2006. június 1.

Régen jártam erre

Már nem is emlékszem, mit írtam utoljára.
Zajlik az élet, nem sok izgi történik, de nem is baj. Ma könyvtártúrán voltunk Macéval, ezenfelül nagy takarítás volt a Lelkesen a frissen visszaköltöztetett kápolna és a hétfői búcsú tiszteletére. Belül továbbra sem bír rend lenni; a szobám viszont egész normális képet kezd mutatni: tegnap nálunk aludt András unokatesóm, úgyhogy összeporszívóztam meg ilyesmik.
Melitta várhatóan elköltözik jövőre, és ez nagyon elszomorít.
Valmint szerdán államvizsgázom.

2006. május 29.

Le vagyok nyomva

Pedig szép nap volt: Luca, Timi, vonat. Előtte vettem egy szépséges füzetet is, és általában, minden egész kiválóan ment, míg le nem értem. De eseget az eső, Melitta holnap szigorlatozik, engem meg vár az elszámolás, igaz, Juli is beszáll, szóval még csak nem is egyedül harcolok a számlákkal.
De pl. nagyon nem tudom eldönteni, van-e kedvem taizéire menni, mert mégis nehéz. És a napokban végre az egyetemre is be kell dugnom a képem, és ahhoz se igen fűlik a fogam. Keserű az élet.

2006. május 28.

Egy konferencia képei

Még nem néztem végig mind a 190-et, de ha sikerül, kiírok pár ajánlott sorszámot. :-)
Különben Pomázon béke és eső, mindjárt átballagok Boriskához beszélgetni egy régen vártat (lehet ezt így mondani..?), aztán bérmálás (gyanítom, először fogom élőben látni padre Erdőt, ha ugyan ő jön), és estére a mamámmal ránk marad Lucka, Timi Misztrál-koncetre megy.

Megcselekedtük

A rendszerváltás lehetett hasonló élmény azoknak, akik benne voltak. Fegyelmezett, olykor szinte méltóságteljes tömeg, lélekemelő pillanatok, a közös élmény hatása alatt jó ismerőssé váló ismeretlenek beszélgetései... A végén eufória, és tettvágy, tettvágy, tettvágy. A kényelmetlenségek (idiótaságokkal elhúzott fél nap, néhány minősíthetetlen hozzá- (be-) szólás, mellébeszélés, tumultus mindenütt) eltörpülnek a pillanat jelentősége mögött.

Új elnökséget válaszottunk a Magyar Cserkészszövetség élére.

S tettük ezt elsöprő, körülbelül 1:10-es szavazati aránnyal. Szívünk szerinti, és egyúttal legitim elnökséget választottunk, amelynek még sok harca lesz az Országos Intéző Bizottsággal, de Isten adja, hogy közben annak a tagjai is magukba nézzenek egy percre az eredmény láttán.

Vivát!

2006. május 25.

Meglepetés akart lenni...

...de nem bírom megállni: ma reggel fölhívott kedves debreceni könyvesboltos ismerősöm, hogy megossza velem A Régen Várt Hírt: újra megjelent Venedikt Jerofejev korszakos műve, a Moszkva-Petuski!!! (A könyvről kicsit szakmásabban.)
Na most ő már látta, úgyhogy muszáj meglennie, de egyelőre sem a Jelenkor, sem a megkérdezett két szegedi bolt nem hallott róla. De azért tarts ki, Péter, van remény! :-)

Amúgy... Reggel törölközővel indultam, aztán Gabssy elkuncsorogta. Borcsival pudingoztunk reggeli gyanánt, ez határozottan jó gondolat volt részéről. Utána harc az igekötőkkel (Mace), ebéd, segítségnyújtás Zsuzsinak hirtelen felindulásból elkövetett menyasszonyiruha-vásárlásban :-), majd ügyelet 1-től 5-ig egy kevés munkával (megbeszéltük Imivel, hogyan is kéne elszámolni a homeless-pályázatot...), sok belga csokival (by Timi, köszönjük!) és még több jó emberrel (Melitta, Zsuzsi, Paffy, Péter, Andi, Imi, Peti, Cili...). A végén még játszódtunk is egy sort, az utóbbi hetekben (egész pontosan a PC-buli óta) nagyon érzem magamon a hiányát. (Öhh, tegyük hozzá az igazság kedvéért, hogy a játékokat Zsolttól kaptuk. Alighanem „einstand" volt...)
És mindezek után még Alsóvárosra is kisétáltam misére meg litániára. Ha eltekintek az egyetemtől, igazán hatékony napot zárhatok.

2006. május 24.

Ránk vár a világ

Szombaton szövetségi közgyűlés, s bizony nagy dolgok vannak készülőben. Éppen ideje már továbblépni ebből a legjobb esetben is egyhelyben toporgó szövetség-szerűségből.
Ajánlott olvasmány A Zöld Sziget, a napokban talán sikerül korrektúráznom az utolsó fejezetet is. :-)

Mindezek mellett poedig szinte eltörpülnek az egyéb bajaim, vagy úgy is mondhatnánk, nincs is semmi bajom, csak mégis nehéz...

2006. május 23.

Neverending névnap

Úgy tűnik, ez az év ilyen: a születésnapom után a névnapom is több napig tart. Ma is gazdagodtam egy kicsi kedves kaktusszal, egy csomó csokoládéval, egy vidám vázával meg effélékkel. És átléptem az árnyékom, vettem egy mély lélegzetet, és rábíztam magam valakire, aki rövid fuldoklás :-) után elég szabadnak bizonyult bólintani. Ne próbáld értelmezni, úgyis mindegy. :-P

Ólmos tehetetlenség

vonult át rajtam (azaz remélem, átvonult) tegnap délután, megspékelve egy kisebb magányossági rohammal. Szép is az élet.
Volt viszont a délután egy jó kis talentumozás is, nem vizsgáztatok 10-én, jó lesz a belső képzés, és a jövendő arculatunkon (színek, betűtípus, embléma) is vitatkoztunk egyet. És ott volt BÁga is Bercivel. :-)
Az éjjel alighanem a lepra üthetett ki rajtam, bár olyan, mint egy szúnyogcsipés, de hólyag van a közepén. Majd elválik.
Indulok vezetni. Egy hónap után először...

2006. május 22.

Virág, szandál, shopping

A virágról nincs kép, de három szál narancssárga gerberát tán el tud képzelni mindenki, aki kíváncsi rá. :-)
Nagyobb bajom, hogy a szandálról sincs, még a Teva oldalán se találok semmit. Formára ilyesmi, csak nem ilyen gumi a talpa, hanem egyenes műanyag. És bőrrel van bélelve, meg barna mintásak a pántjai. Szóval nem is hasonlít valójában. :-) Timié pedig tiszta ugyanolyan, csak eggyel nagyobb.
Aztán megebédeltünk a Fesztiválban, majd egy gyors könyvesbolti kitérő után még drogériáztunk is egy sort Timivel.
Jó volt.
Most meg megyek, mert ma délután vár még egy évzáró talentumozás is.

2006. május 21.

Nem megy ez nekem

Először 2003-ban voltam kinn a hídi vásáron, az jó volt. Kevés pénzzel, de annál szerelmesebben. Őrzi az emlékét a babos csatom. :-)
A következő évben szintén jót mulattunk, Vodku v Glotku és miegymás, ráadásul vizsgák fenyegetése nélkül; erre talán még szívesebben emlékszem.
Aztán tavaly kivételesen valami egész jó pénzösszeg állt a rendelkezésemre — és nem volt kedvem vásárolni. Egyszer végigmentem, de igazán nem ragadott meg semmi. A baj velem volt, tudtam már akkor is, de nem tudtam mit kezdeni vele.
Idén ismét nagy várakozásokkal álltam a vásár elébe... és most annál csalódottabb vagyok. Tegnap végigsétáltunk, de Lucával nem lehetett megállni komolyabban nézelődni, mert rögtön lepakolt volna mindent. Ma pedig fél 11-től 2-ig a híd lábáig sikerült eljutnunk Timivel, Lucával és később Mészivel. Na nem a tömeg, inkább a kissé szerencsétlen szervezés miatt. Pénzfelvétel, cucclepakolás, ismerősök, várakozás... Persze tudom én, hogy ha az ember kéthavonta egy hétvégét tölt itt, akkor elég sokfelől szorongatják, de ehhez ma valahogy nem volt cérnám.

2006. május 20.

