Most a txt-ben írás esete áll fönn, mert net vszl. hétfőig nem lesz (a közelemben legalábbis). Így mire olvassátok, már rég nem lesz aktuális, de mert most az, így jártatok. :-)
Az uralkodó élmény most az egyetemi énekkar fennállásának 80. évfordulójára rendezett hangverseny. A TIK nagyelőadójánban volt, ami már magában esemény, mert még csak üresen láttam eddig. Ráadásul egy nemzetközi kórustalálkozó keretében, úgyhogy (a veszprémi egyetem kamarakórusa mellett) egy brünni és egy odesszai (!) egyetemi énekkar is fellépett. Csupa különböző stílus, műfaj... A végén pedig a hazaiak mellé kiálltak a színpadra a az egyetemi énekkar korábbi tagjai is, és három előző karnaggyal énekeltek három éneket. Az utolsó bácsi ránézésre az ötvenes években nyomhatta... járni alig tudott, de ahogy kiállt az elé a vagy százütven ember elé, egyszerűen megélénkült, föléledt -- zseniális volt.
És mindehhez még három népdal a legvégére, a többi kórus az oldalsó lépcsőkön fújta. (Képzelem, milyen nyelvtörő lehetett... :-) Bár azért az ukrán nóták se voltak semmi helyenként.) A maradék hallgatóság meg a helyén. Éljen Bartók és a népzene!
Visszafele haladva tovább, Edóval bezsélgettünk néhány órát egy-egy gyros majd rétes fölött a Kálvária téren, s az is nagyon jólesett. Ez már a harmadik "magánbeszélgetésünk": a tavalyi szarvasi szaunázással kezdődött, aztán decemberben egy vonatozással folytatódott. Most jócskán beszéltünk alapítványi ügyekről is, de ezen is mindig áttetszett az ember, és mivel amúhgy vajmi keveset tudok Edóról, nagy örömmel hallgattam. Meg ő is engem.
Az apropót az adta, hogy vizsgáztattunk előtte Gáborral hármacskán, csak neki mennie kellett gyorsabban. A vizsga alapvetően nem volt rossz, volt, aki meggyőzött egy kevésbé jó projekttervvel is, és volt, aki kicsit komolyabbal sem -- hát visszahívtunk két embert, és szomorú sejtés, hogy egyikük alaposan megbántódott. Miért van bennünk még mindig az, hogy jó keresztényként csak simogathatjuk egymást, ha bénák is vagyunk? Szinte nekem volt lelkiismeret-furdalásom.
Summa summárum remek nap volt, de most már itt ül a fotelban Andi, szóval most ennyi. Holnap Mohács--Pécs--Bóly, hétfőn vissza, kedden tanítok, és szerdától Kolozsvár. Pontosabban Gyalu.