Marosvásárhely legekben.
Amire a legbüszkébb vagyok
— pénteken bejutottunk a kapunkhoz a Ferihegyen a check-in pult bezárása után (ez még a Nagy és Okos Bátyámnak se sikerült a múltkor);
— elmentünk misére vasárnap fél 8-ra, miután 4-kor feküdtünk le. :-)
A legemlékezetesebb órák
— Szakcsi-Lakatos-koncert (sose hittem volna, hogy egyetlen zongora valaha ennyire le fog kötni);
— a vasárnapi reggeli (vég nélküli kacagás Katikával, Cica-Istvánnal és Özsébbel a házban való eltévedés, egy szál ajándék-kolbász és egy üveg ringli fölött);
— és a vasárnapi ebéd Áron nagymamájánál. Embert emberről ilyen szépen beszélni talán még soha nem hallottam, mint Margit nénit a másfél éve meghalt férjéről, a fiáról és a menyéről. Valami hatalmas, meleg szeretet öntött el ezek iránt az emberek iránt — miközben magával Áronnal is kb. pénteken beszéltem először három mondatot.
A leghidegebb
a színházban volt, a felolvasáson, ahol Imre a Vidrakönyvből, Péter meg a Visszaforgatásból olvasott, és utána még jól dedikáltattam is velük a köteteket.
Folytatnám, de most nagyon dolgozni kéne — minden valószínűség szerint a félév legnyűgösebb hete elébe nézek. Holnap referátum (fél órában, angolul, a Monarchia kulturális életéről — MrStar-nál, akit igen nem tudok megkedvelni, és aki ezt vélhetően pontosan tudja is), csütörtök délelőtt rutinvizsga, délután-éjjel pedig Szolidaritás. Szép lesz.
2 megjegyzés:
Julcsi, Mr. Andrew Star nekünk se lett a szívünk csücske, ezért úgy döntöttünk, csak akkor nézzük az arcát, ha nagyon muszáj (= csak, ha referálunk:) Szal sorry, de nem megyünk/mentünk be a referálásod végighallgatására, mert ha néha vagyunk, néha meg nem, még gyanút fog, h nekünk nincs is ilyenkor óránk:)))
szerintem akkor volt a leghidegebb, mikor hajnalban mentünk haza a kocsmából...igaz, csak az elején, mert aztán domb következett..
ja, s remélem, jó lett a referátumod!
Megjegyzés küldése