:-S

Veszettül várok egy e-mailt valakit?l, aki mit sem sejt err?l.
Abnormális állapot. (És kissé exhib post. :-))
<br>

__________________________________________________
Do You Yahoo!?
Tired of spam? Yahoo! Mail has the best spam protection around
http://mail.yahoo.com

Áramszünet

Tegnap belecsapott a villám az egyik belvárosi trafóházba, és a Kálvária sugárút sötétbe borult. A körúton belüli részen a házakban sem volt fény, és ahogy szétnéztem a körúton, jó darabon ott se (vakon állt a SzentImre mind a nemtudomhány ablakával). Annyi fény volt, amennyit az autók adtak a csöpörgő esőben. Aztán kijjebb a házakból már volt valamennyi világosság (most vettem észre, milyen erősek a fényreklámok pl.), de az utcai lámpák csak a térnél kezdtek működni. Elég félelmetes volt.
Mindez egyébként az alapítvány 15. születésnapjára rendezett kávéházi koccintás & állófogadás után. Amely előtt még a kedves Markusszal is elcsacsogtunk egy sort a lelkesen. Sokkal felszabadultabb volt, mint a múltkor, és vajmi kevés érdeklődést tanúsított irántunk.

2006. május 19.

Képregényrajzoló :-)

Legfőbb problémámtól, a kreativitás hiányától ugyan nem ment meg, de azért vidám ötlet.
A Sulinet online módszertani tanfolyama meg egyéb meglepetésekkel is kecsegtet, akit érdekel, járjon utána.

Help!

Rég voltam már ennyire frusztrált. Egy sor piktogram(m?)ot szeretnék beilleszteni egy üres Word dokumentumba, de egyszerűen képtelen vagyok kitalálni, mitől mennek mindig máshová. Hajmeresztő. Valami kis horgony-jel jelenik meg, arra gyanaxom, de minden hiába. Teljesen random illesztődnek be. Én pedig kezdek iszonyatosan ideges lenni. Azt hiszem, hagyom is a dolgot a bánatba.


2006. május 18.

Cili blogja

A cím csak azért, hogy el ne felejtsem ellelkendezni. :-) És ha már linkek, megújult a Belvárosi Plébánia & a Dóm oldala is.

Amúgy... élet-zajlás a nehezebbik fajtából, kevésbé publikus színtereken. Elég hozzá a vers alant, azt hiszem.
Ohó, és ha már vers: benn vagyok az Árgusban, ihaj-csuhaj! Bezonyám. Én vagyok a térkép tulajdonosa... ((Közben eszembe jutott, hogy egyszer írtam már erről, de akkor még nem láttam.))
Valamint még valahol megjelentem a weben, nemkevésbé rejtetten, bár egyenes idézetként: mint megkérdezett. Gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott... a többiek viszont esetleg tippelhetnek, hogy melyik is lehetek. :-) Nem túl nagy feladat.

(cím nélkül)

Adja meg az Isten,
Bár furcsa a világ,
Ne játsszak ölő, gyilkos,
Cudar komédiát,
Adja meg az Isten.

2006. május 17.

Alinka

Balázs utólagos engedelmével... :-) A többit l. itt.

2006. május 13.

Fél lábbal már otthon

Az ebéd és a csacsogás igen kellemes volt (amolyan gemütliches Beisamensein :-)), még okosodtam is egy kicsit színházi dolgokban.
Utána jöttek csak össze kicsit hülyén a dolgok, a végén ott maradtam két (három?) szék közt a pad alatt, de legalább van egy szusszanásnyi időm. Pl. megnéztem az online miserendet, ami egészen zseniális, és kisütöttem, hogy holnap az óbudai szaléziakhoz megyek misére.
A kilencest és a tízest ugyan egyben tartják fél tízkor, mint Tamás azóta tájékoztatott, de nekem végülis csak jó. Délben a Margit híd parkolójából indulunk Csillag-, Alinka- és Levente-látogatóba.

Más: Nándi utálós listája, mi tagadás, megihletett. Ennek itt még nem lesz nyoma, de a listaírhatnék valahogy erőt vett rajtam. S bár konkrétan nem az utált dolgokat készültem sorra venni, máris elkezdhetem: utálom a WiWen tucatszám érkező idióta hoaxot. Nem igaz, hogy bárki is bevesz egy akkora ökörséget, hogy kizárják a WiW inaktív felhasználóit, ráadásul azzal a szűrővel, hogy ki (nem) küldi tovább az adott levelet. Hajmeresztő.
Természetesen az összes egyéb hoaxot is utálom.
De a WiWen különösen, mert annyira fapados a mailfelülete, hogy pl. a) minden törlésre rákérdez; és b) nem lehet rávenni, hogy törlés után a következőre ugorjon, ne vissza az inboxra. Tiszta katasztrófa.

Továbbra is napos, de már picit sietősebb

A tegnapi post valahová eltűnt, és bizony nem is írom újra, így jártunk.
Ma egész korán sikerült magamhoz térnem végre, nem tudom, mi ez az álomkór, de rémes. Péterrel kibaktattunk a könyvvásárba, találkoztunk a Mókusőrssel (itten van a megjelentek közül 3 arc, azérse mondom meg, kik), aztán beültünk a Bulgakovba, fölelevenítettük Roland túratörténeteit, mulattunk jót, és most itt ülök a Grigóban Rékuéknál, és várom az örmény levest.
Meg Nándi(ká)t.

2006. május 11.

Talalkozasok sorra-rendre

Valojaban semmi izgalmas. Tegnapelott vegul Magdaval meg a lakotarsaival hulyeskedtunk nagyot a Monostoron (es megneztuk a Madagaszkart is). Jegyezzem meg :-) a krumplis-tojasos-zoldhagymas salatat, mert igen jo.
Tegnap Sabinevel ebedeltem (a konferenciarol), aztan megneztuk a neprajzi muzeumot (momentan egy japan kiallitas lathato benne es ket kopjafa az egyik sotet sarokban), majd folmasztunk a Fellegvarba, es sutkereztunk a napon. Fel hatra mentem Peterrel talalkozni, aki ugyan fel hetre jott, de igy is jot beszelgettunk (bar a felbehagyottsag erzese azota is kisert... s ez persze igy lenne negy ora utan is), nekem mar igen kellett. Ja, es a Zokogo Majom kertje valoban jo hely.
Utana szinhaz, jelesul a Pantagruel sogornoje, amire nagyon nem voltam rahangolva. Egyre erosebben hajlok a klasszikus szinhaz fele, azt erzem magamon. Persze gondolom, ez is csak egy eletszakasz, de most ez van. A holnapi Oidipusz kiralyt ki is hagyom szivfajdalom nelkul.
Adasunkat megszakitva: valami igen jo honlapot talaltam. Az a cime, hogy Kolozsvar mindenkinek. Es tenyleg, van neki magyar valtozata!
Most viszont jol elkesem, ugyhogy folyt. kov. vmikor.

2006. május 9.

Eletjel

Jelentem, a konferencia veget ert, gyarapodtam ismeretekben es ismeretsegekben, Szegeden lesz majd nagy meseles, ugy tervezzuk Veraval.
Most pedig Kolozsvar van nagy lendulettel es az iment meg szakado (jeg)esoben. Este talan okumenizalok egy sort, es valoszinuleg elmegyek filmet nezni a Bocskai/hazba, aztan holnaptol beszelgetesek raggaltol reggelig.
Ma talalkoztam Ibolyaval, es kicsit az az erzesem, hogy semmi se valtozik... Pedig igen, mert boldogult ceepusos koromban soha nem ittunk kavet az ebed utan (meg egyebkor se).
Es nagyon utalom az atallast magyarrol angol billentyuzetkiosztasra.

2006. május 2.

Leveles a május

Szóval az előző még szombat esti, most meg már kedd van, és a szokásos hajtós nap elébe nézek. S holnaptól nem leszek itt, más eszme, más szokások... Azért egyszer-egyszer igyexem majd írni.

Kottát lopni nem bűn (ugye?)

Most a txt-ben írás esete áll fönn, mert net vszl. hétfőig nem lesz (a közelemben legalábbis). Így mire olvassátok, már rég nem lesz aktuális, de mert most az, így jártatok. :-)

Az uralkodó élmény most az egyetemi énekkar fennállásának 80. évfordulójára rendezett hangverseny. A TIK nagyelőadójánban volt, ami már magában esemény, mert még csak üresen láttam eddig. Ráadásul egy nemzetközi kórustalálkozó keretében, úgyhogy (a veszprémi egyetem kamarakórusa mellett) egy brünni és egy odesszai (!) egyetemi énekkar is fellépett. Csupa különböző stílus, műfaj... A végén pedig a hazaiak mellé kiálltak a színpadra a az egyetemi énekkar korábbi tagjai is, és három előző karnaggyal énekeltek három éneket. Az utolsó bácsi ránézésre az ötvenes években nyomhatta... járni alig tudott, de ahogy kiállt az elé a vagy százütven ember elé, egyszerűen megélénkült, föléledt -- zseniális volt.
És mindehhez még három népdal a legvégére, a többi kórus az oldalsó lépcsőkön fújta. (Képzelem, milyen nyelvtörő lehetett... :-) Bár azért az ukrán nóták se voltak semmi helyenként.) A maradék hallgatóság meg a helyén. Éljen Bartók és a népzene!

Visszafele haladva tovább, Edóval bezsélgettünk néhány órát egy-egy gyros majd rétes fölött a Kálvária téren, s az is nagyon jólesett. Ez már a harmadik "magánbeszélgetésünk": a tavalyi szarvasi szaunázással kezdődött, aztán decemberben egy vonatozással folytatódott. Most jócskán beszéltünk alapítványi ügyekről is, de ezen is mindig áttetszett az ember, és mivel amúhgy vajmi keveset tudok Edóról, nagy örömmel hallgattam. Meg ő is engem.

Az apropót az adta, hogy vizsgáztattunk előtte Gáborral hármacskán, csak neki mennie kellett gyorsabban. A vizsga alapvetően nem volt rossz, volt, aki meggyőzött egy kevésbé jó projekttervvel is, és volt, aki kicsit komolyabbal sem -- hát visszahívtunk két embert, és szomorú sejtés, hogy egyikük alaposan megbántódott. Miért van bennünk még mindig az, hogy jó keresztényként csak simogathatjuk egymást, ha bénák is vagyunk? Szinte nekem volt lelkiismeret-furdalásom.

Summa summárum remek nap volt, de most már itt ül a fotelban Andi, szóval most ennyi. Holnap Mohács--Pécs--Bóly, hétfőn vissza, kedden tanítok, és szerdától Kolozsvár. Pontosabban Gyalu.

2006. április 26.

Hát ráismertem

Tulajdonképpen világéletemben érdekelt, milyen lehet az, mikor az ember lányának „görcsöl a hasa”. Tudtam, persze, hogy hálás lehetek, amiért nem ismerem az érzést, de valahol mélyen mindig motoszkált bennem, hogy ez valami nagyon misztikus és nőies dolog. (Hasonló a helyzet a fejfájással is, de abból azért néhányhoz már volt „szerencsém”.)
Aztán mindig arra jutottam, hogy valószínűleg ráismerek, ha egyszer szembetalálom magam vele — és a ma reggel után elmondhatom: így történt.
Ennyi talán elég is volna belőle a hátralevő időre. :-7 Pedig nem volt halál, talán 10-15 percig tartotta magát, és addig se akartam éppen ordítani... de nem volt nagy élvezet, akárhogy is. És ami innen nézve kicsit megrettent: az első gondolatom a gyógyszer volt. De csak gondolat, mert fölkelni már nem volt kedvem. Jobb is, nem lehet így kezdeni.

2006. április 25.

Simizzünk! :-)

Naszóval.
A simizés (amely kifejezésként valószínűleg csak a fenti, T/1. személyű, felszólító módú igealakban használatos) általában 6-10 éves leányok kedvelt játéka (volt még az én időmben?). A páros szembefordul egymással, egyikük a csuklójánál keresztezi a két kezét, így megfogja a szemben állóét, és a kézfogás adta középpont körül minél sebesebb sasszéba fognak. Lehetőleg hangos viháncolás közepette (ez sem hiányzott a Dugó téren :-)).
Felétek hogy hívják?

Mert a haza kereszted is

Vasárnap sikerült lenyomnom minden idők legrövidebb pomázi tartózkodását: hévtől hévig nem volt másfél óra. (Fölfele a 13:45-ös, le a 18:38-as vonattal.)
Ebben az időben viszont összetalálkoztam Robival, akivel valószínűleg ősz óta nem beszéltünk, a régi tűzoltóságtól (úgy is, mint a szavazóhelyiségem újabb időkben) atya vitt haza kocsival (mintegy 300 méter is lehet a távolság :-)), és közben Csaszival és Julcsival is szembetalálkoztunk.
Az eredmények választókörzet-szinten itt, a mi utcáink itt vagy itt láthatóak (egy cím alatt fut két szavazókör, és nem tudom, melyikben voltam. De a 7-es gyanúsabb).
Otthon megebédeltem, csacsogtam egyet édesanyámmal, aztán irány vissza.

A végeredményt nem kommentálnám most, azaz talán csak annyival: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen.” (Széchenyi István)


2006. április 24.

Húúú, de mérges vagyok

Az alábbiakat tegnapelőtt hajnalban kaptam egy Horváth Alpár nevezetű sepsiszentgyörgyi úriembertől (?).

Hát ilyen mélyre süllyedtél, nemzetem?!

- Kérdések
a Nagy Bunkokrácia jegyében
bunkokraták által mankurtizált
néhai nemzetem maradék gondolkodó fiaihoz -

Odasüllyedtél,
nemzetem,
hogy e honban
aki még
maradék-magyar,
s ősei sírjára rondítani
nem akar,
szívesebben lenne
immár lengyellé,
baszkká vagy írré,
de akár románná is,
minthogy
veled egy legyen!?

Odasüllyedtél,
nemzetem,
hogy a bunkóság,
az irigy bendőmagyarság
bajnoka lettél?
Arra meredsz áhítattal,
aki vágómarhaként
úgy hajt vágóhídra,
hogy múgatva-vígan
még te dalolsz hozzá
-"taglóig híven"?

Hát odasüllyedtél,
hogy egy tál lencséért
megtagadod
a véred is,
- de anyádat-apádat is! -,
ha az
bekopog hozzád,
és menedéket,
a tűzhelyed mellett
egy éjre
helyet kér?

A folytatástól megkíméllek Titeket, még 9 szakaszon át megy, duzzad, hömpölyög az undor és a gyűlölet.

Na, ma végre írtam neki választ, hogy még egy ilyen, és még egyszer átgondolom, kit ikszelek... Énrám bizony ne köpködjön. Pláne ne úgy, hogy odakinn se kell éppen a szomszédba menni, ha kicsit fúrni akarják egymást a magyar szervezetek... Én se ugattam még senkinek emiatt, nem is készülök.
Ráadásul magam jobb' szeretném a határon túliakat egyenrangú félnek tekinteni, mint szegény rokonnak, aki menedéket kér. Szent meggyőződésem, hogy az ilyen szövegek csak ártanak az ügynek. Irgumburgum.

Továbbiak új postban.

2006. április 22.

Zsinat, vol. 2.

Már megint majdnem mailt írtam valakinek, akinek talán nem kéne. Inkább itt.
Egészen hatékonyak voltunk ma, értsd fölállítottunk egy (ideálisként és elérendőként tételezett :-)) organogramot a Lelkesről, valamint tisztáztuk a berajzolt egységek (mint „ökörhajcsár”, munkacsoportok és LT) feladatait.
Az egyik szünetben hatalmasat simiztünk a Dugó téren Paffyval. Azt hiszem, alsós korom óta nemigen tettem ilyet, bele is szédültem alaposan. De jólesett nagyon. :-)
Végül mise a dómban, és utána a madárlátta szendvicsek fölött (Lajosék ma elzarándokoltak Temesvárra) a plébánián ismét meghallgattam néhány vidám (tragikomikus, hajmeresztő) históriát eNKáról.

2006. április 21.

Exultet

Ma a fejemben felváltva járt az Exultet, a Krisztus feltámadott kezdetű népének, meg — a Keresztények, sírjatok. Előbbihez talán annyit, hogy a szövegéből csak részleteket találtam a weben, azonban, nem csalás, nem ámítás: van róla VIDEÓ. (A bencéseknek valamivel jobban ment... de elismerem, a bíboros mégiscsak a bíboros. Ha ugyan ő énekli. Mert egyszer én is megpróbálkozhattam vele Zöldfáson, szóval nincs felszenteltséghez kötve.)

A húsvéti örömének
(Exultet – részletek)

Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa,
és ujjongjanak Isten csodálatos művei:
fölséges nagy Királyunk győzelmét
búgó kürtnek hangja áldva áldja!
A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája,
és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta;
érezze meg az egész nagy világ:
már tovatűnt a bűnnek árnya!
És vígság töltse el szent anyánkat, az egyházat,
hogy ilyen fényesség ragyog benne,
visszhangozzék a nép szent éneke,
bátran töltse be az Isten házát!

Áldott éj,
a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus,
és az alvilág mélyéről mint győző tért vissza.
Mert semmit sem érne földi életünk,
ha a megváltás ránk nem árad.
Ó milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk!
Ó kimondhatatlan szeretet és jóság,
hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte.

Most kérünk tehát, Urunk, téged,
hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng,
melyet néked áldozunk,
és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől
az éj minden árnyát.
Mint jó illatú áldozatot, fogadd el tőlünk,
és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe!
Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag,
az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt:
a te Fiad, Jézus Krisztus,
ki visszatérve a sírból,
az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét,
él és uralkodik mindörökkön örökké.


A tegnapihoz hasonlóan eseménytelen nap

Azon túl, hogy ama bizonyos apadás a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb átmenetinek mondható innen nézve... Épp most kért Harkály két embert a Karitász nevében: Csongrádon kellene családokat költöztetni a hétvégén. :-(
Anikó aranyhalhala (Sokszorhárom kivansagos) nagyon jó fej. Nekem is kéne egy a szobámba.

2006. április 20.

700

Ennyi mailt futottam át vagy olvastam el az elmúlt 2 napban. Kicsit zúg tőle a fejem, de állati jó dolgok vannak közte, szóval muszáj lenne (lehetőleg a következő 24 órában) megnézni a maradék 3,5x ennyit is...
Amúgy meg (deinkább)Levente írt Debrecenből egy kissé elliptikus sms-t tegnap: „Szia! Benne vagy az Árgusban mint térképtulajdonos :)” — de ma a végigjárt két könyvtárban és három hírlaposnál sem sikerült fölhajtanom a január–februárinál újabb számot. :-(
A Tisza délutánra apadt néhány ujjnyit.

Does it need any comment? :-)

2006. április 19.

Nothing interesting

Nyilván a holdfázisokkal függ össze. Reggel megmostam a hajam, és az eredmény rosszabb, mint a megelőző állapot.
Most nézem, a Yahoogroupson 24 évesként szerepelek. Igazából azon lepődtem meg, hogy hogy meglepődtem ezen. De nem tudom megváltoztatni, hát így marad.

2006. április 18.

Azért a víz az úr

A sarkukban az évszám ugyan valami oknál fogva 2004-es, ámde a képek tegnapiak.
Hanem most indulás van.

Lassan vissza

Két órán belül indulok le Szegedre. És most Péterrel csevegek, hangban, valami hátborzongató ön-visszhanggal, de mégis.
A hétre blog- és mail-absztinenciát rendelek el, azaz a szükséges minimálisra szorítom eme tevékenységemet.

2006. április 17.

Mozgó

Megnéztük a Csak szex és más semmit. És nagyon jó. :-) Engem a Valami Amerikára emlékeztetett, amúgy nem nagyon tudom, miért, de mégis. Talán mert az volt az utolsó élvezhető hazai közönségfilm, amivel találkoztam.
Halódik az internetünk (0,9 kB/s...), pedig találtam egy halom jó kis Hörbuchot Timinek, hogy német mesékkel sétáltathassa Lucát Luxemburgban.

Bánatos vagyok

Az előbb egy fél, jól telelinkelt bejegyzés után egyszercsak fogta magát a tűzróka, és se szó, se beszéd becsukta magát. Most nincs kedvem újraírni, bocs',

2006. április 12.

Szűkül a világ

A szomszéd gépnél Melitta tanulgatja a csetelés csínját-bínját, hogy tudjon a két hét múlva esedékes lengyel útjáról tárgyalni az általam Bukarestből ismert és utóbb engem Grúziába kijutattatott (-ó?) Mártonnal (aki, as far as I know, éppen Berlinben).
Az a baj, hogy az út valószínűleg csúszik vagy két hónapot. :-(
Nekem pedig nagyszerű dolgokat mondott a bájos B. tanárnő, csak időt honnan szedek rá, honnan...?!

Egymillió

imádkozó magyar volt Mindszenty eszménye... Meglássuk. Mindenesetre már-már bosszant, hogy az elmúlt két hétben vagy féltucat imádkozásra hívó sms-t meg miegymást kaptam — azaz nem ez, hanem hogy eddig miért nem jutott ilyesmi senkinek eszébe? Lehetne ezért az országért békeidőben is imádkozni. (A legújabb, tegnapi, minden este hatra hirdet közös imát 23-áig. Abban jött a Mindszenty-mottó is.)
Meg dolgozni is (lehetne).

2006. április 10.

Hallatlan

Hát ez valami zseniális. Ha nagy leszek, megtanulok jelnyelven is. (Link a cím alatt.)

Zajlik

Ahogy leérek Szegedre, valahogy mindig begyorsul az élet... Tegnap este a Keresztút után pl. végre tényleg foglalkoztunk egy sort a holnapi (!) (húsvéti) hajléktalan-lakomával, és persze választási eredmények, meg minden, ami kell.
Ma voltam Macénál, a tárgyas ragozás a szünet utánra marad, viszont megismerkedtünk a főnévi igeneves szerkezetekkel (na, nem volt túl nagy nóvum). Ezen túl antikvárium Timinek, könyvtár, és rövidesen lélekmosogatás, majd módszertan és aranygaluska. S lassan odáig jutok, hogy úgy szeretnék szakdolgozatot írni...

2006. április 9.

Mert a haza lelked része

Némi következetlenséget mutattam a választásaimban, de sebaj. Amúgy sem tudom, mennyire etikus a kisebb rossz elve alapján dönteni, de egész biztosan etikusabb, mint otthon maradni. (Az érvénytelen szavazás még esetleg szóba jöhet, de annál most azért sokkal biztosabb vagyok abban, hogy kit nem akarok kormányon látni.)
Amúgy 11-kor a részvételi arány 27,23%. (A külképviseleteken 89% körül... :-))
Aztán elkocogtam misére, majd vezettünk egyet Szentendrén — a parkoló sajna megtelt turistabuszokkal, így a Kálvária körül. Egy aranyvesszőt elgyalultam, de aztán végül az is túlélte (meg az autó is). És most krumplit kéne főznöm, mert rövidesen jönnek Gáborék; de voltam olyan ügyes, hogy úgy rátettem a kuktára a fedőt, hogy se le, se föl többet. Nem röhög!

2006. április 8.

Amúgy hazajöttem

Pesten találkoztam Szisszel, mi tagadás, az ő élete sem egyszerű... De jót beszélgettünk, ittunk-ettünk-moziztunk együtt. Ő azon nem-túl-sok barátom egyike, akivel mindig percek alatt megtaláljuk a közös hullámhosszt. Hálás vagyok ezekért az emberekért. A Cirko-gejzír pedig jó mozi, és hozzá a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz igen-igen szép film.
Itthon a legizgalmasabb az volt, hogy átmentünk Szentendrére a nagy parkolóba vezetni. :-) És egész jól ment, persze véletlenül sem indexeltem soha, és volt egy alkalom, mikor a mamámmal együtt se tudtuk kitalálni, hogy hogy is kéne megállni tulajdonképpen... De mint utána összeraktuk épp csak a fékpedál hiányzott. :-7
Ja, a Hősök terén visszakerült a korpusz a kőkeresztre. Zöldre festve.


Lehet, hogy Photoshoppal készült

de hátha nem. „Nézd a természet csodáját kicsit balra hajtott fejjel. Ennek a fényképnek anya és fia a neve. Ez egy sziklacsoport Birmaban. Ez a kép az év csak egy bizonyos időszakában készíthető, amikor a megvilágítás, a nap állása kedvező. A meglepetés fenomenális!!!”

2006. április 7.

SMS

Jártatok már úgy, hogy egy sms félreértések sorát indította el, amit végigbogozni aztán aztán jó mulatság, de férfimunka volt...? Milyen elképesztően korlátozott keret a 160 karakter.

Babák

Az elmúlt 24 órában 3 újszülöttről értesültem a többé-kevésbé belső köreimben, azaz a hét elejével együtt négyről. Egyikük nagyon korai, de a krízisen talán ott is túl vannak már. Éljenek a kisbabák! (by J. Anna)
Ma délelőtt egy Peter Sherwood nevezetű londoni magyartanár előadását hallgattam — azt hiszem, a nyelvtudás (a szinonímák mellett) a humornál kezdődik. És ennek az embernek (angol létére) van humora. Magyarul is.
Egy óra múlva Macéhoz vagyok hivatalos, csak azt nem tudtam még eldönteni, hogy nekifeküdjünk-e a határozott/határozatlan (korábbi terminussal: alanyi/tárgyas) ragozásnak. Az az egyik mumusa ennek a nyelvnek.

2006. április 5.

Lelombozódtam

egy sms-től. Pedig máskor mindig örülök az illetőnek. De hát, ez van, na.
De kaptam jó hírt is ma, úgyhogy ezennel gratulálok a Művész úrnak. ;-)
Ezen felül pedig rendet vágtam a szobámban, ihaj-csuhaj. És ezzel már-már a sza*dolgozatírásra is motiváltnak érzem magam.

2006. április 3.

Folytatás

Szóval el kellett hagynom a gépet, viszont otthon nagy vidámság fogadott: C5-ös boríték a hajdúszoboszlói gyógyfürdő-hotel-akármiből, melyben egy rendkívül igénytelen A4-es lap tudatja, hogy ajándék spa-hétvége (!) boldog tulajdonosa volnék másodmagammal.
Mi tagadás, beletelt néhány percbe, mire kisütöttem, hogy csakis Timiék keze lehet a dologban... Először végigzongoráztam, hogy mi a csudát küldhettem be már megint (l. még Konzerv Konrád Christine Nöstlinger nénitől), aztán felhívtam őket, és végül akkor világosodtam meg, mikor a második nő kiderítette, hogy nem nyertem, hanem befizettek. :-)

Amúgy ma nem sok izgi történt, eddig egész jól nyomtam a napot, vagyis elintéztem pár halasztódó beruházást (vettem pl. 25 írható CD-t, és vagy négyet meg is írtam gyorsan mindenféle zenékkel, PUF, After Crying — ez az újabb énekesük, az a vikingforma fickó elég rémes, de hát ezek még bőven korábbi albumok, mint a kép a honlapon; Psalmus Hungaricus...), ügyintéztem a HSZI-n; megtanultam a rutinvizsga elméleti (?) részét (ez hülyeség, nem elmélet, de nekem a hatályos rendelkezések szerint már nem kell kereket cserélnem a vizsgán, csak megmutatnom, hogy mi hol van, és elmondnom, hogy milyen lépésekben tenném); bíbelődtem a román igék ragozásával és a legfontosabb elöljárószókkal; valamint meghallgattam Zalán Tibort az Olasz Kulturális Központban. Jó humora van a fickónak, meglehet, olvasni is kéne tőle olykor. Újabban a lelkiségi irodalom a szokásosnál is visszább szorította a szépirodalmi művelődésem. Persze abból is sokat épülök, szóvl ez most egy ilyen idő.

