semmi olyasmi nem történt ma velem, ami bármiféle érdeklődésre tarthatna számot... Fölfedeztem néhány újabb (?) érzést magamban bizonyos szituációkban, picit beszélgettem Paffyval az ökumenéről és Julival a fickókról, voltam egy nagyon élvezetes stúdióbeszélgetésen a kommunikációsoknál (órai gyakorlat volt, talán sose lesz belőle műsor), meghallgattam Mónit a haldoklók lelki folyamatairól, és a bennem tátongó űrt ennivalóval igyekeztem betömni (mérsékelt sikerrel, azt is csak mert a Burekban találkoztam Julival meg Gerivel).
Végsősoron feledhető nap volt. Semmit sem tettem (az) emberekért (az emberiség-ről már lemondtam régen, azt hiszem), és hosszú ideje először kristálytisztán érzem, hogy semmi sincs a helyén. Hit, hivatás, hitves?!
4 megjegyzés:
Dehoynem tettél: csak voltál.
Kösssz........
kérlek, ne tegyél az emberiségért. nincs is olyan. emberek vannak. (vélemény, nem túl szerény, mondhatnám is, itt állsz két méterre, ez már betegség?)
Néha muszáj hinni, h van (emberiség). Nekem legalábbis muszáj. De ez most nem az az idő, tényleg.
Megjegyzés küldése