2006. február 9.
De miért
kell mindennek szétesnie hetente kétszer, hogy aztán minden alkalommal úgy kelljen kimásznom a romok alól?! És miért nincs kedvem inkább építeni --- valami biztosabbat?
Hátha így is szerencsém lesz :-)
Ezt most kaptam.
Kedves Ismerős!
Tegnap kezdtük el az egérkezelést vizsgáló kutatásunk eddigi legnagyobb szabású felmérését. Ezen a héten és a jövő héten több mint ezer embert várunk, akik egérkezelési mintáját begyűjtjük.
Azért írok, mert ez egy igazán kivételes alkalom, hogy te is részese legyél egy nagyszabású kutatásnak! :-)
Aki eljön, ajándékot is kap!
Ha tehát felkeltettem az érdeklődésed, és van egy kis szabad időd (a felmérés csak 8-10 perc), látogass meg 16-áig bármely hétköznapon 9-18 óra között az ELTE Lágymányosi campusának északi épületének hetedik emeletén a 7.16-os teremben (Médiatár).
További érdekességek a kutatásról itt:
www.algernon.hu
Üdv,
Péter
u.i.: és persze küldd tovább ezt a levelet, és szerencséd lesz :-))
Kedves Ismerős!
Tegnap kezdtük el az egérkezelést vizsgáló kutatásunk eddigi legnagyobb szabású felmérését. Ezen a héten és a jövő héten több mint ezer embert várunk, akik egérkezelési mintáját begyűjtjük.
Azért írok, mert ez egy igazán kivételes alkalom, hogy te is részese legyél egy nagyszabású kutatásnak! :-)
Aki eljön, ajándékot is kap!
Ha tehát felkeltettem az érdeklődésed, és van egy kis szabad időd (a felmérés csak 8-10 perc), látogass meg 16-áig bármely hétköznapon 9-18 óra között az ELTE Lágymányosi campusának északi épületének hetedik emeletén a 7.16-os teremben (Médiatár).
További érdekességek a kutatásról itt:
www.algernon.hu
Üdv,
Péter
u.i.: és persze küldd tovább ezt a levelet, és szerencséd lesz :-))
Lúúzeer
Ma két órám volt, mindkettőre rosszkor mentem. Mondanom sem kell: később a kelleténél.
Ráadásul reggel nem mentem ki Újszentivánra, hanem megvártam, míg BÁgi bevánszorog hozzám. Na jó, Péter elhozta, de akkor is, van némi lelkiismeret-furdalásom miatta. Viszont egy fél órája maradt még feküdni a végén, mert meglepő gyorsasággal összeraktuk az életmenedzsmentet nagy vonalakban. Azaz hát persze én raktam kevésbé, de a lényeg, hogy csak meglett.
Délután végre bevezettem néhány tucat VIP-telefonszámot a lelkes szép új regiszteres füzetébe, mert eluntam az örökké elvesző cédulákat. A vicces az benne, hogy keresztbe-hosszába hivatkoztam mindenkit, mert mi sem minden mesterember nevét tudjuk, nemhogy majd a későbbi korok. Így tehát kb. így fest a dolog:
az A-nál: asztalos => Erdei Béla; majd
az E-nél: Erdei Béla (asztalos) 30/xxx.
Most pedig tartalomfejlesztettem kicsit a Trindexnek, valamint csacsogtam egy sort Gáborral, és még korrektúrázni is fogok neki. Nagyon hasznos nap van tkp. :-)
Ráadásul reggel nem mentem ki Újszentivánra, hanem megvártam, míg BÁgi bevánszorog hozzám. Na jó, Péter elhozta, de akkor is, van némi lelkiismeret-furdalásom miatta. Viszont egy fél órája maradt még feküdni a végén, mert meglepő gyorsasággal összeraktuk az életmenedzsmentet nagy vonalakban. Azaz hát persze én raktam kevésbé, de a lényeg, hogy csak meglett.
Délután végre bevezettem néhány tucat VIP-telefonszámot a lelkes szép új regiszteres füzetébe, mert eluntam az örökké elvesző cédulákat. A vicces az benne, hogy keresztbe-hosszába hivatkoztam mindenkit, mert mi sem minden mesterember nevét tudjuk, nemhogy majd a későbbi korok. Így tehát kb. így fest a dolog:
az A-nál: asztalos => Erdei Béla; majd
az E-nél: Erdei Béla (asztalos) 30/xxx.
Most pedig tartalomfejlesztettem kicsit a Trindexnek, valamint csacsogtam egy sort Gáborral, és még korrektúrázni is fogok neki. Nagyon hasznos nap van tkp. :-)
2006. február 8.
Énekelsz egy régi nótát,
s azt mondod, sokért nem adnád,
ó, ha visszatérnének
azok a szép idők...
Délelőtt románóra: sajnos ismétléssel kellett töltenünk, így jár, aki nem nyúl egy idegen nyelvhez két hónapig. De így is élveztem.
Aztán édesapámmal és Sajtos úrral ebédeltem a Roosevelt téren; a legfontosabb news talán az, hogy Apánk tegnap "címzetes docenssé" (!) avanzsált Sopronban. Widám. :-)
Emellett megszületett Koczka unokatesónk második gyermeke: Kolos után Zejke. Baba és mamája is rendben van teljesen, köszönjük.
Valamint meghalt szegény Szilárdf(f?)y Gyula. És magával vitte a sírba Pomáz utóbbi hatvan évének a történetét. Még ha sokat le is írt belőle. R. I. P.
Délután rámjött a véradhatnék, de a vérszopók csak csütörtökön vannak délután is. Visszafelé a könyvesboltok kirakatait böngésztem, és a végén megszületett az elhatározás, hogy veszek magamnak valami jó kis szépirodalmat. Aztán közben eszembe jutott szegény Sorstalanság, hogy minden más miatt félreteszem, és most már tényleg illene... Meg az is, hogy ott a jó kis háziállat, és vehetnék rá valami zenét... Végül Csavargódal lett belőle, most aztán hallgathatom kedvemre az elrongyyolódott magnószalag helyett. :-)
Aztán édesapámmal és Sajtos úrral ebédeltem a Roosevelt téren; a legfontosabb news talán az, hogy Apánk tegnap "címzetes docenssé" (!) avanzsált Sopronban. Widám. :-)
Emellett megszületett Koczka unokatesónk második gyermeke: Kolos után Zejke. Baba és mamája is rendben van teljesen, köszönjük.
Valamint meghalt szegény Szilárdf(f?)y Gyula. És magával vitte a sírba Pomáz utóbbi hatvan évének a történetét. Még ha sokat le is írt belőle. R. I. P.
Délután rámjött a véradhatnék, de a vérszopók csak csütörtökön vannak délután is. Visszafelé a könyvesboltok kirakatait böngésztem, és a végén megszületett az elhatározás, hogy veszek magamnak valami jó kis szépirodalmat. Aztán közben eszembe jutott szegény Sorstalanság, hogy minden más miatt félreteszem, és most már tényleg illene... Meg az is, hogy ott a jó kis háziállat, és vehetnék rá valami zenét... Végül Csavargódal lett belőle, most aztán hallgathatom kedvemre az elrongyyolódott magnószalag helyett. :-)
2006. február 7.
Fogorvos után
Tegnap a kettő-húszassal ismét Pest, "szakkollégiumi erős kávé" Mártonnal, fogorvos (fogkő-leszedés, röntgen, és mehetek vissza még egy tömésre), majd beszélgetés Anitával a Blahán a McCaféban (de mégis, szerintük hogy fér össze a gyorskajás-gyorsélős mekdonelc-életstílussal a kávézó mint olyan?), némi várakozás Orsira, végül Fkénél találkoztunk.
Érdekes volt, legfőképpen azért, mert eleinte vajmi nehezen tudtam eldönteni, hogy "Most akkor mi van? Vagy mi nincs?!" De vszl. semmi változás, csak úgy jól elvannak.
Ettünk egy vagon csokit (belgát, a svájcival úgyszólván ladába se rúghattam), megnézegettük a grúz képeket, megittuk a mentolos szukot, meg ilyesmik. Aztán nyugovóra tértünk, ők fönt, én lent.
Ma meg vissza a nyolcassal.
És most neki kell feküdnöm a kolozsvári homelesses konferencia jelentkezési lapjának, de valami három oldal, angolul... Btw, délután kontrasztív nyelvészet.
Érdekes volt, legfőképpen azért, mert eleinte vajmi nehezen tudtam eldönteni, hogy "Most akkor mi van? Vagy mi nincs?!" De vszl. semmi változás, csak úgy jól elvannak.
Ettünk egy vagon csokit (belgát, a svájcival úgyszólván ladába se rúghattam), megnézegettük a grúz képeket, megittuk a mentolos szukot, meg ilyesmik. Aztán nyugovóra tértünk, ők fönt, én lent.
Ma meg vissza a nyolcassal.
És most neki kell feküdnöm a kolozsvári homelesses konferencia jelentkezési lapjának, de valami három oldal, angolul... Btw, délután kontrasztív nyelvészet.
2006. február 3.
Az APEH-ről jót vagy semmit
Az adóigazolást, amitől rettegtem két hete, a néni tíz perc alatt, illetékmentesen és mosolyogva kiállította tegnapelőtt.
Azóta meg megjártam Pestet esment Ernővel, 1 óra 40 perc volt fölfele a belvárostól a belvárosig, tankolással-kávézással. Csacsogtunk egy jót Szisszel a Prága kávézóban, aztán kb. vissza is vonattal és Gabssyval. Azaz előtte még a körúton ráléptem egy galambra, elég szörnyű volt. (De már nem élt előttem se.)
Este hirtelen felindulásból még túrtam magamnak egy pulóvert, amivel most halálosan boldog vagyok.
Ma meg Machéhoz kéne még benéznem a plébániára, de nem tudom, mi lesz belőle. Aztán Gyula, haverok, buli, szauna.
Ja, és még mindennapi linkünk, valami nagyon izgi: Crush Calculator.
Meg fotók Zürichből, bár sajna a legkevésbé sem érdekesek senkinek, aki nem volt ott, azt hiszem.
Azóta meg megjártam Pestet esment Ernővel, 1 óra 40 perc volt fölfele a belvárostól a belvárosig, tankolással-kávézással. Csacsogtunk egy jót Szisszel a Prága kávézóban, aztán kb. vissza is vonattal és Gabssyval. Azaz előtte még a körúton ráléptem egy galambra, elég szörnyű volt. (De már nem élt előttem se.)
Este hirtelen felindulásból még túrtam magamnak egy pulóvert, amivel most halálosan boldog vagyok.
Ma meg Machéhoz kéne még benéznem a plébániára, de nem tudom, mi lesz belőle. Aztán Gyula, haverok, buli, szauna.
Ja, és még mindennapi linkünk, valami nagyon izgi: Crush Calculator.
Meg fotók Zürichből, bár sajna a legkevésbé sem érdekesek senkinek, aki nem volt ott, azt hiszem.
2006. január 30.
Mindenki wiwezik
Az előbb visszajelöltem valakit, aki tegnap regisztrálta magát: mára 174 ismerőse lett...
Amúgy meg ma voltunk az Apró Termetűnél, s ismét megállapítottam, hogy bírom az öreg stílusát. "Cinikus áállat..."
-- Más egyéb? -- kérdezte, mikor nagyjából elmeséltük az ügyeinket.
-- Imádkozzon értünk -- így Paffy.
-- Azt én nem tudok. Ahhoz jámborabb embert keressenek.
Aztán mikor másodszor is megkérdezte, van-e még valami, kishíján mondtm, hogy más bűnünkre nem emlékszünk...
Szegény Sári haldoklik. :-( Én meg megyek vacsorázni mindjárt.
Amúgy meg ma voltunk az Apró Termetűnél, s ismét megállapítottam, hogy bírom az öreg stílusát. "Cinikus áállat..."
-- Más egyéb? -- kérdezte, mikor nagyjából elmeséltük az ügyeinket.
-- Imádkozzon értünk -- így Paffy.
-- Azt én nem tudok. Ahhoz jámborabb embert keressenek.
Aztán mikor másodszor is megkérdezte, van-e még valami, kishíján mondtm, hogy más bűnünkre nem emlékszünk...
Szegény Sári haldoklik. :-( Én meg megyek vacsorázni mindjárt.
2006. január 29.
Bővebb :-)
Márti, az igény jogos, de gyorsan hozzáteszem, hogy valahol a német-osztrák autópályán döngetve küldtem az alábbit, így hát annak is örültem, hogy ennyi lett belőle. :-) Telefonról eddig se jutottam el a korábbi próbálkozásokkal.
Szóval visszafelé jó két órával gyorsabbak voltunk (= 10 alatt megjártuk), éljen. Aztán a fővárosban keveregtünk még egy sort, de szerencsére senkit sem zavart.
Most meg igazából csak pár linket akartam idetenni, megmutatandó mindenkinek, akit érdekel, meg főleg megtartandó magamnak. Ezekben a boltokban bolyongtam tegnap délután nagy kedvvel.
1) Zseniális papír(? napló?)bolt, olyannyira zseniális, hogy eszembe jutott, Tünde esetleg tőlük szerezhette volt be a zöld naplóimat annak idején.
2) Nem kevésbé vidám poszter( és egyéb)bolt, itt is csorgattam a nyálam egy sort.
3) Kicsit Lush-forma, de annál sokkal „háziasabb” jellegű szappan- és egyéb illatos-szép vicik-vacakok boltja. Hümm, az oldal nem túl informatív, de na.
+1) BodyShop, de ebbe már nem volt időm bemenni. Meg nem járt benn épp senki, és úgy béna nézelődni-szaglászni...
Vicces, hogy amennyire nem hoznak lázba a ruházati üzletek (értsd halálosan utálok ruhákat próbálgatni, és unom a mászkálást is közöttük), annyira megteszik ezt a drogériák. :-)
Holnap le, püspök, Zöld Sziget, Renovabis.
Szóval visszafelé jó két órával gyorsabbak voltunk (= 10 alatt megjártuk), éljen. Aztán a fővárosban keveregtünk még egy sort, de szerencsére senkit sem zavart.
Most meg igazából csak pár linket akartam idetenni, megmutatandó mindenkinek, akit érdekel, meg főleg megtartandó magamnak. Ezekben a boltokban bolyongtam tegnap délután nagy kedvvel.
1) Zseniális papír(? napló?)bolt, olyannyira zseniális, hogy eszembe jutott, Tünde esetleg tőlük szerezhette volt be a zöld naplóimat annak idején.
2) Nem kevésbé vidám poszter( és egyéb)bolt, itt is csorgattam a nyálam egy sort.
3) Kicsit Lush-forma, de annál sokkal „háziasabb” jellegű szappan- és egyéb illatos-szép vicik-vacakok boltja. Hümm, az oldal nem túl informatív, de na.
+1) BodyShop, de ebbe már nem volt időm bemenni. Meg nem járt benn épp senki, és úgy béna nézelődni-szaglászni...
Vicces, hogy amennyire nem hoznak lázba a ruházati üzletek (értsd halálosan utálok ruhákat próbálgatni, és unom a mászkálást is közöttük), annyira megteszik ezt a drogériák. :-)
Holnap le, püspök, Zöld Sziget, Renovabis.
2006. január 27.
Zürich, humanizmus és spiritualizmus
Szôval ez something really very interesting élmény volt... Eddig azt hittem, a humanizmus a spiritualitàstol megfosztott kereszténység, gyakorlatilag egyfajta moràlis alapàllàs, amely egyébként egy az egyben fedésben van az enyémmel. Ma azonban egy "szertartàs" soràn, amelyet egy beteg mozgalmàr és csalàdja testi-lelki nyugalmàért végeztünk, arra kellett jutnom, hogy nem ilyen egyszerü a képlet: spiritualitàs is van, csak Isten nincs. és ez igy màr elég bizarr. Olyasmi, mintha a sajàt hajunknàl fogva probàlnànk kihuzni magunkat (vagy itt éppen màsokat) a bajbol.
Majd irok még, ha kicsit nyugodtabb körülmények adodnak, meg bennem is ülepszik a dolog. Addig is Silo üzenete magyarul, és benne a Tapasztalat rész Jollét fejezete a ma végzett ceremonia.
Majd irok még, ha kicsit nyugodtabb körülmények adodnak, meg bennem is ülepszik a dolog. Addig is Silo üzenete magyarul, és benne a Tapasztalat rész Jollét fejezete a ma végzett ceremonia.
2006. január 25.
Hosszú nap
Reggel az a két vidám őrült (a másik az egyetem innovációs igazgatója, hmm), aztán Kat(t)inka keresztanyámnál üldögéltem egy sort, majd Zsófi, aztán Tivi-Ági barátném egy igen gyors beszélgetés erejéig.
És végül egy furcsa, még-nem-teljesen-lecsapódott beszélgetés itthon. Kérdés, van-e bennem hajlandóság és erő a változtatásra. Most úgy érzem, igen: adja Isten. Bár félő, eddg sem rajta múlt.