De reggel nem ültem, és holnap se fogok, lévén fél 8-ra berendelve vezetni. Ráadásul ma este sem voltam úszni, és azt sem csinálom, amiért nem mentem...

Hegyet Szegednek!

Ez az egyik kedvenc kétfarkúkutyapártos szlogenem. Érdemes jobban is elmerülni a programjukban...
A hétvége jó volt nagyon, nyilván a téma is; az együttműködés Krisztával, a csapat is, az emberek egyenként és együtt is, szóval egész jó állapotban értem haza (az előzőekhez képest).
Folyt. köv.... egyszer, majd...

2006. március 30.

Innen két felvonás hiányzik

jelesül a Lúzerségem története c. folytatásos tragikomédiából, de valahogy nincs most kedvem közkinccsé tenni őket.
A lényeg, hogy úsztam végre, nem sokat, de ahhoz épp eleget, hogy megint megérezzem, ez az igazi közegem, a víz. Okosan van kitalálva ez a magzatosdi (gondolom, oda megy vissza a lelkesedés). Kicsit a melegben is áztam, amiről persze a Jónás-vers jutott eszembe, meg Fke: „Szuper. Bár nem innen tanultam el a meleg vízben való megbékélést. :-)” (2005. jan. 18.)
A verset adandó alkalommal talán beírom, de nem biztos, hogy lesz kedvem. A 2004-es (?) Szép versekben van benne.


Megyek úszni

végre, végre, végre. A héten minden eddiginél elemibb erővel tört rám a mozgáshiány, úgyhogy végre vettem egy szép, kínai gumipapucsot, és ezzel az utolsó akadály is elhárult az úsznimenés elől. Juhé!

2006. március 28.

Nemtomnemtom

Iszonyúan hullámzik a kedvem, tegnap a délelőtt jó volt, a cukrászdázás is meg a vezetés is, délutánra kicsit leeeresztettem, a módszertan megint rendben volt, csak bevonszolni nem volt magam kedvem (kedvem magam?). Aztán éjjel nagy hajrában beadtunk egy százezres nagyságrendű pályázatot a Szolidaritásra, és utána ittunk, és ettől (?) megint magamba zuhantam. Rémes.
Ma meg persze alig bírtam magamhoz térni, pedig el kellett volna mennem a talentumos anyagokért (a hétvégén időgazdálkodás); kicsit untam a Pre-intermediate Hungariant is; 2-től LT, utána egy neccesnek tűnő ("szakmai") beszélgetés Paffyval...

2006. március 26.

Bloglink

Csak hogy el ne felejtsem: Szösszenetek egy volt drogos életéből.

Végre tavasz

Már sokadszor, de talán végre végleg...
Tegnap estére rettenetesen magamba borultam, egyedül a zongoraverseny tartotta bennem valamennyire a lelket, azon kívül kb. csak aludtam meg olvasgattam.
De ma meleg van, és a szüleim már valahol Szeged határában járnak.
A belváros pedig Orbán Viktor tiszteletére jobban tele van nemzetiszín zászlócskákkal, mint 15-én. Ami azért gáz.

2006. március 25.

Negyedszázad

Ez most tipikusan az előre elhatározott cím: vajmi kevés kedvem van a továbbiakban ezzel foglalkozni.
Mindenesetre eddig nem rossz a nap, reggel kipakoltam a lomot, aztán Zsuzsival elkocogtunk a jezsuitákhoz, ahol Jónás (ofm) misézett.
Onnan én haza, reggeli, felmosás az előszobában (úgy megörültem a felszabadított néhány négyzetméternek, hogy sitty-sutty, ki is takarítottam — persze a konyhában azért már nem), aztán felöltöztem szépre, és most itt gyepálom a gépet.
Közben pedig lenn a tájékoztatónál átvettem a 30 éves Szegedi Szimfonikus Zenekar CD-jét. :-) Igaz, Bartók nincs rajta, de azért Verdi, Wagner és Rimszkij-Korszakov ellen sincs egy szavam se.

2006. március 24.

Plusz egy vers, aztán mára mentem, de tényleg

Áprily Lajos

Nő már a nap

Ember, ne félj: nő már a nap!
A jégfogú szél nem harap.

A koldus is dúdolva jár,
ragyog rongyán a napsugár.

A gond sem él mindig, ne hidd,
ragadd meg és a hóra vidd.

A hóval szétfoszlik hamar:
elmossa egy langyos vihar.

A déli szél kürtjébe fú,
léggömbbel játszik egy fiú.

Most elszakadt a gömb-zsineg
s a gömbje boldogan lebeg.

Ringatja a tavasz szele –
szállj fel, kedvem, szállj fel vele!

Ah, nem hiszem el

Lett WiFi a könyvtárban. Nem ingyen, de majdnem. És ráadásul nagyon korrekt, akár még bölcsészek számára is felérhető leírást kreáltak róla.
És hogy netes bogarászásom egy elborzasztó eredményét is megmutassam: „Bartók Béla magyar zeneszerző honlapja”. Szóljon, aki okosabb lett tőle. Viszont a Wikipédia szócikke nagyon összeszedett, és találtam egy virtuális kiállítást is.

Évforduló

Tergnap volt két éve, hogy az első bejegyzést írtam ide. Van pár korábbi is, csak a naplom.com (később sarok.org) elég tisztességtelen módon eltüntette a java részét. A maradványokat egyszer még megtaláltam, de most nem megy, ezért nincs link hozzá.
Isten éltesse a Gáborokat!

Péntek — pánik

Reggel elmentem misére — az volt az egy szerencsém, hogy Melitta, mikor benéztem hozzá, hogy „biztos akarjuk-e”, azt felelte, „neki is vannak kétségei, de már felöltözött”. Persze jó volt, meg kellett... de olyan nagyon hajnal még az a h7.
Most könyvtár, elvileg végre megkezdem a visszarázódást a sza*dolgozatba. Meglássuk. Közben mindenesetre kitöltöm a Bartók-kvízt, hátha nyerek vele CD-t.
Fél 1-től románóra :-) , kiraktam a négy- (?! — gyakorlatilag kb. hat-) féle igeragozást végre a WC ajtajára, már csak meg köll tanulni.
Aztán 2-től takarítunk a homelesszel (ez a többértelműség elég jellemző a Lelkesre: a csoportot és a tagját is egyazon szóval mondjuk, vö. LT — a homeless még jobb, mert ott ugye a csoport neve a célcsoportból jött); f4-kor pedig indulunk Berci-lesőbe Újszentivánra.
Este Zsuzsi jön, meg ki kell pakolnom a holnapi lomtalanításra.
Mozgalmas nap lesz, sej-haj.

2006. március 23.

Alakváltás

Összetörtem a Tigrist a Lelkesen. Béke darabjaira.
Boci lett belőle (helyette).

Következetlen vagyok, és utálom

Nem túl izgi nap volt, a délelőttöt Zerzannal töltöttem, aztán meggyötörtek vele szerfölött, mivel a csoportból egyedül én olvastam, és a referáló lányka sem jelent meg.
Ebédre beültünk Julival az Aranybors ételbárba a Kölcsey utcában, és nagyon jó helynek találtuk. Szép színesre van berendezve, finom volt a sárgaborsó-főzelék, és valamiféle kereskedő szellem uralkodik a hazai Dienstleistungswüste közepén. Szóval járunk még arra, azt hiszem.
Utána benéztünk „fujkálni” a Douglasbe, és helyből két olyan illatot találtam, ami megragadott. Asszem, ez tipikusan olyasmi, amit hiába linkelnék, de azért legalább annyi, hogy Yves Saint Laurent volt az egyik, nevet nem írok, mert még clélzásnak venné(te)k így a születésnapom előtt. :-P A másikét meg el is felejtettem.
Végezetül túrtam magamnak egy drapp kord inget és egy piros fölsőt. Már csak a fekete cipő hiányzik.

2006. március 22.

Este a Plébánián

Már csak Bogi nyűvi mellettem a gépét, s lassan én is elkészülök, néztem diavetítőt meg konyhabútort a Lelkesre. Már csak Gabssynak kell megírnia a kisértékűt. Ha olyan siker lesz, mint a pályázati díj befizetése (én mexereztem & befizettem a csekket, Gabssy kinyomtatta a nyilatkozatot, Nóri elvitte a koliba, Paffy aláírta, Feri pedig föladta), akkor nem lesz baj. :-)
(...) Na, Lajosunk még azért bejött csacsogni egyet... szerencsére elsősorban Bogival, de nem csak. Ha sikerül, beleásom magam a hajléktalanos számláinkba, hogy kiderítsem, mire menyi van még.
Utána pedig Kurz und Gut 2 -- Rövidek éjszakája a Belvárosiban.

