Elkotortunk Kotorba

Ugy terveztuk, hogy stoppolunk (25-30 km max.), de az elso mondjuk hatot szegyenszemre legyalogolhattuk az ut menten, mivel vegig 1-1 savos, es egyszeruen nincs hol megallni rajta.
Aztan megittunk egy cappuccinot egy benzinkutnal, es utana fol is vettek baj nelkul. Vegul bementunk Tivatba, ott meg folpattantunk egy buszra, ami eloszor visszament oda, ahol masodszor kialltunk (gyakorlatilag a tivati repter kifutopalyajanak a folytatasaban), majd egy kanyar utan elvitt Kotorba.
Ugy fest, rovid tavra, ha nem megalloban szallsz fol, meg a buszon se kell fizetni.
Obol, ovaros (vilagorokseg, nana), templomok, sikatorok: filinges nagyon.
A buszpalyaudvar szinten, csak az egy kesobb letunt kor sokkal kevesbe kellemes filingjevel... Hullara lepusztult az egesz. Ami kulonosen vicces benne: egy napja itt lattunk eloszor cirill betuket. Ugy bizony, a menetrendben. (El ne felejtsem: a varnai vasutallomas! Popecul meg van csinalva, minden ki van irva angolul — kiveve a menetrend. Ott bizony bogaraszhatod a cirill betuket — vagy probalkozhatsz a rettenetesen misz informacios neninel. De mi az esetek egy reszeben inkabb a bahn.de-t valasztottuk helyette.)
Viszont Brasso ota eloszor beszeltunk magyarokkal, ket jo fej pecsi lanykaval (PTE EFK TO). Apropo, ugy tunik, hazank fiait csak a tenger tudja lazba hozni: Neszebarban hallottunk ezelott utoljara magyar szot. (Jo, egy-ket autot lattunk azota is. Persze nem vettek fol.)
Es ma estere itt Budvaban is lettek jocskan.

Budva, tenger, hegyek, meg amit akartok

(Valahogy nem megy ez nekem. Az elobb fel ora munkam szallt el, mivel lejart az idom, de erre a rendszer egy tetves hanggal nem figyelmeztetett... Ettol most ismet frusztralt vagyok, es tavirati stilusban fogok irni. Kulonben innen.)

Szoval ott tartottam, hogy Montenegro gyonyoru.
Budvaban van tobb kemping, sose higgy a borgo"zo:s rendornek (meg elkuldene 6 km-rel arrebb). A mienk 4 EUR/fo/ej (Kamp Anton).
A tenger huvos, es sokkal sosabb a keleti szembeszomszedjanal. Olyan lisztharmatszeru ize maradt utana a boromon.
Ejszakai elet van jocskan. Nappali is, de az nem olyan latvanyos. :-)
Netezo nem sok, azzal is vigyazni kell (l. fent).
Az ovaros kellemes, bar most semmi olyat nem tudnek mondani, ami megkulonboztetne a tobbi effele varoskatol. :-) Mindegyik az olaszokat juttatja eszembe. Azokat pedig szeretem nagyon. :-)

A mai kalandjainkat egy kovetkezo postban.

