Egyrészt hogy úgy tűnik, mégse örgedtem meg mindörökre: nagyon szívesen ültem a különböző kocsmákban fél éjjel, és másnap se szívtam a fogam, hogy mért nem aludtam. Ez jó, mert néha már tényleg azt hiszem, hogy besavanyodtam, mint Bab Berci kompótjai.
Másrészt hogy ott volt Áron, akit eleddig éppen csak arcról ismertem, és akiről kiderült, hogy igen jó társaság. (Persze ha csak feleolyanok a szülei, mint ahogy a nagymamája lefestette őket, akkor ez igazán nem meglepő. :-))
Aztán hogy még egy csomó régebbi meg kevésbé régi, kedvesebb meg távolabbi ismerős volt, és néhány egészen új arc, akikkel talán találkozom még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése