Szóval néztem egy halom repülőt arra az esetre, ha bevállalnék két konferenciát és egy filmfesztivált a következő két és fél hónapban. Egy Koppenhága meg egy Marosvásárhely azért beleférne, meglátjuk.
Másrészt népszerűsítettem két konferenciát a homelessesek között, jó lenne, ha valaki rákapna.
És most nagyon hatalmába kerített az utazhatnék, úgyhogy ideje hazaindulnom tényleg. Tiszta szerencse, hogy nincs hitelkártyám, mert a végén még le is foglaltam volna a gépeket. :-)
2006. szeptember 2.
2006. szeptember 1.
cím nélkül
Ha szerda este írok, az lett volna a címe: Nők a teljes idegösszeomlás szélén. A költözés kissé lepusztított.
Ha tegnap, az: New, sweet home, vagy: Szöszmötölni jó. A legfontosabb benyomásom a napról az, ahogy ülünk a konyhaasztalnál Julival, megy a rádió, és ő üveget fest, én meg olvasok. Jólesett.
(A könyv amúgy is profi, csak ajánlhatom mindenkinek. Igaz, két fejezet elég egy estére, mert tömény eléggé, óhatatlanul összekeverednek a dolgok a fejemben 70-80 oldal után.)
Ma pedig... Ha szenzációsra veszem, Fehér halál, utalván a lelkes-meszelés fáradalmaira. Ha békésre, akkor Misés-ülős, üvegvisszaváltós-cukrászdás-mozis péntek, ami szintén mind igaz (a film feledhető, legalábbis most valahogy nem kötöttek le az erényei, mint a műfajában szokatlan vágások etc.).
Megyek haza lassan, csak úgy garázdálkodom a PC-ben, már csak azért is, hogy ne otthon legyek — na, ez nem igaz, de hadd nyúzzam vele kicsit az érintett'. :-P
És itt összetalálkoztam Attilával, talán lassan utolérjük magunk, és ennek örülök.
És mondta, hogy VargaBé sem. Vagy is. És most valami csöndes jaj van, meg szívelszorulás a Többiekért, akiket nála jobban ismerek és szeretek.
Ha tegnap, az: New, sweet home, vagy: Szöszmötölni jó. A legfontosabb benyomásom a napról az, ahogy ülünk a konyhaasztalnál Julival, megy a rádió, és ő üveget fest, én meg olvasok. Jólesett.
(A könyv amúgy is profi, csak ajánlhatom mindenkinek. Igaz, két fejezet elég egy estére, mert tömény eléggé, óhatatlanul összekeverednek a dolgok a fejemben 70-80 oldal után.)
Ma pedig... Ha szenzációsra veszem, Fehér halál, utalván a lelkes-meszelés fáradalmaira. Ha békésre, akkor Misés-ülős, üvegvisszaváltós-cukrászdás-mozis péntek, ami szintén mind igaz (a film feledhető, legalábbis most valahogy nem kötöttek le az erényei, mint a műfajában szokatlan vágások etc.).
Megyek haza lassan, csak úgy garázdálkodom a PC-ben, már csak azért is, hogy ne otthon legyek — na, ez nem igaz, de hadd nyúzzam vele kicsit az érintett'. :-P
És itt összetalálkoztam Attilával, talán lassan utolérjük magunk, és ennek örülök.
És mondta, hogy VargaBé sem. Vagy is. És most valami csöndes jaj van, meg szívelszorulás a Többiekért, akiket nála jobban ismerek és szeretek.
Nem tudok aludni
és egyre lenyomóbb gondolatok kerítenek hatalmukba.
Pedig jó már volt ez, kicsit rakosgattam (Melitta híján a fürd?ben
leginkább), Julival egyesítettük a gyógyszerraktárunkat, Marcsival
lelkes-fotókat válogattunk (1997-2000), és még Szisszel is találkoztam
egy röpke órára. Este nagy nyugi volt, benézett Flóri, és az el?bb egy
kenyeret is kisüttem holnap reggel(i)re.
És most mégis egyre sötétebb.
Pedig jó már volt ez, kicsit rakosgattam (Melitta híján a fürd?ben
leginkább), Julival egyesítettük a gyógyszerraktárunkat, Marcsival
lelkes-fotókat válogattunk (1997-2000), és még Szisszel is találkoztam
egy röpke órára. Este nagy nyugi volt, benézett Flóri, és az el?bb egy
kenyeret is kisüttem holnap reggel(i)re.
És most mégis egyre sötétebb.
__________________________________________________
Do You Yahoo!?
Tired of spam? Yahoo! Mail has the best spam protection around
2006. augusztus 29.
Félelmetes
hangulati ingadozások között élek, ha Péterre hallgatnék, abba kéne hagynom a blogolást egy időre, hogy ne panaszkodjak. De nem minden panasz-ok, csak hol fent, hol nagyon lent.
Tegnap délután kb. háromszáz méteren lenyomtam egy tábla csokoládét. Majd hazamentem, és befeküdtem a kádba. A kettőből már az egyik is rossz jel...
Viszont az enneagram lenyűgözött, még ha kapásból valami nagyon gázost is támasztott alá: egy olyan felismerést, amely éppen pár órával korábban kezdett körvonalazódni bennem.
Mindenesetre izgalmas lesz ez az év. Mentek már tönkre barátságok irigységen... És nem vagyok mindig biztos benne, hogy van erőm harcolni — magammal.
Tegnap délután kb. háromszáz méteren lenyomtam egy tábla csokoládét. Majd hazamentem, és befeküdtem a kádba. A kettőből már az egyik is rossz jel...
Viszont az enneagram lenyűgözött, még ha kapásból valami nagyon gázost is támasztott alá: egy olyan felismerést, amely éppen pár órával korábban kezdett körvonalazódni bennem.
Mindenesetre izgalmas lesz ez az év. Mentek már tönkre barátságok irigységen... És nem vagyok mindig biztos benne, hogy van erőm harcolni — magammal.
2006. augusztus 28.
Ez már marad így...?
A kérdés blogszférán túlra vezet–ne, ha hagynám.
Viszont itt vannak Muntsáék (a katalánok) képei a Durmitorból. Jajj, de mennék vissza!
Bár itt se rossz, kicsit dolgozgattam a cégért, és most legszívesebben aludnék újra, mert az éjjel valahogy nem pihentetett nagyon. Fölébredtem az esőre, meg fáztam is reggel fele — persze aki a teraszon alszik, az ne lepődjön meg ilyesmin. :-)
De napokon belül költözködünk, és még egy dobozt se szedtem össze...
