Folyt.

Az az érdekes, hogy most azok a dolgok sem zavarnak, amelyek máskor (Szegeden) nem hagynak hidegen. Ott van pl. a teljes kapcsolattalanság, amikor onnan tudom valakiről, hogy él, hogy a napokban egy rövid időre fölbukkant a skype-on, de ha én nem keresem, akkor a dolog ennyiben marad.
Én pedig most nem keresem, nem sértődésből vagy ilyesmi, pusztán mert most tökéletesen megelégítenek a kiegyensúlyozott(abb), kétoldalú(bb) kapcsolataim.
És mert Anditól Pannonhalmán megkaptam azt a mondatot, amelyért el kellett mennem. Nem írom le, mert banálisnak tűnne (talán az is, de nekem nagyon kellett); de hosszú tanulás kezdete volt, és ennek most a nemkeresés is része.
De ez most nem okoz számomra semmi, de semmi keserűséget. Elszállt, vagy talán elengedtem. És ez jó.