Tulelni Koszovot

Elmeselem sitty-sutty, aztan majd ki-ki megitelheti, mennyire vagyunk hosok. :-)
Szoval ugy kezdodott, hogy Ohrid–Szkopje, eso, tehat busszal. Jegyet a sofornel kaptunk ido hijan, egysegaras volt, vmi papirt is adott rola, de a helyiek szerint igy is a sajat zsebere ment.
Ez 3 ora.
Szkopjeban meg mindig eso. Nem tesz jot az amugy is nagyon semmilyen varosnak. :-(
Meg a buszpalyaudvaron utanakerdezunk a podgoricai jaratoknak, este tobb is megy, napkozben semmi. Hat jo, akkor nem alszunk meg, hanem lepunk meg az este.
A Nerezi kolostor meg belefer, taxival, persze, hosszu harcok aran (mert horribilis osszegeket kertek volna — menet kozben ugyan kiderult, h nem veletlenul, leven vmi 12 km-re...). A ficko fiatal es „piknikus”, egy Tito-kepet tart a muszerfalon, kezbe is adja: „The best man in the world!” A lapocska idei zsebnaptar...
A templom szepseges, a 80 dinaros beugrot elblicceljuk, odabenn meg vmi szertartas megy, talan keresztelo.
A taxist szerencsere ra tudjuk venni, h megvarjon, mert forgalomnak se hire, se hamva... Az utolso dinarjainkat adjuk neki odalenn.
A belvarosban meg lenne egy randevunk Rodnaval, aki vegul megsem jon. Az sms-eig egy shopping mall-ban boklaszunk, es a sors (:-)) meg keszpenzhez is segit: a Lush-ban veletlenul ketszer huzzak le a lovet a kartyamrol, uh cashback.
Irany a buszpalyaudvar, elerjuk meg a fel 8-ast. Ebbol nagy rohanas lesz, mert persze nem onnan indul, hanem a Holiday Inn-tol, de sebaj, csak-csak megvan. 25 euro Podgoricaig a jegy (fejenkent, nyilvan).
A busz meglehetosen avitt darab, de megnyugtat, hogy nok es gyerekek is vannak rajta.
A hatar 25 km. Csak a ket brit hatizsakos meg a mi utlevelunk erdekes annyira, hogy el is vigye a koszovoi egyenruhat viselo hataror. Gyorsan hozza: UNMIK belyegzo kerult bele.
Innentol kokemenyen figyelek, hogy valami rendkivulit fedezzek fol a videken, de semmi. Forgfalom van jocskan, a hazak meg a telepulesek kivilagitva — semmi izgalmas.
Az elso megallo Podgorica elott van, a vece kriminalis, de hat ez nem egyeni sajatsag.
A varost sajnos elkeruljuk.
A kovetkezokben meg 2x alltunk meg, eloszor kopszovoi egyenruhas rendor, 2.x nem tudom, ki, de o mar csak a magyar utlevelet vitte el.
Aztan visszahozta pecset nelkul. :-(
Montenegro gyonyoru, de most lejar az idom az open-air netezoben, uh megyek.

Elerni Ohridot

avagy Kanaanbol jelentjuk... :-)
Mert Ohridra egy bo hete ujra meg ujra ugy gondoltunk, mint A Hely, Ahol Majd (Meg)pihenunk, Mindent Kimosunk, Es Ingyen Lakunk. ((Ize, azok kedveert, akik — hozzam hasonloan... — eleddig nem hallottak volna Ohridrol: Del-Macedonia, az Ohridi-to partjan. Kb. Napoly magassagaban, mellekesen.))

Es most itt vagyunk. Igerem, visszaterek meg Bulgariara is, de most ez az uralkodo elmeny. Majd probalok tematikusan irogatni kisebb blokkokban, hogy az is megtalalja, amit keres, aki praktikus ismeretekre vagyik a regiorol ((Miklos folvetette, hogy linkeljuk be ezt a reszt az utazas.com Balkan-topikjaba)).

Szoval Ohrid... Ohrid egyszeruen meseszep. Az ovarosa vilagorokseg, allitolag valami 250 temploma van (ebbol kb. hattal talalkoztam eddig, hmm — igaz, Miklos mara folfedezte, hogy vszl. a hegy tuloldalan van a tobbseguk), szebbnel szebb kisebb-nagyobb ortodoxok.
Az uj reszben, nehany egigero szalloda kozott all az egyetlen katolikus: na, annak a szallasan lakunk. :)
Es akkor van meg egy hatalmas tava, aminek a szemkozti partja mar Albania. Korbe pedig olyan hegyek, hogy csuda. Plusz a felhok tegnap este: feherbol rozsaszinbe, lilaba, aztan kekbe mentek at.
Mindehhez pedig, igenbiza: nem turistaparadicsom. Azaz hat vannak nyaralok, jocskan, de tulnyomoreszt delszlavok, sot, gyanitom, macedonok. Eleg vadkeletnek van tekintve a kornyek, es eleg messze van a kovetkezo repter ahhoz, hogy a mindenutt jelen levo nyugatiakat tavol tartsa — es feltehetoleg addig ilyen a varos.
A zoldsegesnel azert szeretnenek at-atvagni, de ettol meg „Macedonia is not less safe than (then?) any other European country” (by fr. Sztyepan, akivel vegul csak nem talalkoztunk a ketnapos kesesunk miatt).

Barnulok

Hihetetlen bar (legfokepp nekem), de igy van. Persze tegnap reggel ota nemigen voltam zart terben a netezesen kivul :).
Ez azt is jelenti, hogy a vadkemping jol sikerult, baromian senkit sem zavartunk a tengerparton -- minket a zene annal inkabb, de na, azt is mexokja az ember, ha muszaj neki. A cuccainkra pedig vigyazott a palyaudvari csomagmegorzo.
Ugyhogy 7 korul egy jo kis tengeri csobbanassal kezdtuk (az a par reggeli ora a nyugdijasoke, ugy fest :)), amit kicsit bearnyekolt, hogy a zuhanyrol keson jottem ra, hogy nem megy. De azota is van bor rajtam, tul lehet elni a nem-zuhanyzast.
Utana palyadvar, furdoruha-elpakolas, cucc vissza (osszesen harmadszor, mar elegge utal minket a neni), es irany Neszebar. Stoppal, vonat nincs arrafele. De jol ment, odafele 2, vissza 3 korrel megusztuk (kb. 100 km), minimalis varakozassal.
Az ovarosba taxival mentunk be -- es elovigyazatlanul (semmi sarga kocsi vagy taxi-tabla), uh a foszer kepes lett volna 20 levaval (10 euro!) megvagni. Vegul Miklosban volt eleg lelekjelenlet, hogy 7-tel kiszalljunk; de a ficko egy darabig meg jott mellettunk, es rendorrel fenyegetozott. Mignem mi egy oldalso lepcson balra (f)el.
Nem tudom, ha mas elmennyel kezdjuk, mast mondok-e rola, de valoszinuleg nem. A varoska szepseges lenne, de olyan bazar-pofaja lett mostanra, hogy lepni alig lehet benne. "Rosszabb, mint Szentendre" -- summazta Miklos, es epp en is erre gondoltam.
Allitolag a vilagorokseg statust is meg akartak vonni tole egyszer emiatt. ((Most jol lelottem a poent, ezt irtam Gaborek kepeslapjara.))
Egy szo mint szaz, egy kebabozas utan eleg gyorsan menekulore fogtuk.
A parti oldalon (most Napos Partnak hivjak -- ja igen, Neszebar felsziget, csak egy utnyi foldsav visz be) valami felelmetes szallodaerdo magasodik. Rossz elkepzelni, hogy tiszta uresen all egesz telen... es hogy ugyanezert helyiek nyaron akarjak megszereni az egesz evre valot. De az is igaz, hogy "objektive", azaz a mi zsebunknek meg igy sem draga, es hogy masutt mindezidaig nem talalkoztunk olyan mentalitassal, mint ez a taxis ma.
Visszafele jol leesett a vernyomasom, nagyjabol beajultam az elso autoban -- nem szo szerint, de ugy elaludtam, mint akit fejbe utottek. Egy fel liter kola teritett magamhoz -- NB, a tej itt ismeretlen fogalom, nem csak kavehoz, hanem altalaban is, csak feldolgozott formajaban letezik; igy a kaveval inkabb nem kiserletezem. Kulonosen miota ma reggel Miklosnak is majd' kiugrott tole a szeme, pedig sajat megitelese szerint nagy kaves, es jol birja az effele megprobaltatasokat.
A kola utani fogmosas vegkepp helyre tett, ugyhogy mar a szenszallito tranzit csomagtere sem zokkentett ki a jokedvembol.
Holnap reggel irany Veliko Ternovo, a regi fovaros, alighanem vonattal. Plovdivot valoszinuleg ki kell hagynunk, hogy estere Szofiaban legyunk, mert vasarnap este mar Ohridban (Macedonia) var minker fr. Sztepan SJ. Meg az is lehet, hogy Szofiat is inkabb Macedoniabol visszafele nezzuk meg alaposabban, vasarnap meg beerjuk a rilai kolostorral -- de mivel a napirend orarol orara valtozik, ezekrol inkabb majd utolag. :)

Elszallt

Ugy fel oraja gepeltem mar az eddig kalandjainkat... amikor vhogy becsuktam az ablakot... es utana meg a vagolapra felretett ketharmadat is felulirtam vmi egyebbel... es most rettenetesen frusztralt vagyok.

Igy hat most csak az utiranyt irom ujra, esetleg a jarmuveket. Sorry.

Hetfo: Pomaz > Buda > Ferihegy > Recea > Mvh. > Brasso. (Auto > repulo > auto > stop.)
Alvas Miklos ismeroseinel.
Kedd: Brasso. Gyalog, libegovel. :-)
Alvas ugyanott.
Szerda: Brasso > Bukarest > Konstanca > Mangalia-Mangalica > hatar Vama Veche utan > Sabla > Balcsik. (Taxi > vonat > taxi > stoppolt kisbusz > menetrendszerinti kisbusz (maxitaxi).)
Alvas egy lepusztult hotelben a varos folott.
Csutortok: Balcsik > Varna. Elobb az albenai busz allt meg nekunk, aztan egy szemelyauto hozott (neki fizetni se kellett).

Es most Varna. Ami nagyon jo hely, egy lapon nem lehet emlegetni a vonatbol latott roman oldali tengerparti varosokkal.
Meg a nepet sem. Nyugodtabbak, csendesebbek, es sokkal jobban oltozottek. De mar a sablaiak is azok voltak, nem csak itt a nagyvarosban.
Es egy csomo skandinav turista van, meg sved es norveg konzulatus.
Sokat meg nem csinaltunk: bolyongtunk egy sort turinformot keresve, aztan kiderult, hogy a vasutallomason van. Kiirtak nekunk ket hostelt, a zsakjainkat bevagtuk a csomagmegorzobe, megebedeltunk (bosegesen, ezuttal donerbol meg palacsintabol), megneztuk az egyik hostelt, de sokallottuk a 10 eurot; es most itt ulunk egy irdatlan nagy netezo hodalyban, ahol csak a vece volt katasztrofalis. De "in Bradoman we trust", ahogy nemreg egy ismeretlen bloggernel olvastam. :-)
A linkeles eleg remenytelen, nincs talca a kepernyon, az Alt-Tab-ot meg meg nem tanultam ki elegge.
Holnap alighanem jovok ujra.

Visszaszámlálás indul

24 óra múlva már a reptéren leszek. :-) Most pakolás van, hatalmas elhatározásokkal (pl. hogy bele fogok férni a 70 literes zsákba, úgy értem, utánfutóval (= kis hátizsák) meg polifoammal együtt (tegnap abból is vettem egy kicsire hajtogathatót) — de közben máris kisebb kompromisszumokkal, mert a szokásos (max. 1 x fél araszos) neszesszerembe mosószerestül már nem fértem bele, külön viszont nem raknám a mosókencét, mert a hátizsákomnak van egy olyan hibája, hogy egyetlen „zsebe” van, a fejléce. Vagyis amit nem oda teszek, az után feltúrhatom a belsejét.
Szerencsére korlátoz a húszkilós limit is (repülő), bár azért azt valószínűleg amúgy se nagyon lépném át. Azért emlékszem még a Fogaras első kilométereire...
Amúgy meg még meg kell fordulnom egyszer Pesten is ma, mert tegnap végül nem jutottam ki az OKET-re (ellenben meglátogattam régen látott keresztanyám), így nem kaptam meg Gyöngyitől a Szegedről elhozott pléhbögrémet.
És közben odalenn is az utolsó órák Peti konferenciájáig...

Helyesbítés

Alig 8 óra 15 perc a legrövidebb vonatút Várnától Szófiáig. Az előbb bolgárosan írtam a menetrendbe (Sofija), amire az útba ejtette még a moldáv Sofiját is... (blush)
Közúton 5 és fél óra (447 km).
A lúzerségem története c. folytatásos teleregényünk legfrissebb epizódját olvasták.