Viszont itt vannak Muntsáék (a katalánok) képei a Durmitorból. Jajj, de mennék vissza!
Bár itt se rossz, kicsit dolgozgattam a cégért, és most legszívesebben aludnék újra, mert az éjjel valahogy nem pihentetett nagyon. Fölébredtem az esőre, meg fáztam is reggel fele — persze aki a teraszon alszik, az ne lepődjön meg ilyesmin. :-)
De napokon belül költözködünk, és még egy dobozt se szedtem össze...
Igen
Tegnap Melitta elfogadta a meghívásom szobatesónak. És ez végképp helyretette az életről vallott elképzeléseim.
A másik, hogy a hétvége sose vót még ilyen jó. A három este hatalmas lehetőség volt csapatot, közösséget építeni --- de most mennem kell leporellót hajtogatni.
A másik, hogy a hétvége sose vót még ilyen jó. A három este hatalmas lehetőség volt csapatot, közösséget építeni --- de most mennem kell leporellót hajtogatni.
2006. augusztus 27.
2006. augusztus 26.
Villámlátogatás itthon
Asszem ott maradt abba, hogy megyünk dolgozni a hétvége előkészítésén.
Késő lett, mire lefeküdtünk szerdán, és közben még (éjfél táján) volt még egy körünk, mikor kitaláltunk, hogy csütörtökön reggel a megjelenni készülő 3 új közvezzel mégsem megyünk ki (ebédünk se lett volna Zöldfáson), hanem maradunk a klubban... Részben rossz érzés volt, hogy megint kavarunk, részben jó, hogy három perc alatt tudtunk módosítani a programon Nórival meg Danival.
A nap jól sikerült, aztán estére elővett az idegesség, hogy nem tudom kezelni a megváltozott helyzet'... és ez tartott is tegnap ebédig. Megszakításokkal, mert olyan perc is volt, mikor azt éreztem, hogy nagyon tudnám én ezt csinálni — meg olyan is, hogy mindegy, hová, csak el innen.
Aztán sétáltunk egyet Paffyval, és közben lassan helyreálltak a dolgok. Kicsit patetikusan vagy túlkomolyan hangzik, de az fogalmazódott meg bennem, hogy új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat. Megint mérhetetlenül hálás vagyok, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiknek a szemébe tudom mondani, ha bajom van. Akár velük is.
A délutáni szünetben leveles-a-májust meg kerek-a-káposztát játszottunk Cili ötletére. Nagyon jólesett. Holnap jön a révészlegény... ;-)
És hatékonyak voltunk, talán kicsit túlságosan is. Két évre elegendő programot írtunk össze... Majd húzunk a naptár összeállításakor, azt hiszem.
És jót énekeltünk-társasoztunk-beszélgettünk este. Kellett már a lelkemnek.
A testemnek talán kevésbé, mert 2-ig nyomtuk, és ma hajnalban (jó, n7-kor) indultam fölfele, Paffy szerencsére be tudott vinni a vonathoz. Nórival találkoztam a Szerájban, és beszélgettünk, mintha nem egy éve találkoztunk volna utoljára, hanem a szokásos pár hónapja.
Itthon lucázás meg Gáborék, sebesen, mert 3-tól már Zsuzsi és Peti esküvője. Minden sallang nélkül, fesztelenül, csupa ismerős között. Kár, hogy a cserkész-körökből újabban így kiestem.
Ezt hagytam ki Szegeden — valami azt súgja, a jobbik részért... :-)
Késő lett, mire lefeküdtünk szerdán, és közben még (éjfél táján) volt még egy körünk, mikor kitaláltunk, hogy csütörtökön reggel a megjelenni készülő 3 új közvezzel mégsem megyünk ki (ebédünk se lett volna Zöldfáson), hanem maradunk a klubban... Részben rossz érzés volt, hogy megint kavarunk, részben jó, hogy három perc alatt tudtunk módosítani a programon Nórival meg Danival.
A nap jól sikerült, aztán estére elővett az idegesség, hogy nem tudom kezelni a megváltozott helyzet'... és ez tartott is tegnap ebédig. Megszakításokkal, mert olyan perc is volt, mikor azt éreztem, hogy nagyon tudnám én ezt csinálni — meg olyan is, hogy mindegy, hová, csak el innen.
Aztán sétáltunk egyet Paffyval, és közben lassan helyreálltak a dolgok. Kicsit patetikusan vagy túlkomolyan hangzik, de az fogalmazódott meg bennem, hogy új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat. Megint mérhetetlenül hálás vagyok, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiknek a szemébe tudom mondani, ha bajom van. Akár velük is.
A délutáni szünetben leveles-a-májust meg kerek-a-káposztát játszottunk Cili ötletére. Nagyon jólesett. Holnap jön a révészlegény... ;-)
És hatékonyak voltunk, talán kicsit túlságosan is. Két évre elegendő programot írtunk össze... Majd húzunk a naptár összeállításakor, azt hiszem.
És jót énekeltünk-társasoztunk-beszélgettünk este. Kellett már a lelkemnek.
A testemnek talán kevésbé, mert 2-ig nyomtuk, és ma hajnalban (jó, n7-kor) indultam fölfele, Paffy szerencsére be tudott vinni a vonathoz. Nórival találkoztam a Szerájban, és beszélgettünk, mintha nem egy éve találkoztunk volna utoljára, hanem a szokásos pár hónapja.
Itthon lucázás meg Gáborék, sebesen, mert 3-tól már Zsuzsi és Peti esküvője. Minden sallang nélkül, fesztelenül, csupa ismerős között. Kár, hogy a cserkész-körökből újabban így kiestem.
Ezt hagytam ki Szegeden — valami azt súgja, a jobbik részért... :-)
2006. augusztus 23.
Berci gyógyít
No para, megoldódik majd ez is (ez önreflexió volt).
Kinn voltam Újszentivánon, és BÁgi ugyan nem tudott sok okosat mondani (mit is mondhatott volna), de nagyon együttérzően tükrözött, és sütött finom muffint, és közben berciztem is picit, és az is jólesett. ((Ha most — életemben először — rám tör a „gyereket akaroook!” c. hiszti, akkor mexívom. De csak nem. :-) )) Meg nem is volt egyoldalú az egész, szóval én is hallgattam BÁgát, és ez minőségi különbség esetleges egyéb lélekkiöntögetésekhez képest.
És dél körül találkoztam Papp p-vel, akit vagy fél éve nem láttam, és kicsit elbeszélgettünk. Beesett Laci is, teljesen jókor, mert mindenfélét meg tudott mondani Moholról meg Adáról, ami kellett P-nek.
