Past Me

okos volt: három évvel ezelőtt beírtam a Google-naptárba, hogy lejár az európai TAJ-kártyám. Kaptam is e-mailt 4 héttel előtte, kinyomtattam az űrlapot, kitöltöttem -- és annak rendje-módja szerint nagyjából el is feledkeztem róla.
Hanem Past Me ismerte Present Me-t... Két héttel később újabb értesítés jött! :-)
(És most, hogy készen van az új, nem mulasztottam el a naptárbejegyzést is áttenni 2021-re. Ugyanezekkel az emlékeztetőkkel. Future Me will be thankful.)

Kompulzív

Facebook-csekkolgatás. Mondjuk csak számítógépen, legalább, de így is őrjítő. Alig tíz hónap után ki fog derülni, hogy nem lettem értelmesebb Fb-felhasználó, mint voltam. Viszont a Messenger borzasztó kényelmes... és tkp. a Fb is, persze.

+ Pl. a 44 Training kapcsán összehozott csapat (Juli, Cili és Zsolti) nagyon megmelengette a szívem – és az Messengeren ment, egy kezdő-lelkesítő Fb-bejegyzés nyomán.

+ Vagy ott van az, hogy a Fb-falamat elkezdtem kicsit naplónak használni (vö. "Be a treasure house of happy memories" by Gretchen Rubin), aminek persze sok másik formája is lehet/van, viszont ez egyrészt tök kényelmes, másrészt be tudom tagelni a többi résztvevőt, és akkor nekik is meglesz (miközben mással nyilván nem osztom meg őket).

- De a mindless scrolling, az nem jó.

Ma lesz a napja, hogy visszakapcsolom a telefont – muszáj beszélnem Tündével Franciaországban, és miután 18 perc közel 3000 forintba került a múlt hónapban, a Messenger határozottan vonzóbb ötlet.

Egyébként... de ebbe nem megyek itt bele mégse, majd eljön az ideje annak is.

3. nap

(Azt mondja a Blogger, hogy valaki látta az előző bejegyzést. Szerintem csak egy keresőbot lehetett, de azért rendületlenül írok... :-))

+ Ma jobb volt, egy-kettőnél többször nem jutott eszembe, hogy simogathatnék is, és mikor itthon a kezembe akadt, el is csodálkoztam egy pillanatra, hogy „jé, hát nekem ilyenem is van”. :-) Cserébe olvastam munkába menet, ebédnél és hazafelé is. Nem túl jelenlevő, de annál élvezetesebb.

- (Indirekt) A hangoskönyvemet kőkorszaki módon, kábellel kellett áttennem az új-butára, merthogy a laptopon éppen nincs bluetooth. De volt mit hallgatnom teregetés közben.

2. nap :)

További tapasztalatok:
+ Google-szinkronizálás: hozzá tudok férni minden telefonszámhoz, naptárbejegyzéshez stb. Tudom, tudom, a világbirodalmat építem, de ettől ez még nagyon kézre áll. :)

És, bakker, vannak elvonási tüneteim. Olyan bizonytalan mit-kezdjek-most-magammal érzések, ha éppen nem köt le semmi. Ilyenkor gyorsan elszégyellem magam, és továbblépek. Kicsit ijesztő, kíváncsi vagyok, meddig lesz ez így.

Május okostelefon nélkül

Ha akarom, hirtelen felindulás volt: tegnap este újraolvastam ezt a cikket, és megint megütött.

Ha akarom, egy hosszabb, talán eleje-láthatatlan folyamat része: hiszen április közepén már azért ruháztam be egy új butatelefonra, hogy az okosat itthoni használatra szorítsam vissza ahelyett, hogy az alacsony tömegekkel együtt simogassam ha kell, ha nem. (A kísérlet csúfos kudarcot vallott, amint telepítettem az első olyan alkalmazást, amely valóban rá tud venni a vízivásra. És übercuki.)

Szóval ma kikapcsoltam, és ez marad így. Hazaérve el is tettem kézügyből, minek kerülgessem.