Tegnap

Az előbb az uralkodó gondolat balkáni közlekedés volt, mostanra viszont eszembe jutott, hogy még valamit akartam.
Jelesül azt, hogy milyen jó is egy Virgin Mojito fölött ücsörögni a Millenárison egy ritkán látott emberrel, akivel négy évig a fél (vagy tán kétharmad) életünk közös volt. Mert bár ennek az időnek 7 éve vége, és bár akkoriban igazán nem a belső kör voltunk egymásnak, azóta pedig fél(?)évek telnek el úgy, hogy jó, ha épp összefutunk valahol — Judittal teljes bizonyossággal érzem a Közös Alapot. Aminek néha a hiánya is frissítő (vö. Mókusőrs), de a megléte hatalmas megerősítés.
Furcsa, (a)hogy a régi arcok is cserélődnek az ember körül. Aki akkor fix pont volt, barátok barátja, az alkalmasint most egy futó „hogy vagy?” több-kevesebb valós érdeklődéssel. Mások mardtak „a helyükön”, megint másokkal pedig jóval több kapcsoltom van most, mint valaha is a gimiben.
És kifelé még Szandival is szembetalálkoztunk, akit egészen biztosan nem láttam az utóbbi öt-hat évben.

Egy más életforma

rajzolódik ki előttem szép lassan. A Burgasz–Szófia utat (kb. négyszáz km) legkevesebb 30 (!) óra alatt lehet vonattal megtenni. 3 átszállás, 7 óra várakozás összesen. Kezdhetem szokni.
Amúgy egyre inkább benne vagyok a tervezgetésben, tegnap az utolsó (?) beszerzéseket intéztem, most meg a térképet bújom (jobb híján a Világatlaszt — mondjuk egész naprakész, igazából Montenegrón és Koszovón kívül minden helyes benne).
Miklóssal azért jó volna egyezkedni még egy sort, valami elvárástisztázást, ilyesmit... De hát ha addig nem, majd a repülőn. :-)

OKMI, vol. 2.

(Azaz Okmányiroda. Nem röhög; a néni ezzel írta föl telefonszámukat a múltkor.)
Délutánra már megokosodom, letelefonálok. Megvan, mehetek érte, csak húzzak majd számot.
Személyi, séta, számhúzás.
224, 2-es vagy 4-es asztal, várakozók száma 0.
Tíz perc, megjelenik a számom.
Odabenn az első meglepetés: 1, 3, 5, 6 számú asztalok vannak.
Aztán a második: adjam a régi útlevelem. Végülis logikus, két érvényes a kettős állampolgárokon és a kémeken kívül keveseknek adatik (kivétel természetesen a Nagy és Ügyes Bátyám).
Nosza, haza. Sebaj, így már bemehetek sorszám nélkül.
Kilukasztják a régit (ezt igazán megtehettem volna magam is, mondok), átveszem az újat, aláírom, hogy átvettem, és kész.

Ezen túl a mai aktivitásom addig terjedt, hogy szabályos időközönként belebújtam az alakuló rövid- és halásznadrágomba, megírtam vagy féltucat e-mailt, valamint csavargattam a rádió gombját. Így találtam rá a Gazdasági Rádióra, ami korántsem olyan unalmas, mint gondoltam volna. Beszélgettek egy márkamenedzserrel, megkérdezték a fogasztóvédőket meg az utazási irodákat arról, hogy miért nem írják ki a teljes árat, meg ilyenek.
Aztán persze csak ráuntam az ismétlődő hírekre, és újabb fél centivel (hmm, ez nem bizonyosan a legszabatosabb meghatározás volt) arrébb megleltem kedves Bartókomat.

És végül, de nem utolsósorban még egy bikini-vonatkozású hír...

