Készülődés

Pirosra festettem a lábamon a körmöt.
Bennem a lábkörömfestéshez a nyár és a lazítás, a bolondozás
képzete társul.
Timiben a nyolcvanas éveké. „Vagy ez most is divat?”

Pirosra festettem a lábamon a körmöt.
Szerintem nem rossz.
Kicsit félek, hogy Áronban és/vagy a szüleiben valamiféle
ellenérzést/megbotránkozást/...
vált ki a látvány.

Pirosra festettem a lábamon a körmöt.
Kíváncsi vagyok, ki mit szól majd.

Pánik

Az van, hogy ha augusztusban (az itthon töltött max. 3 hétben) nem teszem le a forgalmi vizsgát, akkor tavasszal elévül nagyjából minden, amit eddig csináltam vele/érte.
Valamint az angolok továbbra sem hajlandók kezdési időt és helyet mondani, pedig már igen-igen high time volna repülőjegy után nézni.
Morr.

Ciliéknél 2

Veszprém, ami szép, Ciliéknél, ahol jó. A népsűrűség komoly (öccse-bátyja, bátyja barátnője, egy unokatestvér lány, de tegnap még kettő volt, és vártunk egy srácot is, aki végül nem jött), a lakás nagyon pöpec, a könyvespolcok tartalma impozáns, az Utcazene fesztiválon mindenféléket hallgattunk, pop-gospelt (!), bluest, Besh o droM-ot, Kontor Tamást... És jókat eszünk (meggyes tejberizst bourbon vaníliás pudinggal...), Cili mamája pedig ugyanúgy pörög, mint Cili, és ez hihetetlen vicces.

Béka a gulyásban, kóboráram a zuhanyzóban, és más hasonló finomságok :-)

Szóval néhány epizód még az evezésből. Az egyik a béka, amelyik a gulyásunkba szökkent bele egy szerencsétlen mozdulattal valamelyik vacsoránál. Elég gyorsan (pár másodperc alatt) kikanalaztam, ugrált is, és a háta végig kilógott a léből — talán túlélte. Nem tudom, mert elég forró volt a cucc, meg a bőrlégzés se igen szeretheti az olajat... De azért remélem.
Áron amúgy hősiesen kikanalazta a gulyást az utolsó cseppig, és igen jót aludt utána... :-)

A kóboráramot a(z egyébként egészen profi) tokaji kempingben észlelte Nóri, illetve ő jött rá, hogy áram, én csak azt vettem észre, hogy szokatlanul csípi a sebes kezem a zuhanyzó gombja. Így aztán a másik tenyeremmel nyomtam, folyamatosan. Még mindig bizsereg egy kicsit a helye, ami így két nap elteltével már bosszantó.

A harmadik említésre méltó az, hogy Balsánál az ebédnél valamit félrenyeltem, és néhány másodpercig egészen az volt az érzésem, hogy az életemért küzdök. (Így érezhetett a béka is Tuzséren...) Illetve... nem is tudom. Úgy rémlik, nem igazán az merült föl bennem, hogy meghalhatok, csak alig kaptam levegőt, annyira alig, amennyire soha ezelőtt. Aztán Áron egyetlen jól irányzott hátbavágással megmentette a helyzetet, de már pirosodott a fejem állítólag. Furcsa, hogy milyen könnyű/en lehet meghalni.

(Volt valami egész frappánsnak tűnő címem, de elfelejtettem)

Szóval megjöttem az evezésből, és jó volt. Tetű meleg volt, meg fárasztott is a lapátolás és a nomadírozás, de kárpótolt a csapat, a víz, a madarak, a misék, a csillagos ég felettem...
A hazaútról talán írok a stopposblogba.
Ma délelőtt lesétáltam a hévhez Áronnal, és ez éppen elegendő kimozdulás is volt mára.
A héten el kell intéznem egy halom dolgot, írok is valami listát ma, különben sose érek a végére (autózás, „kullancsoltás”, ismerősök-barátok, pakolászás..).

Előbb egy s más érdekesség

Íme a felhőtlen Kárpát-medence a Trindexről:

Aztán egy vidám (?) hír az angol szerkesztők inkompetenciájáról ugyanonnan; és még egy jó (ezúttal portugál) kezdeményezés: hőguta ellen templomi hűvösség.

Pizsamás kaland

Reggel arra ébredtem, hogy bömböl a rádió a kis utcában. Becsuktam az ablakot, de hiába: ahogy elhallgatott a harangszó, már süvöltött is befelé a (sport?)riporter hangja.
Hát leballagtam, a konyhában ránéztem az órára: hatot mutatott; és ilyeténképpen megbátorodva a magam igazától, megkerültem a házat, át a nagyon-messzi-szomszédhoz, be a nyitott kapun, be a nyitott ajtón, és az előszobájukban meglelve megkértem szépen, hogy ugyan csavarja már lejjebb. (Az autóban szólt az udvaron.)
Meg is tette minden további nélkül (bár kicsit meglepetve).
Én meg vissza: udvar, kapu, utca, kapu, ház, emelet. Ablakot kinyit, alszik fél 11-ig.

Holnap reggel indulhatok Vásárosnaményba, és nagyon nincs kedvem.

Áron el

Félórán belül fölvette egy nyíregyházi az M3 pesti végén, úgyhogy hamarosan már ott keresheti Mátészalka—Tiszabecset.
Én meg nagyjából azóta alszom. Iszonyú hőség van (benn nem, szerencsére), ha néha kilépek a házból, szinte arconcsap.
Továbbá: regisztráltam magam a Barátikör.com-ra, egy újabb WiW, dejó, viszont tényleg lehet róla napi 10 sms-t küldeni, amit már rég áhítottunk. És még van egy halom meghívóm, szóljon, akit érdekel.
És: Leventeszter prózafolyamba kezdtett, és az első kettőt erősen élveztem, olvasd Te is.
Valamint: rejtvényt fejteni jóóó! :-) Kezdésnek mindjárt: WebSudoku.

Rubeola

Hát éljen. Szűk 3 óra várakozás után a doktornő (és főleg a két asszisztensnő) („90%-os eséllyel”) rózsahimlőt diagnosztizált rajtam. Lefut ám gyorsan, egyek kalciumot meg C-vitamint, ne menjek napra és messze kerüljem el a kismamákat.
De: nem tiltottak el az evezéstől. Ami merőben meglepett. Asszem, az lesz, hogy mondjuk kedden utánamegyek a csapatnak, mert azért a vasárnap kicsit mégiscsak közelinek látszik.
De azért szóljon, ha valaki gyereket vár a vízitúrások közül, mert akkor inkább itthon maradok.

Végre

Végre sikerült legalább 11 órát aludnom, innen talán már nem lesz baj. Tegnap már nem volt hőemelkedésem, de elég tetűn éreztem magam egyszer-kétszer még így is.
Este megnéztük az új Tarantino-filmet, és nem tetszett. A sztorija gyenge (kevés inkább), a párbeszédek laposak, az erőszak magában meg, hát, nem az, amiért beülök a moziba.
Na jó, most kicsit utánaolvasgattam, de...
És ma végre keresztrejtvényt fogok va, nem, olvas, nem, fejteni, valamint rakosgatok a szobámban, vasalok és esetleg olvasgatom az Úton-t.

Ja, és tegnap tejbegrízt főztem.

Lányalak a tejbegrízben

A konyha mélyén, a sarokban
sparhert ég, s egy kis fazékban
tejbegríz. Kavarnám, s rebben
egy lányalak a tejbegrízben.

A fakanál nyomán tolul fel
teste, s lassan tovalépdel
- míg mozdul a kanál s kezem -
egy lányalak a tejbegrízben.

A konyha mélyén egy sarokban
döbbent szív. A láng fellobban
pillanatra csak - s ellibben
a lányalak a tejbegrízben.

by BIJ :)

Csak életjel

Három napja iszonyú fáradt vagyok, tegnap egy kicsi lázam is volt, és az utolsó dolog, amihez kedvem van, a számítógép.
Viszont a bringázás remek volt, a hazaút hajmeresztő (4 hátizsák + 1 sporttáska + 1 bringa + 1 öltöny), Zsófi esküvője-lakodalma pöpec; Zsuzsi és Gellért aranyos volt délelőtt, és este Eszterék Szentendrén. Angyal rulezzz... :-)

Dárkszájddzsedistükrábit

Szóval biciklitúra, eddig Baja–Kkmajsa (cakk-pakk 90 km fölött), aztán tegnap Majsa–(L)Ópusztaszer–Csongrád, és ma onnan Szentesen át Szarvasra. (Ültem ebben a netezőben...)
Izgi, sok szempontból. Végre kontextualizálhatom Áront, és az eredmény nem rossz; a tekerés nagyon igénybe vesz, és ez is tanulságos. Valamint jó arcok a bajai református ifjúság különb-különb tagjai.
A pénzem viszont véges, mára ennyi. Legközelebb péntek este, várhatóan, Pomázról.

Különben: exam passed

Köztes-Európa 1919–1990, hármassal. Ez es megvan.
Kultúramódszertan négyes. És Szőnyinek tetszett, hogy website review-t írtam (book helyett). Akkor nem látszott rajta.
A félévértékelés érdekes volt.
Beadtam a kérelmem erkölcsi bizonyítványra, és a talentumos gárdának is írtam Sükösdre manuális levelet.
Most éppen zenéket írok CD-re, mert Juli ma este elviszi a gépét. És tegnap töröltem róla a fiókom, és még arra is volt gondom, hogy exportáljam a könyvjelzőket. Meg a skype-partnereket a saját azonosítómra.
Kvázi hatékony nap volt.

1 dolgozat,
1 jegybeiratás (őszremarad minden bizonnyal),
(legalább) 1 TO-kör (ez is... szegény Juli...),
kb. 50 oldal korrektúra,
egy kozmetikus (elfelejtettem beleírni),
egy összepakolás (de fullra).

Blogoterápia

Igen, ez most ütött, mint az ipari áram. Beszélgettem valakivel, akivel egy kicsit történetünk van, és aki talán fontosabb, mint amennyire az utóbbi időben hanyagoltam (<= törlésjel alatt); mindegy, a lényeg nem is ez, hanem hogy fölelevenítettünk egy kellemetlen őszi estét, amelyben, mint most kiderült — botrányosan viselkedtem. És nem ment, hogy rettenetesen éreztem magam (sok más miatt). Az pedig végképp nem, hogy észre sem vettem (nyilván így lehet igazán botrányosan viselkedni).
Azért ütött igazán nagyot (amellett, hogy stresszes utolsó hét van, alig aludtam stb. stb.), mert valahogy mérleg-vonogatós fázisomban vagyok (végülis 8 év után itt hagyom ezt a várost, ha csak egy évre is), és délelőtt éppen a „személyiségfejlődés” szó ködlött föl valahonnan — hogy igenis, jutottam valahová, mióta eljöttem a gimiből...
És lám: ide.

Exam failed

Forgalmi, másodszor. Sebaj.

After (the last) homeless

Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Az utcákon a gyűlölet vonult,
S a láthatáron felizzott a múlt,
Érezte, hogy most már menni kell,
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el.
S csak ott állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Nagy volt a zaj a pályaudvaron,
S mintha már ott állt volna rég,
Egy régi film, egy furcsa film,
S oly ismerősnek tűnt a kép.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Gerendás Péter – Bródy János: Százéves pályaudvar

Igen

Megyek Britföldre. Most nem valami eufória, de na.
De na? Legyek őszinte: most letargia. De biztos része van benne az alábbi felsorolásnak is.
Hidegfront jött, erősen. Hátha holnap az autóban nem lesz ezer fok.
Kaptam egy nagy halom lóvét a konferenciázásért meg a korrektúráért (amely még kész sincs, bizalmi helyzet, vigyázni kell rá).

A checklist megint rövidült egy kicsit:
1 dolgozat,
2 vizsga,
2 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 50 oldal korrektúra (csináltam is belőle, kaptam is hozzá),
egy félévértékelés,
egy kozmetikus (elfelejtettem beleírni),
egy összepakolás (de fullra).

...és tényleg

Azt írja a Bátyám, hogy lefordították angolra a Bloggert. Nekem ugyan nem állt át magától, de most megnéztem, kicseréltem, és vicces nagyon. Kíváncsi vagyok, átveszi-e valaha a fejemben pl. a „postolás” fogalmának a helyét a „létrehozás”... Gyanítom, nemigen. Már csak azért sem, mert létrehozni millió dolgot lehet, pos(z)tolni meg csak blogbejegyzést [oké-oké, lehet posztolni a vártán is, de az más] — jelentés-elkülönüléssel-szűküléssel van dolgunk.
A „comment”-et „megjegyzés”-re fordítani pedig szerintem nem a legszerencsésebb. A „hozzászólás” jobban visszaadja. Vagy attól függ?

A teendő-mérleg nem sokkal jobb a reggelinél, de azért lássuk, mi vár még:
2 dolgozat,
2 vizsga,
3 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 50 oldal korrektúra,
egy talentumos és egy KIFE-s irodatúra,
az utolsó keddimise-homeless-afterparty,
egy félévértékelés,
egy összepakolás (de fullra) —

és a Bajára jutás megoldódni látszik, elvisznek minket Áron szülei. Lemondások vannak mindkét oldalon: nekik bankett lenne, nekünk koktélparti sokáig; de hát így megy ez.

Ja, és ma lenyomtam még egy tervezetlen APEH-kört is, szereztem adóigazolást (amit délelőtt Zolinak, 98%-ig azonos paraméterek mellett, nem adtak).

A kicsi szép

„...Aligha túlzás azt állítani, hogy az egyre növekvő bőség egyenesen a közérdeklődés középpontjába állította a közgazdaságtant, és hogy a gazdasági teljesítmény, a gazdasági növekedés, a gazdasági terjeszkedés stb. a modern társadalmak állandó témájává, ha nem rögeszméjévé vált. Az elmarasztaló ítéletek mai tárházában kevés szónak van olyan lesújtó és döntő jelentősége, mint a »gazdaságtalannak«. Ha egy tevékenységre rásütötték a gazdaságtalanság bélyegét, nemcsak hogy kérdésessé vált a létezéshez való joga, de egyszer s mindenkorra el is vesztette azt. Amiről egyszer kiderült, hogy gátolja a gazdasági növekedést, az szégyenletes dolog, és ha valaki mégis ragaszkodik hozzá, azt vagy szabotőrnek, vagy őrültnek tekintik. Mondd azt egy dologról, hogy erkölcstelen vagy csúf, hogy lélekölő vagy lealacsonyítja az embert, hogy veszélyezteti a világbékét vagy az eljövendő nemzedékek jólétét — nos, addig, amíg nem bizonyítottad be, hogy »gazdaságtalan«, valójában nem kérdőjelezted meg a létezéshez, a növekedéshez és a gyarapodáshoz való jogát.”

Ernst F. Schumacher: A kicsi szép

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991

Húzós hét lesz

A péntek esti hálaadásig vár még
2 dolgozat,
2 vizsga,
4 jegybeiratás,
(legalább) 1 TO-kör,
kb. 70 oldal korrektúra,
egy talentumos és egy KIFE-s irodatúra,
az utolsó keddimise-homeless-afterparty,
egy s más kisebb lelkes-munka,
egy félévértékelés,
egy összepakolás (de fullra) —

és utána, péntek éjjel vagy szombat hajnalban át kell jutni Bajára.

Vááá.