2006. március 21.

Kicsit kómás kedd

Tegnap este a taizéi ima után a lassan szokásosnak mondható parti állt be a kolikonyhában, a végén a legkitartóbbak fél háromig borozgattak (jelesül Nóri, Cili és jómagam).
Ma tehát eleddig csak az oktatóig jutottam el, abban maradtunk, hogy hétfőn kezdem a vezetgetést. Juhé! :-)

2006. március 16.

Egyéni csúcs

Jelentem, életem legjobb KRESZ-tesztjét sikerült ma elkövetnem: 4 hibapont. S tettem ezt ráadásul rám ritkán jellemző mázlifaktorral — a vizsgán. Szóval eddig megvolnék, most jön a nehezebb, igaz, egyúttal az izgalmasabb része is.
Megyek is, és föladom Kécskére a könyveket Karcsi bácsinak. Nincs is hasznosabb, mint egy oktató a pereputtyban. :-)

2006. március 13.

Egész kellemes hétkezdés

Azon túl, hogy négykor keltünk mindahányan Gáborék repülőjéből kifolyólagosan (erről most persze az a jogász oktató néni jut eszmbe, aki az általam véletlenségből, ifjúsági bűnözés helyett végighallgatott fél statisztika előadáson legalább tucatszor mondta, hogy tulajdonképpenileg); és hogy Szegeden szakad-dől a hó tegnap este óta; szóval mindezeken túl egész korrekt kis nap volt. Haladtam a holnapi referátummal, amíg ki nem derül, hogy nagyjából egy szót sem értek belőle, nem lesz nagy gond vele. Csináltam olvasottszöveg-értési feladatot is módszertanra, aztán valahogy ellapultam a mintázás-mikrózást.
Csak a KRESZ-re nem volt eddig érkezésem, és félő, hogy nem is lesz szerdáig, amikor viszont már nem mehetek be gyakorolni a gépen. De hát ennél nagyobb bajom ne legyen.

2006. március 10.

Világ bloggerei, protestáljatok!

Azt írja kedves ismerősöm sms-ben, miután felhívtam a figyelmét a cikkre, hogy „van egy olyan sejtése, hogy mentős karrierje a végéhez közelít”. Hát nézze meg az ember, mit ír ismét a Dm. Az eszem megáll. (Bár a kisebb baj a cikk, a nagyobb a keretes.)

2006. március 9.

Végre egy normális nap

Bevonszoltam magam Köztes-Európára reggel, ha már a jövő héten nem leszek úgyse. És megint jó volt, persze.
Utána nem feküdtem vissza, hanem rakosgattam a szobában, meghallgattam egy rádiójátékot (valami kellemes sci-fi volt), és megoldottam a tesztkönyv első 113 kérdését úgy 8-10 hibával. Közben megérkeztek a babaruhák is Alinkától, és mennek tovább Bercihez.
Délután egy elég unalmas anarchizmus következett, és egy annál izgalmasabb gazdaságetika.
Utána valami elemi erővel tört rám a zöldséghiány, úgyhogy bevágtam Melittával egy harmad uborkát, egy paprikát és két narancsot egy ültő* helyemben. :-)
Aztán Bálinttal beszélgettünk az A capellában, beváltotta a születésnapi teázós-kávézós-sütizős utalványát.

* A Google Hejesírás szerint „65% (541) egy ültő és 35% (290) együltő”. Szóljon, aki tudja, hogy kell írni.

2006. március 8.

Kedvetlen keddre szivatós szerda

A tegnapi nap majd' ugyanolyan trén sikerült, mint a hétfő.
És este, mikor azt hittem, a húzósabb résznek vége, zsigeri irigység-gyűlölet ébredt bennem egy barátom iránt, aki ismét helyetttem valósította meg egy — amúgy az én oldalamról minden realitást nélkülöző — álmom.
Ma pedig a dékáni hivatalban kezdtem. Másodikként értem oda, ehhez képest éppen 1 órába telt, mire le tudtam ülni az ETR-es ügyekért felelős Login (!) Adrienn elé. Ebben benne volt az a csaj is, aki kétszer sorolt be elénk, másodszor úgy, hogy reményem se volt beszólni neki.
DE gyönyörű idő van, mindjárt megyek is sétálni a Tisza-partra. És délután talán még a Rokonok is belefér. (...) Azaz mégsem, mert elkésnék az általam vezetendő Talentum-megbeszélésről...

2006. március 6.

A telefont Gabssy lehozta nekem, de úgy megszerettem a gondolatot, hogy nem lesz, hogy simán otthon hagytam, mikor elindultam KRESZ-re. Eddig jó. (A függőség leküzdése...)
A tesztjeim közül ismét az első sikerült a legjobban, 10 hibaponttal, ami ugye a határ, szóval erre nem építünk.
Módszertanra nem mentem be, ami nem bizonyosan volt jó ötlet. Sőt.
Szeretem ezeket a hétfő estéket.

Hajtépős hétfő

Délután KRESZ-házivizsga, és könyv még mindig nem volt a kezemben.
Amúgy meg jól le vagyok fáradva a román melléknevek egyeztetésétől (hogy alakulhatott ki, hogy többesszámban is vannak nemek?!).
Holnap (ha sorra kerülök) referálok kontrasztívon, és ahogy magamat + a szövegeket ismerem, a tanulmányból egy hangot se fogok érteni.
Tiszta szerencse, hogy Mace a héten nincs, bár a múlt hétfői módszertanon egészen megmotiválódtam a határozott (gy. k. „tárgyas”) ragozás megtanítására. Viszont ma estére ehhez valami feladatot is kéne gyártanom.

2006. március 5.

Szakad a hó

Itt legalább függőlegesen, de Papa az előbb telefonált a Hortobágyról: ott vízszintesen. És minden két kilométeren van valaki az árokban.
Timivel beszélgettünk egy jót az éjjel.
Most pedig maga Antal atyánk kezd a Katolikus Rádióban misézni, azaz hát persze a kápolnában, de élőben. És mi tagadás, a pomázi hívek danolása se hangzik sokkal jobban a rádióban, mint bárki másé. De mégis csak a miénk. :-) Meghallgatható itt, sajnos csak ma.

2006. március 4.

Behoztam a restanciáim

alvásban legalábbis, ezzel a mai kb. 12 órával.
Damoklész kardja azonban továbbra is a fejem fölött; egy órán belül pedig jön Timi és Lucka, és onnan kezdve még kevesebb kedvem lesz pályázat' írni.
Keserű az élet.

2006. március 1.

Hamvazószerda vérontással

Mindenek előtt amit már jó régen ide akartam tenni, csak valahogy mindig elmaradt: a zseniális Brazilizátor.
Amúgy egy egészen szokványos, kisebb képzavarral (vagy ez inkább tautológia?) hétköznapi hamvazószerdában vagyok, délelőtt vért adtunk Zolival, és kaptunk hozzá kulcstartót, meg, ami már igazán nem semmi, ingyenes belépőt a mórahami fürdőbe!
És abszolút jól éreztem magam végig meg azóta is, bár Paffy megjegyezte, hogy akkor ezért vagyok ilyen sápadt. Na de ennél nagyobb bajom ne legyen.

2006. február 28.

After homeless

A nettelenség átkaként blogtalan is lettem újabb időkben, így hát meg sem kísérlem öszeszedni, mi minden történt a péntek óta eltelt fél élet :-) során. Néhány címszóban azért: szombaton Talentum, kísérleti egynapos, s a kísérlet meghozott minden várt eredményt és tapasztalaltot, Edóval pedig jó együtt dolgozni. Este Andi ottalvósan, nagy beszélgetés; majd vasárnap 6,5 óra utazás 4 óra Budapestért, Podmaniczky utca, Deák és Nyugati tér, tea, zene, barátok és ismerősök. Tegnap semmi izgi estig, akkor viszont Bálint vasárnapi születésnapjának és a 2001-es húshagyókeddnek boldog emlékezetét ünnepeltük a kollégium konyhájában unicummal és sörrel. Jó vót.
Ma meg Nagy Bevásárlás a cégnek, LT, katekumen-kiválasztós mise, részemről ugyan csak a feléig, mert Pepe pécsi buszára várakozván jó fél órával később kezdtünk — így is megérte, szép volt nagyon, s a katekumen-liturgia picit mindig a saját alapjaim újragondolására késztet. Aztán homeless néhány hírrel, amelyek eddig elkerültek, de nyugodtabban is aludtam nélkülük. Na, ez van.

2006. február 24.