Aztán erről eszembe jut egy kicsit kiábrándító tegnapi találkozás valakivel, akivel kb. harmadszor játszom meg (OK, 7 év alatt), hogy iszonyatosan várom, aztán megjön, és... hát, mindenesetre valahogy másképp üdvözöl, mint ahogy elképzeltem. De mivel már okosodtam kicsit (OK, 7 év alatt), már könnyebben túlléptem rajta, mert már tudom, hogy az emberekben sok van azon túl is, amennyi látszik. (Ugye, milyen okos vagyok? Ez hosszú tanulási folyamat eredménye ám!)
A lényeg az, hogy az illető ma megjelent a Lelkesen — engem meg lekötött más. Szóval 1:1. :-(
De most összességében jó kedvem van, bár vár még egy s más (szokás szerint el nem kapkodott...) munka a hétvégéért. De megcsináljuk Nórival, és jó lesz.
Kiáltom: minden jó! Mindenhogyan jó!
Csak szóljon, aki szembetalálkozik egy nekem való (fél)állással. :-)
Kinn voltam Újszentivánon, és BÁgi ugyan nem tudott sok okosat mondani (mit is mondhatott volna), de nagyon együttérzően tükrözött, és sütött finom muffint, és közben berciztem is picit, és az is jólesett. ((Ha most — életemben először — rám tör a „gyereket akaroook!” c. hiszti, akkor mexívom. De csak nem. :-) )) Meg nem is volt egyoldalú az egész, szóval én is hallgattam BÁgát, és ez minőségi különbség esetleges egyéb lélekkiöntögetésekhez képest.
És dél körül találkoztam Papp p-vel, akit vagy fél éve nem láttam, és kicsit elbeszélgettünk. Beesett Laci is, teljesen jókor, mert mindenfélét meg tudott mondani Moholról meg Adáról, ami kellett P-nek.
Aztán erről eszembe jut egy kicsit kiábrándító tegnapi találkozás valakivel, akivel kb. harmadszor játszom meg (OK, 7 év alatt), hogy iszonyatosan várom, aztán megjön, és... hát, mindenesetre valahogy másképp üdvözöl, mint ahogy elképzeltem. De mivel már okosodtam kicsit (OK, 7 év alatt), már könnyebben túlléptem rajta, mert már tudom, hogy az emberekben sok van azon túl is, amennyi látszik. (Ugye, milyen okos vagyok? Ez hosszú tanulási folyamat eredménye ám!)
A lényeg az, hogy az illető ma megjelent a Lelkesen — engem meg lekötött más. Szóval 1:1. :-(
De most összességében jó kedvem van, bár vár még egy s más (szokás szerint el nem kapkodott...) munka a hétvégéért. De megcsináljuk Nórival, és jó lesz.
Kiáltom: minden jó! Mindenhogyan jó!
Csak szóljon, aki szembetalálkozik egy nekem való (fél)állással. :-)
2006. augusztus 22.
Csak egy kicsit romlott a helyzet
Nem tudom, hogy van ez: tény, hogy három hetet külföldön töltöttem, de azért úgy örültem volna, ha egy olyan apróságról, mint hogy a hétvégét nem pénteken, hanem csütörtökön kezdjük, valaki értesít (mint afféle csekélyértelmű szervezőt). Végülis nem fontos, mert az új közvezekkel úgyis akkor ültünk volna össze, de... miért érzem, hogy kutyába se vesz senki?
Szeged, híres város
Hát visszajöttem... nem volt jó. Eddig nem írtam, de elég kemény napok köszöntöttek rám: alighogy egy álmom (a Balkán) teljesült, szembetalálkoztam azzal, hogy egy másik, kicsit "komolyabb" mindörökre veszendőbe ment. Ez lett volna az álom-állás.
Próbáltam túltenni magam erősen, talán valamennyire sikerült is, amikor tegnap este Juli ellelkendezte, hogy ő viszont kapott egy majdnem-fél állást -- a változatosság kedvéért egy olyan helyről, ahol alkalmasint én is szóba kerülhettem (volna).
Egy szó mint száz, egy héten belül két számomra viszonyítási pontként tisztelt ember talált könnyűnek.
Ráadásul két olyannal szemben, akit szeretek, és akivel ezért ebben a helyzetben még kevésbé tudok mit kezdeni.
Elemi erővel érzem a fölöslegességem és a semmirevalóságom.
Próbáltam túltenni magam erősen, talán valamennyire sikerült is, amikor tegnap este Juli ellelkendezte, hogy ő viszont kapott egy majdnem-fél állást -- a változatosság kedvéért egy olyan helyről, ahol alkalmasint én is szóba kerülhettem (volna).
Egy szó mint száz, egy héten belül két számomra viszonyítási pontként tisztelt ember talált könnyűnek.
Ráadásul két olyannal szemben, akit szeretek, és akivel ezért ebben a helyzetben még kevésbé tudok mit kezdeni.
Elemi erővel érzem a fölöslegességem és a semmirevalóságom.
2006. augusztus 21.
4000 km
Összeadtam az elmúlt három hét útjait: valamivel több, mint 4000 km jött ki...
Irány Szeged. És félek.
Irány Szeged. És félek.
Verseket olvastam
Bementem ma a Margit hídig a fotókért, és a héven a 111 vers Kolozsvárról-t olvasgattam. Olykor félhangosan. :-) És jók nagyon. Többször kéne ilyen félórákat adnom magamnak.
Ja, tegnapelőtt este befejeztem a Macska a zongorában-t, és mindvégig remekül szórakoztam rajta. Kíváncsi vagyok, Luca is Pöttyös könyveken fog-e fölnőni. :-)
És közben ott volt még a Kerék alatt Hessétől, ami korántsem szívderítő, de arra, hogy néha kikapcsoljon a balkáni road-movie-nkból, tökéletes volt. És Hesse nagyon tud írni, mielőbb kézbe kéne vennem valamit még tőle.
Különben persze még valamelyik román vonaton rájöttem, hogy a Híd a Drinán-t kellett volna elvinnem... :-( De majd ha egyszer Szerbiát veszem célba. :-)
Béláék el, Timiék holnap jönnek, azaz Gábor csak a hétvégére. Én meg fordulhatok egyet Zöldfásról szombaton, éljen. Szívesen maradnék Zsuzsiék lakodalmán is, de tudom-érzem, hogy ha most nem vagyok ott nagyon, amennyire csak tudok, a Lelkesen, akkor az egész év kicsúszhat. Azt pedig nagyon nem szeretném.
Ja, tegnapelőtt este befejeztem a Macska a zongorában-t, és mindvégig remekül szórakoztam rajta. Kíváncsi vagyok, Luca is Pöttyös könyveken fog-e fölnőni. :-)
És közben ott volt még a Kerék alatt Hessétől, ami korántsem szívderítő, de arra, hogy néha kikapcsoljon a balkáni road-movie-nkból, tökéletes volt. És Hesse nagyon tud írni, mielőbb kézbe kéne vennem valamit még tőle.
Különben persze még valamelyik román vonaton rájöttem, hogy a Híd a Drinán-t kellett volna elvinnem... :-( De majd ha egyszer Szerbiát veszem célba. :-)
Béláék el, Timiék holnap jönnek, azaz Gábor csak a hétvégére. Én meg fordulhatok egyet Zöldfásról szombaton, éljen. Szívesen maradnék Zsuzsiék lakodalmán is, de tudom-érzem, hogy ha most nem vagyok ott nagyon, amennyire csak tudok, a Lelkesen, akkor az egész év kicsúszhat. Azt pedig nagyon nem szeretném.
2006. augusztus 19.
Béta
Valahogy félig-meddig véletlenül átrakattam a blogot a BloggerBétára, a változások egyelőre inkább jók, mint rosszak, de nyugtával dicsérd. (Ez volt az egyik jelmondatunk Miklóssal. A másik az, hogy elég a napnak/percnek a maga baja. Asszem, ezzel a két alapelvvel mindent ki lehet állni a Balkánon. :-))
Itthon nagy családi hepening, itt vannak a fél(?)évente látott nagybátyámék, és a szüleim is csak tegnap este estek haza Erdélyből. Ma a Mesterségek Ünnepén voltunk benn a várban, gyönyörűséges dolgok voltak, ott is hagytam egy fél vagyont (mentségemre: javarészt ajándékokra). Végre jólesett a böngészés (vö.).
Temesvárról meg kaptam tegnap egy szépséges nyakláncot. Olyan fajta, amit tudni kell hordani, és nem tudom, nekem hogy fog menni, de erőst kíváncsi vagyok rá. Itt a cég, természetesen az enyémet nem találtam meg képben.
És éljen a kicsi Kincső! (A szülei voltak évfolyam- és bringástársaim gimiben.)
Itthon nagy családi hepening, itt vannak a fél(?)évente látott nagybátyámék, és a szüleim is csak tegnap este estek haza Erdélyből. Ma a Mesterségek Ünnepén voltunk benn a várban, gyönyörűséges dolgok voltak, ott is hagytam egy fél vagyont (mentségemre: javarészt ajándékokra). Végre jólesett a böngészés (vö.).
Temesvárról meg kaptam tegnap egy szépséges nyakláncot. Olyan fajta, amit tudni kell hordani, és nem tudom, nekem hogy fog menni, de erőst kíváncsi vagyok rá. Itt a cég, természetesen az enyémet nem találtam meg képben.
És éljen a kicsi Kincső! (A szülei voltak évfolyam- és bringástársaim gimiben.)
2006. augusztus 18.
Back home
A lehető legkonvencionálisabb hazautat választottuk: tegnap este fél 9-kor fölültünk a Szarajevó–Budapest vonatra. Mostanra annyira lepusztultunk (elsősorban, de nem csak szellemileg), hogy ez volt a legjobb választás. Egyszerű, relatíve kényelmes (Boszniában még tele volt, de aztán Pécsig 4-4 ülésen nyúlhattunk el), és szintén relatíve nem is drága (Pécsig 66 KM = 33 €), legalábbis ha levonjuk azt a kb. 12 €-t, ami elment volna szállásra.
Hanem azért Szarajevó megérdemel még pár szót.
Először a hostelről. Ebbe mentünk, mert ide vitt a taxis, és ezt nem ajánljuk. Részben borzasztó felkapott (folyamatosan nyüzsgött benne két-három újabb jelentkező), de ez még nem lenne baj, viszont nem volt dormitory-juk, csak private accomodation — 10 helyett rögvest 12,5 €-ért. De még ez is hagyján, mert a buszon Miklós megismerkedett egy francia–olasz párral, ők jöttek a másik szobába.
Azám, de mikor fölértünk a hegyre (a kocsi épp lerobbant, szóval „ten minutes walk” — éppen csak fölfelé egy saccra 10-12 fokos emelkedőn a négy órai negyven fokban — jó, ebben volt most némi túlzás), derült ki, hogy az nem ám a másik szoba, hanem egy másik, merthogy volt egy harmadik is, méghozzá lefoglalva 3 embernek.
Na, aztán csak nem balhéztunk rajta, de a miénk lett az átjárós szoba, és csak a latinok kedvességének tudható be, hogy nem nagyon mászkáltak át, csak ha nagyon szükséges volt.
Az éjjel beesett a három további figura is, jó hangosan. Reggel olyan viking-formának tetszett az egyik srác, de csak a köszönésig jutottunk velük. (Ellenben a vécé fedelét sikerült eltörniük.)
Kicsekkolásnál Miklós megkísérelte megszerezni az útleveleink fénymásolatát azzal a szöveggel, hogy sehol Európában nem látott még ilyen eljárást hostelben.
Na, mi lett a válasz?
— You are not in Europe. You are in Bosnia.
Ennyit erről. Viszont a közvetlen szomszédságában van egy másik iroda, az barátságosabbnak tűnt. Csak arra nem tudtunk rájönni, milyen logika alapján nem fogadnak egyedül/többesben érkező férfiakat, csak nőket és párokat.
Szarajvó sajnos tegnap is Dienstleistungswüsste maradt (kb. „szolgáltatási pusztaság”), az egy Morica han-beli pincéren kívül nagyjából mind olyan mufurc volt, mintha legalábbis hatalmas szívességet tenne nekünk azzal, hogy olykor odanéz. Biztos nem szokás a borravaló.
A Bas-Csarsija (itt; mindenféle egyéb is) viszont nagyon bájos, zegzugos utcácskák végestelen végig boltocskákkal. A legnagyobb (?) mecsetben pedig olyan pompázatos vezetést kaptam (egyes egymagam!), hogy ha eddig bármi rosszat gondoltam volna a muszlimokról általában, azt most elfújták volna.
Képeslapok terén ez sem egy nagyhatalom, mi tagadás. De annyira azért nem rossz a helyzet, mint Luxemburgban.
Egy filmfesztes plakátot akartam hozni, de a turinformban nem volt fölösleges, leszedni meg nem volt kedvem. Pedig nagyon tetszik.
És akkor még a pályaudvarról a legfontosabbakat. Míg kerestük, találgattunk, monarchiás lesz-e — hát nem, ez már a Sarajevo Nova. Kint van a világ végén, az egyes villamosra érdemes fölpattanni, vagy végig a Tito (!) utcán, el a hegesztett szoborcsuda mellett, és még tovább kifele, a Holiday Inn után kell kb. fél 2 irányába folytatni, és onnan már látszik.
Kb. mint a szolnoki (bár annak azért nem ér a nyomába).
És ebben a hatalmas épületben nincs indulás–érkezés-tábla. De minek is lenne. Naponta 12 induló és ugyanennyi érkező vonat forgalma zajlik. Ebből 3 nemzetközi, azaz Horvátországba és/vagy Budapestre tartó. A szerbeket annyira utálják (gondoltuk), hogy Belgrádba se vonat, se busz nincs közvetlen.
Elég elképesztő.
Ami viszont nagyon vicces: a peronhoz vezető lépcsőre ki van téve egy tábla, hogy Sarajevo–Budapest. Lehet, hogy azon a peron' semmi más nem közlekedik?
A vonaton egy (boszniai) horvát lánnyal beszélgettünk, aki Zágrábban tanul gyógyszerészetet. Talán meg tudok beszélni majd egy találkozót vele a taizéi találkozón a télen. :-)
(Most viszont már nagyon unom a pötyögét, úgyhogy inkább nekilátok a felszerelés karbantartásának. A hálózsákot már kiszellőztettem, a szennyest kiborogattam, de csak egy adagot mostam, a többivel megvárom Erdélyből érkező szüleim. Viszont süttem kenyeret, és profi lett.)
Hanem azért Szarajevó megérdemel még pár szót.
Először a hostelről. Ebbe mentünk, mert ide vitt a taxis, és ezt nem ajánljuk. Részben borzasztó felkapott (folyamatosan nyüzsgött benne két-három újabb jelentkező), de ez még nem lenne baj, viszont nem volt dormitory-juk, csak private accomodation — 10 helyett rögvest 12,5 €-ért. De még ez is hagyján, mert a buszon Miklós megismerkedett egy francia–olasz párral, ők jöttek a másik szobába.
Azám, de mikor fölértünk a hegyre (a kocsi épp lerobbant, szóval „ten minutes walk” — éppen csak fölfelé egy saccra 10-12 fokos emelkedőn a négy órai negyven fokban — jó, ebben volt most némi túlzás), derült ki, hogy az nem ám a másik szoba, hanem egy másik, merthogy volt egy harmadik is, méghozzá lefoglalva 3 embernek.
Na, aztán csak nem balhéztunk rajta, de a miénk lett az átjárós szoba, és csak a latinok kedvességének tudható be, hogy nem nagyon mászkáltak át, csak ha nagyon szükséges volt.
Az éjjel beesett a három további figura is, jó hangosan. Reggel olyan viking-formának tetszett az egyik srác, de csak a köszönésig jutottunk velük. (Ellenben a vécé fedelét sikerült eltörniük.)
Kicsekkolásnál Miklós megkísérelte megszerezni az útleveleink fénymásolatát azzal a szöveggel, hogy sehol Európában nem látott még ilyen eljárást hostelben.
Na, mi lett a válasz?
— You are not in Europe. You are in Bosnia.
Ennyit erről. Viszont a közvetlen szomszédságában van egy másik iroda, az barátságosabbnak tűnt. Csak arra nem tudtunk rájönni, milyen logika alapján nem fogadnak egyedül/többesben érkező férfiakat, csak nőket és párokat.
Szarajvó sajnos tegnap is Dienstleistungswüsste maradt (kb. „szolgáltatási pusztaság”), az egy Morica han-beli pincéren kívül nagyjából mind olyan mufurc volt, mintha legalábbis hatalmas szívességet tenne nekünk azzal, hogy olykor odanéz. Biztos nem szokás a borravaló.
A Bas-Csarsija (itt; mindenféle egyéb is) viszont nagyon bájos, zegzugos utcácskák végestelen végig boltocskákkal. A legnagyobb (?) mecsetben pedig olyan pompázatos vezetést kaptam (egyes egymagam!), hogy ha eddig bármi rosszat gondoltam volna a muszlimokról általában, azt most elfújták volna.
Képeslapok terén ez sem egy nagyhatalom, mi tagadás. De annyira azért nem rossz a helyzet, mint Luxemburgban.
Egy filmfesztes plakátot akartam hozni, de a turinformban nem volt fölösleges, leszedni meg nem volt kedvem. Pedig nagyon tetszik.
És akkor még a pályaudvarról a legfontosabbakat. Míg kerestük, találgattunk, monarchiás lesz-e — hát nem, ez már a Sarajevo Nova. Kint van a világ végén, az egyes villamosra érdemes fölpattanni, vagy végig a Tito (!) utcán, el a hegesztett szoborcsuda mellett, és még tovább kifele, a Holiday Inn után kell kb. fél 2 irányába folytatni, és onnan már látszik.
Kb. mint a szolnoki (bár annak azért nem ér a nyomába).
És ebben a hatalmas épületben nincs indulás–érkezés-tábla. De minek is lenne. Naponta 12 induló és ugyanennyi érkező vonat forgalma zajlik. Ebből 3 nemzetközi, azaz Horvátországba és/vagy Budapestre tartó. A szerbeket annyira utálják (gondoltuk), hogy Belgrádba se vonat, se busz nincs közvetlen.
Elég elképesztő.
Ami viszont nagyon vicces: a peronhoz vezető lépcsőre ki van téve egy tábla, hogy Sarajevo–Budapest. Lehet, hogy azon a peron' semmi más nem közlekedik?
A vonaton egy (boszniai) horvát lánnyal beszélgettünk, aki Zágrábban tanul gyógyszerészetet. Talán meg tudok beszélni majd egy találkozót vele a taizéi találkozón a télen. :-)
(Most viszont már nagyon unom a pötyögét, úgyhogy inkább nekilátok a felszerelés karbantartásának. A hálózsákot már kiszellőztettem, a szennyest kiborogattam, de csak egy adagot mostam, a többivel megvárom Erdélyből érkező szüleim. Viszont süttem kenyeret, és profi lett.)
2006. augusztus 16.
Hihetetlen, de igaz: eljutottunk Szarajevoig
Azert hihetetlen, mert mintegy 10 orankba telt ez a max. 250 km. Hajmereszto ut volt osszesen vagy masfel ora varakozassal. Az elsot meg a hegyen nyomtuk le reggel, utana egy olyan pasas vett5 fol, hogy elkepzelni nem lehetett volna jobbat: a turisztikai miniszteriumnak dolgozik mindenfele orszagimazs-programokban. Most csak egy momentum a beszelgetesbol: azt mondta, Montenegro leginkabb azt nyerte a fuggetlensegen, hogy Szerbia bajai (pl. Koszovo) vegre nem rajta csattannak.
Utana a fouton alltunk ket rendor tarsasagaban, hadd ne mondjam, hogy nem allt meg senki.
Azaz csak a szarajevoi busz.
Viszont itt kell megjegyeznem, hogy ezen az uton rosszulletre hajlamosak csak daedalonnal probalkozzanak, mert a busz is igen rozoga volt, de amennyit kanyargott a kb. szekelyfoldi minosegu ut, azon terepjaron kivul barmi egyeb is halal lett volna.
Es mindezt du. 5-ig (11-tol).
Szoval delutanra pont olyan szetesett lettem, mint masfel hata minden nap...
Szarajevo szep, vagy inkabb talan hangulatos: hatalmas elet van, kulonosen a percek mulva kezdodo bosnyak–francia meccs miatt, elkepzelhetitek. A belvaros zsufolt es keleties, bar a varakozasiamhoz kepest keves a kendos no. Es persze sokfele latszik a haboru nyoma, az epuletek elegge hellyel-kozzel vannak restauralva.
Ettunk valami csevap-feleket, a kiszolgalas minosithetetlen volt (a pincernek ropteben kellett eldaralnunk a rendelest, el is maradt belole a salata; a pincerno pedig harmadszori keresunkre sem fordult felenk...) — bizzunk benne, hogy a nyelvismeret hianya tette.
A hostel kapcsan majd holnap. Es a vasutallomasrol is, feltetlenul.
Utana a fouton alltunk ket rendor tarsasagaban, hadd ne mondjam, hogy nem allt meg senki.
Azaz csak a szarajevoi busz.
Viszont itt kell megjegyeznem, hogy ezen az uton rosszulletre hajlamosak csak daedalonnal probalkozzanak, mert a busz is igen rozoga volt, de amennyit kanyargott a kb. szekelyfoldi minosegu ut, azon terepjaron kivul barmi egyeb is halal lett volna.
Es mindezt du. 5-ig (11-tol).
Szoval delutanra pont olyan szetesett lettem, mint masfel hata minden nap...
Szarajevo szep, vagy inkabb talan hangulatos: hatalmas elet van, kulonosen a percek mulva kezdodo bosnyak–francia meccs miatt, elkepzelhetitek. A belvaros zsufolt es keleties, bar a varakozasiamhoz kepest keves a kendos no. Es persze sokfele latszik a haboru nyoma, az epuletek elegge hellyel-kozzel vannak restauralva.
Ettunk valami csevap-feleket, a kiszolgalas minosithetetlen volt (a pincernek ropteben kellett eldaralnunk a rendelest, el is maradt belole a salata; a pincerno pedig harmadszori keresunkre sem fordult felenk...) — bizzunk benne, hogy a nyelvismeret hianya tette.
A hostel kapcsan majd holnap. Es a vasutallomasrol is, feltetlenul.
2006. augusztus 15.
Razglednica a napos Tara-volgybol
(Kisert Radnoti, mar Bulgariaban eszembe jutott a vastag, vad agyuszo, aztan a Crna Gora-i tengerparton lattam meg a razglednica kiirasokat... Szoval kepeslap, bar felek, kep-telen lesz.)
Szoval egyetlen rossz szavam nem lehet: tegnap reggelre kitisztult az ido, es az el-elvonulo felhokon kivul ragyogo ido van.
Szuksegunk is volt ra. Tegnap elobb kisetaltunk a Fekete-tohoz (a kepes sokkal nagyobbnak latszik, mint amilyen, de small is beautiful, as we know), aztan fel a pasztor kunyhojahoz (ja, kozben 1 eurot elkertek beleponek a nemzeti parkba), majd tovabb a jegbarlanghoz. Azaz kb. 2200 m-ig, csak ugy, kulonosebb keszulet nelkul. Fel 11-es indulassal este nyolcra visszaertunk. A taj nagyjabol a Fogarasra emlekeztetett (nyilvan azert, mert 2000 m korul ott voltam eleddig eloszor es utoljara :-)), de valamivel maszhatobbnak tunt az egesz (OK, nem volt rajtunk nagy zsak se). Szoval csak ajanlani tudom mindenkinek. A legfiatalabb, akivel talalkoztunk, 10-12 eves lehetett. :-)
Este meg elmentunk valami nagyon prima etterembe (ott kezdodott, hogy angol etlap es kivaloan beszelo pincerek), es ki-ki vermerseklete szerint ott hagyott egy-ket ejszaka szallasnyi lovet... Asszem, miota uton vagyunk, nem jartunk ilyen etteremben, azaz talan a gruz volt Varnaban ilyen vagy meg ilyenebb. Bar az ara biztos nem. De igazabol minden relativ, a magam 7 euros fogyasztasa otthon vszl. ennel gyorsabban is lemenne. A helyet, jaj, nem tudom, hogy hivjak, de szemben van a night clubbal (!), a varos hegyek felol nezve tavolabbi vegen. Es J-vel kezdodik a neve.
Miutan 11-ig elvacsorazgattunk (ismet hatosban, mivel a magyarok reggel hatkor elmentek turazni, megmasztak a Bobotv Kuk-ot (25xx m), es kesobb ertek haza, mint mi, igy inkabb az agyat valasztottak), abban maradtunk, hogy ma de. 11-kor talalkozunk, hogy valahogy szeret ejtsuk a Tara kanyonjanak. Amirol azota kiderult, hogy korantsem a vilag 2. legnagyobbja, ahogy nem is a Grand Canyon a legnagyobb de a maga 1000 m-es melysegevel Europaban azert minden valoszinuseg szerint viszi a palmat.
Ma aztan del is lett, mire vegre keritettunk ket taxit, de csak folvittek hat-het km-en, onnan meg kb. meg egy, es mar ott is voltunk a kilatohelyen (ertsd egy eppen olyan sziklan, mint a tobbi, csak valami fenseges kilatassal korbe :-)). Itt van egy kep, de mi joval magasabbrol lattunk.
Ugyan alig-alig fert a fejembe, hogy alattam 3 egymasra pakolt Eiffel-torony ferne el a viztol szamitva...
Kigyonyorkodtuk-fenykepeztuk magunkat, aztan Adelek lefele (!) (van autout amugy, alig egy ora alatt lekanyargozik allitolag barmilyen gepjarmu), mi Miklossal a varosba vissza gyalog, a latinok meg megvartak a visszarendelt taxit, es azzal jottek le.
