg az óriásplakát-kiállítást, ide is teszem a talán-kedvencem.
(Most jöttem rá, hogy html-lel be tudom tenni a szöveg közé is, nem csak fölé.)Utána pedig beültünk Nórihoz, megettünk egy fél dinnyét, és ott folytattuk, ahol a tavasszal abbahagytuk. Az ősztől a heidelbergi egyetemen folytatja, újabb ok, amiért menni kell majd...
Elhoztam tőle egy cd-t is, ami oda-vissza vándorol köztünk (mikor az eredetit eltörte, én vettem át neki újra, de azóta az enyém veszett el): ha esetleg lenne még, aki nem ismeri, hadd mutassam be a német folkrock jeles képviselőjét, a Schandmault.
2005. augusztus 19.
Újabb plakát
(Közben e-mail címeket próbálok generálni a cégnek, de nem tudok belépni adminként. Megírták a felhasználónevet és a jelszót, aki küldte, kipróbálta. És nekem itt nem megy, a vágólapon keresztül sem. Gabssynak igaza van, a számítástechnika okkult tudomány.)
2005. augusztus 18.
(Ezt kb. 11 óta írom...)
Tegnap tehát találkoztam Anitával, és ez sok mindent megmozgatott bennem értelmi és érzelmi vonalon egyaránt. Ezernyi ötletem támadt hajléktalan-ügyben pl., de nem csak — hihetetlenül inspiráló volt a társasága. Arra késztetett, hogy átgondoljak ezt-azt, ami máskor olyan természetes... megint a saját sémáim (el/le/szét)bontogatása.
Aztán Robinál ücsörögtem jó késő estig, nagyot csacsogtunk, mint mindig. Kíváncsi vagyok, milyen lesz neki Esztergomban.
Ma aztán a szokásos kapkodás-pörgés itt. Igaz, már reggel így kezdtem: a héven és a villamoson jobb híján a telefonomba írogattam, amit összeszedtem fejben a szolidaritás éjszakája kapcsán. Itt aztán sitty-sutty papírra vetettem, mert a telefonban már nem volt hely elmenteni — 3 oldal lett. És ezek még nagyon nagy vonalak csak...
Közben néha megmosolyogtam magam, hogy az egészet úgy akarom a csoport elé tárni, hogy „akarunk-e valamit csinálni november 17-én”... miközben én már rég tudom, sőt, ami jobb, már Juli is, hogy igen, akarunk. :-)
Jaj, és a nap öröme: ma végre korrektúrázhattam egy sort. Talán mégis van, amihez értek. (Btw: Anita is kiadvány- vagy újabban inkább honlapszerkesztésből él. Rugalmas munkaidő és bizonytalan pénz.)
Aztán Robinál ücsörögtem jó késő estig, nagyot csacsogtunk, mint mindig. Kíváncsi vagyok, milyen lesz neki Esztergomban.
Ma aztán a szokásos kapkodás-pörgés itt. Igaz, már reggel így kezdtem: a héven és a villamoson jobb híján a telefonomba írogattam, amit összeszedtem fejben a szolidaritás éjszakája kapcsán. Itt aztán sitty-sutty papírra vetettem, mert a telefonban már nem volt hely elmenteni — 3 oldal lett. És ezek még nagyon nagy vonalak csak...
Közben néha megmosolyogtam magam, hogy az egészet úgy akarom a csoport elé tárni, hogy „akarunk-e valamit csinálni november 17-én”... miközben én már rég tudom, sőt, ami jobb, már Juli is, hogy igen, akarunk. :-)
Jaj, és a nap öröme: ma végre korrektúrázhattam egy sort. Talán mégis van, amihez értek. (Btw: Anita is kiadvány- vagy újabban inkább honlapszerkesztésből él. Rugalmas munkaidő és bizonytalan pénz.)
2005. augusztus 17.
Meghalt egy jó ember
...
Amúgy meg elég rémes nap van, az időjárás félóránként gondolja meg magát, és már rég nem itt lenne a helyem sem. Valahogy megint keresztbe-hosszába összezavarodott körülöttem minden, megint kiderült, hogy semmi munkára nem vagyok alkalmas... s közben árad a kétségbeesett bizalom a lehető legváratlanabb irányból. Mit tudok vele kezdeni, kell-e kezdenem valamit?
Még 10 perc összeszedettséget... aztán még pár órát... két találkozás vár még ma.
Amúgy meg elég rémes nap van, az időjárás félóránként gondolja meg magát, és már rég nem itt lenne a helyem sem. Valahogy megint keresztbe-hosszába összezavarodott körülöttem minden, megint kiderült, hogy semmi munkára nem vagyok alkalmas... s közben árad a kétségbeesett bizalom a lehető legváratlanabb irányból. Mit tudok vele kezdeni, kell-e kezdenem valamit?
Még 10 perc összeszedettséget... aztán még pár órát... két találkozás vár még ma.
Már a cégnél
Folyamatos lemaradásban vagyok a bloggal, úgyhogy rövid leszek és stílustalan.
Hétfő du. az egyes villamoson összetalálkoztam Réku blogger tezsvérrel (Kolozsvárról). Egy kolléganőjével indult a Szigetre. Vidám találkozás volt, különösen, ha hozzáveszem, hogy annyit hallottam meg belőle legelőször, hogy valaki Sipikémet emlegeti a telefonjába. :-)
Hanem most beért ennek a gépnek a gazdája is (a másiké már itt van, fínom afinata-val kezdtük a napot :-)), mennem kell. Majd jövök.
Hétfő du. az egyes villamoson összetalálkoztam Réku blogger tezsvérrel (Kolozsvárról). Egy kolléganőjével indult a Szigetre. Vidám találkozás volt, különösen, ha hozzáveszem, hogy annyit hallottam meg belőle legelőször, hogy valaki Sipikémet emlegeti a telefonjába. :-)
Hanem most beért ennek a gépnek a gazdája is (a másiké már itt van, fínom afinata-val kezdtük a napot :-)), mennem kell. Majd jövök.
2005. augusztus 16.
Tegnap egy csomó jó dolog történt velem. Vagy hát...
De ami a tényleges jó dolgokat illeti: délelőtt Levente átküldte a — PDF-ben, de ISBN-számmal megjelent — verseskötetét. És egyik-másik darabja egész határozottan megtetszett. Meg tördelés-tervezésileg is profi munkának tűnik. Itt lehet beleolvasni, de az egész Első Kötet Műhely megér egy kiadós körülnézést.
Reggel, tipikus magyar reggel... a munka vár, én nem maradhatok...
De ami a tényleges jó dolgokat illeti: délelőtt Levente átküldte a — PDF-ben, de ISBN-számmal megjelent — verseskötetét. És egyik-másik darabja egész határozottan megtetszett. Meg tördelés-tervezésileg is profi munkának tűnik. Itt lehet beleolvasni, de az egész Első Kötet Műhely megér egy kiadós körülnézést.
Reggel, tipikus magyar reggel... a munka vár, én nem maradhatok...
2005. augusztus 14.
The more you know, the less gold glows
Egyetlen új aranygyűrű 20 tonna bányahulladékba kerül, és akkor még nem beszéltünk a társadalmi hatásokról. Verespatakról külön nem írnak ezúttal, de a No Dirty Gold oldala így is eléggé figyelemre méltó...
2005. augusztus 13.
Emlékeztető magamnak
Ezt most azért blogolom, hogy el ne felejtsem: pécsi filmszemle szeptember 28. és október 2. között. NB. ((Azért persze jöhet más is ám :-) ))
Menyegző & kukta & *
Azt mondta ma nekem valaki, hogy délután menyegzőre hivatalos. Azt hiszem, soha nem hallottam még ezt a szót élőbeszédben. De nagyon megörültem neki. Van még, aki ilyen anakronizmusokat használ :-) (mint én oly soxor, legalábbis néha így jön vissza).
A másik: életem első kísérlete a kuktával meglehetős sikert hozott. :-) Úgy 1 perc kellhetett volna még a krumplinak, esetleg, ha nagyon igényes vagyok.
Közben Csillaggal telefonáltam. Különös, hogy vannak emberek, akikkel tudok érdemi beszélgetést folytatni telefonon, és vannak, akikkel nem. De az is lehet, hogy az alkalom teszi mindig. Ez most ilyen nem volt.
Abban mindenesetre van viszont igazásg, hogy szélsebesen konvencionalizálódunk ... na, szóval, válunk kis- és nyárspolgárrá, vagy teszem ezt én legalábbis, a verbális kommunikációmban legalábbis. Ha gratulálok vagy ilyesmi, még mindig igyekszem valami személyeset, tartal-masat írni (mondani ritkábban sikerül), de egy-két formula bevette magát, pedig „ez nem nagyon illik hozzánk”, ahogy Csillag mondta.
A másik: életem első kísérlete a kuktával meglehetős sikert hozott. :-) Úgy 1 perc kellhetett volna még a krumplinak, esetleg, ha nagyon igényes vagyok.
Közben Csillaggal telefonáltam. Különös, hogy vannak emberek, akikkel tudok érdemi beszélgetést folytatni telefonon, és vannak, akikkel nem. De az is lehet, hogy az alkalom teszi mindig. Ez most ilyen nem volt.
Abban mindenesetre van viszont igazásg, hogy szélsebesen konvencionalizálódunk ... na, szóval, válunk kis- és nyárspolgárrá, vagy teszem ezt én legalábbis, a verbális kommunikációmban legalábbis. Ha gratulálok vagy ilyesmi, még mindig igyekszem valami személyeset, tartal-masat írni (mondani ritkábban sikerül), de egy-két formula bevette magát, pedig „ez nem nagyon illik hozzánk”, ahogy Csillag mondta.
Tartoztam egy úttal a Bencének
Fölöslegesen mentem be, na. Túléltem. Elnéztem az IKEA-ba is, tátottam szemem-szám a gyönyörűségtől. Végül hoztam egy tisztességes lepedőt Szegedre meg két szép üveg gyertyatartót a majd-egyszer-talán-elkészülő itthoni szobámba. Visszafelé sétáltam egy nagyot a Körúton (a Blahától a Jászaiig). A Művészben találtam háromféle Filmtett-szórólapot, nocsak-nocsak.
E heti kérdésünk a drogériából: Miért kerül másfél-kétszer annyiba, ha nincs benne festék, illat és tartósítószer?!
E heti kérdésünk a drogériából: Miért kerül másfél-kétszer annyiba, ha nincs benne festék, illat és tartósítószer?!
2005. augusztus 12.
Svédország közel van... nem is beszélve Lappföldről...
Világutazó ismerős blogja és fotóalbuma. Van pár nagyon jó, érdemes belelapozgatni! (A Prezentácia gomb vetít is.) Mellékesen pedig most írja a Skype-on, amit rövidesen el fogok kezdeni szkájp-nak írni, hogy Stockholmban összetalálkozott egy ismerős szegedi lánykával.
És közben a Firefox csodái: az előbb új felhasználót generáltatott velem, majd ennek megfelelően (?) törölte az előzményeket, a könyvjelzőket etc. Valaki mondja meg, miért...
És közben a Firefox csodái: az előbb új felhasználót generáltatott velem, majd ennek megfelelően (?) törölte az előzményeket, a könyvjelzőket etc. Valaki mondja meg, miért...
Pomázi örömök
A Panni bolttal szemközt fölfedeztem egy fehér szelektív-konténert, amelybe italos papírdobozokat lehet dobni. Annyira megörültem neki, hogy megnéztem a polmeshiv mögöttit is, az jóval közelebb van hozzánk, hátha. De ott nincs. Még a piactér jöhet szóba, de ezek után nem sok reményt fűzök hozzá.
Aztán: a Huszár utcai buszmegállóba Csere Laci berakott egy padot. Olyan tisztességes, támlája-is-van-ülőkéje-is-van típusút, fából. És rátűzött egy cetlit, amit ha lenne fényképezőgépem, bizisten lekapnék, kb. ez áll rajta: „Szeretettel hoztam ezt a padot, hogy legyen hol pihennünk, beszélgetnünk. Csere Laci”
Néhányan már megköszönték: „Köszi Laci, puszi” — nem tudom, hányan sejtik közülük, hogy a falu hajdan legmegbecsültebb cukrásza az adakozó... (Mára nyugdíjba vonult.)
Az utolsó egy pesti élmény. Akkreditált, EU-konform szakképzésekről olvasgattam egy citylightot. Kéz- és lábápoló, körömépítő; irodavezető; protokoll-ügyintéző; természetgyógyász; szakács; társasház-gondnok stb. stb... és boncmester.