És végül egy furcsa, még-nem-teljesen-lecsapódott beszélgetés itthon. Kérdés, van-e bennem hajlandóság és erő a változtatásra. Most úgy érzem, igen: adja Isten. Bár félő, eddg sem rajta múlt.
2006. január 24.
A WiW első kézzelfogahtó haszna
Ezzel a jóemberrel utazom Pestig holnap. Évek óta hirdeti, hogy hetente többször megfordul Szeged és Pest között, de most jön össze először a fuvar. (Ha most összejön. Eddig annyit sikerült megtudnom, hogy f8-8 körül a belvárosból indul.)
Így jó korán fönn leszek, Zsófi meg inkább később érne rá, de valahogy megoldjuk. Sokkal jobban fázom attól, ami Pomázon vár rám.
Így jó korán fönn leszek, Zsófi meg inkább később érne rá, de valahogy megoldjuk. Sokkal jobban fázom attól, ami Pomázon vár rám.
2006. január 23.
Elmaradt a püspök (meg)látogatása
Úgyhogy az ölembe szakadt egy üres délután, ejtőztem a Lelkesen, jó volt nagyon.
Előtte meg beírattam az egy szál e félévi jegyem (4).
Most megyek, Gabssy akar valamit mutatni a gépen.
Előtte meg beírattam az egy szál e félévi jegyem (4).
Most megyek, Gabssy akar valamit mutatni a gépen.
Grúzia & az orosz energia
Ezt most kaptuk Giorgitól, miután tegnap estve földobtam a Tbilisi-listára, hogy mi a helyzet az oszétiai vezetékrobbantgatások után.
Hello Friends,
First of all thanks for your care. As nowadays
it is the record cold winter in Georgia, but
still warmer than in Russia, Poland and Belarus,
here it is -2 - 8.
It is a big Political scandal between Russia
and Georgia, as our politicians think that Russia
specially made it for political punishment. At the
same time was destroyed all, two gas and one
electricity lines coming from Russia. So as we do
not had gas reservoirs like Armenia, whole Georgia
was turned off. For this moment we are importing
gas from Azerbaijan and electricity from Turkey,
situation is going to be stabilized during one week.
We had more worthier situations in 90's, we do not
had electricity and gas during months, so one week
is OK for Georgians :)
Max you are right F**K Soviet Union" :)
With best regards,
Giorgi
2006. január 22.
Helyesírási teszt
Alapvetően semmi ingerem blogot írni
de a megszokás nagy úr. :-) (Nagyobb baj, hogy naplót se írok, csak egyszer-egyszer.)
A tegnap remekül sikerült, bár azt hiszem, kissé álomszerűen fog megmaradni bennem az esküvő és a lakodalom egy hajnali indulás és egy éjféli hazaérés között... De nagyon bensőséges volt az egész, 60-70 emberrel, sok jó baráttal... Pont ilyesmire voltam hangolva.
A tegnap remekül sikerült, bár azt hiszem, kissé álomszerűen fog megmaradni bennem az esküvő és a lakodalom egy hajnali indulás és egy éjféli hazaérés között... De nagyon bensőséges volt az egész, 60-70 emberrel, sok jó baráttal... Pont ilyesmire voltam hangolva.
2006. január 20.
Nemtomnemtom
Édesanyámmal rójuk a köreinket, épp ott tartok, hogy két mailjét nem merem elolvasni (de én már írtam egy normálisat).
Holnap Poppins ex-szobatesóm és Dani esküvője Zalaegerszegen, valamint lakodalma Körmenden. Csak be ne havazódjunk az úton.
Addig meg még egy kávézózás és egy Pasolini (Dekameron) Cilivel.
Holnap Poppins ex-szobatesóm és Dani esküvője Zalaegerszegen, valamint lakodalma Körmenden. Csak be ne havazódjunk az úton.
Addig meg még egy kávézózás és egy Pasolini (Dekameron) Cilivel.
2006. január 16.
Nyűgös
Olyan hagyjatokbékénmindenbajomvan fíling van rajtam. Igen utálom. Pedig biztos történt ma egy csomó jó dolog is...
2006. január 15.
Nem is tudom, mikor jártam erre utoljára
Pedig zajlik az élet, igaz, a szokásosnál sokkal kényelmesebben, amúgy vizsgaidőszakosan.
De tegnap pl. Talentum-buli volt, és nagyon jól sikerült. Viszont ott tudtam meg, hogy egy nem-túl-jól-ismert, de szívemhez annál közelibb ismerősnek meghalt a felesége, és ott maradtak a hatéves kisfiával. Ez borzasztó.
Elfogyott az időm, most is csak ennyi.
De tegnap pl. Talentum-buli volt, és nagyon jól sikerült. Viszont ott tudtam meg, hogy egy nem-túl-jól-ismert, de szívemhez annál közelibb ismerősnek meghalt a felesége, és ott maradtak a hatéves kisfiával. Ez borzasztó.
Elfogyott az időm, most is csak ennyi.
2006. január 9.
Bég bindig bekfázva (ha neb egyre ingább)
Asszem, a nap legjelentősebb híre, hogy megvettük Timivel a karácsonyi zenegépem (nem pont ilyen, de ez a leghasonlóbb hozzá). Élmény volt a vásárlás: „Mennyibe kerül? MP3-at tud? Írható CD-t? És ébreszteni? Igen, köszönjük, ez lesz az.” Aztán egymás közt: „És még jól is néz ki.”
Hazavinni már Melitta segített biciklivel, a 12 kiló még hagyján, de egy ilyen doboznak igen rossz a fogása. Otthon aztán hármasban összeraktuk (végre lekerültek a polcról a másfél éves jegyzeteim, yeah), egyedül az FM rádió csatlakozóját nem találtuk meg. De szól, szépen és hangosan (erre akkor lesz szükség, ha a szomszéd házaspár ismét nekiáll konfliktust kezelni, ahogy szokta...).
Este talentumoztunk, untam egy kicsit időnként, de egyre inkább beletartozom a csapatba, és ez jó érzés. És jó volt látni BÁgit (irtó gömbölyű már!), meg az is jó volt, hogy mondta, hogy épp ő is szólni akart, hogy találkozzunk már. Úgyhogy szombaton pár órával előbb megyek ki Újszentivánra bulizni.
Amúgy meg a fejem fölött hullik szét darabokra a lelkes, ami nem túl szívderítő. Viszont fél éve először örülök, hogy Attila nincs itt.
Hazavinni már Melitta segített biciklivel, a 12 kiló még hagyján, de egy ilyen doboznak igen rossz a fogása. Otthon aztán hármasban összeraktuk (végre lekerültek a polcról a másfél éves jegyzeteim, yeah), egyedül az FM rádió csatlakozóját nem találtuk meg. De szól, szépen és hangosan (erre akkor lesz szükség, ha a szomszéd házaspár ismét nekiáll konfliktust kezelni, ahogy szokta...).
Este talentumoztunk, untam egy kicsit időnként, de egyre inkább beletartozom a csapatba, és ez jó érzés. És jó volt látni BÁgit (irtó gömbölyű már!), meg az is jó volt, hogy mondta, hogy épp ő is szólni akart, hogy találkozzunk már. Úgyhogy szombaton pár órával előbb megyek ki Újszentivánra bulizni.
Amúgy meg a fejem fölött hullik szét darabokra a lelkes, ami nem túl szívderítő. Viszont fél éve először örülök, hogy Attila nincs itt.
2006. január 8.
Megint mozi, megfázva
Tegnap az évben harmadszor voltam moziban, jó kezdés. :-) A film tovább erősített abbéli hitemben, hogy szívmelengetésben a skandinávoké a jövő, a Hawaii, Oslo után ez is igen kedveske: Hétköznapi mennyország.
Azon túl meg...? Na igen, voltam otthon, megkaptam, hogy nincs nálam nagyobb anyaszomorító kerek e világon, és eldöntöttem, hogy nem megyek haza, míg nem szerzek diplomát. Kockázatos, de tegyük fel, hogy június tájt azért meglesz. Mindenesetre jobb lesz ez így.
Viszont babáztam is, sokat, örömmel: úgy fest, ekkorka gyerekkel már talán van mit kezdeni. Csütörtök éjjel felmásztunk a Kő-hegyre négyesben: Gabssy, Tamás, a bátyám meg én. Hó volt, sár, csúszott, de alapvetően élveztük.
Szombaton a keresztanyám meg Koczka unokabátyám volt kinn, velük is jól elvoltam.
Tegnap pedig Timivel és Lucával jöttünk le.
Azon túl meg...? Na igen, voltam otthon, megkaptam, hogy nincs nálam nagyobb anyaszomorító kerek e világon, és eldöntöttem, hogy nem megyek haza, míg nem szerzek diplomát. Kockázatos, de tegyük fel, hogy június tájt azért meglesz. Mindenesetre jobb lesz ez így.
Viszont babáztam is, sokat, örömmel: úgy fest, ekkorka gyerekkel már talán van mit kezdeni. Csütörtök éjjel felmásztunk a Kő-hegyre négyesben: Gabssy, Tamás, a bátyám meg én. Hó volt, sár, csúszott, de alapvetően élveztük.
Szombaton a keresztanyám meg Koczka unokabátyám volt kinn, velük is jól elvoltam.
Tegnap pedig Timivel és Lucával jöttünk le.
2006. január 5.
Utolsó
Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugrabugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugrabugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
JATIK?!
Tegnapelőtt vettem észre, hogy a TIK-et újabban József Attila Tanulmányi és Információs Központnak nevezik. Próbálják rehabitilálni szegényt, ha már az egyetem nevéből száműzetett...
Tegnap jött meg a decemberi telefonszámla, és igen különös módon Grúziából (első ránézésre) mindössze 7 db sms-t számít fel, pedig legalább húszat írtam.
Andival és Cilivel reggeliztünk a könyvtár aljában, vidám volt.
Megnéztem a mailjeim, és most elindulok megcsinálni a támogatási szerződést végre, hátha egyszer még a lét is megkapjuk a hajléktalan-bizniszhez... Így is elég gáz, hogy novembertől futnak a programok (OK, nálunk szeptember közepétől), és a szerződést december közepén sikerült kiküldeniük...
Aztán irány haza másfél napra.
Tegnap jött meg a decemberi telefonszámla, és igen különös módon Grúziából (első ránézésre) mindössze 7 db sms-t számít fel, pedig legalább húszat írtam.
Andival és Cilivel reggeliztünk a könyvtár aljában, vidám volt.
Megnéztem a mailjeim, és most elindulok megcsinálni a támogatási szerződést végre, hátha egyszer még a lét is megkapjuk a hajléktalan-bizniszhez... Így is elég gáz, hogy novembertől futnak a programok (OK, nálunk szeptember közepétől), és a szerződést december közepén sikerült kiküldeniük...
Aztán irány haza másfél napra.
2006. január 4.
11
Karácsony tizenegyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
Sokféle
Furcsa napok ezek, tegnap este Gringo's, ma meg egyetemi ügyintézés, egy kis Lelkes, apropó, úgy fest, minden szándékom ellenére elértem, hogy az egyik munkatársam felmondjon. (Ámbár ennek vajmi kevés gyakorlati jelentősége.) Kicsit azért nyom a dolog.
Holnap nekifexem a literature essay-nek, aztán haza, aztán vissza szombaton Timivel és Luckával. Mozgalmas lesz.
Ma este pedig megnézzük a Pingvinek vándorlását. :-)
Holnap nekifexem a literature essay-nek, aztán haza, aztán vissza szombaton Timivel és Luckával. Mozgalmas lesz.
Ma este pedig megnézzük a Pingvinek vándorlását. :-)
2006. január 3.
Post Milánó
Itten voltam eddig. És jó volt nagyon. Márciusban regionális találkozó Esztergomben, a nagy európai pedig az idén Zágrábban lesz.
Ma meg megtudtam végre, hogy az opponens bácsimnak nem tetszik a szakdolgozatom, így aztán álomvizsga csak júniusban.
Annyira nem is bánom. Furcsa, de tényleg.
Itt volt Zsuzsi, olyan jó, hogy fölhívott. Mért nem tudom én ezt pl. Orsival megtenni?
Ó igen, és
Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
Ma meg megtudtam végre, hogy az opponens bácsimnak nem tetszik a szakdolgozatom, így aztán álomvizsga csak júniusban.
Annyira nem is bánom. Furcsa, de tényleg.
Itt volt Zsuzsi, olyan jó, hogy fölhívott. Mért nem tudom én ezt pl. Orsival megtenni?
Ó igen, és
Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
2005. december 26.
Kész az ágyam
Papával délelőtt előbb átjátszottuk a régi dupla ágyat a volt szobámba, aztán összeeszkábáltuk az újamat. Egyszerűen gyönyörű. A matracnak még van némi gyár-szaga, de majd kiszellőzik, most megint nem leszek egy ideig.
Délután megnéztük a Játszik még a szív c. angol marhaságot. (Vajon hogy lett ez a cím a The Truth about Love-ból?)
A Mammut aljában bolyongva az a zseniális ötletem támadt, hogy a parkolók (de különösen a parkolóházak és mélygarázsok) helyeit valami módon meg kellene jelölni. (Utóbbiakban végképp semmi viszonyítási pont nincs.) Mondjuk szektorokra osztani betűkkel és/vagy számokkal. Nem igaz, hogy más nem szokott eltévedni bennük.
Holnaptól nem leszek itt... új ország, új kalandok...
Ja, és
Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
Délután megnéztük a Játszik még a szív c. angol marhaságot. (Vajon hogy lett ez a cím a The Truth about Love-ból?)
A Mammut aljában bolyongva az a zseniális ötletem támadt, hogy a parkolók (de különösen a parkolóházak és mélygarázsok) helyeit valami módon meg kellene jelölni. (Utóbbiakban végképp semmi viszonyítási pont nincs.) Mondjuk szektorokra osztani betűkkel és/vagy számokkal. Nem igaz, hogy más nem szokott eltévedni bennük.
Holnaptól nem leszek itt... új ország, új kalandok...
Ja, és
Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle
és egy csíz a csupasz körtefán.
2005. december 25.
Narkolepszia?!
Ma is fél napot aludtam. Rémes. Na jó, nem annyira, csak nem értem.
Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.
2005. december 24.
Rorátés-alvós
Reggel átmentem Szentistvántelepre, Borival rorátéztunk. (Szerencsére Papi átvitt, különben vagy fél hattól ott szobrozhattam volna, vagy csak 6:10-re érek be.) Beszéltünk is utána kicsit, reggeliztünk, miegyéb.
Itthon aztán aludtam tovább 11-ig.
Azóta ajándék-fabrikálás (nem nagy sikerrel :-( ), ebéd, mailolvasgatás — valahogy annyira bénák ezek a kör-üdvözletek. Persze ne szóljak egy szót se, idén egyetlen lapot se írtam. :-(
A bátyám átküldte az ENSZ grúziai missziójának oldalát, bár sajna a linkek jó része nem jön be az alapértelmezett idő alatt.
Tényleg, előbb-utóbb képek is lesznek...
Itthon aztán aludtam tovább 11-ig.
Azóta ajándék-fabrikálás (nem nagy sikerrel :-( ), ebéd, mailolvasgatás — valahogy annyira bénák ezek a kör-üdvözletek. Persze ne szóljak egy szót se, idén egyetlen lapot se írtam. :-(
A bátyám átküldte az ENSZ grúziai missziójának oldalát, bár sajna a linkek jó része nem jön be az alapértelmezett idő alatt.
Tényleg, előbb-utóbb képek is lesznek...
2005. december 23.
Virtuális veszekedés
Hát kiborult az LT-bili, én rúgtam föl. Mindegy, továbbra sem bánok semmit (talán a kissé éles hangon túl). Muszáj valakinek néha rámutatni, hogy homlokegyenest ellenkeznek az álláspontjaink egy s másról.
„A jó munkatárs nem csak ígér, be is tart”, ahogy Ivettől megtanultuk volt.
Tegnap megnéztük a Narniát, nagyon kedves.
Ma meg lett matrac a szép új (holnap megkapandó) ágyamba: a matrac-eladás is szakma. Velem-korú srác vezetgetett, elképesztő szak- és kereskedelmi értelemmel.
Utána föladtam végre a lelkes karácsonyi lapjait is: sajna csak a két ünnep között fognak megérkezni, de hát a többi lelkészségtől mindeddig mi se kaptunk egy sort se.
„A jó munkatárs nem csak ígér, be is tart”, ahogy Ivettől megtanultuk volt.
Tegnap megnéztük a Narniát, nagyon kedves.
Ma meg lett matrac a szép új (holnap megkapandó) ágyamba: a matrac-eladás is szakma. Velem-korú srác vezetgetett, elképesztő szak- és kereskedelmi értelemmel.
Utána föladtam végre a lelkes karácsonyi lapjait is: sajna csak a két ünnep között fognak megérkezni, de hát a többi lelkészségtől mindeddig mi se kaptunk egy sort se.
2005. december 22.
Itthon, pizsamában
Olyan jó meleget ontott a cserépkályha, hogy sehogy sem volt kedvem föltápászkodni.
Most meg itt ragadtam a gép előtt.