Itt Zabljakban aztan bucsut vettunk a katalanoktol, ha szerencsejuk van, ma mar Trebinjeben alszanak. Persze hivatalos buszmenetrend hijan, amely termeszetesen itt eppugy nem letezik, mint a kornyezo allamokban, semmi sem biztos.
(Megjegyzes: Miutan Miklos megkostolta a Jelen pivot, azt mondta, ha ez izlik, a tobbi meg nem, akkor amogott valami eros emocionalis toltet lehet... Ki erti ezt? :-))
Holnap megprobalunk a park egyik sokadrangu utjan kistoppolni a bosnyak hatarhoz — keep your fingers crossed. Aztan Szarajevo, es talan autoberles egy napra, hogy beleferjen meg Mosztar es Jajce. Mal sehen.
Szoval egyetlen rossz szavam nem lehet: tegnap reggelre kitisztult az ido, es az el-elvonulo felhokon kivul ragyogo ido van.
Szuksegunk is volt ra. Tegnap elobb kisetaltunk a Fekete-tohoz (a kepes sokkal nagyobbnak latszik, mint amilyen, de small is beautiful, as we know), aztan fel a pasztor kunyhojahoz (ja, kozben 1 eurot elkertek beleponek a nemzeti parkba), majd tovabb a jegbarlanghoz. Azaz kb. 2200 m-ig, csak ugy, kulonosebb keszulet nelkul. Fel 11-es indulassal este nyolcra visszaertunk. A taj nagyjabol a Fogarasra emlekeztetett (nyilvan azert, mert 2000 m korul ott voltam eleddig eloszor es utoljara :-)), de valamivel maszhatobbnak tunt az egesz (OK, nem volt rajtunk nagy zsak se). Szoval csak ajanlani tudom mindenkinek. A legfiatalabb, akivel talalkoztunk, 10-12 eves lehetett. :-)
Este meg elmentunk valami nagyon prima etterembe (ott kezdodott, hogy angol etlap es kivaloan beszelo pincerek), es ki-ki vermerseklete szerint ott hagyott egy-ket ejszaka szallasnyi lovet... Asszem, miota uton vagyunk, nem jartunk ilyen etteremben, azaz talan a gruz volt Varnaban ilyen vagy meg ilyenebb. Bar az ara biztos nem. De igazabol minden relativ, a magam 7 euros fogyasztasa otthon vszl. ennel gyorsabban is lemenne. A helyet, jaj, nem tudom, hogy hivjak, de szemben van a night clubbal (!), a varos hegyek felol nezve tavolabbi vegen. Es J-vel kezdodik a neve.
Miutan 11-ig elvacsorazgattunk (ismet hatosban, mivel a magyarok reggel hatkor elmentek turazni, megmasztak a Bobotv Kuk-ot (25xx m), es kesobb ertek haza, mint mi, igy inkabb az agyat valasztottak), abban maradtunk, hogy ma de. 11-kor talalkozunk, hogy valahogy szeret ejtsuk a Tara kanyonjanak. Amirol azota kiderult, hogy korantsem a vilag 2. legnagyobbja, ahogy nem is a Grand Canyon a legnagyobb de a maga 1000 m-es melysegevel Europaban azert minden valoszinuseg szerint viszi a palmat.
Ma aztan del is lett, mire vegre keritettunk ket taxit, de csak folvittek hat-het km-en, onnan meg kb. meg egy, es mar ott is voltunk a kilatohelyen (ertsd egy eppen olyan sziklan, mint a tobbi, csak valami fenseges kilatassal korbe :-)). Itt van egy kep, de mi joval magasabbrol lattunk.
Ugyan alig-alig fert a fejembe, hogy alattam 3 egymasra pakolt Eiffel-torony ferne el a viztol szamitva...
Kigyonyorkodtuk-fenykepeztuk magunkat, aztan Adelek lefele (!) (van autout amugy, alig egy ora alatt lekanyargozik allitolag barmilyen gepjarmu), mi Miklossal a varosba vissza gyalog, a latinok meg megvartak a visszarendelt taxit, es azzal jottek le.
Itt Zabljakban aztan bucsut vettunk a katalanoktol, ha szerencsejuk van, ma mar Trebinjeben alszanak. Persze hivatalos buszmenetrend hijan, amely termeszetesen itt eppugy nem letezik, mint a kornyezo allamokban, semmi sem biztos.
(Megjegyzes: Miutan Miklos megkostolta a Jelen pivot, azt mondta, ha ez izlik, a tobbi meg nem, akkor amogott valami eros emocionalis toltet lehet... Ki erti ezt? :-))
Holnap megprobalunk a park egyik sokadrangu utjan kistoppolni a bosnyak hatarhoz — keep your fingers crossed. Aztan Szarajevo, es talan autoberles egy napra, hogy beleferjen meg Mosztar es Jajce. Mal sehen.
2006. augusztus 13.
Zabljak
Ez itten a Balkan legmagasabban (jelesul 1456 m-en) fekvo telepulese, ahol az evi kozephomerseklet nem haladja meg a 8 fokot... Ma reggel ota esik, de igazabol keveset panaszkodhatok: reszben mert ez a 14. napunk, es a 2. esos, reszben mert pl. Budva hataraban ket perc alatt kaptunk stoppot, megpedig egeszen Niksicig, ami bo 100 km.
Mi azonban elotte meg meg akartuk nezni az Ostrog-monostort, aminek erdekessege, hogy sziklaba vajtak volt annak idejen, es igazan csudas kepet hozott rola az utikonyv.
Evegbol (eppen nem esett) kiszalltunk az elagazasnal a kocsibol (el ne felejtsem, a fickoval nem volt kozos nyelvunk, de azt azert frankon elmeselte, milyen baromi nagy gaz az iszlam terrorizmus a nyugati vilagra nezve... Amikor Srebrenicat kezdte emlegetni meg Karadzsityot, akkor kezdtem rosszul erezni magam), es kialltunk a maradek 8 km-re.
Perceken belul rakezdett az eso, es a kovetkezo 40 percben nem allt meg nekunk senki. Az elet viszont zajlott, emberek alltak ki esernyovel es csomaggal az ut tulso oldalara (minden stoppos gesztus nelkul), es ket auto is varakozott — ma se tudjuk, mire.
Ennyi ido alatt Miklos meg a cucca ronggya azott, engem vedtek a sarga cuccok (kabat + zsakra valo koponyeg), megis en untam el hamarabb (azt hiszem, a sotetet leginkabb). Igy hat idovel atmentunk a kanyar tuloldalara, es meg is allt az elso niksici busz.
