Összegezni volna jó...

ha nem volna hiábavaló.
Kicsit ilyen most minden: van is, meg nincs is, jó is, meg rossz is, vagy igazából csak nem jó, nem is rossz. Volt az a remek hó, elolvadt két nap alatt, és jött a -20 után a +20 fok (jó, itt 10 alá és fölé nem nagyon ment). De én is így vagyok, hol pörgök, hol befordulok, a legfőbb félelmem az, hogy idegenek között kell időt töltenem, például. Aztán egyszer-egyszer erőt veszek magamon, és akkor kiderül, hogy érdemes, de legközelebbig már nem biztos, hogy kitart az erő. Megnéztem végre-valahára a Csak egyet közösséget, és jó volt, de lám, ezer év homelesses tapasztalat sem adja meg, hogy magabiztosan forogjak tíz-tizenöt idegen jóember között. (Szegedi karácsonyi babgulyás dettó.)
Ilyen az Isten is, vagy csak az én hitem: hol van, hol nincs, de leginkább is itt áll a hátam mögött, s várja, hogy megkerüljem érte a világot.
Furcsa ez, semmi sem biztos, pedig nem is bizonytalan...

Egy verset még, mert sokmindent ki tud mondani, amit én nem.

Birtokba venni miért kívánjam
e meddő és sötét időt? E nyirkos és
villanyfények között imbolygó délutánban
kinek érzékei ne sejtenék meg az év
legmélyebb pontját – a várakozás idejét,
az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen
tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át.
Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten
mezítelen villanyégők világolnak a ködben,
melynek sem centrumát, sem szilárd
partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan
égnek. Miért akarjam
lángba borítani e homályos téli órát,
az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem
vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását
a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten
az ellenállás nélküli közegben
elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett,
ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek
lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog
lépni a mi időnkbe, majd a sötéten
áradó, vízszagú szélben
érez először önmagára. Most
nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…

Rakovszky Zsuzsa: December

Nem lettem

különösebben beteg, egy hőemelkedéssel végigtalpalt nap, s mára már csak nátha.
A múzeumban hajtás van az egész héten, múlt péntek-szombaton az őszi Éjszaka miatt, vasárnap romeltakarítás, ezen a héten meg a készülő kiállítás tart lázban mindenkit. Alighanem holnap is lehúzok fél napot, mert van még restanciám (hja, aki Finnországban lógatja a lábát...), és mert minden bizonnyal szükség lesz rám.
Ezenkívül indul A hét múzeuma akció, ugyanis kaptam ingyenes belépőt (2. 2 "c"). De erről majd legközelebb.

Beteg leszek

Egyrészt érzem a bőrömön, másrészt farkaséhes voltam, mégis úgy álltam föl a Fruccolában, hogy nem ezt vágytam enni.
Nem szeretem.

Képek

javarészt Áron szerint.

Turku

Tegnap este összeírtunk egy gyors listát, hogy mi mindenről is kéne írni, de ez azt jelenti, hogy a legkevésbé se leszek koherens.
Láttunk például egy szélmalmot a város fölött, és mellette vidoran ugrálni egy vadnyulat. (Nem biztos, hogy annyira vidor volt, mert éppen tetű hideg volt.) Mögötte pedig szabadtéri színpad áll, amelyiknek a nézőtere forgatható körbe, ilyenformán négy-öt színpado(cská)n lehet játszani körülötte.
Aztán itt szesztilalom van, jó, nem olyan, mint az igazi, de a boltokban kizárólag sört meg cidert lehet kapni, komolyabbat csak ebben. Itt meg persze drágán, már csak a jól ismert piaci törvényszerűség miatt is -- bár lehet, hogy itt még az államnak sem érdeke, hogy lejjebb nyomja az árakat.
A finnek persze meglelik a módját az alkoholhoz jutásnak, pl. vesznek a nemzetközi vizek jótékony takarás-, izé, hullámzásában. Jut eszembe, íme, a hajónk (illetve ez lesz a visszaúton).
Tegnap kirándultunk egy sort a környéken. Ciliék mögött az egyik irányba erdő van kisebb-nagyobb sziklákkal, aztán láp, aztán a tenger. És a tenger egy kicsi helyen már kezd befagyni! :)
Ma is kirándulgattunk, csak ma Naantaliban, amely ma minden volt, csak napos nem, de láttuk a szép régi óvárost meg a MúminWorldöt [a link zenél], persze üresen, csak az épületeket. Ma nem volt annyira hideg, viszont ennek megfelelően a tegnapi hó helyett az eső szitált egész nap.
Most este pedig Cili erasmusos ismerősei jöttek át hajában sült krumplit enni meg filmet nézni, egy lengyel és három magyar lány. Jól mulattunk. :)

El

A Fészbukot nem olvasó kisebbséget sietek tájékoztatni, hogy megléptünk Áronnal Turkuba egy hétre, és immár meg is érkeztünk ma reggel, alig 24 úton töltött óra után (földön-vízen-levegőben, mint annak idején az Utasellátó). Képek alighanem csak beltérből lesznek, kint a fényképezőgépre fagyna az ujjunk rövid úton.

Fall Into Reading (English Version)

Mmm, I guess I should re-post this in English to make it accessible for all of you. :-) So I'm going to read the following books:

• Georges Minois: History of World Weariness
  

• René Berger: Discovery of Painting

It isn't a long list but I am pretty delayed anyway so I decided to just try and stick to these.

Őszi olvasósdi

A képecske egy amerikai blogger kezdeményezésre utal, igaz, némileg meg vagyok késve vele, de sebaj. Az a lényege, hogy ki kell választani néhány könyvet, amit ezen az őszön (= 2009. IX. 22. és XII. 22. között) el akarok olvasni, aztán közzétenni a listát, és majd a végén az eredményt is. Hát, az én listám nem lesz hosszú, de az elsővel már igen rég küzdök.

• Georges Minois: Az életfájdalom története
• René Berger: A festészet felfedezése I-II.

És akkor most okosan megírom ezt a bejegyzést angolul is, mert ezt ugyan hiába linkelném be nekik... :-7

A nehéz parancs

Csak az a lovas! Az a Trieszt felé ügető lovas. Utolérte őt a hágón, és nehéz parancsot hozott. Egyetlen szóból állt: Élj!

Ahelyett, hogy még elkeseredettebben tudott volna sírni, egyszerre végképp kijózanodott. Letörülte maradék könnyeit, és visszafordult a hátára. Hiába, mindez színészkedés, maszlag. Szerepeket próbál, áltatja magát, komédiázik. Ravaszkodik, hogy megkönnyebbülést merítsen a sírásból. De nem megy. Megcsömörlött tőle.

Ottlik Géza: Iskola a határon

350. Nincs más választásunk.

A zene világnapja

örömére hangosan énekeltem a fürdőben. És jó volt nagyon.

Mr Chan visszatért

A levél tárgya:

Oèekávám Váš e-mail

Üdvözlettel neked érthetõ, hogy talán egy kicsit nyugtalan, mert nem
ismersz, de van egy jövedelmezõ vállalkozás javaslatát a közös
érdekû megosztani veletek. Megvan a hivatkozást az én keresni
valakit, aki megfelel az én dolgom javaslatot. Hadd kezdjem bevezetésével
magam. Én vagyok Mr. Patrick Chan ügyvezetõ igazgatója és gazdasági
vezérigazgató-Hang Seng Bank Ltd. takarásban van egy üzleti javaslat az Ön
számára.

Én akarom, hogy segítségemre lesz a végrehajtó egy üzleti projekt Hong
Kong az Ön országában. Magában foglalja az átadás egy nagy halom pénzt.
Mindent erre az ügylet jogszerûen rántás nélkül megtehetõ.
Kérjük Endeavour megfigyelni legteljesebb diszkréció érintõ
valamennyi ügyben a kérdést.

Miután az alapokat már sikeresen át, a fiókba fogjuk részesedése az arány
jóvá kell hagynia mind a ketten. Amennyiben érdekli kérem küldjön az
alábbi adatokat a gyorsabb a folyamat;

Teljes név
Cím, Állampolgárság
Életkor, nem, Foglalkozás Családi szobor,
Privát telefonszám, faxszám Private.

Én inkább nem éri meg az én privát e-mail cím: <>
és végül azt követõen, hogy én átadják Önnek több formációban
errõl a mûveletet. Kérjük, ha nem érdekli törölje az e-mailt, és
nem vadásznak rám, mert én vagyok a karrierem elhelyezés és az élet, a
családom a tét ebben a vállalkozásban. Bár semmi sem merte semmi szerzett.
A legkorábbi választ erre a levélre, majd értékelni.

Üdvözlettel,
Mr. Patrick Chan.

(Kiemelések tőlem.)

Boldogság

Hosszú ideje a leginspirálóbb-lelkesítőbb telefonbeszélgetést adatott lebonyolítanom [ööö] ma este, úgy félórája, még a HÉV-en.
Tamás hívott, ami magában is öröm, de ráadásul arról van szó, hogy meghallgatta Mustó Pétert valahol (talán itt), és közben-utána valami megpendült benne, hogy kellene valamit csinálni hajléktalan emberekkel, talán valami olyasmit, mint Szegeden. Elkezdett beszélgetni a koleszos lakótársaival, és talált párat, akit érdekelne a dolog, úgyhogy azt kérdezte tőlem, hogy volna-e kedvem mesélgetni nekik egy kicsit minden/rről.
És hát hogyne volna. Én ugyanis éppen hétfőn fogalmaztam meg Judit-Anna-Szilvinek, hogy 13 éves korom óta valószínűleg az első tanévet nyomtam végig úgy, hogy közben semmiféle önkéntes munkát nem végeztem. (Ezek egy része mindig olyan kimondatlan, megszervezetlen dolog volt; de az idén semmit, se ilyet, se olyat!) S hát az aligha mentség, hogy tavaly adtam erre egy évet, most akkor a hátralevő időre ennyi.
Úgyhogy most mindenféle foszlányok cikáznak a fejemben, és van miért élnem szerdáig. :-) De jó, de jó.

Babákok

Azt hiszem, megfeledkeztem Jakabról, akinek a mamájával még találkoztam egyik vasárnap este -- s másnap reggelre megszületett.
Ma pedig Anna Etelka megérkezésének a híre ért utol, be jó, be jó. Isten hozta mindkettőjüket erra a világra (amely biztos nem a lehetséges világok legjobbika, de azért ennyivel többen dolgozunk rajta). :-)

Az unalom öl, butít és nyomorba dönt

... bár igazából nem szólhatok semmit, mert ma sikerült megkaparintanom korrektúrára a következő kiállítás feliratait, szóval nemcsak tudom már, hogy miből jött a KÖZÉRT, de még valami hasznosnak mondható munkát is végeztem (fél órában. Plusz mondjuk még 1 teremőrzés).

Tegnap esti kép

A szép az volt benne, hogy láttam, ahogy a papám locsolja a pezsgőt mellé, de hirtelen meg se tudtam szólalni a csodálkozástól, hogy ő nem veszi észre. Ő meg persze észrevette, hogy a hasán csorog le, s azt hitte, túlhabzott, de belenézett a pohárba, és az még félig se volt... Eltartott egy ideig, mire azt mondta: – Ez a pohár lyukas!

Újabban

Furcsa nagyon ez a tömbösített dolgozás - nemdolgozás. Nagyon el tudok szokni a múzeumtól akár két nap alatt is...
Itthon teszek-veszek, például már csak az asztalom felszíne van hátra a rendrakásból -- meg az alatta álló doboz, de azért egyszer már azt is kirostáltam. Tegnap megnéztem másfél blokkot a BUSHO versenyfilmjeiből, és nem voltak jók, sajnos. Viszont szert tettem egy húsos szakácskönyvre, és már-már kedvem van kipróbálni, pedig úgy elszoktam a húsevéstől, hogy nagyon.
Ma délután a terv szerint meghallgatok egy előadást Christiania in Art és egy másfajta urbanizáció címmel a VAM Designban, estve Kiskunfélegyházára vagyok hivatalos Jani--Zita--Áron-buliba, amivel az az egy ciki kicsit, hogy ezidőtájt jön Timi a lánykákkal, és mire én vissza, addigra ők elstartolnak Luxba Papával.
Holnap jó esteben (= jó időben) szüreti sokadalom a Skanzenban, végre valahol jó a TKM-kártyám. 800 forintért Kaláka-koncerttel, hát ez nagyon jó deal lenne.
Vasárnap-hétfőn munka, kedden Zsófiék Fehérvárt (Márti, ha ráérsz egy fagyira, Veled is!), szerda délelőtt ostábla-oktatás Nórinak. :-)

Új év, új élet :)

...lenne, ha járnék még iskolába, de hála a Mindenhatónak, nem.
Ezzel együtt kicsit mégis új lesz (legalábbis a hónap), és ezért nyitottam is neki egy tökéletesen érdektelen, időszakos párhuzamos blogot.

Holnap pedig,

életemben először, bemegyek egy CriticalMass rendezvényre, mert ez tényleg vérlázító.

..

Kicsit elbóklásztam a blogon, végigolvastam a Balkánt (irtó jó, ahogy visszajönnek képek félmondatokból!) meg a következő napokat-hetet -- nagyon érdekes volt. Azért átmentem már pár olyan helyzeten, mikor új alapokra kellett helyeznem az énképem, a kapcsolataimat, némi túlzással az életem, és valahogy mindig épen kerülök ki ezekből. És többnyire, úgy érzem, nem rajtam múlik, én csak ott vagyok, igyekszem megélni, de a legritkábban tudom/akarom tevőleg is befolyásolni az eseményeket. Persze tudom, hogy semmi igazán komoly krízis nem állta még az utamat, hozzátartozók halála, betegség vagy ilyesmi, de mégis, a magam nyűgei éppen elegek magamnak... Valaki vigyáz rám.