Ami már látszik:
- A hangoskönyveim hiányoznak, azokhoz nagy könnyebbség volt (az mp3-játékos nem tud bluetooth-t, marad a laptop & zsinórmentes hangszóró, de weben a LibriVox nem lép magától a fejezetek között). Ugyanakkor (+) a hangoskönyvek eléggé distracting dolgok, talán hozzászokhatnék egy csendesebb élethez.

Amit még előfeltételezek:
- A YNAB hiányozhat: mikor beírtam a kiadásokat napközben itt-ott (vagy akár itthon) a telefonon, akkor könnyebben engedtem el, hogy este egyáltalán bekapcsoljam a laptopot. Márpedig ha bekapcsolom, akkor annak az estének általában annyi...
- / + A kapcsolataim várhatóan közelítenek majd a két hónappal ezelőtti állapotokhoz (akkor szoktam rá a Messengerre).
- Feltehetőleg kevesebb vizet fogok inni ismét.

Hétvégi

Az úgy volt, hogy végre nyélbe üttetett a régen halasztódó lakásszentelő, két (+1 ráadás) felvonásban.
Indult a tényleges szenteléssel csütörtökön, 11 fővel, hajában sült krumplival és balti alkoholokkal. Ne vegye zokon, aki nem fért be, de bensőségességben ez az este vitte a pálmát, egészen különös jó érzésekkel tértem nyugovóra.
Pénteken rávettem magam a reggeli misére, és jó volt, csak a napközben ment kissé álmosan. Este a bulizás folytatódott (csak épp nem nálam), merthogy megérkezett a bátyám, meg itt marasztottuk Marcit is [figura etimologica?], úgyhogy Sárkány volt meg klubos pálinkázás, meg otthon még egy pohárnyi maradék Malatinszky-rozé, mert egy napnál többet csak ne álljon kibontva... szóval a szombat reggel nem volt annyira barátságos.
Ráadásul még dolgozandóm is maradt aznapra, úgyhogy kissé kétségbeesve álltam délben a lakásban, hogy húha, mindjárt jönnek a népek... még szerencse, hogy van nekem Áron, aki olyan bölcseket tud mondani, mint hogy „ne legyél ideges, nem azért csináljuk” -- mert tényleg (nem).
És aztán jöttek is, délután kisebb hullámokban, este egyre többen, a végén 38 fő lett a teljes mérleg rajtam kívül (ebből 4 gyermekkorú). A műfaj, a jövős-menős buli teljesen bevált (nyilván jó volt hozzá a belváros-közepi helyszín is); a vendéglátás (amely nem az én művem volt) egészen csodálatos formákat öltött (halászlé, gyümölcsös sült kacsa, zsírosmáj, sütik, borok, pálinkák...). Itt-ott persze nyekergett a társalgás meg ilyesmi, és úgy tizenpár fő fölött az asztallal együtt tényleg már nem lehet elférni a szobában... de végül is csak megtalálták egymást azok, akiknek volt mondandójuk egymásnak, meg egy picit játszottunk is; és végül a távozók többnyire elégedettnek tűntek.
Vasárnap délelőtt alvás és egy rövid séta Eszter barátnémmal, regebéd a Bociban Tamással is, aztán ők el, később családi ebéd nálam (hozott anyagból), majd kísérlet rendrakásra, mérsékelt lendülettel és sikerrel, de kitartóan. (A zuhany és a mosogató fölötti csap együttes megnyitása már elég a gázbojlernek, úgyhogy addig lehetett meleg vízben, vödrözés nélkül is mosogatni.) Az esti mise után a szokásos kávéházazás helyett pedig morzsabuli (köszönjük, Péter, hogy megismertettél eme remek intézménnyel! :-)), bontott italok elpusztítása (kivéve a whiskey-t, jég nélkül talán mégse -- azzal is csak ha nagyon muszáj...), tejfölös-fűszeres szendvicsvacsora a csütörtökről ismert beltéri piknik formájában, a szoba közepén leterített lepedőről.
És ma ismét hétfő... *sóhaj*

És azóta

egy óra ütötte a markom, valami ilyenforma (csak túl nagy, remélem, sikerül becserélnem egy használhatóbbra).


