Van valami elszomorító abban, hogy az önreflexiós igényemet teljesen kielégíti a blog, és naplómhoz alig nyúlok hónapszám. De a kettő együtt olyan nyűgös.
Pedig ma is történtek dolgok, amikről itt nem lesz szó.
Meg az is furcsa, hogy emberek követik a létem nap nap után (és végtére ezért íródik az önreflexió mellett), amely emberekről azonban én az esetek egy részében vajmi keveset tudok. És nem tudom, az én hibám-e, hogy nem kérdezem őket, vagy az övék, hogy utánam még érdeklődnek ugyan, de arra nincs igényük, hogy magukból is láttassanak olykor ezt-azt.
Gyanítom, nincs általános igazság. (Itt se.)
De azért legalább egy-két kommentet írhatnátok, néha.
1 megjegyzés:
Én is mindig azt várom, hogy valaki "rám nyissa az ajtót" ebben a virtuális térben, de néha tudunk olyanokat írni, amit csak mi magunk értünk, vagy néha még magunk sem...
Persze én most azértis írok ide Neked, hogy lásd, bizony figyelünk! :)
Megjegyzés küldése