Végre kiszortíroztam az utóbbi napok mailjeit (valami miatt kettőt-hármat sokadszorra sem hajlandó mappába tenni, nem értem), böngészgettem kicsit a Tudatos Vásárlót, cseteltem Timivel — most már tényleg ideje volna nekilátnom a dolgaimnak (mosógép, porszívó, posta).
Most meg itt ragadtam a gép előtt.
Végre kiszortíroztam az utóbbi napok mailjeit (valami miatt kettőt-hármat sokadszorra sem hajlandó mappába tenni, nem értem), böngészgettem kicsit a Tudatos Vásárlót, cseteltem Timivel — most már tényleg ideje volna nekilátnom a dolgaimnak (mosógép, porszívó, posta).
2005. december 21.
Successfully arrived at 11 a.m.
...és mostanra talán a cuccom is Prágából...
Nagyon nehezen érkeztem meg úgy igazán, lélekben is, talán az időeltolódás is, a hosszú repülés (visszafele majd' 4 óra volt az odafele 3 óra 20 perces út), a cécó a csomaggal (bár egyszerűbb volt, mint vártam, helyben volt a meléves néni és a szállító cég is)...
Lefele jó volt, rózsa, autópálya, Fűszál.
Aztán itt LT, méghozzá megosztókörrel a végén, nyögve nyeltem, de eltelt, talán ki is alakult valamennyire. Furcsa, mikor ilyen nagyon különböző véleménnyel vagyunk egymás munkájáról (mármint az illető meg mi).
Este hajléktalankarácsony, jó vót, sose vót még ilyen jó. Tényleg, valahogy türelmesek voltak a népek. És Zsoltot is minden további nélkül kinn lehetett tartani az afterpartyról.
De a legeslegjobb mégiscsak az volt, hogy délután a koli ajtajában egyszercsak ott állt előttem Attila és Ildi. Csak úgy, a semmiből. És lett nagy öröm.
Nagyon nehezen érkeztem meg úgy igazán, lélekben is, talán az időeltolódás is, a hosszú repülés (visszafele majd' 4 óra volt az odafele 3 óra 20 perces út), a cécó a csomaggal (bár egyszerűbb volt, mint vártam, helyben volt a meléves néni és a szállító cég is)...
Lefele jó volt, rózsa, autópálya, Fűszál.
Aztán itt LT, méghozzá megosztókörrel a végén, nyögve nyeltem, de eltelt, talán ki is alakult valamennyire. Furcsa, mikor ilyen nagyon különböző véleménnyel vagyunk egymás munkájáról (mármint az illető meg mi).
Este hajléktalankarácsony, jó vót, sose vót még ilyen jó. Tényleg, valahogy türelmesek voltak a népek. És Zsoltot is minden további nélkül kinn lehetett tartani az afterpartyról.
De a legeslegjobb mégiscsak az volt, hogy délután a koli ajtajában egyszercsak ott állt előttem Attila és Ildi. Csak úgy, a semmiből. És lett nagy öröm.
2005. december 18.
Talán eltűnök hirtelen
Most elpakolom a Sárit, mert ebéd után kicsekkolunk. Hogy az SKSK Georgiánál, már ha bejutok egyáltalán, férek-e nethez, az majd kiderül. Ha nem jutok be az irodába, akkor válik really interestinggé az ügy, mert akkor nincs hol laknom. Tiszta Bákó-fíling.
GCS
Azt hiszem, a general communication skillem néhány nagyságrendnyit nőtt az elmúlt napokban --- although there's still room for improvement...
Most Abschieds- avagy farewellparty egymásnak üzenéssel (kiscetlin, borítékolva). Talán kibírom, hogy csak a repülőn olvassam el őket, jó lenne.
Jut eszembe, a Luca-céduláimat csütörtökön írtam meg, és azóta se jut eszembe húzkodni belőlük. :-(
És a polonéz jó tánc. :-)
Most Abschieds- avagy farewellparty egymásnak üzenéssel (kiscetlin, borítékolva). Talán kibírom, hogy csak a repülőn olvassam el őket, jó lenne.
Jut eszembe, a Luca-céduláimat csütörtökön írtam meg, és azóta se jut eszembe húzkodni belőlük. :-(
És a polonéz jó tánc. :-)
2005. december 17.
Munka
A tegnapi nagy lazítás után most munka van, ezerrel. Vicces persze egy olyan szervezetenek keresni nemzetközi projektet, amelyiket valójában még sose láttam... De azért egy-két guideline (minority & social issues) mentén el tudtam indulni.
Ebédnél Leóval, az osztrák trénerünkkel beszélgettem kicsit: mint kiderült, szociális munkásként végzett, és dolgozott is benne hét évet többek között Dél-Amerikában.
Ez persze még kevés lenne indoknak, de már korábban megfogalmazódott bennem, hogy valami miatt Pontyosra emlékeztet. :-) Lehet, hogy innen is a szimpátia (meg persze onnan, hogy Javier angolja enyhén szólva is nehezen érthető: a j-k (y) helyett jobbára dzs-t mond, az s-ek (sh) helyett sz-t; Aniának meg valahogy az elején nem volt annyira vonzó a stílusa. Aztán róluk is kiderült, hogy teljesen jó fejek, nyilván).
Ebédnél Leóval, az osztrák trénerünkkel beszélgettem kicsit: mint kiderült, szociális munkásként végzett, és dolgozott is benne hét évet többek között Dél-Amerikában.
Ez persze még kevés lenne indoknak, de már korábban megfogalmazódott bennem, hogy valami miatt Pontyosra emlékeztet. :-) Lehet, hogy innen is a szimpátia (meg persze onnan, hogy Javier angolja enyhén szólva is nehezen érthető: a j-k (y) helyett jobbára dzs-t mond, az s-ek (sh) helyett sz-t; Aniának meg valahogy az elején nem volt annyira vonzó a stílusa. Aztán róluk is kiderült, hogy teljesen jó fejek, nyilván).
Van emberi fejlődés
Már akkor gyanút fogtam, mikor kijött az új verzió, de mivel az aljára az volt írva, "Ha nem megy, próbálkozzon a legújabb Explorerrel", végül nem tettem kísérletet mind a mai napig. A Sárin viszont valami miatt nem indul az official böngésző, úgyhogy végre kipróbáltam a Tűzrókán is, és valóban, incredible but true: fut a webbank!
A másik, ami a címhez már nem kapcsolódik: a bejövő hívásaim nemes egyszerűséggel 81881800 néven jelennek meg a telefonon, úgyhogy ha akarnék, se tudnék visszaírni, hogy sorry, nem venném föl most inkább. Ha olvas olyan, aki keresett (volna) a napokban, annak így jelzem.
A másik, ami a címhez már nem kapcsolódik: a bejövő hívásaim nemes egyszerűséggel 81881800 néven jelennek meg a telefonon, úgyhogy ha akarnék, se tudnék visszaírni, hogy sorry, nem venném föl most inkább. Ha olvas olyan, aki keresett (volna) a napokban, annak így jelzem.
2005. december 16.
Délelőtt tanultam néhány újabb "energizáló" játékot, meg egy modellezőst is lenyomtunk arról, hogy hogyan is viselkedünk idegen kultúrákban. Érdekes volt, bár a szerepkártyákat talán érdemes lett volna úgy állítani össze, hogy legalább egy minimális átjárhatóság legyen köztük.
Menet közben zajlott a coffee break, amelynek során kiderült, hogy itt is van placsinte. Krumplival töltve.
Utána megkaptuk a stexet, aztán meg sétáltunk egyet a belváros közelebbi részén. Láttuk Szaakasvili köztársasági elnököt is ebédelni egy étteremben. :-)
A saját asztalunknál az azeri sráccal beszélgettem, mesélte, hogy Azerbajdzsánban egymillió menekült él. Köztük ő is. 15 évesen Örményországból úszta át a határfolyót a dicsőséges szovjet hadsereg elől.
Van ebben valami elképesztő így testközelből.
Ebéd után kisebb csapatokban mentünk a parlamenthez, mindegyikkel egy-egy grúz is, hogy mesélgethessen menet közben. Jól választottam. :-)
A parlament majdnem annyira riasztó építmény, mint a Casa poporului Bukarestben. Olyan, mint egy a szükségesnél kb. négyszer nagyobb vasútállomás. Mindenesetre csináltam pár képet, egyet az ülésről is, szerencsére csak később közölték, hogy nem kéne. Éppen az egészségügyi miniszter beszélt valamit a költségvetés kapcsán. Aztán az ellenzékből állt ki valaki, és nem sokkal később le is léptünk. Annyi azért kiderült, hogy ott is a kong az ülésterem, és ott is elég harciasak a felszólalók. Meg ki is vannak vetítve, ami nem tudom, nálunk hogy van. (Az viszont szerintem béna, hogy egymás mügött ülnek, semmi félkör vagy ilyesmi.)
2xx képviselőjük van. Nekünk is, nem? És egyelőre duplaennyi a lakosság. A parlament meg ugye még a XIX. századi viszonyokra épült volt.
Láttuk a '21-es alkotmányig érvényben levő törvénykönyvet, aztán az új alkotmányt ('21-ben pár hónappal később lerohanta őket a SZU, as it was usual that time) azon az asztalon, amelyiken aláírták '95-ben. Az is kiderült, hogy az új zászlót valami festő tervezte, ami kicsit különös, mármint az egész ötlet, hogy "tervezzünk nemzeti zászlót", de hát ha egyszer így adódott. A címerükben pedig Szent György van, fogalmam sincs, hogy került oda. Fölötte a hét csillag az ország hét régióját szimbolizálja.
Utána free time, coffee, shopping. :-) Vettem "cserepet a falra" Pomázra, fából. Kicsit Csontváryt idézi bennem, megtetszett. Néztem grúz nyelvtant is Norbinak, de félek, 50 euróért annyira nem lesz izgi.
Most pedig nemsokára Cinema Night, hozott filmek a Solidarnosc-tól ki tudja, meddig.
Menet közben zajlott a coffee break, amelynek során kiderült, hogy itt is van placsinte. Krumplival töltve.
Utána megkaptuk a stexet, aztán meg sétáltunk egyet a belváros közelebbi részén. Láttuk Szaakasvili köztársasági elnököt is ebédelni egy étteremben. :-)
A saját asztalunknál az azeri sráccal beszélgettem, mesélte, hogy Azerbajdzsánban egymillió menekült él. Köztük ő is. 15 évesen Örményországból úszta át a határfolyót a dicsőséges szovjet hadsereg elől.
Van ebben valami elképesztő így testközelből.
Ebéd után kisebb csapatokban mentünk a parlamenthez, mindegyikkel egy-egy grúz is, hogy mesélgethessen menet közben. Jól választottam. :-)
A parlament majdnem annyira riasztó építmény, mint a Casa poporului Bukarestben. Olyan, mint egy a szükségesnél kb. négyszer nagyobb vasútállomás. Mindenesetre csináltam pár képet, egyet az ülésről is, szerencsére csak később közölték, hogy nem kéne. Éppen az egészségügyi miniszter beszélt valamit a költségvetés kapcsán. Aztán az ellenzékből állt ki valaki, és nem sokkal később le is léptünk. Annyi azért kiderült, hogy ott is a kong az ülésterem, és ott is elég harciasak a felszólalók. Meg ki is vannak vetítve, ami nem tudom, nálunk hogy van. (Az viszont szerintem béna, hogy egymás mügött ülnek, semmi félkör vagy ilyesmi.)
2xx képviselőjük van. Nekünk is, nem? És egyelőre duplaennyi a lakosság. A parlament meg ugye még a XIX. századi viszonyokra épült volt.
Láttuk a '21-es alkotmányig érvényben levő törvénykönyvet, aztán az új alkotmányt ('21-ben pár hónappal később lerohanta őket a SZU, as it was usual that time) azon az asztalon, amelyiken aláírták '95-ben. Az is kiderült, hogy az új zászlót valami festő tervezte, ami kicsit különös, mármint az egész ötlet, hogy "tervezzünk nemzeti zászlót", de hát ha egyszer így adódott. A címerükben pedig Szent György van, fogalmam sincs, hogy került oda. Fölötte a hét csillag az ország hét régióját szimbolizálja.
Utána free time, coffee, shopping. :-) Vettem "cserepet a falra" Pomázra, fából. Kicsit Csontváryt idézi bennem, megtetszett. Néztem grúz nyelvtant is Norbinak, de félek, 50 euróért annyira nem lesz izgi.
Most pedig nemsokára Cinema Night, hozott filmek a Solidarnosc-tól ki tudja, meddig.
Éledezés az intercultural night után
De mindenek előtt és legfőképpen: idesüssön mindenki, aki ismeri és szereti Ibolyácskát! :-)
Szóval én viszonylag gyorsan eljöttem, meg igen igyekeztem is alig inni, de még így is katasztrófa volt a fölkelés. Próbálom az időeltolódásra is fogni, meg a szoba is elég sötét, részben mert "kutyaólas" technikával építették be a tetőteret, részben mert reggelente köd van.
Szóval az egyetlen, ami aktivitásra serkentett, egy sms volt, köszönet az elkövetőnek.
Tegnap vacsora után benéztünk a belvárosba: gyönyörűséges. Egy csomó szebbnél szebb ház van, kicsik és nagyok, nem mellékesen egy IV. századi templom...
Aztán intercultural evening/night, hadd ne mondjam, hogy elképesztő alkoholmennyiséggel. Nem tudom, felsoroltam-e a résztvevőket nemzetiség szerint: van galíciai spanyol, holland, osztrák, egy lengyel Angliából és több Lengyelországból, van két észt lány, és aztán ukránok, oroszok, egy belorusz, egy örmény, egy azeri és a grúzok, természetesen --- nos, ezen népek jelentős része vodkagyártó és/vagy legalább -fogyasztó nagyhatalom...
Mindenesetre én elég gyorsan leléptem, bár ez sem ment problémamentesen, miután valahol a teremben elhagytam a kulcsot. Végül kértem és kaptam egy pótot a recepción, de ha nem került elő ma reggelre, akkor igen kényelmetlenül fogom érezni magam.
Szóval én viszonylag gyorsan eljöttem, meg igen igyekeztem is alig inni, de még így is katasztrófa volt a fölkelés. Próbálom az időeltolódásra is fogni, meg a szoba is elég sötét, részben mert "kutyaólas" technikával építették be a tetőteret, részben mert reggelente köd van.
Szóval az egyetlen, ami aktivitásra serkentett, egy sms volt, köszönet az elkövetőnek.
Tegnap vacsora után benéztünk a belvárosba: gyönyörűséges. Egy csomó szebbnél szebb ház van, kicsik és nagyok, nem mellékesen egy IV. századi templom...
Aztán intercultural evening/night, hadd ne mondjam, hogy elképesztő alkoholmennyiséggel. Nem tudom, felsoroltam-e a résztvevőket nemzetiség szerint: van galíciai spanyol, holland, osztrák, egy lengyel Angliából és több Lengyelországból, van két észt lány, és aztán ukránok, oroszok, egy belorusz, egy örmény, egy azeri és a grúzok, természetesen --- nos, ezen népek jelentős része vodkagyártó és/vagy legalább -fogyasztó nagyhatalom...
Mindenesetre én elég gyorsan leléptem, bár ez sem ment problémamentesen, miután valahol a teremben elhagytam a kulcsot. Végül kértem és kaptam egy pótot a recepción, de ha nem került elő ma reggelre, akkor igen kényelmetlenül fogom érezni magam.
2005. december 14.
Sétáltam
De most a vacsora a legfrissebb élmény... Összejött mostanra mindenki (vagy legalábbis jó sokan lettünk), leültünk három asztalhoz, és nekiláttunk.
Volt valami jó túrós lepény (egy-egy szelet fejenként), sajt, saláta (csirkéből is), az a lapos kenyér, amivel tegnap is találkoztam... Ja, meg valami ketchup-szerűség --- szilvából. Nem lesz a kedvencem, de megkóstoltam becsülettel.
Gondoltam, nem etetnek éppen agyon minket, de nem is baj, tavaly Bukarestben majd meghaltam az örökös zabálástól. Az ebéd viszont kimaradt ma, úgyhogy nosza, azért csak-csak eszegettem.
Aztán egyszercsak khoztak kinek-kinek egy tányér levest. Savanykás volt és krém-, többet nem sikerült kiderítenem róla, de mindegy is. Kicsit csodálkoztam, hogy a végén, de hát hideg kaja elé tényleg fura lett volna.
Megettem, és épp indultam volna... amikor megjelent a főétel is. Amolyan jobbfajta hamburgerhús sütve, petrezselymes krumplival.
És én ökör megettem a kétharmadát.
Inni üveges és szénsavas almalevet ittunk, meg volt mentolízű esztragon-szörp is valami rém bizarr abszinthzöld színben.
Az asztalnál egy időre az orosz lett a lingua franca, lévén a társaságban egy azeri, egy abház-grúz, két észt --- a többeieket nem mind tudom, mindenesetre egy francia (egzóta) és egy olasz lányka ült még a túlvégen, mi hallgattunk. :-) És egyszer megint megéreztem azt, amit Bukarestben, Moldvában és egy-egy percre Erdélyben is: hogy itt én nyugati vagyok. Elég furcsa.
