Van Paffynak néhány istenadta adottsága, ilyen az, hogy ráér. Nem tudom, mennyi időt tartott a mise, hetünknek, a nagy ovális ebédlőasztal körül... de hihetetlenül jólesett.
Előtte-utána játék: motkány, set, uno, zsírozás...
Most már aludni kéne. Vagy megváltani végre a világot Timivel, mert erre ki tudja, mióta nem került sor (gyanítom, utoljára valamikor az ősszel).
((Elméleti probléma: azáltal, hogy megint úton vagyok, ez a bejegyzés akkor most „Úton-útfélen”-e? Mert közben ugyanígy szólhatna egy szegedi estéről is, szóval semmi spec. luxemburgi vagy ilyesmi...))
4 megjegyzés:
szerintem simán úton-utfélen, mert attól még, hogy szegedi is lehetne, nem az, és ez azért mégiscsak fontos, nem?;)
Deigen... A kérdés végülis arra megy vissza, hogy kellenek-e nekem a címkék -- mindig, mindenre... Másrészt kit az utazásaim érdekelnek, annak ez tökéletesen érdektelen részlet... :S
de gondolod, hogy valaki csak és kizárólag az utazásaidat olvassa?
Nem tudom. A Balkánt betettem pl. egy fórumba. De az azért más volt. Igazad van, nem valószínű.
Megjegyzés küldése