Most ellenben annál csalódottabb

Azaz nem is most, tegnap voltam. Na de ekkora lúzert azért tényleg ritkán láthatni. Fél nyolckor jöttem rá, hogy a ruhám Pomázon van. Amúgy semmi extra, a ballagási ruhám, de valahogy annyira beleéltem magam, hogy rögtön tudtam, hogy akkor otthon maradok. Hiába cipő és hiába hajvágás, valamint hiába a számtalan szebbnél szebb ruha ígérete Anditól abban a percben. Sóhaj.
Végül kivettük és megnéztük Julival és Melittával a Bella Marthát, és három pizza és három tábla csoki közepett megnéztük. És mivel egyben csak németül volt hajlandó lejátszani, kb. húszperces blokkokban file-onként megnyitva.

2006. február 22.

De korántsem csalódott

Zajlik az élet, az este ittunk Gabssyval és Tamással (Unicumot meg Krupnikot felváltva, hmm), reggel Alsóváros Julival (kissé szétesve, hmm), aztán délelőtt picit a PC-ben tűnődtem Petivel a könyvtárán, majd hiába kerestem alkalmi-is-meg-utcai-is cipőt. Edóval összeraktuk a szombati projekttervezést, jó lesz; majd KRESZ, ahol helyenként egészen strébernek éreztem magam (máskor persze jól elszúrtam a válaszokat).
Itt egy jó kis fotó-összeállítás látható, van benne néhány egéssz zseniális reklám; itt pedig végre kiderül, hova költözik az Insomnia (márciusban).
Megyek vacsorázni.

2006. február 21.

Post Claudipolis

Egy rövid (cs-v) kolozsvári kitérő után ismét itthon. Liminális idő volt, hosszabb-rövidebb találkozások sorával, két színielőadással, számtalan műemlékkel és kocsmával.
És most visszazökkenni az egyetembe...
Tegnap volt az első KRESZ-órám, igen hasznos dolgokat tanultam, mint pl. hogy hányféle gépjármű van, vagy hogy ha dolgozik, a kukásautó behajthat a buszsávba. Mindenestre korántsem volt annyira unalmas, mint vártam, bár nóvummal legfeljebb a terminológia szolgált (de még mindig a „forgalomirányító fényjelző készülék” a kedvencem,a mit még a gimis biciklisKRESZ-ben tanultunk volt a kedves Jocóval).
Tegnap délután megvettem a HP6-ot (aztán majd Imi megveszi tőlem, hihi) — emberemlékezet óta nem olvastam egyszerre 350 oldalt... :-) Igaz, ennek az lesz az ára, hogy aludni fogok kontrasztív nyelvészeten, de hát na, azt kishíján sikerült a múlt héten is. (Azaz nem, akkor nyelvtani tőáblázatot bütyköltem Macénak a főnevek eseteiből. :-) )

2006. február 12.

Mit üzen a rádió?

Katasztrófa, milyen történetek vannak. Persze az oldalt véletlenül sem találom meg a radio.hu-n.
Amúgy: Atyánknak tegnap jó oka volt nem jönni estig, elmentek megnézni Sz. Gyula házát. Traumatikusan hatott rá az élmény, Titeket most nem sokkolnálak vele.
Ma Koczka volt itt Kolossal, és egyúttal helyesbítés is következik: a legkisebb családtag a Rozi nevet kapta (nem Zejke lett végül). Elnézést.
A WiWen megjelent egy újabb igen kedves régi (?) ismerős, remélem, válaszolni is hajlandó lesz az üzenetemre.
És itt van még a világbanki esszéverseny, nézd meg, ha érdekelnek a globális problémák.

2006. február 11.

Hazajöttem

Semmi nem történt ma, hazajöttem, mosogattam, teregettem, vasalgattam, chateltem Péterrel, és most nagyon szeretnék carcassone-ozni, csak édesapám nem bír hazajönni sehogysem.
Ibolya pedig azt írta az előbb, hogy csak vasárnap megy vissza Kolozsvárra, ami nagyon szomorú lenne.
Ja, és jön Cili, ami jó nagyon.

2006. február 9.

De miért

kell mindennek szétesnie hetente kétszer, hogy aztán minden alkalommal úgy kelljen kimásznom a romok alól?! És miért nincs kedvem inkább építeni --- valami biztosabbat?

Újabb unlock

Csak mert a korábbi nem tud 3410-est. :-)

Hátha így is szerencsém lesz :-)

Ezt most kaptam.

Kedves Ismerős!

Tegnap kezdtük el az egérkezelést vizsgáló kutatásunk eddigi legnagyobb szabású felmérését. Ezen a héten és a jövő héten több mint ezer embert várunk, akik egérkezelési mintáját begyűjtjük.

Azért írok, mert ez egy igazán kivételes alkalom, hogy te is részese legyél egy nagyszabású kutatásnak! :-)

Aki eljön, ajándékot is kap!

Ha tehát felkeltettem az érdeklődésed, és van egy kis szabad időd (a felmérés csak 8-10 perc), látogass meg 16-áig bármely hétköznapon 9-18 óra között az ELTE Lágymányosi campusának északi épületének hetedik emeletén a 7.16-os teremben (Médiatár).

További érdekességek a kutatásról itt:
www.algernon.hu

Üdv,
Péter

u.i.: és persze küldd tovább ezt a levelet, és szerencséd lesz :-))

Lúúzeer

Ma két órám volt, mindkettőre rosszkor mentem. Mondanom sem kell: később a kelleténél.
Ráadásul reggel nem mentem ki Újszentivánra, hanem megvártam, míg BÁgi bevánszorog hozzám. Na jó, Péter elhozta, de akkor is, van némi lelkiismeret-furdalásom miatta. Viszont egy fél órája maradt még feküdni a végén, mert meglepő gyorsasággal összeraktuk az életmenedzsmentet nagy vonalakban. Azaz hát persze én raktam kevésbé, de a lényeg, hogy csak meglett.
Délután végre bevezettem néhány tucat VIP-telefonszámot a lelkes szép új regiszteres füzetébe, mert eluntam az örökké elvesző cédulákat. A vicces az benne, hogy keresztbe-hosszába hivatkoztam mindenkit, mert mi sem minden mesterember nevét tudjuk, nemhogy majd a későbbi korok. Így tehát kb. így fest a dolog:
az A-nál: asztalos => Erdei Béla; majd
az E-nél: Erdei Béla (asztalos) 30/xxx.
Most pedig tartalomfejlesztettem kicsit a Trindexnek, valamint csacsogtam egy sort Gáborral, és még korrektúrázni is fogok neki. Nagyon hasznos nap van tkp. :-)

2006. február 8.

Énekelsz egy régi nótát,
s azt mondod, sokért nem adnád,
ó, ha visszatérnének
azok a szép idők...

Délelőtt románóra: sajnos ismétléssel kellett töltenünk, így jár, aki nem nyúl egy idegen nyelvhez két hónapig. De így is élveztem.
Aztán édesapámmal és Sajtos úrral ebédeltem a Roosevelt téren; a legfontosabb news talán az, hogy Apánk tegnap "címzetes docenssé" (!) avanzsált Sopronban. Widám. :-)
Emellett megszületett Koczka unokatesónk második gyermeke: Kolos után Zejke. Baba és mamája is rendben van teljesen, köszönjük.
Valamint meghalt szegény Szilárdf(f?)y Gyula. És magával vitte a sírba Pomáz utóbbi hatvan évének a történetét. Még ha sokat le is írt belőle. R. I. P.
Délután rámjött a véradhatnék, de a vérszopók csak csütörtökön vannak délután is. Visszafelé a könyvesboltok kirakatait böngésztem, és a végén megszületett az elhatározás, hogy veszek magamnak valami jó kis szépirodalmat. Aztán közben eszembe jutott szegény Sorstalanság, hogy minden más miatt félreteszem, és most már tényleg illene... Meg az is, hogy ott a jó kis háziállat, és vehetnék rá valami zenét... Végül Csavargódal lett belőle, most aztán hallgathatom kedvemre az elrongyyolódott magnószalag helyett. :-)

2006. február 7.

Fogorvos után

Tegnap a kettő-húszassal ismét Pest, "szakkollégiumi erős kávé" Mártonnal, fogorvos (fogkő-leszedés, röntgen, és mehetek vissza még egy tömésre), majd beszélgetés Anitával a Blahán a McCaféban (de mégis, szerintük hogy fér össze a gyorskajás-gyorsélős mekdonelc-életstílussal a kávézó mint olyan?), némi várakozás Orsira, végül Fkénél találkoztunk.
Érdekes volt, legfőképpen azért, mert eleinte vajmi nehezen tudtam eldönteni, hogy "Most akkor mi van? Vagy mi nincs?!" De vszl. semmi változás, csak úgy jól elvannak.
Ettünk egy vagon csokit (belgát, a svájcival úgyszólván ladába se rúghattam), megnézegettük a grúz képeket, megittuk a mentolos szukot, meg ilyesmik. Aztán nyugovóra tértünk, ők fönt, én lent.
Ma meg vissza a nyolcassal.
És most neki kell feküdnöm a kolozsvári homelesses konferencia jelentkezési lapjának, de valami három oldal, angolul... Btw, délután kontrasztív nyelvészet.

2006. február 3.

Az APEH-ről jót vagy semmit

Az adóigazolást, amitől rettegtem két hete, a néni tíz perc alatt, illetékmentesen és mosolyogva kiállította tegnapelőtt.
Azóta meg megjártam Pestet esment Ernővel, 1 óra 40 perc volt fölfele a belvárostól a belvárosig, tankolással-kávézással. Csacsogtunk egy jót Szisszel a Prága kávézóban, aztán kb. vissza is vonattal és Gabssyval. Azaz előtte még a körúton ráléptem egy galambra, elég szörnyű volt. (De már nem élt előttem se.)
Este hirtelen felindulásból még túrtam magamnak egy pulóvert, amivel most halálosan boldog vagyok.
Ma meg Machéhoz kéne még benéznem a plébániára, de nem tudom, mi lesz belőle. Aztán Gyula, haverok, buli, szauna.
Ja, és még mindennapi linkünk, valami nagyon izgi: Crush Calculator.
Meg fotók Zürichből, bár sajna a legkevésbé sem érdekesek senkinek, aki nem volt ott, azt hiszem.

2006. január 30.

Mindenki wiwezik

Az előbb visszajelöltem valakit, aki tegnap regisztrálta magát: mára 174 ismerőse lett...
Amúgy meg ma voltunk az Apró Termetűnél, s ismét megállapítottam, hogy bírom az öreg stílusát. "Cinikus áállat..."
-- Más egyéb? -- kérdezte, mikor nagyjából elmeséltük az ügyeinket.
-- Imádkozzon értünk -- így Paffy.
-- Azt én nem tudok. Ahhoz jámborabb embert keressenek.
Aztán mikor másodszor is megkérdezte, van-e még valami, kishíján mondtm, hogy más bűnünkre nem emlékszünk...
Szegény Sári haldoklik. :-( Én meg megyek vacsorázni mindjárt.

2006. január 29.

Bővebb :-)

Márti, az igény jogos, de gyorsan hozzáteszem, hogy valahol a német-osztrák autópályán döngetve küldtem az alábbit, így hát annak is örültem, hogy ennyi lett belőle. :-) Telefonról eddig se jutottam el a korábbi próbálkozásokkal.

Szóval visszafelé jó két órával gyorsabbak voltunk (= 10 alatt megjártuk), éljen. Aztán a fővárosban keveregtünk még egy sort, de szerencsére senkit sem zavart.
Most meg igazából csak pár linket akartam idetenni, megmutatandó mindenkinek, akit érdekel, meg főleg megtartandó magamnak. Ezekben a boltokban bolyongtam tegnap délután nagy kedvvel.
1) Zseniális papír(? napló?)bolt, olyannyira zseniális, hogy eszembe jutott, Tünde esetleg tőlük szerezhette volt be a zöld naplóimat annak idején.
2) Nem kevésbé vidám poszter( és egyéb)bolt, itt is csorgattam a nyálam egy sort.
3) Kicsit Lush-forma, de annál sokkal „háziasabb” jellegű szappan- és egyéb illatos-szép vicik-vacakok boltja. Hümm, az oldal nem túl informatív, de na.
+1) BodyShop, de ebbe már nem volt időm bemenni. Meg nem járt benn épp senki, és úgy béna nézelődni-szaglászni...
Vicces, hogy amennyire nem hoznak lázba a ruházati üzletek (értsd halálosan utálok ruhákat próbálgatni, és unom a mászkálást is közöttük), annyira megteszik ezt a drogériák. :-)

Holnap le, püspök, Zöld Sziget, Renovabis.

2006. január 27.

Zürich, humanizmus és spiritualizmus

Szôval ez something really very interesting élmény volt... Eddig azt hittem, a humanizmus a spiritualitàstol megfosztott kereszténység, gyakorlatilag egyfajta moràlis alapàllàs, amely egyébként egy az egyben fedésben van az enyémmel. Ma azonban egy "szertartàs" soràn, amelyet egy beteg mozgalmàr és csalàdja testi-lelki nyugalmàért végeztünk, arra kellett jutnom, hogy nem ilyen egyszerü a képlet: spiritualitàs is van, csak Isten nincs. és ez igy màr elég bizarr. Olyasmi, mintha a sajàt hajunknàl fogva probàlnànk kihuzni magunkat (vagy itt éppen màsokat) a bajbol.
Majd irok még, ha kicsit nyugodtabb körülmények adodnak, meg bennem is ülepszik a dolog. Addig is Silo üzenete magyarul, és benne a Tapasztalat rész Jollét fejezete a ma végzett ceremonia.

2006. január 25.

Hosszú nap

Reggel az a két vidám őrült (a másik az egyetem innovációs igazgatója, hmm), aztán Kat(t)inka keresztanyámnál üldögéltem egy sort, majd Zsófi, aztán Tivi-Ági barátném egy igen gyors beszélgetés erejéig.
És végül egy furcsa, még-nem-teljesen-lecsapódott beszélgetés itthon. Kérdés, van-e bennem hajlandóság és erő a változtatásra. Most úgy érzem, igen: adja Isten. Bár félő, eddg sem rajta múlt.

2006. január 24.

A WiW első kézzelfogahtó haszna

Ezzel a jóemberrel utazom Pestig holnap. Évek óta hirdeti, hogy hetente többször megfordul Szeged és Pest között, de most jön össze először a fuvar. (Ha most összejön. Eddig annyit sikerült megtudnom, hogy f8-8 körül a belvárosból indul.)
Így jó korán fönn leszek, Zsófi meg inkább később érne rá, de valahogy megoldjuk. Sokkal jobban fázom attól, ami Pomázon vár rám.

2006. január 23.

Elmaradt a püspök (meg)látogatása

Úgyhogy az ölembe szakadt egy üres délután, ejtőztem a Lelkesen, jó volt nagyon.
Előtte meg beírattam az egy szál e félévi jegyem (4).
Most megyek, Gabssy akar valamit mutatni a gépen.

Grúzia & az orosz energia

Ezt most kaptuk Giorgitól, miután tegnap estve földobtam a Tbilisi-listára, hogy mi a helyzet az oszétiai vezetékrobbantgatások után.

Hello Friends,

First of all thanks for your care. As nowadays
it is the record cold winter in Georgia, but
still warmer than in Russia, Poland and Belarus,
here it is -2 - 8.

It is a big Political scandal between Russia
and Georgia, as our politicians think that Russia
specially made it for political punishment. At the
same time was destroyed all, two gas and one
electricity lines coming from Russia. So as we do
not had gas reservoirs like Armenia, whole Georgia
was turned off. For this moment we are importing
gas from Azerbaijan and electricity from Turkey,
situation is going to be stabilized during one week.

We had more worthier situations in 90's, we do not
had electricity and gas during months, so one week
is OK for Georgians :)

Max you are right F**K Soviet Union" :)

With best regards,

Giorgi

2006. január 22.

Helyesírási teszt

Ezt találtam ennél a jóembernél. 79 pont, az identitásom egy része dűlt romba. És az sem ment föl, hogy elég bután (jó: cselesen) van összerakva, pl. kontextus nélkül vajmi ritkán írogatjuk ezeket a szavakat. Na, mindenesetre nézzétek meg magatok is!

Alapvetően semmi ingerem blogot írni

de a megszokás nagy úr. :-) (Nagyobb baj, hogy naplót se írok, csak egyszer-egyszer.)
A tegnap remekül sikerült, bár azt hiszem, kissé álomszerűen fog megmaradni bennem az esküvő és a lakodalom egy hajnali indulás és egy éjféli hazaérés között... De nagyon bensőséges volt az egész, 60-70 emberrel, sok jó baráttal... Pont ilyesmire voltam hangolva.

2006. január 20.

Nemtomnemtom

Édesanyámmal rójuk a köreinket, épp ott tartok, hogy két mailjét nem merem elolvasni (de én már írtam egy normálisat).
Holnap Poppins ex-szobatesóm és Dani esküvője Zalaegerszegen, valamint lakodalma Körmenden. Csak be ne havazódjunk az úton.
Addig meg még egy kávézózás és egy Pasolini (Dekameron) Cilivel.

2006. január 16.

Nyűgös

Olyan hagyjatokbékénmindenbajomvan fíling van rajtam. Igen utálom. Pedig biztos történt ma egy csomó jó dolog is...

2006. január 15.

Nem is tudom, mikor jártam erre utoljára

Pedig zajlik az élet, igaz, a szokásosnál sokkal kényelmesebben, amúgy vizsgaidőszakosan.
De tegnap pl. Talentum-buli volt, és nagyon jól sikerült. Viszont ott tudtam meg, hogy egy nem-túl-jól-ismert, de szívemhez annál közelibb ismerősnek meghalt a felesége, és ott maradtak a hatéves kisfiával. Ez borzasztó.
Elfogyott az időm, most is csak ennyi.