A délután során lett szobatársam az orosz Rosanna személyében.
A városi sétáról meg majd legközelebb. Mindjárt kezdődik a program.
Volt valami jó túrós lepény (egy-egy szelet fejenként), sajt, saláta (csirkéből is), az a lapos kenyér, amivel tegnap is találkoztam... Ja, meg valami ketchup-szerűség --- szilvából. Nem lesz a kedvencem, de megkóstoltam becsülettel.
Gondoltam, nem etetnek éppen agyon minket, de nem is baj, tavaly Bukarestben majd meghaltam az örökös zabálástól. Az ebéd viszont kimaradt ma, úgyhogy nosza, azért csak-csak eszegettem.
Aztán egyszercsak khoztak kinek-kinek egy tányér levest. Savanykás volt és krém-, többet nem sikerült kiderítenem róla, de mindegy is. Kicsit csodálkoztam, hogy a végén, de hát hideg kaja elé tényleg fura lett volna.
Megettem, és épp indultam volna... amikor megjelent a főétel is. Amolyan jobbfajta hamburgerhús sütve, petrezselymes krumplival.
És én ökör megettem a kétharmadát.
Inni üveges és szénsavas almalevet ittunk, meg volt mentolízű esztragon-szörp is valami rém bizarr abszinthzöld színben.
Az asztalnál egy időre az orosz lett a lingua franca, lévén a társaságban egy azeri, egy abház-grúz, két észt --- a többeieket nem mind tudom, mindenesetre egy francia (egzóta) és egy olasz lányka ült még a túlvégen, mi hallgattunk. :-) És egyszer megint megéreztem azt, amit Bukarestben, Moldvában és egy-egy percre Erdélyben is: hogy itt én nyugati vagyok. Elég furcsa.
A délután során lett szobatársam az orosz Rosanna személyében.
A városi sétáról meg majd legközelebb. Mindjárt kezdődik a program.
2005. december 13.
Gaomardzsosz Szakartveló!
Azaz dicsőség Grúziának, ékes grúz nyelven. Az ábécéjük lenyűgöző, megcsodálható pl. a parlament honlapján (a karakterkódoláson lehet, hogy állítani kell); a nyelv kicsit kemény nekem, sok benne a mássalhangzó, de legfőképpen semmi általam ismertre nem hasonlít.
De kezdjük az elején.
7.00 Budapest, Ferihegy 2: Biztosítás-felvétel a másik terminálon arranged by Gabssy (miért is jegyeztem volna meg/fel a számom...), check-in: a hátizsákom Tbilisziig, engem csak Prágáig.
8.15--9.10 Első felvonás Malév--CSA színekben, olyasfajta géppel, mint tavaly Bukarestbe, de sajnos ezen nem volt képernyő, pedig érdekes lett voln tudni, hol járunk. (Reménytelen köd volt végig.)
9.20 Prága, tranzit-csekkolás Tbiliszibe, és várakozás, sokáig, közben Jančar, Zajgás a fejben.
12.00--18.30 Második felvonás, az út időtartama kb. 3 óra 20 perc, a többi az időeltolódás. Jó rövid délután volt, mert már sötétben landoltunk...
Közben még valamikor az első fél órában (éppen hogy kényelembe helyeztem magam a rendelkezésemre álló három ülésen) mellém pattant egy igen szép szőke leányzó, hogy "Are you from Hungary?" Mint kiderült, ő Thea, az egyik észt résztvevő, aki tudta, hogy nekem is azon a gépen kell lennem, és (ahogy én is kiszúrtam őt még a váróban) kizárásos alapon úgy gondolta, én lehetek. :-) A szimpátia pillanatok alatt kialakult, engem a barátságossága nyűgözött le, neki meg, gondolom, elég volt, hogy Márton ajánlásával jövök. :-) Közben azért rájöttem, hogy a szoci(l)abilitásom lesz a gyenge pontja ennek a hétnek...
Szóval ez a gép a CSA és a GA koprodukciójában repül, aminek kb. annyi volt a jelentőságe számomra, hogy a grúz gépen a szemlátomást inkább-grúz-mint-cseh nők a cseh társaság ebédjét szolgálták fel (a legjobb a majonézestormás káposztasaláta volt :-)). Ismét ablak mellett és ismét a szárny mögött közvetlenül ültem, nagyjából az első, amit ki tudtam venni (igaz, inkább a ködtől) a Fekete-tenger partja volt, aztán a hegyek.
A reptér just like any other, itt az okozott némi izgalmat, hogy meglesz-e az utoljára Pesten látott zsákom (meglett), valamint hogy Thea talált egy észt fickót.
Aki aztán kint a reptér előtt gyorsan bemutatott mindkettőnket egy magyarnak. :-) Zoltánnak hívják és csütörtökön megy haza, ennél több nem derült ki, de akkor is igen jót mulattunk. Eközben befutottak az itteni szervezők is, elhoztak a szállodába, és azóta végképp hawaj van.
A hotel valami csuda. Lepakoltam a szoba közepén, megtaláltam a(z egyik) hálókábelt, bedugtam a Sárit, és ihaj-csuhaj. Közben mondjuk tiszta elővigyázatosságból, nehogy összeakadjanak a frissítés során, letöröltem a Y! Messengert --- majd rájöttem, hogy a honlapról egyedül letölthető 7.0/5 verzió nem fut a ME alatt, úgyhogy a msg-nek ezennel vége. Viszont a szkájpon beszélgetni is tudok, mint kiderült.
Különben meg az egész berendezés fa, nem az a nagyon letisztult (steril?) nyugati design, inkább kicsit sárgásabb, amatőrebb és talán románosabb, de nekem nagyon bejön. A radiátorok elé ülőalkalmatosságok vannak eszkábálva, most is egy olyanon ülök.
Zuhanyozás után elindultam vacsorázni, és közben benéztem a konferenciaterembe: a lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől. Kb. mintha a budai várat látnám háromszáz méterről, olyan a kilátás. (Fűtőtest nincs a helyiségben, de mi az nekem.)
Az étteremben is kb. hasonlóak a kilátások, meg jót is ettem (gombával töltött pisztrángot valami lkenyérféle dologgal). Mellettem egy nagyobbacska társaság mulatott, és tényleg megfigyelhető volt, amit Márton mesélt, hogy a tószt-mondásnak miféle rituáléja van. Igaz, egy szót sem értettem belőle (az elmaradhatatlan gaomardzsoszon túl, természetesen), de így is érezni lehetett a pillanat jelentőségét. (Ha a csapat emelkedett hangulata bele-bele is szólt néha.)
A pincérnél jobb az angolom, a recepcióssal kb. azonos, Theához képest viszont fasorban sem vagyok. És ez frusztrál, mert vélhetően a többség inkább ilyen lesz.
De kezdjük az elején.
7.00 Budapest, Ferihegy 2: Biztosítás-felvétel a másik terminálon arranged by Gabssy (miért is jegyeztem volna meg/fel a számom...), check-in: a hátizsákom Tbilisziig, engem csak Prágáig.
8.15--9.10 Első felvonás Malév--CSA színekben, olyasfajta géppel, mint tavaly Bukarestbe, de sajnos ezen nem volt képernyő, pedig érdekes lett voln tudni, hol járunk. (Reménytelen köd volt végig.)
9.20 Prága, tranzit-csekkolás Tbiliszibe, és várakozás, sokáig, közben Jančar, Zajgás a fejben.
12.00--18.30 Második felvonás, az út időtartama kb. 3 óra 20 perc, a többi az időeltolódás. Jó rövid délután volt, mert már sötétben landoltunk...
Közben még valamikor az első fél órában (éppen hogy kényelembe helyeztem magam a rendelkezésemre álló három ülésen) mellém pattant egy igen szép szőke leányzó, hogy "Are you from Hungary?" Mint kiderült, ő Thea, az egyik észt résztvevő, aki tudta, hogy nekem is azon a gépen kell lennem, és (ahogy én is kiszúrtam őt még a váróban) kizárásos alapon úgy gondolta, én lehetek. :-) A szimpátia pillanatok alatt kialakult, engem a barátságossága nyűgözött le, neki meg, gondolom, elég volt, hogy Márton ajánlásával jövök. :-) Közben azért rájöttem, hogy a szoci(l)abilitásom lesz a gyenge pontja ennek a hétnek...
Szóval ez a gép a CSA és a GA koprodukciójában repül, aminek kb. annyi volt a jelentőságe számomra, hogy a grúz gépen a szemlátomást inkább-grúz-mint-cseh nők a cseh társaság ebédjét szolgálták fel (a legjobb a majonézestormás káposztasaláta volt :-)). Ismét ablak mellett és ismét a szárny mögött közvetlenül ültem, nagyjából az első, amit ki tudtam venni (igaz, inkább a ködtől) a Fekete-tenger partja volt, aztán a hegyek.
A reptér just like any other, itt az okozott némi izgalmat, hogy meglesz-e az utoljára Pesten látott zsákom (meglett), valamint hogy Thea talált egy észt fickót.
Aki aztán kint a reptér előtt gyorsan bemutatott mindkettőnket egy magyarnak. :-) Zoltánnak hívják és csütörtökön megy haza, ennél több nem derült ki, de akkor is igen jót mulattunk. Eközben befutottak az itteni szervezők is, elhoztak a szállodába, és azóta végképp hawaj van.
A hotel valami csuda. Lepakoltam a szoba közepén, megtaláltam a(z egyik) hálókábelt, bedugtam a Sárit, és ihaj-csuhaj. Közben mondjuk tiszta elővigyázatosságból, nehogy összeakadjanak a frissítés során, letöröltem a Y! Messengert --- majd rájöttem, hogy a honlapról egyedül letölthető 7.0/5 verzió nem fut a ME alatt, úgyhogy a msg-nek ezennel vége. Viszont a szkájpon beszélgetni is tudok, mint kiderült.
Különben meg az egész berendezés fa, nem az a nagyon letisztult (steril?) nyugati design, inkább kicsit sárgásabb, amatőrebb és talán románosabb, de nekem nagyon bejön. A radiátorok elé ülőalkalmatosságok vannak eszkábálva, most is egy olyanon ülök.
Zuhanyozás után elindultam vacsorázni, és közben benéztem a konferenciaterembe: a lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől. Kb. mintha a budai várat látnám háromszáz méterről, olyan a kilátás. (Fűtőtest nincs a helyiségben, de mi az nekem.)
Az étteremben is kb. hasonlóak a kilátások, meg jót is ettem (gombával töltött pisztrángot valami lkenyérféle dologgal). Mellettem egy nagyobbacska társaság mulatott, és tényleg megfigyelhető volt, amit Márton mesélt, hogy a tószt-mondásnak miféle rituáléja van. Igaz, egy szót sem értettem belőle (az elmaradhatatlan gaomardzsoszon túl, természetesen), de így is érezni lehetett a pillanat jelentőségét. (Ha a csapat emelkedett hangulata bele-bele is szólt néha.)
A pincérnél jobb az angolom, a recepcióssal kb. azonos, Theához képest viszont fasorban sem vagyok. És ez frusztrál, mert vélhetően a többség inkább ilyen lesz.
2005. december 12.
Megjártam a világ végét
Az éjszaka is izgalmas volt: a latolgatás, hogy feláldozzam-e a látogatás célját — jelesül a beszélgetést Az Élet Dolgairól Szisszel, szigorúan négyszemközt — pusztán azért, mert János ottfelejtette magát. Végül nem tettem, és milyen jól (nem).
A hazafelé stoppolás szintén nagy kaland volt, 4 teher- és egy személyautó. Az első kamionostól kaptam egy tahográf-korongot, és úgy tűnt, be is jött egy darabig :-) , a legrosszabb kör kb. 15 perc várakozás volt; viszont a személyautós egy vidám olasz volt, aki úgy húsz perc után egyszercsak azt találta kérdezni:
— Sex nista?
Biztosított, hogy fizetne, de megingathatatlanságomat látva rövidesen bocsánatot is kért. És nevetett közben, olyannyira, hogy máig se tudom, mennyire volt komoly.
Talán jobb is.
Aztán Érdnél még egy tisztességes ácsorgás a sorban (körforgalom épül, vagy mi...), de az már nem vele, szerencsére.
Végezetül még bebóklásztam a Westendet, hogy a mamám ruhajegyein végre vegyek magamnak egy s más göncöt, mert a helyzet már régen tarthatatlan. És végül vettem is két fölsőt meg egy nadrágot: utóbbiról kb. az minden jó, amit el lehet mondani, hogy tetszik, és éppen jó is méretre — se nem téli, se nincs dereka, megvarrva se valami nagyon minőségin van — de mit csináljak, ha ennyire alább kellett adnom.
És holnap indulok a Még-Világvégébbre. :-)
A hazafelé stoppolás szintén nagy kaland volt, 4 teher- és egy személyautó. Az első kamionostól kaptam egy tahográf-korongot, és úgy tűnt, be is jött egy darabig :-) , a legrosszabb kör kb. 15 perc várakozás volt; viszont a személyautós egy vidám olasz volt, aki úgy húsz perc után egyszercsak azt találta kérdezni:
— Sex nista?
Biztosított, hogy fizetne, de megingathatatlanságomat látva rövidesen bocsánatot is kért. És nevetett közben, olyannyira, hogy máig se tudom, mennyire volt komoly.
Talán jobb is.
Aztán Érdnél még egy tisztességes ácsorgás a sorban (körforgalom épül, vagy mi...), de az már nem vele, szerencsére.
Végezetül még bebóklásztam a Westendet, hogy a mamám ruhajegyein végre vegyek magamnak egy s más göncöt, mert a helyzet már régen tarthatatlan. És végül vettem is két fölsőt meg egy nadrágot: utóbbiról kb. az minden jó, amit el lehet mondani, hogy tetszik, és éppen jó is méretre — se nem téli, se nincs dereka, megvarrva se valami nagyon minőségin van — de mit csináljak, ha ennyire alább kellett adnom.
És holnap indulok a Még-Világvégébbre. :-)
2005. december 11.
No web site is configured at this address.
Ez fogad a www.elvira.hu alatt. Éljen-éljen. De ennél is sokkal jobb, hogy állítólag mától a telefonon megrendelt helyjegyeket 24 órával az indulás előtt át kell venni. Értsd ha IC-vel akarok menni, akkor előbb zarándokoljak be a városba a jegyemért. Vagy hát persze megvehetem leszállás után is rögvest a visszamenőt...
Egyre erősebb az az érzésem, hogy módszeresen verik szét a MÁV-ot, hogy aztán olcsón lehessen túladni rajta. Mert, mondjon bármit a kormány, előbb-utóbb azért el fogják adni.
A Kossuthon egy dagesztáni terrorizmusellenes konferenciáról meséltek. Arra kaptam föl a fejem, hogy „Dagesztán festői észak-kaukázusi ország”... Szóval időnként fel-felrobbantanak egy-egy autót... De Dagesztán még csak nem is határos Grúziával.
Délután elnézek Gyepükajánba Sziszhez, aztán holnap visszafele (Devecsertől Fehérvárig mindenesetre biztosan) stoppolok. 170 km-re 2300 Ft (buszjegy) kicsit soknak tűnik.
(Elvira időközben meggyógyult.)
Egyre erősebb az az érzésem, hogy módszeresen verik szét a MÁV-ot, hogy aztán olcsón lehessen túladni rajta. Mert, mondjon bármit a kormány, előbb-utóbb azért el fogják adni.
A Kossuthon egy dagesztáni terrorizmusellenes konferenciáról meséltek. Arra kaptam föl a fejem, hogy „Dagesztán festői észak-kaukázusi ország”... Szóval időnként fel-felrobbantanak egy-egy autót... De Dagesztán még csak nem is határos Grúziával.
Délután elnézek Gyepükajánba Sziszhez, aztán holnap visszafele (Devecsertől Fehérvárig mindenesetre biztosan) stoppolok. 170 km-re 2300 Ft (buszjegy) kicsit soknak tűnik.
(Elvira időközben meggyógyult.)
2005. december 10.
Szabadság és felelősség
A tegnapi nap két kulcsszava.
Stoppal jöttünk Gabssyval Pestig, egy kissé szögletes, de alapjában véve jó fej ürge hozott el. Aztán próbáltam kordnadrágot nézni, de tök hiába, meg kartont Ágicáéknak az elpusztított helyett — hasonlóan sikertelenül. Az egyik ötvenes-forma eladónő csont nélkül letegezett, kedvem lett volna egy hangos sziával köszönni el.
Aztán Szeráj, falafel, beszélgetés, döntés — döntetlen.
Este osztály-adventezés, 10-12 ember, a forma sajnos előadás, de volt mit meríteni belőle, jócskán. És előtte-utána váltottam párakkal pár mondatot, az is jólesett.
Amúgy meg ma van Az emberi jogok világnapja.