Nagy Ráérősség

Legalább a nyár, de valószínűleg inkább az egész év legkényelmesebb napjait élem. Tegnap pedikűröztem, rakosgattam a szobámban, telefonálgattam, este pedig nekiláttam a Macska a zongorában című pöttyös könyvnek. :-)
Ma egy kényelmes zuhany és reggeli után leballagtam a patikáig, és egyúttal megpróbáltam megszerezni az útlevelem, de „Ilyen témában ma több ügyfelet nem tudnak fogadni” a sorszám-automata szerint.
Ebédre olyan Juli-féle cukkinistésztát rittyentettem, hogy ihajja. :-) Bár nem egészen a Juli-féle, mert együtt süttem a paradicsomot a cukkinivel, valamint került bele fokhagyma is, de azért az ötlet.
És már most rosszul vagyok a gondolattól, hogy holnap egész Óbudáig be kell vánszorognom.

Hazarepültem

Péteréknél és főleg -kel remek reggeli, látogatás Rösernél, végre magamnak is megvettem a 111 vers Kolozsvárról-t, rövid csacs Demény Petárral, majd szundi a vásárhelyi buszon, check-in, felszállás, leszállás, check-out. Komolyan úgy tűnt, hogy több ideig gurultunk, mint amennyit utazómagasságon töltöttünk. Viszont 50 perc ez is, mint Bukarest, ami vagy 300 km-rel odább van közúton.
Pesten aztán jót shoppingoltunk Anyánkkal: napszemüveg (!), egy szoknya, két fölső, Montenegró-útikönyv; valamint karnis a fönti fürdőbe végre (azóta föl is tettem), bambuszfüggöny a sufnira, nyakkendő- és övtartó Atyánknak...
Most fél kézzel csetelek, de rövidesen fölmegyek, elhelyezkedem az álom-ágyon hanyatt, és fölhívom Julit a hivatali (és katolikus) számán. Éljen.

Mottócsere

Az újat Julinak köszönhetem, ő mutatta még Hajdúszoboszlón, és mindjárt tudtam, hogy ide fog kerülni. De azért itt megőrzöm az előzőt is, különösen miután egy ismeretlen azt írta mailben (valamit keresett, és a Gugli adta ki a blogot), hogy „... engedelmeddel beleolvastam. Nem sokat csak annyit, hogy kiderüljön mennyire jó fej vagy. Különösen az idealista vonal tetszett. Az apokrif, nekem enyhén dekadens klerikális vonalat sugall. Persze ez így erős leegyszerűsítés (ami mindíg torzít), de a bizottságot én még 1982-ben a Jate-klubban hallottam először és ha egy egyetemista ebből idéz azt biztos, hogy sok minden érdekli és széles látókörű. Ezért előlegeztem a szimpátiát.”

Szóval a korábbi szösszenet, ami talán egy évet is kitartott:

...Az ember gyakran sikítani szeret, és egyeseknek rohamaik vannak. Be kell látnunk tehát, nem lehetünk örökké mindenkivel együtt. A mélység visszavág, az ember csókokról ábrándol, de nincs ereje élni mindig, minden hagyomány puszta. Itt kérem érzések vannak. A lényeg független. Kalandra fel!
(A. E. Bizottság)

Kolozsvár, te csodás

Véget ért az Éjjel-nappal Talentum c. ötszereplős valóságshow, amelyben hétfő hajnal óta éltem: gyakorlatilag napi 24 órát töltöttünk egymás társaságában Petivel, Edóval, Jusztinnal és Helgával. S a tréningtér mellett a szállás sem sok magánszférát engedett, idővel azért kezdtünk egymás idegeire menni.
Ráadásul kicsit utolért a lelkigyakorlat is, érzékeny voltam, nyűgös... Csináltam sok hülyeséget. Nemtomnemtom.
De most Kolozsvár, ha csak egy délután erejéig is, de Péterék, főtér, talán este valami kocsmázás is. Kezdhetek regenerálódni.

