Kozmoszt a káoszból

Most az van, hogy nekiálltam selejtezni és rendszerezni az egyik (nem merem végiggondolni, hány vár összesen...) nagy dobozomban. Első körben kicígöltem a fűzfa alá, majd mire épp belejöttem volna, leszakadt az ég (újabban ilyen monszun-féle az éghajlat minálunk), de előtte még azért bejutottam mindennel a nagyszobába. Úgyhogy most ott rakosgatok, meg az ajtó előtti asztalon is, mert a csak egyik irányba kihúzott nagyszobaasztal és a kályhapadka fele sajnos nem elegendő.
De fogyott is (megy a papírkonténerbe valamennyi, meg egy adag féloldalas nyomtatópapírrá avanzsál), és már egész jól állok a levelezésemmel: szétszortíroztam egyrészt feladók szerint (a rendszeresebben és/vagy hosszabb ideje írogatók külön kupacokat kaptak), másrészt a manchesterieket egy halomba, harmadrészt az esküvői meghívókat-fényképeket egy újabba.
A maradék (asztalnyi) cucc egyelőre nagyjából a következő stócokat képzi: alkotós; manchesteri; Talentum; egyetem; emlék; mindenmás. Fogalmam sincs, mikor érek a végére...

Csendélet az éjjeliszekrényen

TIFF & tsai

A mérleg valami ilyesmi.

A narancssárga-lila busz nagyon jóóó. Kényelmes, van rajta film (fülhallgatóval), automatás kávé (ingyen), utaskísérő (újabb állásötlet :-)) meg minden.
Kolozsvár még mindig teljes extázisba visz.
Még tudom, melyik a magyar újságos néni, és az újság második oldalán is ismerőst köszönthettem. Röser a régi, s a Rex főpincére továbbra sem hajlandik magyarul beszélni (pedig tud), és ugyanolyan savanyú képet vág az élethez, mint bármikor 2001 óta.
Közben pedig dinamikusan fejlődik a (bel)város, a Central ('csentrul' áruház) új homlokzatot, a Carpati cukrászda új belsőt kapott (egyúttal lett benne vécé is...), a Filó melletti Eugenia-lelőhely butikká alakult, a Karolina teret gyönyörűségesen lekövezték (és kiirtották róla az autókat) stb.
Láttam [számol, számol] 10 vetítésen 14 filmet (ebből 5 rövid és 2 dok), és mindössze egyet kellett volna egyértelműen kihagynom közülük, kettőért pedig magában is érdemes lett volna elmenni odáig (történetesen ez volt a két dokumentumfilm: Életek éneke és Constantin si Elena). (A buszban oda- és visszaúton megnézett egy-egy, egyébként feledhető alkotás nem képezte a számlálás tárgyát.)
Janka nagyon kicsi-édes. :-)
Emberrel kevesebbel találkoztam ezúttal a „szokásosnál”, de nem nagyon bántam meg. Egyrészt moziból moziba jártam, másrészt azokra, akikkel tudtam találkozni, több energia és figyelem jutott. Köztük volt Péter, Éva, a mamája, Ibolya és az aktuális (zömmel zilahi) lakótársai, Maria Máramarosból (ő egy másik történet) és Szépék.
Nyáron még egyszer neki kell indulnom...

Rövidke üzenet,

melyben a szerző kifejezi az EP-választás hazai eredményeivel kapcsolatos fölötte elégedett voltát.
Erre több oka is van, amelyekre azonban itt nem tér ki. :-)

Megérett a kipusztulásra

„A Nielsen marketingcég adatai alapján az amerikai fiatalok 2008 negyedik negyedévében átlagosan 2272 sms-t küldtek és fogadtak havonta, tehát napi hetvenötöt és az ébren töltött napszakra vetítve óránként csaknem ötöt.”
(A teljes cikk)

Befűtöttünk a cserépkályhába

Jóféle novemberi idő van itt, de nem szólok egy rossz szót sem, úgy kellett már a növényeknek az eső, mint a falat kenyér.
Bábszínházban jártunk ma Lucával, az Eszti álma című darabot néztük a Varázsgarázsban. Szegény Lucka egy ponton rettenetesen megijedt, de azért azt hiszem, összességében élvezte.
Holnap éjjel pedig Kolozsvárra indulok, a TIFF-re (végre — mindig a vizsgaidőszak tett keresztbe régebb'), és egyes előrejelzések szerint csütörtökig esni fog ott is... Ibolyácskánál fogok lakni a Monostoron, „egyetemistakorunkbeli koulmenyek”, hmm. :-)

Megint bábaságos

A múltkor föliratkoztam az UNFPA videóira, és ma jött megint egy az Andokból. Néha elszomorít, hogy milyen triviális dolgokat kell hatalmas lépésként ünnepelnünk, de persze közben ezek tényleg nagy dolgok a maguk nemében. Ez a filmecske most arról szól, hogy Ecuadorban egy kórházban kiépítettek néhány olyan helyiséget, amelyik inkább emlékeztet egy andoki házbelsőre, mint szülőszobára, és kiképezték a személyzetet a hagyományos („függőleges”) szülés-levezetésre (ideértve a bába lelki támogató munkáját is, ha jól értettem mindent). S hogy így bizony mennyive jobb azoknak a kecsua nőknek, akik bejutnak a városba szülni.

Csodás vacsora

Úgy indult, hogy rántotta. Aztán megláttam a holnapi ebédhez pirított szalonnát, meg a borsót (ó, boldog angol vacsorák!). Mamának pedig eszébe jutott a snidling a kertben, meg a sajt... És, hát, mennyei lett az eredmény.

Újabb alkotások

Szombaton megint voltam a könyvkötőműhelyben, kétszer is, délután Áronnal. Íme az eredmény:

Hmm

Állítólag ma van a biodiverzitás világnapja. Kapcsolódó mókásságok a British Counciltól.
Amúgy meg szundi, megint elment az idő alaposan.

Wanda, the Fortune-teller Fish Said

"I wonder", he said to himself, "what's in a book while it's closed. Oh, I know it's full of letters printed on paper, but all the same, something must be happening, because as soon as I open it, there's a whole story with people I don't know yet and all kinds of adventures and battles."

Bastian B. Bux

-- Kíváncsi lennék -- mondta magának --, mi van a könyvben, míg be van csukva. Ó, tudom, papírra nyomtatott betűk, de valaminek mégis történnie kell, mert ahogy kinyitom, egy egész történet áll benne olyanokról, akiket még nem ismerek, és mindenféle klandokról meg csatákról.

Hol a hiba?

Ez ittend az idei Szent István Könyvhét emblémája. Nem csalás, nem ámítás...

Könyvtári eset

Tegnap lenn voltam Nagyvilágot olvasgatni, és zárás előtt, kifelé összetalálkoztam a könyvtáros néni férjével, a parkettás bácsival (ő csiszolta-lakkozta minden szobánk padlóját). Azt mondja nekem:
— Apádnak nincs internete?
— De — mondom —, van.
— És nem hagy rajta dolgozni?!
— De — mondom —, miért...? Ja... én olvasni jöttem!

Házimunka

Valahogy úgy van velem, hogy a ruhákkal kapcsolatos házimunkákat (az egy (természetesen gépi) mosás-teregetés kivételével) nemigen szívelem. Ilyen a vásárlás (különösen a próbálás), a vasalás, az elpakolás, és legeslegfőképpen a téli és nyári ruhák dobozokba/szekrényekbe rakosgatása. Én belátom, hogy évente kétszer kell csak megcsinálni, de akkor is... azt hiszem, ez van a szeretem—nemszeretem-tengely negatív végén.
De ma nekiállok, bár az elhatározás örömére kb. öt fokot esett a hőmérséklet a tegnapihoz, és tizenötöt a tegnapelőttihez képest.
Most mindenesetre muzsikát gyártok a munkához. Az a nagy felfedezésem ugyanis, hogy a Windows Media Player (amelyet egyébként utálunk), ha belemásolok audiolemezeket, majd rátenyerelek a szinkronizálásra, a pendrive-játékosra* mp3-ban teszi át az anyagot. És az jó, mert azzal elboldogul a játékos is, meg Moss is.