Stoppal jöttünk Gabssyval Pestig, egy kissé szögletes, de alapjában véve jó fej ürge hozott el. Aztán próbáltam kordnadrágot nézni, de tök hiába, meg kartont Ágicáéknak az elpusztított helyett — hasonlóan sikertelenül. Az egyik ötvenes-forma eladónő csont nélkül letegezett, kedvem lett volna egy hangos sziával köszönni el.
Aztán Szeráj, falafel, beszélgetés, döntés — döntetlen.
Este osztály-adventezés, 10-12 ember, a forma sajnos előadás, de volt mit meríteni belőle, jócskán. És előtte-utána váltottam párakkal pár mondatot, az is jólesett.
Amúgy meg ma van Az emberi jogok világnapja.
2005. december 9.
Isten a Mignonban
Tegnap az említett kocsmában istenélményem volt. Andinak hívják.
Lehetne még sokfélét, de inkább mégis csak pár link: egyrészt az önbizalomnövelő, aztán néhány jótanács a karácsony előtti hajtépéshez...
Ma még ki kell derítenem, van-e a Pannonnak szerződése legalább egy grúz szolgáltatóval.
Lehetne még sokfélét, de inkább mégis csak pár link: egyrészt az önbizalomnövelő, aztán néhány jótanács a karácsony előtti hajtépéshez...
Ma még ki kell derítenem, van-e a Pannonnak szerződése legalább egy grúz szolgáltatóval.
2005. december 7.
Újraolvasás
Tegnap este a fürdőben sokadszor is végigolvastam ama bizonyos Buda-darabot: egészen átértelmeződött. Ettől lesz irodalom?
Amúgy meg amik eszembe jutnak: a románóra igen jó volt, kezd valamiféle képem kialakulni pl. a jelzők és jelzettek egyeztetéséről. Továbbá benéztünk a városi tévéhez, összevágták a tegnapi anyagot, teljesen meghatódtam magunkon (azon túl, hogy a hangom valami borzasztó... mert ugye a jó Isten megóv minket attól, hogy úgy halljuk, ahogy mások...). Közben az is felmerült, hogy bevágunk egy sor címet, hogy hová lehet ruhát stb. vinni. Csak írjam össze még holnap, mert pénteken hazamegyek, és legközelebb 20-án jövök csak.
S végül egy írás a csokimikulások reinkarnációjáról...
Amúgy meg amik eszembe jutnak: a románóra igen jó volt, kezd valamiféle képem kialakulni pl. a jelzők és jelzettek egyeztetéséről. Továbbá benéztünk a városi tévéhez, összevágták a tegnapi anyagot, teljesen meghatódtam magunkon (azon túl, hogy a hangom valami borzasztó... mert ugye a jó Isten megóv minket attól, hogy úgy halljuk, ahogy mások...). Közben az is felmerült, hogy bevágunk egy sor címet, hogy hová lehet ruhát stb. vinni. Csak írjam össze még holnap, mert pénteken hazamegyek, és legközelebb 20-án jövök csak.
S végül egy írás a csokimikulások reinkarnációjáról...
2005. december 5.
Gondok Grúzia görül
Szóval vagy 13-án megyek és 20-án jövök (ami éppen három nappal több a programnál), vagy storno, mert csak így van repjegy. Most épp a MEKDSZ-es kontakt lányt keresik nekem, illetve remélhetőleg Márton is megírja az övét hamarost.
Paffy igen örült az operajegynek, szóval ez siker volt. Más ma még nem nagyon, de hát van ez így.
Paffy igen örült az operajegynek, szóval ez siker volt. Más ma még nem nagyon, de hát van ez így.
2005. december 4.
All That U Wanted to Know
about Georgia (in numbers). Esetleg a Külügyminisztérium utazási tanácsai (az árfolyam 2003. szeptemberi, hmm), illetve egy talán frissebb, de kevésbé érdekes összeállítás a politikai kapcsolatainkról.
És ami itt a megdöbbentő (számomra): hogy mindezt az európai országok listáján találtam meg.
Közben pedig a Kossuthon (vagyis hát Pasaréten) éppen Gergely atya misézik. Jó nagyon, szeretem hallgatni.
És ami itt a megdöbbentő (számomra): hogy mindezt az európai országok listáján találtam meg.
Közben pedig a Kossuthon (vagyis hát Pasaréten) éppen Gergely atya misézik. Jó nagyon, szeretem hallgatni.
2005. december 3.
Még szebb
Például indul a Grúzia-projekt, immár biztosan.
Gabssy ül mellettem, Tamással skype-olunk, widám. :-)
Gabssy ül mellettem, Tamással skype-olunk, widám. :-)
2005. december 2.
Szép nap :-)
Reggel voltam rorátén, aztán Edóval vonatoztam Kőbányáig. Drága mulatság volt (a 3/4 10-es vonatra még nem adtak 26 év alattit...), de megérte, jót beszélgettünk talentumos meg sokkal inkább nem talentumos dolgokról, leginkább a hajléktalanokról. Ez egyfajta küldetésem nekem, azt hiszem...
Közben telefonált Márti, hogy a nőklapjás cikk nyomán (!) fölhívta a VTV, hogy kijönnének csinálni valami magazinműsort a homelessteamről... Meg mellékesen hogy Nóra (a tanszékről) is bejelentette, hogy nagyon megnézné...
Kőbányán a Pillanatot korrektúrázva vártam meg Gabssyt, aki elvitt a Közalapítványhoz, úgyhogy a képek is visszajutottak épségben. Utána ebédeltünk-beszélgettünk egyet valami környékbeli kínaiban, majd egy kisebb dugó után bár, de még éppen időben átértünk Lágymányosra.
A KIK vicces, nagyon kevesen vannak, de elég jó csapat. Először B. Béla (Nóri, figyelsz?? :-)) mesélt az Ifjúság 2000/2004 eredményeiről, elég érdekeseket... akinek van kedve, nézze meg az anyagokat, tanulságosak. De a legviccesebb mégiscsak az volt, hogy Béla bácsi profilból tiszta Lajosunk. De nagyon! Kicsit gömbölyűbb, és szemből már az arca sem stimmel egészen, de még a gesztusai is.
Aztán szekcióztunk, magam karitatív-szociális színekben, és elég nehezen rázódtam bele, először rém elméletinek tűnt.
Utána viszont tudtam beszélni kicsit Mártonnal, kedves bukaresti túlélő ismerősömmel, aki per tangentem megkérdezte, nincs-e kedvem két hét múlva kimenni Grúziába... Még semmi sem biztos, de jól hangzik.
Gabssy elhozott a Margit hídig, de így is letaglózott, hogy onnan Pomázra egy retúr jegy 731 Ft-ba kerül.
A falura alig ismertem rá, a megszokott helyükön éppen fordítva álltak a buszok, arra pedig nem jöttem rá, hogy honnan kellene most indulniuk.
Itthon a leadás örömére tojáslikőrt ittunk, és gurultunk a rötyögéstől mindenféle régi-régi történetek kapcsán. Rég volt már ennyire jó a hangulat.
Szóval szép nap volt.
Közben telefonált Márti, hogy a nőklapjás cikk nyomán (!) fölhívta a VTV, hogy kijönnének csinálni valami magazinműsort a homelessteamről... Meg mellékesen hogy Nóra (a tanszékről) is bejelentette, hogy nagyon megnézné...
Kőbányán a Pillanatot korrektúrázva vártam meg Gabssyt, aki elvitt a Közalapítványhoz, úgyhogy a képek is visszajutottak épségben. Utána ebédeltünk-beszélgettünk egyet valami környékbeli kínaiban, majd egy kisebb dugó után bár, de még éppen időben átértünk Lágymányosra.
A KIK vicces, nagyon kevesen vannak, de elég jó csapat. Először B. Béla (Nóri, figyelsz?? :-)) mesélt az Ifjúság 2000/2004 eredményeiről, elég érdekeseket... akinek van kedve, nézze meg az anyagokat, tanulságosak. De a legviccesebb mégiscsak az volt, hogy Béla bácsi profilból tiszta Lajosunk. De nagyon! Kicsit gömbölyűbb, és szemből már az arca sem stimmel egészen, de még a gesztusai is.
Aztán szekcióztunk, magam karitatív-szociális színekben, és elég nehezen rázódtam bele, először rém elméletinek tűnt.
Utána viszont tudtam beszélni kicsit Mártonnal, kedves bukaresti túlélő ismerősömmel, aki per tangentem megkérdezte, nincs-e kedvem két hét múlva kimenni Grúziába... Még semmi sem biztos, de jól hangzik.
Gabssy elhozott a Margit hídig, de így is letaglózott, hogy onnan Pomázra egy retúr jegy 731 Ft-ba kerül.
A falura alig ismertem rá, a megszokott helyükön éppen fordítva álltak a buszok, arra pedig nem jöttem rá, hogy honnan kellene most indulniuk.
Itthon a leadás örömére tojáslikőrt ittunk, és gurultunk a rötyögéstől mindenféle régi-régi történetek kapcsán. Rég volt már ennyire jó a hangulat.
Szóval szép nap volt.
2005. december 1.
Advent
Ezen a sablonon nem látszik, ha link a cím (de legalább nem is csúnya), úgyhogy katt (meg az előbbinél is).
Germanofon irodalombarátoknak pedig a Literaturcafe kalendáriuma.
Germanofon irodalombarátoknak pedig a Literaturcafe kalendáriuma.
Harmadnap
Szóval mi tagadás, így visszaolvasva igen sokatmondó a múltkori... Aztán a tegnap este is hasonlóképpen alakult, merthogy ugye „alea iacta est — igyunk egy kanna szeszt”... Mi tagadás, föl nem szabadultam a leadástól, sőt, de legalább egy ideig nem nyomaszt tovább.
Ma délelőtt átnézegettük Machéval a Lépésenként magyarul első négy leckéjét — egyelőre elég könnyű dolgom van, mert mindent tud csuklóból.
Kicsit ügyködtem a Lelkesen is, billogot ragasztgattam a szép új kottaállványainkra (az EHÖK pályázatán elnyert 9000 petákból... valami százat pályáztunk a kórussal... :-7), próbáltam valami rendet rakosgatni az irodában, tartottam déli imát...
Most hazamegyek még kicsit, aztán közösségvezetői szupervízió Marioláékkal, aztán forraltbor Julival. De csak óvatosan, a negyednapot most nem kívánom elérni.
Ma délelőtt átnézegettük Machéval a Lépésenként magyarul első négy leckéjét — egyelőre elég könnyű dolgom van, mert mindent tud csuklóból.
Kicsit ügyködtem a Lelkesen is, billogot ragasztgattam a szép új kottaállványainkra (az EHÖK pályázatán elnyert 9000 petákból... valami százat pályáztunk a kórussal... :-7), próbáltam valami rendet rakosgatni az irodában, tartottam déli imát...
Most hazamegyek még kicsit, aztán közösségvezetői szupervízió Marioláékkal, aztán forraltbor Julival. De csak óvatosan, a negyednapot most nem kívánom elérni.
2005. november 29.
Ennyire már reég voltam alkoholos befolyásoltság alatt
De muszáj volt innunk Gabssyval. Most ilyen idők jönnek, holnap leadoima szakdolgozat', csütörtökön Julival iszunk annak apropóján, hogy a gipszelt kezével (ínhüvelygyulladást kapott a festéksparytől) nem tud Grotowskyra menni.
A legerősebb motiváció a határidő
Tegnap este számomra is meglepő sebességgel bezúztam a pedagógiai portfólió kétharmadát (sőt, a megírandó részeknek a háromnegyedét is, a mai javarészt már csak netes és könyves kutakodás lesz).
A végén holnap délelőtt már tényleg köttetheztek-spirálozhatok.
A végén holnap délelőtt már tényleg köttetheztek-spirálozhatok.
2005. november 28.
Tanúskodtam
Tegnap este, misére menetben láttam valakit (elmentem mellette, alig lehetett két méterre), aki guggolt a téglapárkány oltalmában, és nagyon el volt valamivel foglalva.
Ma reggel azon a helyen találták meg széjjelfeszegetve a Dóm egyik (így immár csak néhai) perselyét. Ha nem kerül szóba a plébánián, soha többet nem jut eszembe a fószer; így inkább elmeséltem a rendőröknek. Szóval betörtek, vagy lehet, hogy inkább kitörtek, de innen nem folytatom, mert mégis csak.
A jegyzőkönyvet felvevő 30-35 közötti rendőr (hadnagy?) következetesen tegezett. A csengőhangja pedig a szájbergyerek. Azt talán már nem is ragozom, hogy nemigen volt helyesen leírt szó a jegyzőkönyvben... (Viszont egész normálisakat kérdezett, a májusi kollégájával ellentétben — igaz, ez a mostani lélek talán járt is a helyszínen, nem úgy, mint az akkori.)
Amúgy: ez lett az októberi házfoglalásból; ez meg — kapaszkodni! — hajléktalan kisgyerekeknek óvóda Pesten.
S megérkezett Bukarestből is a Diszkriminációellenes Tanács ajánlása a csángókról. Semmi sem olyan fontos, mint a kapcsolati tőke, és ebből a szempontból, bár nem állok éppen rosszul, van még mit tanulnom innen-onnan. :-)
Ma reggel azon a helyen találták meg széjjelfeszegetve a Dóm egyik (így immár csak néhai) perselyét. Ha nem kerül szóba a plébánián, soha többet nem jut eszembe a fószer; így inkább elmeséltem a rendőröknek. Szóval betörtek, vagy lehet, hogy inkább kitörtek, de innen nem folytatom, mert mégis csak.
A jegyzőkönyvet felvevő 30-35 közötti rendőr (hadnagy?) következetesen tegezett. A csengőhangja pedig a szájbergyerek. Azt talán már nem is ragozom, hogy nemigen volt helyesen leírt szó a jegyzőkönyvben... (Viszont egész normálisakat kérdezett, a májusi kollégájával ellentétben — igaz, ez a mostani lélek talán járt is a helyszínen, nem úgy, mint az akkori.)
Amúgy: ez lett az októberi házfoglalásból; ez meg — kapaszkodni! — hajléktalan kisgyerekeknek óvóda Pesten.
S megérkezett Bukarestből is a Diszkriminációellenes Tanács ajánlása a csángókról. Semmi sem olyan fontos, mint a kapcsolati tőke, és ebből a szempontból, bár nem állok éppen rosszul, van még mit tanulnom innen-onnan. :-)
2005. november 27.
A bűvös 45
Persze címlappal, mellékletekkel meg minden anyámkénjával együtt, szóval a nettó 35 még így sem biztos, de már kezdem azt hinni, hogy összejön. Külön köszönet a bátyámnak az uniós részért — remélem, senkit nem fog különösebben érdekelni, mert akkor menthetetlenül belesülök, de — tény, hogy én ezt legfeljebb feleennyiben tudtam volna visszaadni.
És most ebéd, ha lesz mit, remélem.
És most ebéd, ha lesz mit, remélem.
Reggeli sikerélmény
Gabssy kérdése ismét eszembe juttatta a hetek óta halasztódó tervet, úgyhogy sitty-sutty kártyafüggetlenítettem az immár nem garanciális telefonom. Ez volt a harmadik kísérletem, most eleve az utolsó sorral kezdtem, és be is jött rögtön. Ennyire jó vagyok. :-)
Lehet, hogy írok a listára is, mert az összes plébániai telefon most jár le (és a többségé ilyen).
Lehet, hogy írok a listára is, mert az összes plébániai telefon most jár le (és a többségé ilyen).
2005. november 26.
Verzio 2 & KIK
Emberi jogi dokumentumfilm fesztivál — csak hogy ismét összeérjen minden mindennel.
S mivel a Keresztény Ifjúsági Kerekasztal miatt úgyis fönn leszek a székes fővárosban...
S mivel a Keresztény Ifjúsági Kerekasztal miatt úgyis fönn leszek a székes fővárosban...
Örvendek
(Milyen béna, hogy a határ innenső oldalán ezt már csak bemutatkozáskor mondjuk, mindenféle beleérzés nélkül.)
Szóval örvendek, mert van egy jó barátnőm, aki fölhívott az előbb, és elmesélte, hogy — SMS-ben bár, de — ráborította az asztalt a Kedves Fiatalemberre, hogy neki ez így nem kóser, ez a csakbarátság, több kellene, úgy ám. Én meg mit mondhattam volna egyebet, biztosítottam, hogy az eddigi praxisom alapján én is így tettem volna, mert eddig bejött. Minden tiszteletem a csendes és titokzatos, várakozó lányoké, de nekem úgy tűnik, bizonyos esetekben az ember lánya holtáig várakozhatna, hogy az ember fia észrevegye magát.
Amúgy meg úgy tűnt, a lépés maga meghozta a megkönnyebbülést-felszabadulást, úgyhogy már megérte.
Ez az egész pedig azért volt most jó nekem, mert kicsit rányitotta a láthatárt a monitoron túli területekre. Végülis tegnap kora délután óta nem volt összesen két óra, amit ne itt az U-ban töltöttem volna. És miközben okosakat írogatok (meg főleg olvasgatok) a biológiai, nyelvi etc. diverzitás áldásairól, magam valami borzasztó monokultúrában járatom az agyam. És már érzem a hatását.
Szóval örvendek, mert van egy jó barátnőm, aki fölhívott az előbb, és elmesélte, hogy — SMS-ben bár, de — ráborította az asztalt a Kedves Fiatalemberre, hogy neki ez így nem kóser, ez a csakbarátság, több kellene, úgy ám. Én meg mit mondhattam volna egyebet, biztosítottam, hogy az eddigi praxisom alapján én is így tettem volna, mert eddig bejött. Minden tiszteletem a csendes és titokzatos, várakozó lányoké, de nekem úgy tűnik, bizonyos esetekben az ember lánya holtáig várakozhatna, hogy az ember fia észrevegye magát.
Amúgy meg úgy tűnt, a lépés maga meghozta a megkönnyebbülést-felszabadulást, úgyhogy már megérte.
Ez az egész pedig azért volt most jó nekem, mert kicsit rányitotta a láthatárt a monitoron túli területekre. Végülis tegnap kora délután óta nem volt összesen két óra, amit ne itt az U-ban töltöttem volna. És miközben okosakat írogatok (meg főleg olvasgatok) a biológiai, nyelvi etc. diverzitás áldásairól, magam valami borzasztó monokultúrában járatom az agyam. És már érzem a hatását.
Dühösség
Hihetetlen. Találtam két kiváló országjelentést Monitoring the EU Accessing Process: Minority Protection in Romania címmel (2001-2002, de sebaj, azóta sem sokkal rózsásabb a helyzet) — erre mire nagy gondosan letöltögetem őket, kiderül, hogy kizárólag romákról esik szó benne. Mi ez, ha nem diszkrimináció, a többi minorityvel szemben? Írják rá, hogy On Roma People, vagy valami hasonló, akkor nem dőlök be. Vagy abból, hogy az Open Society Institute adta ki őket, már tudnom kellett volna?
Hanem akkor már:
A tanítónéni a szünet után kérdezi az elsős kisiskolásokat:
– Na Józsika, mit csináltál a szünetben?
– Egész nap játszottam a homokozóban, várat építettem!
– Jól van! Betűzd szépen: épít.
– É, pé, í, té.
– Ügyes vagy, tízest kapsz! Hát te, Pistike?
– Én segítettem Józsinak várat építeni!
– Jól van! Betűzd szépen: segít.
– Es, e, gé, í, té.
– Ügyes vagy! Te is tízest kapsz! Hát te, Gazsika?
– Én nem csináltam semmit, mert Józsi meg Pisti nem akart velem játszani, mert cigány vagyok!
– Ejnye, ejnye, Józsi, Pisti! Ez nem szép dolog. Tudjátok mi ez? Etnikai diszkrimináció. Gazsika, betűzd szépen: etnikai diszkrimináció!
Hanem akkor már:
A tanítónéni a szünet után kérdezi az elsős kisiskolásokat:
– Na Józsika, mit csináltál a szünetben?
– Egész nap játszottam a homokozóban, várat építettem!
– Jól van! Betűzd szépen: épít.
– É, pé, í, té.
– Ügyes vagy, tízest kapsz! Hát te, Pistike?
– Én segítettem Józsinak várat építeni!
– Jól van! Betűzd szépen: segít.
– Es, e, gé, í, té.
– Ügyes vagy! Te is tízest kapsz! Hát te, Gazsika?
– Én nem csináltam semmit, mert Józsi meg Pisti nem akart velem játszani, mert cigány vagyok!
– Ejnye, ejnye, Józsi, Pisti! Ez nem szép dolog. Tudjátok mi ez? Etnikai diszkrimináció. Gazsika, betűzd szépen: etnikai diszkrimináció!
Pszichopato
Trindex-vicc
– Ha ön kényszerbeteg, nyomja meg az 1-es gombot többször.
– Ha ön kodependens, kérjen meg valakit, hogy nyomja meg ön helyett a 2-es gombot.
– Ha önnek több személyisége van, nyomja meg a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os gombokat.
– Ha ön paranoiás, tudjuk kicsoda ön, és mit akar. Maradjon a vonalban, amíg lenyomozzuk a hívás helyét!
– Ha ön hallucinál, nyomja meg a 7-es gombot, és hívását továbbítjuk az anyahajóra.
– Ha ön skizofrén, figyeljen jól, mert a hang megmondja, melyik számot nyomja meg.
– Ha ön mániákus-depressziós, tökmindegy, milyen gombot nyom, úgysem fog válaszolni senki. – Ha ön diszlexiás, nyomja meg a 969696969696969-et.
– Ha ön idegbajos, cseszegesse a kettőskereszt gombot, amíg munkatársunkat kapcsolják.
– Ha ön amnéziás, nyomja meg a 8-as gombot és diktálja be nevét, címét, telefonszámát és anyja leánykori nevét.
– Ha ön poszttraumás rendellenességben szenved, l-a-s-s-a-n és ó-v-a-t-o-s-a-n nyomja meg a 0 0 0-át.
– Ha ön bipoláris, kérem, hagyjon üzenetet a sípszó előtt vagy a sípszó után vagy a sípszó előtt. Kérem, várja meg a sípszót.
– Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
– Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
– Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
– Ha menopauzás, tegye le, kapcsolja be a ventillátort, feküdjön le és sírjon. Nem marad ez mindig így, ne féljen.
– Ha ön kishitű, kérem, tegye le. Munkatársaink túl elfoglaltak ahhoz, hogy önnel traccsoljanak.
– Ha ön kényszerbeteg, nyomja meg az 1-es gombot többször.
– Ha ön kodependens, kérjen meg valakit, hogy nyomja meg ön helyett a 2-es gombot.
– Ha önnek több személyisége van, nyomja meg a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os gombokat.
– Ha ön paranoiás, tudjuk kicsoda ön, és mit akar. Maradjon a vonalban, amíg lenyomozzuk a hívás helyét!
– Ha ön hallucinál, nyomja meg a 7-es gombot, és hívását továbbítjuk az anyahajóra.
– Ha ön skizofrén, figyeljen jól, mert a hang megmondja, melyik számot nyomja meg.
– Ha ön mániákus-depressziós, tökmindegy, milyen gombot nyom, úgysem fog válaszolni senki. – Ha ön diszlexiás, nyomja meg a 969696969696969-et.
– Ha ön idegbajos, cseszegesse a kettőskereszt gombot, amíg munkatársunkat kapcsolják.
– Ha ön amnéziás, nyomja meg a 8-as gombot és diktálja be nevét, címét, telefonszámát és anyja leánykori nevét.
– Ha ön poszttraumás rendellenességben szenved, l-a-s-s-a-n és ó-v-a-t-o-s-a-n nyomja meg a 0 0 0-át.
– Ha ön bipoláris, kérem, hagyjon üzenetet a sípszó előtt vagy a sípszó után vagy a sípszó előtt. Kérem, várja meg a sípszót.
– Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
– Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
– Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
– Ha menopauzás, tegye le, kapcsolja be a ventillátort, feküdjön le és sírjon. Nem marad ez mindig így, ne féljen.
– Ha ön kishitű, kérem, tegye le. Munkatársaink túl elfoglaltak ahhoz, hogy önnel traccsoljanak.
„Nem jön, hogy higgyem”
Ugyanaz a hajmeresztő helyzet, mint júliusban, csak most — Istennek hála! — nem a szemüvegem, csak a telefonom nem találom. De itt szól valahol a közvetlen közelemben... tegnap este óta. Ilyenkor, de csak ilyenkor utálom, hogy egy pittyenésre van állítva hívás- és üzenetjelzés gyanánt is.
Ez az Európai Utas tényleg jó. Nagyon. Elolvastam a bukaresti összeállítás beköszöntőjét, és szinte kedvem támadt menni. :-)
Meg amúgy is számos jobbnál jobb írást találtam a kulturális diverzitás és a nyelvi jogok kapcsán. Az EU-ról kevesebbet, de sebaj, majd ezt írom le. Csak jó hosszan tegyem...
(...) Nna, nem is olyan vészes. Illetve inkább vezérelveket stb. találok, amelyeknek nemigen van kötelező érvényük, de ez is több a semminél. Közben elolvasgattam néhány nemzetközi jelentést Romániáról, mit mondjak, izgalmasak. Az egyik szerint pl. a megkérdezett románok 81%-a ellenzi a magyar nyelv használatát a közigazgatásban olyan településeken (is, gondolom), ahol magyar a többség. Ez azért túlzás, nem?
És találtam egy lett (!) oldalt — nem csalás, nem ámítás, egészen pontosan „a rendszerváltás körüli időszak kelet-közép-európai kisebbségi emberjogi problémáiról”, ahonnan elérhetők az országok törvényei és a nemzetközi orrrakoppintások is. A másik szépség a „kisebbségi jogi információs rendszer”, amelyben keresni lehet állam, kisebbség, dokumentumtípus és -nyelv szerint. Elképesztő, mik nincsenek. És hogy én csak most találok rájuk.
Meg amúgy is számos jobbnál jobb írást találtam a kulturális diverzitás és a nyelvi jogok kapcsán. Az EU-ról kevesebbet, de sebaj, majd ezt írom le. Csak jó hosszan tegyem...
(...) Nna, nem is olyan vészes. Illetve inkább vezérelveket stb. találok, amelyeknek nemigen van kötelező érvényük, de ez is több a semminél. Közben elolvasgattam néhány nemzetközi jelentést Romániáról, mit mondjak, izgalmasak. Az egyik szerint pl. a megkérdezett románok 81%-a ellenzi a magyar nyelv használatát a közigazgatásban olyan településeken (is, gondolom), ahol magyar a többség. Ez azért túlzás, nem?
És találtam egy lett (!) oldalt — nem csalás, nem ámítás, egészen pontosan „a rendszerváltás körüli időszak kelet-közép-európai kisebbségi emberjogi problémáiról”, ahonnan elérhetők az országok törvényei és a nemzetközi orrrakoppintások is. A másik szépség a „kisebbségi jogi információs rendszer”, amelyben keresni lehet állam, kisebbség, dokumentumtípus és -nyelv szerint. Elképesztő, mik nincsenek. És hogy én csak most találok rájuk.
2005. november 25.
Ígérem, mára az utolsó
Elfelejtettem a Buy Nothing Day-t. :-( Igaz, csak egy ebédet (v)ettem ma a könyvtári eszedében.
Tényleg, nem is ettem még ma mást.
Tényleg, nem is ettem még ma mást.
Extrabizarr / Ultradizájnos
de most ilyen kedvem van. Az Európa Tanács magyar oldala végképp elvette a kedvem attól a jéghideg kéktől. (Ilyen az általam ismert összes román kormányzati szerv honlapja is, teszem hozzá rögtön.)
Az oldalsó linkeket egyszer majd megcsinálom, most biztos nem.
És miért viselem annyira rosszul, mikor szívemnek kedves emberekről más (alkalmasint szívemnek hasonlóan kedves) emberek rosszakat mondanak?
Az oldalsó linkeket egyszer majd megcsinálom, most biztos nem.
És miért viselem annyira rosszul, mikor szívemnek kedves emberekről más (alkalmasint szívemnek hasonlóan kedves) emberek rosszakat mondanak?
Fogalmam sincs,
miért gondolom úgy, hogy ezúttal elkészülök. Semmi racionális alapom ezt gondolni. De mindegy, csak igaz legyen.
Káosz
Ma még csak töredékes a tudásom... De hogy lesz-e belőle rendszer keddig?
Ilyenkor szoktam esztelen fogadkozásokba kezdeni...
Egyébként meg ma van A nők elleni erőszak elleni nemzetközi nap. Vagy valami hasonló. Pol. corr.-ül, azt hiszem, „nemi alapú erőszak”. Idén 16 akciónapot szentelnek ennek, egészen december 10-ig, ami meg Az emberi jogok világnapja.
„Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő...”
Ilyenkor szoktam esztelen fogadkozásokba kezdeni...
Egyébként meg ma van A nők elleni erőszak elleni nemzetközi nap. Vagy valami hasonló. Pol. corr.-ül, azt hiszem, „nemi alapú erőszak”. Idén 16 akciónapot szentelnek ennek, egészen december 10-ig, ami meg Az emberi jogok világnapja.
„Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő...”
Hajtépés (as usual ilyentájt)
Nem jutok egyről a kettőre, és akkor még hol vagyok az ötről a hatra-tól...
Aztán mire ezt idevéstem, megjelent Péter a msg-en, és közölte, hogy egy kedves barátnője dolgozik az Országos Diszkriminációellenes Tanácsban... Ha lenne még egy hónapom... (nyilván valami mást csinálnék).
Aztán mire ezt idevéstem, megjelent Péter a msg-en, és közölte, hogy egy kedves barátnője dolgozik az Országos Diszkriminációellenes Tanácsban... Ha lenne még egy hónapom... (nyilván valami mást csinálnék).
2005. november 24.
12 fok
Ennyi volt reggel a szobámban. Fontolgatom a polgári engedetlenséget a főbérlővel szemben.
Más: tegnap végre vettem egy pendrive-ot, nagyon kis trendi darab (persze csak 128-as, úgyhogy a zenéim a Sáriról Julihoz kétlemezenként hordtam át), de azért nem fogom a nyakamba venni.
Aztán vettem egy könyvet is, szépséges és igényes kiadvány, de azért a korrektor végezhetett volna jobb munkát is.
Ez pedig az eddigi kedvenc képem a csütörtök éjszakáról.
Közben lejött egy beszélgetés Mártival a Nők Lapjában (néhány kisebb tárgyi tévedéssel, de ez csak azért érdekes, mert mindig elgondolkoztat, hogy mi minden lehet még tévedés olyan dolgok kapcsán, amelyekről nem tudok eleget); valamint végre olvastam valamit Veszprémről (ott is felülről jött).
És szia, Tika! :-)
Más: tegnap végre vettem egy pendrive-ot, nagyon kis trendi darab (persze csak 128-as, úgyhogy a zenéim a Sáriról Julihoz kétlemezenként hordtam át), de azért nem fogom a nyakamba venni.
Aztán vettem egy könyvet is, szépséges és igényes kiadvány, de azért a korrektor végezhetett volna jobb munkát is.
Ez pedig az eddigi kedvenc képem a csütörtök éjszakáról.
Közben lejött egy beszélgetés Mártival a Nők Lapjában (néhány kisebb tárgyi tévedéssel, de ez csak azért érdekes, mert mindig elgondolkoztat, hogy mi minden lehet még tévedés olyan dolgok kapcsán, amelyekről nem tudok eleget); valamint végre olvastam valamit Veszprémről (ott is felülről jött).
És szia, Tika! :-)
2005. november 22.
Kompasz
Elég rémesen fest/hangzik így, de kimondottan használható könyvnek tűnik — legfeljebb az a kérdés, hol is :-), mert nekem egyelőre kevés terem van az emberi jogokról elmélkedni az ifjúsággal. De máris okosodtam belőle, vicces, ahogyan egy rendszerben látom a lakhatáshoz való jogot a kisebbségek anyanyelvhasználati jogával... Istenem, csak ne szakdolgozat' kellene belőle gyártanom.
(Kíváncsi vagyok, küldenének-e belőle egy újabbat, ha ezt visszajuttatnám korrektúrázva... maradt benne egy s más sajtóliba. Természetesen azonban ez sem a jövő hét problémája.)
(Kíváncsi vagyok, küldenének-e belőle egy újabbat, ha ezt visszajuttatnám korrektúrázva... maradt benne egy s más sajtóliba. Természetesen azonban ez sem a jövő hét problémája.)
Ideg
Miért van az, hogy ha 168 óra alkotói szabadságra akarok vonulni, akkor a dolgok ettől egyszerűen megállnak?! Norbi ugyan bevásárolt, azt azonban elfelejtettem közölni vele, hogy a gyertyát és a zsírt külön számlára kell kérnie. Ez az én hibám, o. k. A többiek is megcsinálják, amit kell, de először mutassam meg, hogy hol van a file, amit át kell gyúrni. A lelkigyakorlatot rendezik az irodával meg a vezetővel is, csak írjam le lépésről lépésre, hogy mit, mikor és hogyan kell kitölteni; kit, mikor és miért felhívni stb... Ez az, amire apukám azt mondja: ezzel az erővel én is megcsinálhatnám.
Nehéz dolog ez a feladatmeg/leosztás. Pedig néha úgy érzem, jobban is megy a kelleténél.
Az viszont jó nagyon, hogy ma este megint csacsoghatok egyet Péterrel, mindig földerít.
Nehéz dolog ez a feladatmeg/leosztás. Pedig néha úgy érzem, jobban is megy a kelleténél.
Az viszont jó nagyon, hogy ma este megint csacsoghatok egyet Péterrel, mindig földerít.
Gerilla blogger
Ezt most küldte a Volt Szeretőm. Itt-ott egészen elmés. És költői. :-)
Legyél te is gerilla blogger!
A gerilla blogolás kilenc szabálya:
1. A gerilla blogger célja az abszolút anonimitás.
2. A gerilla bloggernek nincs saját blogja. Bejegyzéseit mások blogjának kommentboxaiba írja.
3. A bejegyzéseinek egyáltalán nem kell, hogy köze legyen az adott kommentboxhoz tartozó blogbejegyzéshez. Sőt, az az igazi, ha egyáltalán nem törődik azzal, mit írnak mások, mert ő a saját útját járja.