Aztán: a Huszár utcai buszmegállóba Csere Laci berakott egy padot. Olyan tisztességes, támlája-is-van-ülőkéje-is-van típusút, fából. És rátűzött egy cetlit, amit ha lenne fényképezőgépem, bizisten lekapnék, kb. ez áll rajta: „Szeretettel hoztam ezt a padot, hogy legyen hol pihennünk, beszélgetnünk. Csere Laci”
Néhányan már megköszönték: „Köszi Laci, puszi” — nem tudom, hányan sejtik közülük, hogy a falu hajdan legmegbecsültebb cukrásza az adakozó... (Mára nyugdíjba vonult.)
Az utolsó egy pesti élmény. Akkreditált, EU-konform szakképzésekről olvasgattam egy citylightot. Kéz- és lábápoló, körömépítő; irodavezető; protokoll-ügyintéző; természetgyógyász; szakács; társasház-gondnok stb. stb... és boncmester.
Megint péntek
Nem akarom úgy élni le az életem, hogy örökké a pénteket várom. Még ha csak olyan nem-túl-nagy intenzitással is, mint mostanság. Nem, ennek így nincs értelme. Ergo körültekintően kell munkahelyet választani. Ergo... na igen, vagy nagyon szerencsésnek-gondviseltnek kell lenni, vagy... nem, a más ország valószínűleg nem segít.
Mert van még egy fontos szempont, meglehet, a legfontosabb: a saját hozzáállás. De ezen még sokat kell morfondíroznom.
Most amúgy mindegy, holnap is itt leszek, szombat ide, szombat oda. Bence — terv szerint... — vasárnap utazik nyaralni, és addig még sok munka van. Öröm mindazonáltal, hogy 1) valószínűleg a honlap feltöltésével bíbelődhetek, míg ők a kiadványokat szekesztik, és 2) ha jól értettem, lesz szerencsém találkozhatni a kedvesével. :-)
Mert van még egy fontos szempont, meglehet, a legfontosabb: a saját hozzáállás. De ezen még sokat kell morfondíroznom.
Most amúgy mindegy, holnap is itt leszek, szombat ide, szombat oda. Bence — terv szerint... — vasárnap utazik nyaralni, és addig még sok munka van. Öröm mindazonáltal, hogy 1) valószínűleg a honlap feltöltésével bíbelődhetek, míg ők a kiadványokat szekesztik, és 2) ha jól értettem, lesz szerencsém találkozhatni a kedvesével. :-)
2005. augusztus 11.
Pótcselexem
Annyi mindent megcsináltam már, amire semmi szükség nem volt... Az előbb pl. rendet vágtam a spájzban a konzervek között. Nem mintha túl sok lenne, vagy nagyon eluralkodott volna a káosz... Csak úgy, mer' mér' ne.
Közben lassan megint rámszakad a nagy önállóság: Anyánk ma ment le Pécsre, Papa holnap követi. Vasárnapig megint lehetne csinálni bármit, de 1) a társaság egy része nem lesz bevethető; 2) a maradék előtt nem akarom a túlbuzgót adni; és 3) el kéne kezdenem foglalkozni az egyetemmel is.
Alakul a szeptember: 3-a Zsófi barátnőm Kata húgának az esküvője, 10-e Poppinsék polgárija, amelyen én leszek Ágica tanúja. :-) Ha hozzáveszem még májusban Zsófit, júniusban BÁgáékat és két hét múlva Andrisékat, akkor azért csak-csak befigyelt pár összeesküvés idén is.
Ez lesz a harmadik tanúskodásom, + két — szégyenletesen elhanyagolt :-( ˜— keresztgyerek... Olyan „fölnőttes” az egész.
Közben lassan megint rámszakad a nagy önállóság: Anyánk ma ment le Pécsre, Papa holnap követi. Vasárnapig megint lehetne csinálni bármit, de 1) a társaság egy része nem lesz bevethető; 2) a maradék előtt nem akarom a túlbuzgót adni; és 3) el kéne kezdenem foglalkozni az egyetemmel is.
Alakul a szeptember: 3-a Zsófi barátnőm Kata húgának az esküvője, 10-e Poppinsék polgárija, amelyen én leszek Ágica tanúja. :-) Ha hozzáveszem még májusban Zsófit, júniusban BÁgáékat és két hét múlva Andrisékat, akkor azért csak-csak befigyelt pár összeesküvés idén is.
Ez lesz a harmadik tanúskodásom, + két — szégyenletesen elhanyagolt :-( ˜— keresztgyerek... Olyan „fölnőttes” az egész.
!
Rájöttem az RSS nyitjára, nem a megfelelő URL-t írtam a helyére az olvasóban. Ezzel együtt az is kiderült, hogy a viharmadár :-) nélkül is prímán működik az egész ún. „élő könyvjelzőként”. És ami még gyönyörűbb: ilyen nekem is van! Valahogy bevillant a Site Feed fül a blogszerkesztőben. Jó, azt még nem tudom, miért XML, de mindegy is. Működik.
Frissítettem a Messengert is, immár állítólag hangban is lehet csacsogni. Meglássuk. (Bár az ismerőseim többsége a munkahelyén használja, ami szűkíti a lehetőségeket.)
Hanem most már munkára.
Frissítettem a Messengert is, immár állítólag hangban is lehet csacsogni. Meglássuk. (Bár az ismerőseim többsége a munkahelyén használja, ami szűkíti a lehetőségeket.)
Hanem most már munkára.
Szép új asztal
Elkészült a számítógépasztalunk, és szép nagyon. Kevésbé funkcionális, de azért végülis nem rossz. Eleinte mindent egy oldalra kellett halmoznunk rajta, de aztán a probléma egyetlen USB-hosszabbítóval megoldódott.
A zongoraszék került elé, amit még sose láttam, mert az lmúlt min. 25 évet a padláson töltötte. :-) De ami a legjobb, édesanyám vett rá egy „labdapárnát” (Original Dynair...), amitől az ember folyvást billeg egy egész kicsit, és így nem áll be a háta (állítólag; majd ma estére kiderül).
Tegnap este letöltöttem a Thunderbirdöt, nem a levelezés, hanem az RSS végett, de nem boldogulok vele. A végén kénytelen leszek megnézni a használati utasítást, ami azonban (a szoftverrel ellentétben) angolul van.
Amúgy meg ma megint itthoni dolgozódás van, yeah!
A zongoraszék került elé, amit még sose láttam, mert az lmúlt min. 25 évet a padláson töltötte. :-) De ami a legjobb, édesanyám vett rá egy „labdapárnát” (Original Dynair...), amitől az ember folyvást billeg egy egész kicsit, és így nem áll be a háta (állítólag; majd ma estére kiderül).
Tegnap este letöltöttem a Thunderbirdöt, nem a levelezés, hanem az RSS végett, de nem boldogulok vele. A végén kénytelen leszek megnézni a használati utasítást, ami azonban (a szoftverrel ellentétben) angolul van.
Amúgy meg ma megint itthoni dolgozódás van, yeah!
2005. augusztus 10.
Ez is álom, véget ér... megfizetek mindenért
Szóval jót álmodtam ma. Eleve sokat aludtam (7 óra, ennyi még sose sikerült hétköznap az elmúlt 2 és fél hétben), de még ráadásul valami nagyon boldogságos álmom is volt, és rajtam maradt a hangulata egész reggel.
Most persze három dolgot kéne csinálnom egyszerre, helyette itt ülök, és még a gép lakóját is hátráltatom... (De most elment reggelizni.) (Keresik is telefonon aznyomb.)
Most persze három dolgot kéne csinálnom egyszerre, helyette itt ülök, és még a gép lakóját is hátráltatom... (De most elment reggelizni.) (Keresik is telefonon aznyomb.)
2005. augusztus 9.
Mozgalmas
Bealudtam a cégnél. Ezt talán nem kommentálom.
Délután mászkálás, betét a tegnap vett gyönyörűséges-de-fél-számmal-nagyobb cipőmbe, a Blahán ismét elkaptam egy részt annak a nagy épületnek a bontásából, félórával később is porzott még a levegő. Julival beszélnünk nemigen sikerült, de az utcembere talán őt is megmozgatta. Lassan körvonalazódik, mi mindent kell megvitatnunk a teammel az év elején... De mindez a homelessbe fog íródni. És félek, oda is csak holnap.
Ja, Péter hívott fel az este, megörültem neki. Mint kiderült, Kisillatoson (??) van, Arad és Nagylak között valahol, művésztábort csinál a Máltával, és elkapott egy Pannon-foszlányt. :-)
Kezdődik a Sziget, bőröndös-hátizsákos németek nyomultak a Margit hídnál. De a HÉV-en egészen korrekt mennyiségű ember gyűlt csak össze. A magam részéről két régi TGM-írással igyekeztem pallérozódni kicsit, miután Bálint két perc szolidaritáséjszakája-mesélés után a kezembe nyomta őket a Dohány utca és a Körút sarkán — mi tagadás, a hosszabba beletört a bicskám (a másik ez).