* L. még „A DVD-játékos” használati utasítása

Menjetek bábának

Május 5. a bábák világnapja (izé, ma jutottam eddig a hírekben...), és az ENSZ népesedési (?) alapja szerint világszerte még 350 000 bábára lenne szükség. Hát hajrá, hajrá.
Alább egy videó a bolíviai őslakosok helyzetéről.



Ó igen, és Isten hozta Annácskát is erre a világra! :-)

Vince és Johanna

A hétvége két kisbabát is hozott a tágabb baráti körömbe. Isten éltesse őket!
A múzeum... hmm, hogy is mondjam csak, pang. Ma megkisebbítettem egy kartondobozt (fedelestül), szétválogattam egy kupac jegytömb-csonkot (két kupacra, eladási év szerint), legyártottam Laurával vagy három tucat könyvtári katalóguscédulát (az optimális 1 lépés (kivágás) helyett 4-ben (körberajzolás, kivágás, kartonra ragasztás, újra kivágás), mert a muzeológus srác képtelen volt a) körvonalakkal, b) normális elrendezésben, c) egyenesen a kartonra nyomtatni őket...*) megírtam és föladtam egy képeslapot Johanna mamájának, medvehagymalevest ettem ebédre a Fruccola előtt a napon, valamint lógtam vagy félórát az interneten is. Ennyi.
Pedig kellett volna még korrektúrázni is egy csomót (borzasztó faanyagvédőszeres könyv), meg olvasni, mert a tizedénél járok A Mester és Margaritának, és holnap este színház. De ha nem köt le... :-S
Viszont remekül megy az Ittál-e ma eleget? című akciónk, melynek keretében minden páratlan órában minden résztvevő megiszik egy pohár vizet, és pipálgatjuk az alkalmakat egy táblázatban. Két hét elég volt ahhoz, hogy kezdjem magamat rendszeresen szomjasnak érezni. Persze a noszogatás mindig jól jön, itthon korántsem megy ilyen flottul.
Itthon egy boríték várt az APEH-től, a rendelkezésükre álló adatok szerint nem vagyok jogosult egyszerűsített bevallásra. További kérdéseimmel keressem az ügyintézőt, cím, nyitvatartási idő. De jó. Meg lennék lepve, ha egyáltalán kellene adóznom a tavalyi három hónapnyi félállás + még úgy kéthétnyi lóvét érő fordítói ténykedésem után... De ez őket a legkevésbé sem érdekli. Irány a 0853. űrlap. Mintha értenék belőle egy szót is...

Holnap magyaróra Liviával, és kell csinálnom neki egy nagy halom leckének valót, mert két hétig nem megyek (előbb osztálykirándulnak Krakkóba, majd Brüsszel–Párizs–London a cserediákokkal — szerencsére busszal, úgyhogy nincs súlykorlát :-)).

* Vö. az önkéntesmenedzsment azon törvényével is, amely szerint az önkéntest jobban megbecsüljük annál, mint hogy fölösleges/értelmetlen/apró- munkát végeztessünk vele. Engem ugyebár fizetnek, vagy mi...

Megtaláltam a hivatásom :-)

Könyvkötő leszek, semmi más, legalábbis hobbiból biztos. Még talán a nyár végén találtunk rá Áronnal (amúgy véletlenből, ahogy az ilyesmi lenni szokott) a Matató Könyvkötőműhelyre a Várfok utcában (a Moszkva tér bal felső :-P sarkától egy percre), és a gyógypedagógus-könyvkötő-tündér lány nemhogy beinvitált minket, de az akkori érdeklődésünk láttán azóta is rendületlenül küldözgette a meghívókat a szombati foglalkozásokra.
És ma végre eljutottam, és bizony bele is szerettem rögtön az egészbe. A papír iránti lángolás [ööö...] ugyebár nem újkeletű jelenség nálam, de hozzá még ez a szöszmötölés: méricskél-vágogat-ragasztgat-présel (mos-vág-simít-összehajt), azok a nagy gépek, a zsargon („csontozás”!)... csuda volt. A többit képben:

És még...

nem írtam
az Evangélikus Teológia teremtésvédelmi tanulmányi napjáról,
a villanyoltásról,
a múzeumról,
Mossról (úgy is, mint a laptop) + az új szerzeményeimről rajta,
a magyartanítás szép- és nehézségeiről,
arról, hogy végre süt a nap (és én megyek a 10 fokba...)
stb.
stb.
...

Kicsit aktuálisabb

Arról, hogy mi is történik velem/körülöttem mostanában.
Megállíthatatlan vénülésem újabb állomásaként időközben betöltöttem a 28-at, és fura arra gondolnom, hogy ennyivel nevelhetnék már négy gyereket vagy végezhetnék valami alkotó munkát is... ehelyett itt, így. És végsősoron mégse rosszul.
Bár a TIK-nek nem kellettem könyvtárosnak, nem is tudják, kit hagytak ki. Sóhaj.
Azóta beadtam egy újabb jelentkezést, a munka érdekel + szakmába is vág valamelyest, de pesti. Ráadásul a múlt szerdai „küldje-be-az-önéletrajzát-még-ma” óta néma csönd... kétséges ómen.
Az új telefonnak azóta egy-két használhatóbb funkcióját is fölfedeztem, de összességében még mindig több dolgot bonyolítottak túl, ami eddig működött, mint fordítva.
Befejeztem a Gilgamest, bele is jöttem, de az akkád líra / filozófiai versek valahogy kevésbé izgatnak.
Pár perce elküldtem Áronnak a sza*dolgozatot, a hajam égnek áll az OpenOffice egynémely baromságaitól, de csak kiszenvedtem végre magamból. Még nem nagyon merem elhinni.
18.20-kor indul a repülőm (becsekkoltam online, így 17.55-re kell csak ott lennem, éljen): JVC Link Weekend, Manchester maradék múzeumai Áronnal, Szent Háromnap a jezsuitáknál. Be jó lesz!
Megyek is, ideje összepakolnom.

PS: Lehet, hogy kint megint ide fogok írni.

Régi: Mérges bejegyzés a karaktertámogatás nevű átverésről és hasonlókról

Az az igazság, hogy a szép új (vékony, kecses, és állati kényelmetlen) telefonom mellett rövid úton le fogok szokni az sms-írásról.
Az előbb elküldtem egy 83 betűs üzenetet _2_darabban_. A trükk az ékezetes karakterekben van (pontosabban feltehetőleg az á, í, ó, ő, ú és ű betűkben, mert a többi átment az előző telefonomon is), azok ui. többnek számítanak -- miközben ezt a számláló véletlenül sem jelzi. (Néha, ha az e-maileket rosszul kódolja a rendszer, a nem-latin-konform magánhangzók helyén hosszabb betűsorok látszanak -- gondolom, ugyanerről a jelenségről van szó.)
Amúgy is kreténség ez a számláló, mert azáltal, hogy csak akkor látszik rendesen, hogy átléptem a következő üzenetbe, amikor már ott vagyok (1000/1-es típusú kijelzés, ahol az első szám betűnként eggyel[!] csökken, a második sms-enként nő), alaposan megvágja az előre machinálás (rövidítés) lehetőségét.
Előre a csak-ha-tényleg-nagyon-muszáj esemesezés útján. A karaktertámogatást pedig máris korlátoztam. (De azért kedvem lenne a nyakukra ereszteni a fogyasztóvédőket megtévesztés miatt.)

Update: A használati utasítás szerint, idézem
"Az üzenettípust a készülék automatikusan változtatja az üzenet tartalmának megfelelően. Többek között az alábbi műveletek eredményeképpen változik a szöveges üzenet multimédia üzenetté:
...
- Kézbesítési jelentés igénylése."
Hihetetlen. Gyorsan meg is néztem az előző sms-eim, de szövegesnek írja őket.

(Ezt úgy egy hete írtam, csak valahogy sose jutottam vele idáig. De azért nem marad(ta)tok ki belőle.)