Nagyon nem itt kéne már ülnöm

Hanem pakolni-csomagolni, de... na igen. „Benéztem” Julihoz, és megirigyeltem. ;-)
A lelkigyakorlatról nem tudok mesélni, jöjjetek, nézzétek meg.
Maradok a külsődleges dolgoknál. Például hogy a pocakom egy kezdő kismama megirigyelhetné. Nem, ez nem a tahisi (?!) ellátás gyümölcse. De rémes.
Viszont egy álló héten át nem rágtam le a körmöm, pedig már akkor is hosszú volt, mikor elindultam. Az utóbbi két napban már rettenetesen zavart. Ez büszkeséggel tölt el.
A fejemen meg egy boglya van. :-) Mert jó a rövid haj, de egyetlen perc alatt elalszom. Viszont ötbe telik megmosni és másik öt, míg megszárad a napon. Ami meg jó nagyon.
Hát ilyenek. Megyek pakolászni, este Szeged, holnap hajnalban pedig indulok Marosvásárhelyre. És repülővel fogok hazajönni jövő kedden. Ihajja! :-)

Ép testben

Nincs időm hosszú mesére, de a wellness-happiness bejött. :-)
Most viszont indulok Tahiba egy hét „kussolós lelkigyakorlatra”, hogy a lelkemet is megpihentessem az egész évi (sőt...) pörgés után. Félek a sárkányaimtól, de valahogy majd csak megvívok velük.
Azért drukkoljatok (vagy imádkozzatok, as you like it).
Ó igen, és se telefon, se net, természetesen. Ihajja.

A Tócó partján

Nagy jelentőségű eseményt hirdethetek a T. Egybegyűlteknek esment: ma megvettem életem első bikinijét. :-) Az az érzésem, hogy úgy tíz évvel vagyok lemaradva az optimálisként tételezetthez képest, de mi ez nekem. Még megtehetem. Vagy hát szóljon, aki szerint túl nagy a disszonancia, mert ezt erősen szeretném elkerülni.
Amúgy meg jó minden, csak ilyen meleg ne volna. Rövidesen indulunk dodzsemezni meg az állatkertbe. :-)
Ó igen, és telefonon ne keressetek, mert azt Pomázon felejtettem.

Talán már rám sem ismerné-é-él...

Hogy szép-e Júlia, azt döntse el más; mindenesetre elég radikálisat váltott. Jelesül úgy négy-öt centisre vágatta a haját. Bezonyám.
A reakciók változatosak, a „gratulálok életed legjobb döntéséhez”-től (G. P.) a „szerintem borzasztó...”-ig (N. P.) terjed a skála eddig.
Maga egyébként nincs meggyőződve, hogy az arcához ez jobban menne, mint az éppen megszokott és megszeretett korábbi; arról viszont igen, hogy a váltás már igen-igen megérett.



A többi néma csend.

They didn't want (to fly)

Hát elkaszáltak, ahogy kellett, ezúttal szó szerint. Nem tört le különösebben.
Visszafelé negyven fokban, heveny rosszullét közepette álltam ki stoppolni, végül 4 forduló lett belőle, de még mindig szinte busz-időben. Éppen beestem a délutáni program kezdetére.
A mérleg kb. egyensúlyban van.
A szakmai résszel kevésbé tudtam azonosulni, mint tavaly, ennek több oka is van/lehet.
Emberileg összetettebb. Volt, akivel tovább erősödtek a szálak, és volt, akivel szemben bizonytalanabb vagyok, mint voltam. Volt „új”, aki órák alat meggyőzött, hogy itt a helye, és van „régi”, akivel szemben mit sem gyengül az ellenállás. Kaptam megerősítő visszajelzéseket, és kaptam (fél évvel megkésve) fájdalmasat is. És mindemellett az az iszonyatos kognitív disszonancia a pedagógia és az androgógia között...
A csütörtöki UNO és a tegnapi vodkanarancsozás mindenesetre úgy kellett, mint a falat kenyér.
És ma ott volt a sok-sok gyerek, meg BÁgi, és ez megint nagy öröm volt.
Holnap diplomaosztó. Majd igyexem úgy csinálni, hogy kinyitni ne akarja/tudja senki...
Hétfőtől pedig munka ezerrel. Pályázati elszámolás, marosvásárhelyiképzés-megbeszélés stb. Csak ki tudjam pihenni addig magam.