Azonban lehet, hogy máris nem volt haszontalan az igyekezet, ha ezután végre elolvasok néhány Illyés-verset.
Napközben úgy 15 fokot emelkedhetett a hőmérséklet, aztán vissza. Egész kellemes lenne október elejének.
Délután mászkálás, betét a tegnap vett gyönyörűséges-de-fél-számmal-nagyobb cipőmbe, a Blahán ismét elkaptam egy részt annak a nagy épületnek a bontásából, félórával később is porzott még a levegő. Julival beszélnünk nemigen sikerült, de az utcembere talán őt is megmozgatta. Lassan körvonalazódik, mi mindent kell megvitatnunk a teammel az év elején... De mindez a homelessbe fog íródni. És félek, oda is csak holnap.
Ja, Péter hívott fel az este, megörültem neki. Mint kiderült, Kisillatoson (??) van, Arad és Nagylak között valahol, művésztábort csinál a Máltával, és elkapott egy Pannon-foszlányt. :-)
Kezdődik a Sziget, bőröndös-hátizsákos németek nyomultak a Margit hídnál. De a HÉV-en egészen korrekt mennyiségű ember gyűlt csak össze. A magam részéről két régi TGM-írással igyekeztem pallérozódni kicsit, miután Bálint két perc szolidaritáséjszakája-mesélés után a kezembe nyomta őket a Dohány utca és a Körút sarkán — mi tagadás, a hosszabba beletört a bicskám (a másik ez).
Azonban lehet, hogy máris nem volt haszontalan az igyekezet, ha ezután végre elolvasok néhány Illyés-verset.
Napközben úgy 15 fokot emelkedhetett a hőmérséklet, aztán vissza. Egész kellemes lenne október elejének.
The End
Az este-éjjel lenyomtam végre Zsoldospétert. Az utolsó ötven oldalt a kádban, a végén már hozzá kellett engednem meleget, hogy tartson... De nem akartam a kiszállással sem megszakítani. Pedig nehezen raktam össze a végét, és most sem vagyok egészen biztos benne, hogy kellett nekem oda az utolsó fejezet. De a névtrükk, az csuda.
Rég olvastam már ekkora elánnal. Még a HÉV-től hazáig is, vállalva, hogy nem veszem észre a szembejövőket.
Tegnap amúgy becsületből beültem még a BUSHO-ra is egy órára. A műfaj ugyanaz, de kb. annyira lehetne egy lapon emlegetni a mvhelyi Alter-Native-val, mint a Kultiplexet a Kultúrpalotával... :-) Az anyag persze hasonló volt, nyilván, sőt, azt azt a bizonyos — minden általam megkérdezett szerint is — rémes francia táncfilmet adták is (szerencsére még jóval előttem). A kedvencem egy kínai srácról szólt, aki kitalálja (szinte megálmodja), hogy Írországban akar élni. Nyelvtanulásra fordít fél évet, aztán nekivág, és mérhetetlenül szomorúan tapasztalja, hogy nem érti senki... míg valaki rá nem jön, hogy írül beszél, és el nem viszi egy olyan vidékre, ahol még tudnak. Az utolsó kockán boldogan mosolyog a pub pultja mögül, sörrel kínálva a betérőt.
Rég olvastam már ekkora elánnal. Még a HÉV-től hazáig is, vállalva, hogy nem veszem észre a szembejövőket.
Tegnap amúgy becsületből beültem még a BUSHO-ra is egy órára. A műfaj ugyanaz, de kb. annyira lehetne egy lapon emlegetni a mvhelyi Alter-Native-val, mint a Kultiplexet a Kultúrpalotával... :-) Az anyag persze hasonló volt, nyilván, sőt, azt azt a bizonyos — minden általam megkérdezett szerint is — rémes francia táncfilmet adták is (szerencsére még jóval előttem). A kedvencem egy kínai srácról szólt, aki kitalálja (szinte megálmodja), hogy Írországban akar élni. Nyelvtanulásra fordít fél évet, aztán nekivág, és mérhetetlenül szomorúan tapasztalja, hogy nem érti senki... míg valaki rá nem jön, hogy írül beszél, és el nem viszi egy olyan vidékre, ahol még tudnak. Az utolsó kockán boldogan mosolyog a pub pultja mögül, sörrel kínálva a betérőt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)