Tegnap egyszercsak kaptam egy mailt a régi kedves osztályfőnökömtől, eképpen: „Eszembe jutottál, és most nem eresztem el a fülem mellet a hangot, hogy megkérdezzem, mi a nyű van veled, merre jársz, mit csinálsz, mi köt le? Meg ilyenek.”
Úgy megtetszett a válaszom, hogy nagyjában-egészében azt is ideteszem (nárcisztikus személyiség vagyok, ha esetleg valakinek még nem tűnt volna föl).
Előbb csak pár mondatban:
demonstrációt szervezek a hajléktalanokért (a szolidaritás éjszakája)
lelkigyakorlatot ajánlok Juditnak (jezsuiták rulezzz :) )
egy vietnámit várok Heidelbergből (Nóri ismerőse)
a hétvégére Marosvásárhelyre repülök film- és könyvfesztiválozni
egy hét múlva rutinvizsgázom (izé, másodszor, és lehet, hogy nem utoljára)
kedden a Monarchia kulturális életéből kellene referálnom fél órában, angolul (hungarológia spec.)
húzom-vonom a Lelkészség szekerét (néha kicsit nyikorog, máskor örülök, ha utolérem)
néha hiányollak, ilyenkor általában írok egy sms-t :)
blogot írok a távolba szakadt ismerőseimnek, bár valószínűleg holt unalmas nekik: http://graphoman.blogspot.com (erről a mamám nem tud, meg általában a fentiek egy részéről sem, mert szerinte az iskolával kéne foglalkoznom -- én már tudom egy ideje, hogy az egyetem arra való, hogy legitimálja az életformám...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése