Mit tesz egy nap

Itt egy remek videó arról, hogy ha minden brit hetente egy nap nem enne húst, mennyivel csökkenne a széndioxid-kibocsátásuk (annyival, mint ha 5 millió autó nem közlekedne). Az ilyen számok mindig kicsit furák, persze, de az ötletet maximálisan támogatom. Ez a fajta nagyipari hústermelés senkinek és semminek nem jó (lásd még: The Meatrix).



Mondjuk én afféle keresztényként a pénteket lőném be első körben, de hát ők ugye ennél esélyegyenlítőbbek...

Sétálós

Még az van, hogy jó nagyokat sétálok mostanában időnként Budapesten, és nagyon élvezem.
Az első motivációt a Walk to Work Week adta, igaz, a sétáim a brit nemzeti [?] összesítést javították (bár lehet, hogy nem, meg lehetett adni más országot), de sebaj, egyszerűen jólesett látni, hogy hány muffinnyi energiát pusztítottam le, meg persze egy csomó motivációs és ötletes anyag is elérhető hozzá.
Aztán a hét végén találtam az Elnök Kihívását, erősen eltérő dizájnnal (azt kell mondanom, az angol laza-lila-sütis jobban tetszik), viszont ez megdicsér akkor is, ha csak tíz perc sétát ütök bele egy napra. :D Ez nyolchetes, többféle mozgást tud kezelni, és ehhez is van egy igen használható letölthető e-könyvecske (a legalsó).
Ezenkívül ráleltem egy olyanra is, hogy Get Walking, persze az ingyenes papíralapú anyagaik csak Angliában elérhetőek. Viszont tervezik egy online eszköz megalkotását ők is.

Fogadalmak

Ja, és gondolkoztam nemrég az újévi fogadalmaimon, és nem állok nagyon jól velük. :-( Etiópiát jóformán elengedtem; a Bibliával erősen le vagyok maradva (olvasgatom, de nem szisztematikusan -- különben erről fog szólni a Don't break the chain! jobb oldalt); levelet pedig nem írtam vagy két hónapja -- bár pár hete rávettem magam három régen vártra, ha ugyan csak négyoldalú képeslap formájában is. A Finding the Still Point-hoz egész frankón hozzáfogtam valamikor, de aztán elenyészett.
Ó, jaj, I should renew my commitment [meg kell újítanom az elkötelezettségem; de ez magyarul sehogy se hangzik].

-

Úgy látszik, mostanában inkább csak képeket rakosgatok ide.
Pedig történik ez-az. Ma például egész nap esőre áll, föl is viszem a lavórt lassan. (Ez is a rainwater harvesting egy formája...)
Aztán úgy fáj a bal bokám-talpam tegnap óta, hogy csak még. Alighanem attól kezdtem el csálén járni, hogy kiszakadt a zoknim -- hiba volt.
Aztán munkahelyet váltottam, el a múzeumból, át egy könyvkiadóhoz. Ennek már úgy három hete. Elvileg könyvesboltot kéne csinálnom, de mert a helyiséget sehogy sem akaródzik a cégnek (ez egy másik cég) kipakolnia egyelőre, addig is a szerkesztőségben csinálom, amit éppen kell. Mászom-bontom az égigérő könyvhegyet, gépelek, levelezem, postára járok, könyveket hordok ki boltba, gerillamarketinget folytatok; ilyenek. Az infrastruktúra múlt századi, a munkaszervezés kaotikus, izé, civilszervezeti; a társaság viszont jó, és a könyvekkel sokkal kevesebb a baj, mint a látogatókkal (volt. A szerzők már nehezebb ügy, de hozzájuk nincs sok közöm).
Aztán egy JVC-jelentkezőt fogok interjúztatni ismét, kíváncsi vagyok erősen (kagylós a drága lélek :-)).
A hétvégén Lajoskomárom, esetleg fehérvári szülészet, ha Zsófi a tervezett előtt bevonul. Jövő szombaton sajtófesztivál (bár jobb lenne az öregszentimrés találkozóra cserélni...), utána Luxemburg, majd talán-talán még belefér a stopverseny. Szép is a május.

Ajándééék

Sikerült addig-addig vágynom termoszbögrére, míg most megkaptam Árontól. :-) Azóta le se tettem, csak föltölteni.

Büszkeség

Ma két és fél órát bicikliztem. Most ugyan alig bírok talpra állni, de azért majdnem olyan büszke vagyok rá, mint a művemre:


Különben ma magamra riasztottam a házat (és utána nem tudtam a jelszót), majd pedig a kasszánál jöttem rá a boltban, hogy nincs elég pénzem. A kb. harminc kiló zsíroskenyér megkenése úgyszólván sima ügy volt, de azért sűrűn gondoltam közben Mártira...

Öröknaptár

Áron csinálta nekem, és nyomokban Pomázt tartalmaz.

A 2. Nagy Könyvelhagyó Nap a láthatáron!

Március 25-én, csütörtökön lesz a nagy könyvelhagyó nap. Az akcióba bárki, bárhol bekapcsolódhat egy elveszítendő könyvvel. A tizennégy szervező könyvtár és a hat, a könyvelhagyó napot támogató kiadó jóvoltából több településen biztosan lesznek elveszett könyvek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme neked is beszállni a játékba. Persze lehet, hogy még csütörtökön is esni fog, de sebaj, akkor veszítsd el egy könyved pénteken. Vagy a jövő pénteken, vagy amikor jól esik kedved van hozzá.

Tavasz van!

Szilágyi Domokos van végre:

Kisütött a nap.
Pompás.
Költők írhatnak róla.
És egyéb haszna is van.

Tegnap az udvaron teregettem.
Ma lekívánkozott rólam még a pulóver is délután, míg bicikliztem Boriskához.
És tegnap este teljes rendben megszületett az unokaöcsém, Misi (egészen pontosan Mihály Rudolf). Isten hozta a bébit, és várjuk a képeket.

Ha volna köztünk netán, aki még nem találkozott vele...

(Mégiscsak levettem a filmet, nagyon kilóg jobbra, de) itt látható. Nekem különösen az tetszik, hogy milyen országokat vettek összehasonlítási alapul...

Genitális csonkítás

Ez minden alkalommal mérhetetlenül elkeserít/fölháborít.

És még egy: 40 nap

7 hét a léleknek

Plazmaadás

„Milyen gyakran jöhet?

• két plazmaadás között legalább két napnak kell eltelnie
• plazmaadás után legkorábban két nap múlva jelentkezhet véradásra
• véradás után azonban csak egy hónap elteltével lehet plazmát adni”

http://www.plazmaszolgalat.hu/mitad.php

„Két donáció között minimum 10 napnak kell eltelnie. A plazmaferezis mellett a teljes véradásnak sincs akadálya, de ebben az esetben hosszabb időnek kell eltelnie.”

http://www.plazmaferezis.hu/hu/altalanos_tajekoztato.html

HMM.

Vers :-)

Napok óta újra és újra eszembe jut – az a darabka belőle, amire emlékeztem, még az óvodából: „az utca, a muszka”. És rémlett még a néger is... Itt van, azoknak is, akik az óvodában már nem tanultak muszkás verseket:

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye –
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

(Szabó Lőrinc: Esik a hó)

The Global Poverty Project

Hójelentés

Felküzdöttem végre a képeket a Facebookra, ide már nem fogom újra, attól tartok.
A séta csudás volt, itt-ott térdig jártam a hóban, kicsit futottam lefelé a Vasvárin, és olyan puhán érkeztem a földre, meg úgy levett a lendületből a hó, hogy olyasmi volt, mint mondjuk valami másik bolygón lehet. Csináltam angyalkát is, csak nem sok látszott belőle (túl nagy volt már a hó), meg megkóstoltam, meg minden.

20. Hálát adok a nagy-nagy hóért, ami ma esett.
21. A bakancsomért.
22. Hogy a hó megváltoztatja a dolgokat: a szögletes formákat eltompítja, a koszt, szemetet eltakarja.
23. Azért, hogy már nem sötétedik olyan nagyon korán, mint egy hónapja.

Ezt láttam az ablakomból

úgy két órája.


(A Meteorológiai Szolgálat „vörös riasztást” rendelt el, már vártam a hurrikánt, de csak a hó miatt...)

A tanítvány túlnőtt mesterén

Kezdetben lehetett a Lelkészség. Egy hete sem volt ott, s már a helyi napilap faggatta (véletlenül „mert ott volt”). Volt egy közös szakunk, talán így kezdődött. Nem is tudom.

Később... osztoztunk sokmindenen. A kézírásunkat nemegyszer összetévesztették, ez mulattatott. Osztozunk az írás örömében – leveleztünk is, kézzel, s ez tán nem kis szó mai napság. Összekötött a könyv- és könyvtárszeretet, az utazhatnék, talán a cserkészet is.

Osztoztunk embereken (javarészt egymás után ugyan).

Előtte jártam – koromnál s kóromnál fogva – Kolozsvárt: nagy élvezettel vezettem be őt is, amennyire tudtam, s aztán mint több barátomon, rajta is féltékenyen figyeltem hamarosan, amint önálló életre kel benne a város. (Szégyellem, hogy minden ilyen esetet egy icipicit így élek meg; de sokkal inkább örvendek, mert ez az otthonosság már saját, nem kívülről adott.)

Előtte jártam a stoppolásban, a blogírásban, a korrektúrában, az LT-ben, a STVK-n, az életből-elszökésben... de mindez csak időbeli előny, nem több. Nem részletezem, mi mindenben volt mindig is, sokkal is jobb nálam, hány soha meg nem fogalmazott vágyamat valósította meg.

S most itt van mellettem nyomtatásban, ISBN-számmal. Transzírványok – erdélyi kötődésű bloggerek írásai. S én örülhetek, hogy magamra ismerek (lám, még mindig magamban próbálom fürdetni arcomat). A tanítvány túlnőtt mesterén, mert ez a dolga.

Vajon ki az én mesterem?

Mondtam-e,

hogy Angliába megyek esküvőre a nyáron? A kedves Tom eldöntötte, hogy elveszi Eleanor-t, és megígérte, hogy meghívót is küld, ha lesz.
Ennek az egyetlen szomorú következménye az, hogy az (egyébként általam fölvetett...) évi rendes JVC-találkozónkat ki fogom hagyni áprilisban, mert két angliázás aligha fog beleférni az évbe. (Ez mondjuk leegyszerűsíti állampolgári kötelességem teljesítését is, mert nem kell kitalálnom, hogy hol és hogyan válasszak vasárnap.)
Akkor már csak azt kell átgondolnom, hogy mikor (majd pedig, hogy hogyan) menjek Luxemburgba babanézőbe. :-)