Írtam ám Gergelynek tegnap este végül, valami 4 oldalt, mint ifjúkoromban, szinte. És azt hiszem, minden fontosat érintettem benne: barátokat, szerelmeket (ill. hiányukat), szemlélődést, hajléktalanokat, érzelmi hullámzásokat, vezetést, családot... Jólesett írni, adja Isten, hogy olvasni is jólessen neki majdan.
A börtönbe is kéne írnom, vagy másfél éve nem hallottam a rabom felől. Igaz, közben a Mécsessel magával is történt ez-az, olyannyira, hogy Czene szerint meg is szűnt... Csak egy telefonba kerülne kideríteni.
# A Paprikában ebédeltünk Melittával. Vicces volt, ezeknek a pincéres szituációknak még mindig túl magas a szerencsétlenkedési faktora...
Irány ügyelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése