Megyek a forgalomba, bezony

Rémes volt a mai rutinvizsga, de csak meglett. Sose nézünk hátra.
Ennek örömére pedig az előbb oly jót csacsogtunk Attilával telefon, hogy csuhajja.
Van még mára pár feladat: írni a kecskeméti máltásoknak (úgy is, mint „Dél-alföldi Regionális Hajléktalan Módszertani Központ”...) a Szolidaritásról — Úristen, egyetlen köszönőlevelet sem írtunk még! —, aztán délután Paffy vár (mostmáraztántényleg, mert halogatom ezt hónapok óta), este pedig Misztrál-koncert (na jó, ez nem feladat).


Jaj, és hát ott van még a tegnap este is! Ami igazán vidámra sikeredett. Azzal indult, hogy LT után fölhívtam Imrét, és húsz perccel később már a MillKában üldögéltünk vele és Csabával, aki nem sokat szólt, de úgy voltam vele, hogy ő tudja. 8-tól volt a klubban a beszélgetés, Kollárpi nyomta a kérdéseket, nem mondom, hogy jól, de nem is rosszul; a többiek meg válaszolgattak. És persze olvasgattak is ezt-azt — nem volna szabad ezt a szerzőkre bízni, nem bizony, mert kevés köztük a profi (hangos) olvasó (ilyen Demény, de ő ebben a biznicben nem nyomult). Mellettem P ült meg Sáfrány, velük is jól elkommentálgattuk az eseményeket. Btw. a két legjobb mondat: „...a Fosszília bontogatja szárnyait...” (Roland) ill. „Nem tudja a Holmi, hogy mi van a Hitelben, nem tudja a Kortárs, hogy mi van a Jelenkorban” (Imre) (köznevesen olvasandók). SzadóGézának olyan angyalarca van, hogy nem is hinné az ember, hogy rászolgál a nevére (aztán azért átjött lassacskán valamennyire :-) ); és a végén, hogyan, hogyan nem, csak ott maradódtam egy pálinkára, és onnan már mindegy volt. :-) A LaPizzában ettünk végül, és jól megoldódott a nyelvem, de azért nagy marhaságokat mintha nem mondtam volna így se.