Ott azonnal megkerdeztek, hogy Zabljakba tartunk-e, es megmondtak, hogy a kovetkezo busz 3-kor megy Niksicbol. Valamint, ami fontosabb, beszedbe elegyedtunk egy parossal „from Spain” (utobb kiderult, hogy katalanok), akik ugyanoda tartottak.
Niksicben megceloztuk az elso ettermet, ahol az elso asztalnal ulo parrol kiderult, hogy magyarok (!), es ok is a hegyekbe tartanak. Mi tagadas, kispalyasok vagyunk hozzajuk kepest: negy eve Albaniaban kalandoztak ket hetet, tavaly nyaron pedig Koszovoban toltottek part napot... Van meg hova fejlodni.
Az otven koruli pincer kivaloan beszelt angolul.
A buszt keresve pedig egy francia parossal ismerkedtunk meg, es aztan igy is kerestunk-kaptunk szallast nyolcasban 3 szomszedos hazban. Ez igen jo. Ja, meg az egyikben egy ujabb francia couple is megszallt, akik az elmult 4 napot a hegyekben toltottek, es meseltek is kicsit.
Jaj, de megint elore szaladtam, elobb a ketoras buszutrol: kifogyok a szepsegre valo jelzoimbol, de lelegzetelallito tajakon jottunk. Olyan volgyeket lattunk, hogy... hat, szohoz sem jutok. Csak hideg meg kod meg eso ne lett volna... Kb. 15 fok lehet idefenn.
Ja, es az utolso szakaszon, ami egy halamas fennsik, nepek szalltak le s fol szo szerint in the middle of nowhere. Furcsa dolgok tortennek errefele az utak menten.
A szallas popec, 6 euro/fo/ejszaka, 4,5-tol 8-ig ajanlgattak kulonbozo feltetelekkel. Reszunkrol az egy nagy kozos apartman is tokeletes lett volna, de hat a tobbiek nem holmi „just friends”, mint mi.
Es most megyek vacsorazni a bandaval.
Mi azonban elotte meg meg akartuk nezni az Ostrog-monostort, aminek erdekessege, hogy sziklaba vajtak volt annak idejen, es igazan csudas kepet hozott rola az utikonyv.
Evegbol (eppen nem esett) kiszalltunk az elagazasnal a kocsibol (el ne felejtsem, a fickoval nem volt kozos nyelvunk, de azt azert frankon elmeselte, milyen baromi nagy gaz az iszlam terrorizmus a nyugati vilagra nezve... Amikor Srebrenicat kezdte emlegetni meg Karadzsityot, akkor kezdtem rosszul erezni magam), es kialltunk a maradek 8 km-re.
Perceken belul rakezdett az eso, es a kovetkezo 40 percben nem allt meg nekunk senki. Az elet viszont zajlott, emberek alltak ki esernyovel es csomaggal az ut tulso oldalara (minden stoppos gesztus nelkul), es ket auto is varakozott — ma se tudjuk, mire.
Ennyi ido alatt Miklos meg a cucca ronggya azott, engem vedtek a sarga cuccok (kabat + zsakra valo koponyeg), megis en untam el hamarabb (azt hiszem, a sotetet leginkabb). Igy hat idovel atmentunk a kanyar tuloldalara, es meg is allt az elso niksici busz.
Ott azonnal megkerdeztek, hogy Zabljakba tartunk-e, es megmondtak, hogy a kovetkezo busz 3-kor megy Niksicbol. Valamint, ami fontosabb, beszedbe elegyedtunk egy parossal „from Spain” (utobb kiderult, hogy katalanok), akik ugyanoda tartottak.
Niksicben megceloztuk az elso ettermet, ahol az elso asztalnal ulo parrol kiderult, hogy magyarok (!), es ok is a hegyekbe tartanak. Mi tagadas, kispalyasok vagyunk hozzajuk kepest: negy eve Albaniaban kalandoztak ket hetet, tavaly nyaron pedig Koszovoban toltottek part napot... Van meg hova fejlodni.
Az otven koruli pincer kivaloan beszelt angolul.
A buszt keresve pedig egy francia parossal ismerkedtunk meg, es aztan igy is kerestunk-kaptunk szallast nyolcasban 3 szomszedos hazban. Ez igen jo. Ja, meg az egyikben egy ujabb francia couple is megszallt, akik az elmult 4 napot a hegyekben toltottek, es meseltek is kicsit.
Jaj, de megint elore szaladtam, elobb a ketoras buszutrol: kifogyok a szepsegre valo jelzoimbol, de lelegzetelallito tajakon jottunk. Olyan volgyeket lattunk, hogy... hat, szohoz sem jutok. Csak hideg meg kod meg eso ne lett volna... Kb. 15 fok lehet idefenn.
Ja, es az utolso szakaszon, ami egy halamas fennsik, nepek szalltak le s fol szo szerint in the middle of nowhere. Furcsa dolgok tortennek errefele az utak menten.
A szallas popec, 6 euro/fo/ejszaka, 4,5-tol 8-ig ajanlgattak kulonbozo feltetelekkel. Reszunkrol az egy nagy kozos apartman is tokeletes lett volna, de hat a tobbiek nem holmi „just friends”, mint mi.
Es most megyek vacsorazni a bandaval.
2006. augusztus 12.
Cetinje
(Csinaltam linket ide meg lejjebb is a cimhez.)
Ez a varoska a regi fovaros, kiralyi, puspoki meg miegymas szekhely — es ma mindennek sajnos arnyeka is alig. Kicsit szivfajdito.
Elkapott az eso, ugyhogy pizzaztunk egy jot egy kellemes foutcai helyen.
Megnezegettuk a fontosabb epuleteket kivulrol.
Vettunk kaparos sorsjegyet, de nem nyertunk vele.
Lefele stoppoltunk, pillanatok alatt folvett egy biztonsagi or.
Mas mar tenyleg nem jut eszembe a mai naprol.
Ez a varoska a regi fovaros, kiralyi, puspoki meg miegymas szekhely — es ma mindennek sajnos arnyeka is alig. Kicsit szivfajdito.
Elkapott az eso, ugyhogy pizzaztunk egy jot egy kellemes foutcai helyen.
Megnezegettuk a fontosabb epuleteket kivulrol.
Vettunk kaparos sorsjegyet, de nem nyertunk vele.
Lefele stoppoltunk, pillanatok alatt folvett egy biztonsagi or.
Mas mar tenyleg nem jut eszembe a mai naprol.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)