4. A gerilla bloggernek nem kell félnie, hogy a barátok, kollégák lefülelik a blogját, mert bejegyzései követhetetlenek mások számára. Így sokkal szabadabban írhat, mint mások.
5. A gerilla blogger nem törődik az olvasottsággal, a statisztikákkal.
6. A gerilla blogger tudja, hogy a bejegyzései pillanatnyi állapotokat, kósza gondolatokat tükröznek. Így tudja azt is, hogy ezek természetes útja az enyészetbe vezet. Kiírja magából az érzést, a gondolatot és nem törődik vele többet.
7. A gerilla blogger arra sem figyel, hogy melyik blogok kommentboxaiba írt
bejegyzést. Véletlenszeruen választ, például a freeblog főoldal legutóbb frissült blogjai közül.
8. A blogok a gerilla blogger számára olyanok, mint az utazónak a fogadók. Megszáll bennük egy éjszakára, de reggel már nem gondol vele, könnyedén továbbáll. Nem jegyzi meg a fogadó nevét, a szobát, hiszen az csak eszköz a számára.
9. A gerilla bloggernek nincs saját blogja, de minden blog egy kicsit az övé is. Ebből nyeri a teljes szabadságot.
Legyél te is gerilla blogger!
A gerilla blogolás kilenc szabálya:
1. A gerilla blogger célja az abszolút anonimitás.
2. A gerilla bloggernek nincs saját blogja. Bejegyzéseit mások blogjának kommentboxaiba írja.
3. A bejegyzéseinek egyáltalán nem kell, hogy köze legyen az adott kommentboxhoz tartozó blogbejegyzéshez. Sőt, az az igazi, ha egyáltalán nem törődik azzal, mit írnak mások, mert ő a saját útját járja.
4. A gerilla bloggernek nem kell félnie, hogy a barátok, kollégák lefülelik a blogját, mert bejegyzései követhetetlenek mások számára. Így sokkal szabadabban írhat, mint mások.
5. A gerilla blogger nem törődik az olvasottsággal, a statisztikákkal.
6. A gerilla blogger tudja, hogy a bejegyzései pillanatnyi állapotokat, kósza gondolatokat tükröznek. Így tudja azt is, hogy ezek természetes útja az enyészetbe vezet. Kiírja magából az érzést, a gondolatot és nem törődik vele többet.
7. A gerilla blogger arra sem figyel, hogy melyik blogok kommentboxaiba írt
bejegyzést. Véletlenszeruen választ, például a freeblog főoldal legutóbb frissült blogjai közül.
8. A blogok a gerilla blogger számára olyanok, mint az utazónak a fogadók. Megszáll bennük egy éjszakára, de reggel már nem gondol vele, könnyedén továbbáll. Nem jegyzi meg a fogadó nevét, a szobát, hiszen az csak eszköz a számára.
9. A gerilla bloggernek nincs saját blogja, de minden blog egy kicsit az övé is. Ebből nyeri a teljes szabadságot.
Szociometria
Veca átküldte a rám vonatkozó eredemények kivonatát a múlt hétvégi talentumos szociometriájából. Izgalmas, lesz min tűnődni (majd, egyszer, ugyebár).
És közben a gitárra összegyűjtött 15 400 Ft-ot is átutalták Pestről, úgyhogy Antus ma este már talán újra zengedezhet a Dugó téren...
És közben a gitárra összegyűjtött 15 400 Ft-ot is átutalták Pestről, úgyhogy Antus ma este már talán újra zengedezhet a Dugó téren...
Új élet
Tegnap megvolt az „afterparty”, értsd beszélgettünk picit az eseményekről, a magunkban lezajlottakról is. Jó volt, bennem sok mindent lecsengetett, s jó volt kicsit a többiek mögé is bekukkantani.
Már sejtem, hogy a következő félévben nekiveselkedem az oktatási csoportnak — csak még most húzzam ki egy hétig az egyetemmel...
És most ide még jönne egy banner a Buy Nothing Day-ről, de sajnos idáig még nem terjednek a számítógép ismereteim. :-(
Már sejtem, hogy a következő félévben nekiveselkedem az oktatási csoportnak — csak még most húzzam ki egy hétig az egyetemmel...
És most ide még jönne egy banner a Buy Nothing Day-ről, de sajnos idáig még nem terjednek a számítógép ismereteim. :-(
2005. november 19.
Kialudtam magamat, jól
Valami fél 11-ig húztam a lóbőrt, aztán tettem-vettem otthon, és most itt vagyok, és a netes lemaradásaimat (pl. Trindex) hozom be. Bár lenne más dolgom is, hmm.
Mindenesetre elolvastam egy izgalmas (?!) írást a román bevándorlók milánói telepeiről, még meggondolom, megnézem-e őket is a taizéi találkozó apropóján... Ámbár meglehet, hogy maradok a Scalánál, ha sikerül. Ilyen vagyok, na.
Most ebéd, néhány régen vagy kevésbé régen halasztódó telefon, és aztán hajrá.
Mindenesetre elolvastam egy izgalmas (?!) írást a román bevándorlók milánói telepeiről, még meggondolom, megnézem-e őket is a taizéi találkozó apropóján... Ámbár meglehet, hogy maradok a Scalánál, ha sikerül. Ilyen vagyok, na.
Most ebéd, néhány régen vagy kevésbé régen halasztódó telefon, és aztán hajrá.
2005. november 18.
Szerelem
Olyan rég találkoztam már a könyvvel, ahonnét talán Myreille is vette őket.
„A szerelem az, amikor egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást.”
„A szerelem az, amikor elmész enni valakivel és a sült krumplid nagyobb részét neki adod úgy, hogy az övéből nem is eszel.”
„A szerelem: valaki megbánt téged. Nagyon mérges leszel rá, de nem kiabálsz vele, mert tudod, hogy azzal megbántanád.”
„A szerelem az, amikor a mamám kávét csinál a papámnak, de mielőtt odaadná neki belekortyol, hogy biztosan jó-e az íze.”
„Az a szerelem, amikor azt mondod egy srácnak, hogy jó a pólója, és aztán ő minden nap ezt veszi fel.”
„A szerelem egy olyan dolog, hogy egymás mellett ültök a kávéházban és egymás kezét fogjátok. Ez a szerelem. Egyébként egymással szemben ülnétek.”
„A szerelem az, amikor a mamám tudja a papámról, hogy büdös és kövér, mégis azt mondja, hogy jobban néz ki, mint Robert Redford.”
S persze ott a nagy klasszikus, Siv Widerberg is:
Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elálló
fül.
„A szerelem az, amikor egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást.”
„A szerelem az, amikor elmész enni valakivel és a sült krumplid nagyobb részét neki adod úgy, hogy az övéből nem is eszel.”
„A szerelem: valaki megbánt téged. Nagyon mérges leszel rá, de nem kiabálsz vele, mert tudod, hogy azzal megbántanád.”
„A szerelem az, amikor a mamám kávét csinál a papámnak, de mielőtt odaadná neki belekortyol, hogy biztosan jó-e az íze.”
„Az a szerelem, amikor azt mondod egy srácnak, hogy jó a pólója, és aztán ő minden nap ezt veszi fel.”
„A szerelem egy olyan dolog, hogy egymás mellett ültök a kávéházban és egymás kezét fogjátok. Ez a szerelem. Egyébként egymással szemben ülnétek.”
„A szerelem az, amikor a mamám tudja a papámról, hogy büdös és kövér, mégis azt mondja, hogy jobban néz ki, mint Robert Redford.”
S persze ott a nagy klasszikus, Siv Widerberg is:
Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elálló
fül.
Cipősdoboz
Lám, a baptisták megint kitaláltak valami okosat. :-) Terjesszük el.
Amúgy efféle akciója a Mécsesnek is van minden évben, csak a célcsoport más: elítéltek. (Honlapjuk nincs, sajna.) Jut eszembe, kéne írnom a rabomnak, hogy mi van vele, tavasz óta nem jelentkezett.
Amúgy efféle akciója a Mécsesnek is van minden évben, csak a célcsoport más: elítéltek. (Honlapjuk nincs, sajna.) Jut eszembe, kéne írnom a rabomnak, hogy mi van vele, tavasz óta nem jelentkezett.
Szülés utáni levertség
Furcsa arra gondolnom, hogy ami másfél-két hónapja az időm és a gondolataim túlnyomó részét kitette, most egyetlen éjjel lefutott, és már csak némi munka (visszacuccolás, köszönőlevelek, sajtó-összesítés), és vége teljesen. Halálosan fáradt vagyok, pedig aludtam az éjjel is kétszer, meg délelőtt is (szintén kétszer, a kettő között mosógépszerelő és hálózsák-biznic MrDobóval). Mikor felébredtem, ragyogott a nap Juli szobájában, de mire térültem-fordultam, beborult, és olyan sötét lett, hogy reményem sem maradt a feléledésre.
Jó lenne csinálni valami mérleget, miféle közvetlen és járulékos hasznai voltak az egésznek, de most ehhez sincs erőm. Fáj a szemem, és valahogy összességében mintha egy hete le se ültem volna.
Viszont a délelőttnek volt két nagy híre, ezeket még muszáj ideprüntyögnöm. Egyrészt még a vonatról telefonált Pumukli (itt voltak Frodóval a kipakolástól hajnali ötig), hogy mi lenne, ha csinálnának fönn gyűjtést a „gitárbaleset” áldozatának megsegítésére: Antus ui. egy rossz pillanatában egyszerűen ráesett a kitámasztott hangszerére, amitől az egyetlen reccsenéssel kettétört. (Utána rá is taposott dühében — mint a petárdarobbanás.)
Másrészt küldtem egy msg-üzenet' Péternek (bár appeaered to be offline, de hátha csak rejtőzködik), hogy megvagyok épen, meg effélék — mire két percre rá írt egy sms-t a húszas számáról, hogy hívjam már föl. Mint kiderült, szerdáig itt van (Bp.-Győr), és ennek örömére megnézi a Nyugati aluljáró eseményeit is. :-) És ez jó, azért is, mert magam is töprengtem, hogy föl kéne nézni több okból is, s így most legalább az az illúzióm megvan, hogy lesz kinn valaki részben az én kampányom nyomán. ((Péter, javíts ki, ha semmi közöm az ötlethez.))
Jó lenne csinálni valami mérleget, miféle közvetlen és járulékos hasznai voltak az egésznek, de most ehhez sincs erőm. Fáj a szemem, és valahogy összességében mintha egy hete le se ültem volna.
Viszont a délelőttnek volt két nagy híre, ezeket még muszáj ideprüntyögnöm. Egyrészt még a vonatról telefonált Pumukli (itt voltak Frodóval a kipakolástól hajnali ötig), hogy mi lenne, ha csinálnának fönn gyűjtést a „gitárbaleset” áldozatának megsegítésére: Antus ui. egy rossz pillanatában egyszerűen ráesett a kitámasztott hangszerére, amitől az egyetlen reccsenéssel kettétört. (Utána rá is taposott dühében — mint a petárdarobbanás.)
Másrészt küldtem egy msg-üzenet' Péternek (bár appeaered to be offline, de hátha csak rejtőzködik), hogy megvagyok épen, meg effélék — mire két percre rá írt egy sms-t a húszas számáról, hogy hívjam már föl. Mint kiderült, szerdáig itt van (Bp.-Győr), és ennek örömére megnézi a Nyugati aluljáró eseményeit is. :-) És ez jó, azért is, mert magam is töprengtem, hogy föl kéne nézni több okból is, s így most legalább az az illúzióm megvan, hogy lesz kinn valaki részben az én kampányom nyomán. ((Péter, javíts ki, ha semmi közöm az ötlethez.))
2005. november 17.
Az utolsó rúgások
Alakulnak az infóanyagok, a paravánok, működik a melegítőernyő (= az a gázpalackos izé, amivel kerthelyiségeket szoktak téliesíteni); és most telefonált Pumukli, hogy jönnek Karollal és Danival. Kellemes pasztkonf-fílingem van, az irodában öt nő nyomja egyszerre a szöveget, a (félig-meddig, még) kívülállók csak lesnek. :-)
2005. november 16.
Fél körül
Luxemburg–Torontó–Szeged konferencia ismét, csak béna a net, alighanem a köd teszi próbára. De ezerszer inkább köd, mint fagy, márpedig holnap éjjelre azt is mondanak, jócskán.
Szóval úgy fest, lassan minden kialakult (az egy beszédünket leszámítva, hmm). Ez teljesen meglepő, és kicsit riasztó is. Az utolsó lutri az, hogy lesz-e Nép. Bocsáttassék meg nekem némi szkepszis/félelem, bármilyen tömegekről regélnek is a többiek.
Na jó, a rendőrségnek 50-100 főt írtam, annyi csak lesz. :-)
Szóval úgy fest, lassan minden kialakult (az egy beszédünket leszámítva, hmm). Ez teljesen meglepő, és kicsit riasztó is. Az utolsó lutri az, hogy lesz-e Nép. Bocsáttassék meg nekem némi szkepszis/félelem, bármilyen tömegekről regélnek is a többiek.
Na jó, a rendőrségnek 50-100 főt írtam, annyi csak lesz. :-)
Egy
Lássuk az elmúlt másfél nap fontosabb eseményeit.
A képviselő néni tegnap felette mézesmázos volt, természetesen kijön, és a „közös céljaink” meg hasonlók.
Lement a VTV híradójában a cucc, állítólag korrekt volt, és a műsorvezető (?) hölgy eléggé nekünk drukkolt, ahogy mondták, akik látták. Eddig jó.
(...) Közben fél szemmel a „szolidaritás éjszakája” szókapcsolatra kerestem, és megáll az ész: benne vagyunk a Magyar Kurírban! (= Katolikus napilap!) (Az „Ifjúság” rovatban, teszem hozzá...)
Meg megvan az is, am/kit kerestem... ;-)
Este a Dugó téren voltam olyan ökör, hogy ráköszöntem arra a halljakendre, akivel a néninél találkoztam. Gyorsan kiderült, hogy ő a néni kampányfőnöke, és meglátta bennünk a lehetőséget... Bicskanyitogató volt.
Közben az egyik emberünk is elmesélte, hogy a szerelm(es)e, akit erősen tiltottak tőle a szülei (mezaliansz) — délután öngyilkos lett.
Biztos jó nekem ez az özvegyek-és-árvák-gyámolítója téma?!
Ma? Reggel Alsóváros, lement rendben a reggeli. Plakátoltunk is, persze. Utána nekiláttam mindmappelni a holnapot... mi tagadás, nem kis feladat. Most mégis úgy fest, hogy menni fog.
Közben hívtak az MTI-től esment, hogy mi is lesz a program, meg hogy jön valaki majd, és keres. És ami a legjobb volt: hogy mondanék valaki „kontaktot” Pesthez, mert az UE oldalon nem talált. (Rég feltűnt, hogy elég nehezen követkető az oldalszerkezet, de hogy ennyire...?)
Amúgy meg ez jött az UE-listán: a NOL szerint ők szervezik a szegedi és a pécsi eseményeket is. :-) Mindegy, engem annyira nem zavar.
A képviselő néni tegnap felette mézesmázos volt, természetesen kijön, és a „közös céljaink” meg hasonlók.
Lement a VTV híradójában a cucc, állítólag korrekt volt, és a műsorvezető (?) hölgy eléggé nekünk drukkolt, ahogy mondták, akik látták. Eddig jó.
(...) Közben fél szemmel a „szolidaritás éjszakája” szókapcsolatra kerestem, és megáll az ész: benne vagyunk a Magyar Kurírban! (= Katolikus napilap!) (Az „Ifjúság” rovatban, teszem hozzá...)
Meg megvan az is, am/kit kerestem... ;-)
Este a Dugó téren voltam olyan ökör, hogy ráköszöntem arra a halljakendre, akivel a néninél találkoztam. Gyorsan kiderült, hogy ő a néni kampányfőnöke, és meglátta bennünk a lehetőséget... Bicskanyitogató volt.
Közben az egyik emberünk is elmesélte, hogy a szerelm(es)e, akit erősen tiltottak tőle a szülei (mezaliansz) — délután öngyilkos lett.
Biztos jó nekem ez az özvegyek-és-árvák-gyámolítója téma?!
Ma? Reggel Alsóváros, lement rendben a reggeli. Plakátoltunk is, persze. Utána nekiláttam mindmappelni a holnapot... mi tagadás, nem kis feladat. Most mégis úgy fest, hogy menni fog.
Közben hívtak az MTI-től esment, hogy mi is lesz a program, meg hogy jön valaki majd, és keres. És ami a legjobb volt: hogy mondanék valaki „kontaktot” Pesthez, mert az UE oldalon nem talált. (Rég feltűnt, hogy elég nehezen követkető az oldalszerkezet, de hogy ennyire...?)
Amúgy meg ez jött az UE-listán: a NOL szerint ők szervezik a szegedi és a pécsi eseményeket is. :-) Mindegy, engem annyira nem zavar.
2005. november 14.
Három
A városi tévével kezdődött.
Aztán jött az MTI, hogy kiküldhetik-e a heti sajtótükrükben az elérhetőségeimet.
Aztán a HÖKkentőtől telefonált egy srác.
A mai Szegedi Egyetem lehozta a programajánlóban.
Délután lenyomtam a tévényilatkozatot a Klauzál téren. Az egyetlen említésre méltó a tévések utolsó mondata volt: akkor most mennek, megkérdezik a Belváros önkormányzati képviselőjét...
Egy órával később egy hölgy hívott a jogi karról (ki tudja, miért, ettől kicsit megborzongtam), hogy ő szervezi a Közéleti Kávéházat, és érdekelné az ügy, találkozzunk holnap.
Tíz perc múlva már tudtam, hogy ő a Belváros önkormányzati képviselője. De ezt az ismeretemet holnap, ha nem muszáj, nem kötöm az orrára.
Amúgy ma végre megszületett a levél, íme.
Aztán jött az MTI, hogy kiküldhetik-e a heti sajtótükrükben az elérhetőségeimet.
Aztán a HÖKkentőtől telefonált egy srác.
A mai Szegedi Egyetem lehozta a programajánlóban.
Délután lenyomtam a tévényilatkozatot a Klauzál téren. Az egyetlen említésre méltó a tévések utolsó mondata volt: akkor most mennek, megkérdezik a Belváros önkormányzati képviselőjét...
Egy órával később egy hölgy hívott a jogi karról (ki tudja, miért, ettől kicsit megborzongtam), hogy ő szervezi a Közéleti Kávéházat, és érdekelné az ügy, találkozzunk holnap.
Tíz perc múlva már tudtam, hogy ő a Belváros önkormányzati képviselője. De ezt az ismeretemet holnap, ha nem muszáj, nem kötöm az orrára.
Amúgy ma végre megszületett a levél, íme.
Demonstrációra hívunk mindenkit, aki észrevette, és tarthatatlan-
nak érzi azt a társadalmi kirekesztést, amely a hajléktalanokat
övezi országszerte, Szegeden is.
Azt tapasztaljuk, hogy a szegényekkel, koldusokkal szembeni indu-
latok egyre élesebb támadásokhoz vezetnek, s közben a sűrűsödő
közönyben elvész az emberi méltóság -- mindkét oldalon, hiszen ha
mi nem adjuk meg nekik azt a méltóságot, amelyet meg kellene
kapniuk, akkor a saját ember-ségünk is csorbát szenved.
A szolidaritás éjszakáját november 17-én csütörtökön este 7-kor
kezdjük a Klauzál téren. A programban szerepel egy budapesti
hajléktalan-színtársulat, költők és utcazenészek; lesz tűz, meleg
tea és zsíroskenyér egész éjjel. Néhány szem almáért Schäffer
Erzsébet dedikálva leküldött novelláját olvashatja mindenki; s
közben lesz mód tájékozódni mindenki által elérhető segítség-
nyújtási lehetőségek felől is.
Várunk mindenkit, aki elfogadhatatlannak tartja a szegényekkel
szemben eluralkodott ellenséges közhangulatot. Ha egyetért, kérjük,
továbbítsa ezt a levelet ismerőseinek is.
Az Egyetemi Lelkészség önkéntesei
és a Védegylet szegedi csoportja
http://szolidaritas.lelkes.hu/
Szeged, 2005. november 14.
2005. november 13.
Nagy kő (és Négy, különben)
Legalább 55-60 levél a Filmkultúra (vélhetően feltört) levlistáján jött (ahol eddig kb. havonta egy értesítés az újdonságikról). Éljen-éljen. Valószínűleg senki nem örült ennek ennyire az áldozatok közül...
(Más kérdés, hogy az olvasottak között is jó volna egyszer rendet vágni. Majd decemberben.)
(Más kérdés, hogy az olvasottak között is jó volna egyszer rendet vágni. Majd decemberben.)
Collapse
Csak egyéni, nyugalom. Túl vagyok egy talentumos hétvégén (ebben a szezonban egyúttal az utolsón), Petivel, és jó volt. Vagyis hát ennyire nem egyszerű, de sokat tanultam.
Itthon (ez most éppen Szeged, persze nem otthon, Gabssy gépénél) 71 db olvasatlan e-mail fogadott, persze halmozódik már egy ideje, de az is igaz, hogy Szentmihályon is wapozgattam párat. Agyrém. Közben sikerült jókora hatáskör-túllépést elkövetnem, azt hiszem: aláírtam a DM-nek írott olvasói levelünket mint Katolikus Egyetemi Lelkészség (+ a nevem, persze). Nem érdekel, csak menjen.
Ki kéne osztanom párszáz szórólapot az esti vonatoknál, de nem fogok.
Ahogy holnap lesz a napja annak is, hogy először hagyom ki a fordításórát.
Egyszerűen alkotói szabadságra vonulok, és nekifexem a szakdolgozatnak.
Meg kiagyalom, hogy mit olvassunk csütörtök este a Nemzetközi Caritas leveléből.
És megpróbálok nyugodtan aludni. Mondjuk 8-8 órát szerdáig. Istenem, de szép volna...!
LESZ.
Ui.: Isten éltesse a Szilviákat!
Itthon (ez most éppen Szeged, persze nem otthon, Gabssy gépénél) 71 db olvasatlan e-mail fogadott, persze halmozódik már egy ideje, de az is igaz, hogy Szentmihályon is wapozgattam párat. Agyrém. Közben sikerült jókora hatáskör-túllépést elkövetnem, azt hiszem: aláírtam a DM-nek írott olvasói levelünket mint Katolikus Egyetemi Lelkészség (+ a nevem, persze). Nem érdekel, csak menjen.
Ki kéne osztanom párszáz szórólapot az esti vonatoknál, de nem fogok.
Ahogy holnap lesz a napja annak is, hogy először hagyom ki a fordításórát.
Egyszerűen alkotói szabadságra vonulok, és nekifexem a szakdolgozatnak.
Meg kiagyalom, hogy mit olvassunk csütörtök este a Nemzetközi Caritas leveléből.
És megpróbálok nyugodtan aludni. Mondjuk 8-8 órát szerdáig. Istenem, de szép volna...!
LESZ.
Ui.: Isten éltesse a Szilviákat!
2005. november 10.
Hét
Tegnap elvesztettem egy csatát. Tudom, min, rossz volt a stratégiám (vagy tán nem is volt). De fáj rettenetesen, még mindig nem tértem magamhoz belőle. S nem csak magam miatt fáj.
És erre Attila ma ezt írta:
És erre Attila ma ezt írta:
„Mi régen voltunk utoljára újoncok (...), tény. Tény, hogy valamit elkezdtünk. Életet? Berendezkedést? (...) Hát valamit, annyira valamit, hogy nem volt rá más szó: ugyanekkor nekünk ez a valami kézzelfoghatóan ott volt, oly módon, hogy már nem lehetett nem folytatni.”
„Mert valamit mégis elkezdtünk, és most nem kiabálhatok, hogy Nem-ér-a-nevem! ...”
(Ottlik: Buda)
Hogy érezhet valaki ennyire távolból ennyire pontosan?
2005. november 8.
Kilenc
Hát, ilyen villantós meghívónk biztos nem lesz, de azért nyomjuk ezerrel. Ma éppen paravánszerzési móka volt, a rajz tanszék egész megértő, csak nem időjárásálló az eszköz...Amúgy hajmeresztően pörgős volt a nap, és hol van még a vége... A hátralevő órában (hétig) meg kell írnom a plébánosoknak a levelet, hogy hirdessenek minket vasárnap a mise után.
2005. november 7.
Tíz
Ismét ebben az okosságszagú intézményben (called TIK). :-)
A tegnapi (kb. két A4 oldal terjedelemre rúgó) szolidaritásos levelemhez persze az éjjel meg ma a vonaton még eszembe jutott 6-8 pont, szóval mindjárt írom a kiegészítést. Csak legyen igaza Prohászkának... „Meglesz... Gyerünk!” Amúgy estére teljesen fölpörgettem magam a dolgon, legalább egy órán át nem bírtam elaludni, csak írtam a telefonba az újabb és újabb emlékeztetőket.
Meg váltottam pár sms-t Tamással, meg beszéltem Gabssyval — miért is ne éjfélkor próbáljuk kitalálni az überfrankót arra a kérdésre, hogy honnan lesz a Klauzál téren internet a Rádió Mi-nek.
Ma végre találkoztam (A)Nikóval, éppen súgó a színházban, tökjó-tökjó. (OK, ő unja, de örülök neki, mármint hogy előkerült egyáltalán. Bár ez így nem korrekt, mert én se kerestem. Mindegy, a lényeg, hogy találkoztunk.)
A clubban (ez is Anikó-szó :-)) nagy élet volt, alig fértünk el az asztal körül.
Ja, a yardra csütörtökön végül nem Gabssy, nem is Andi, hanem egy barátnőjének az édesapja ment be, de a lényeg, hogy megvan az igazolás, és állítólag mindenki nagyon-nagyon kedves, egyetértő és segítőkész volt.
Ittend lehet olvashatni AzUtcaEmbere nyiltakozatát, egészen pöpec lett szerintem.
A tegnapi (kb. két A4 oldal terjedelemre rúgó) szolidaritásos levelemhez persze az éjjel meg ma a vonaton még eszembe jutott 6-8 pont, szóval mindjárt írom a kiegészítést. Csak legyen igaza Prohászkának... „Meglesz... Gyerünk!” Amúgy estére teljesen fölpörgettem magam a dolgon, legalább egy órán át nem bírtam elaludni, csak írtam a telefonba az újabb és újabb emlékeztetőket.
Meg váltottam pár sms-t Tamással, meg beszéltem Gabssyval — miért is ne éjfélkor próbáljuk kitalálni az überfrankót arra a kérdésre, hogy honnan lesz a Klauzál téren internet a Rádió Mi-nek.
Ma végre találkoztam (A)Nikóval, éppen súgó a színházban, tökjó-tökjó. (OK, ő unja, de örülök neki, mármint hogy előkerült egyáltalán. Bár ez így nem korrekt, mert én se kerestem. Mindegy, a lényeg, hogy találkoztunk.)
A clubban (ez is Anikó-szó :-)) nagy élet volt, alig fértünk el az asztal körül.
Ja, a yardra csütörtökön végül nem Gabssy, nem is Andi, hanem egy barátnőjének az édesapja ment be, de a lényeg, hogy megvan az igazolás, és állítólag mindenki nagyon-nagyon kedves, egyetértő és segítőkész volt.
Ittend lehet olvashatni AzUtcaEmbere nyiltakozatát, egészen pöpec lett szerintem.
2005. november 6.
Megjöttem
Home, sweet home egy estére esment. Tegnap este még sokkal komolyabb dolgokról írtam volna, de mára köddé foszlott az akkori elkeseredés. Csak az örök tanulság maradt, az sem újdonság már régen: soha ne vitatkozz a Nagy és Okos Bátyáddal, aki maga a Tiszta Intellektus.
Megtanítottam a szüleinket skype-olni, fölírtak minden lépést, remélem, nem vész el a cédula. Miért ne beszélgessenek Gáborékkal ingyen, ha úgy is lehet?
A napokban írt Tamás óbudai (ex-sj) szobatársa, hogy lektorálnám-e a könyvét... Hja, ha egy üzlet beindul... :-) (De félek, három héttel így is halasztan fogom, ha megoldható. Ha meg nem, akkor így jártunk. Most nem megy.)
Aztán ma Míra írt szép hosszú mailt. Hány hete is gondolkoztam, hogy írok neki?
Meg egyéb jó hírek is vannak, pl. már tudom, hol születik az osztály második babája.
Nna, most pedig szedjem már végre ösze magam, és írjam meg azt a nagyon régen halogatott mailt a szolidaritásos teendőkről. Irgumburgum.
Megtanítottam a szüleinket skype-olni, fölírtak minden lépést, remélem, nem vész el a cédula. Miért ne beszélgessenek Gáborékkal ingyen, ha úgy is lehet?
A napokban írt Tamás óbudai (ex-sj) szobatársa, hogy lektorálnám-e a könyvét... Hja, ha egy üzlet beindul... :-) (De félek, három héttel így is halasztan fogom, ha megoldható. Ha meg nem, akkor így jártunk. Most nem megy.)
Aztán ma Míra írt szép hosszú mailt. Hány hete is gondolkoztam, hogy írok neki?
Meg egyéb jó hírek is vannak, pl. már tudom, hol születik az osztály második babája.
Nna, most pedig szedjem már végre ösze magam, és írjam meg azt a nagyon régen halogatott mailt a szolidaritásos teendőkről. Irgumburgum.
2005. november 4.
A nyolcméteres bankár
Sajna nem találok róla fotót, pedig igazán fess legény álldogál a helyi banknegyed élén...
2005. november 3.
Újabb adrianmole-os fortyogás
Én lennék az egyetlen nő Európában, aki nem akar csípőnadrágot venni télvíz idején?! Vagy csak nem volt elég türelmem a kb. nyolc végiglátogatott boltban addig keresni, míg valamelyik polc legmélyéről előkerül néhány normális őszi-téli nadrágnak való is?
A nap fénypontja kétségkívül a kávézó volt, ahol a képeslapokat megírtuk. (És ahol mellékesen, míg a vécét kerestem, rámzáródott az ajtó... De a pincérlány rövidesen a segítségemre sietett.)
De azért helyes ám a város, sokat lehetne benne bolyongani... ha lenne kivel.
Ja, és délután fölhívtak a rendőrségről (jó szellemem, hogy egyáltalán fölvettem), hogy holnap 1-kor be kéne mennem az igazolásért. Türelmesen elmeséltem, hogy momentán ezt nem tudom megtenni; úgyhogy fölhívták Gabssyt is, aki delegálta Andit.
Mindezzel persze semmi baj nem lenne, ha X-Y Jenő (al/fő)hadnagy nem biztosít a múlt héten, hogy kiküldik postán.
A nap fénypontja kétségkívül a kávézó volt, ahol a képeslapokat megírtuk. (És ahol mellékesen, míg a vécét kerestem, rámzáródott az ajtó... De a pincérlány rövidesen a segítségemre sietett.)
De azért helyes ám a város, sokat lehetne benne bolyongani... ha lenne kivel.
Ja, és délután fölhívtak a rendőrségről (jó szellemem, hogy egyáltalán fölvettem), hogy holnap 1-kor be kéne mennem az igazolásért. Türelmesen elmeséltem, hogy momentán ezt nem tudom megtenni; úgyhogy fölhívták Gabssyt is, aki delegálta Andit.
Mindezzel persze semmi baj nem lenne, ha X-Y Jenő (al/fő)hadnagy nem biztosít a múlt héten, hogy kiküldik postán.
2005. november 2.
Metzet
Most csak ez a két kép Metzből, lusta vagyok válogatni. ((Ezért nem szeretem a digitális gépet. Másrészt persze azért szeretem, mert máris itt vannak a fotók.))
Amúgy ambivalens kicsit, az összkép, vagy -érzés, vagy nem tudom. Valószínűleg nem sokáig bírnám azt az életmódot, hogy közel s távol az egyetlen barátom a férjem, akivel viszont egyetlen percre se maradhatok magamra, mert nincs kire bízni a babát. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy a nyelvben is bizonytalanul mozgok, és sehol egy mozi, ne adj' Isten, egy színház, amit tisztességesen megérthetnék... Erre biztos születni kell.
Tükör által kristálytisztán
Gáboréknak rendkívül jól megvilágított tükreik vannak, amelyekben rendkívül jól látszik az összes ragyám. Ez így elég adrianmole-os, de akkor is bosszantó.
Megyünk Metzbe ma.
Megyünk Metzbe ma.
2005. november 1.
Gyorsjelentés
Luxemburg rendezett, de nem sarkosan. Szemét nincs, lakók se nagyon. Gyereket még nem láttam, nyugdíjast néhányat, meg a pályaudvar körül volt némi élet. (Az első, aki föltűnt, egy mankós néger anarchista volt. :-))
Voltunk a temetőben: kövezett, és nagy tálakban viszik ki a virágokat. (Valószínűleg nem lopja el őket senki.) A gyertyagyártás monopólium lehet, mert ahol volt (olyan nagy, piros, csavaros fedelű műanyag tokos), ott mind egyforma volt. Semmi központi kereszt, ellenben egy hely sajátosság: minden sírkövön van egy kis bronzdobozka egy ágacskával.
Luca unokahúgom egyre gömbölyűbbnek látszik. :-)
Voltunk a temetőben: kövezett, és nagy tálakban viszik ki a virágokat. (Valószínűleg nem lopja el őket senki.) A gyertyagyártás monopólium lehet, mert ahol volt (olyan nagy, piros, csavaros fedelű műanyag tokos), ott mind egyforma volt. Semmi központi kereszt, ellenben egy hely sajátosság: minden sírkövön van egy kis bronzdobozka egy ágacskával.
Luca unokahúgom egyre gömbölyűbbnek látszik. :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)