És ma egy üveg whiskey. Amit ugyan nem szeretek, de elfogy azért majd apránként Szegeden. :-)
Az esküvő-sorozatról még írok, becsszó.

15 éve

zajlott a srebrenicai népirtás. A magyar Wikipédiát akartam idelinkelni, de nem teszem, mert nem alkalmas rá... Az egyik forrást megnéztem, egy szerb oldal, amely többek között állítja, hogy a bosnyákok "öngyilkos futásba" kezdtek a hegyeken át, és sokan harcokban estek el menet közben.
Ennek némileg ellentmond, hogy bekötött szemmel, hátrakötött kézzel lőtték tömegsírba őket...
Ebből a filmből viszont mutattak részleteket az OSA kiállításán, és jaj.

Kommüniké

Tizenöt évvel ezelőtt a Boszniai Szerb Hadsereg, akkori vezérkari főnöke, Ratko Mladić vezetésével lerohanta az ENSZ által biztonságos övezetnek nyilvánított Srebrenicát. Két nappal később, 1995. július 13-án megkezdődött az elfogott több mint nyolcezer muzulmán férfi és fiú lemészárlása. A holttesteket tömegsírokba földelték el, ahonnan a maradványokat később kiásták és másodlagos sírokba szórták szét, hogy megnehezítsék a nyomozást.

Az évforduló alkalmából a budapesti Közép-európai Egyetemen működő OSA Archivum, amely az emberi jogok megsértését, köztük a balkáni konfliktusban elkövetett háborús bűnöket dokumentáló iratok egyik legnagyobb gyűjtőhelye, kiállítást rendez a srebrenicai népirtás törvényszéki rekonstrukciójáról, hogy valamennyiünket emlékeztessen a legszörnyűbb bűncselekményre, amelyet a második világháború óta európai földön elkövettek.

A Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság 1995. július 25-én emelt vádat Ratko Mladić ellen, népirtással és a civil lakosság ellen politikai, faji és etnikai alapon elkövetett bűncselekményekkel, egyebek mellett gyilkossággal és megsemmisítéssel vádolva őt. Ellene azóta is nemzetközi letartóztatási parancs van érvényben.

Tizenöt évvel később azonban Ratko Mladić még mindig szabadlábon van és a törvény keze képtelen őt utolérni. Mi, az OSA Balkán Archívumának kezelői, különböző nemzetiségű archivisták és történészek, kurátorok és a megemlékező kiállítás szervezői, tisztában vagyunk vele, hogy a srebrenicai mészárlás története nem zárható le. Sem a hozzátartozók, sem senki más, aki közvetlenül vagy közvetve érintett ebben a tragédiában, nem nyugodhat, amíg az ügyben – legalább jogi szempontból – nem tesznek igazságot. Ezért arra kérünk minden tisztességes embert, hogy mindaddig ne térjen napirendre az ügy fölött, amíg a tömmeggyilkosságok fő felelőse bírái elé nem kerül.

Nyereményszéria

Mióta ezt megírtam, nyertem még egy Papadimitriu Athina-cédét (Fidelio), aztán a múlt héten egy napot a LOffice-ban (Funzine), ma pedig családi fürdőbelépőt (Vízművek).
Es geht wie am Schnürrchen.

Patrick Chan nem nyughat

Hello!

Szьksйgem van egy ьzleti partner, hogy segнtse az ьzleti ajбnlatot is, ha mi lesz a kцlcsцnцs elonyцket. A projekt a tбmogatбst бt egy nagy pйnzцsszeg. Legyen szнves kьld йn egy elektronikus levйl ъtjбn: (patrick2007chan1@yahoo.com.hk), ha йrdekel.

Patrick Chan
CFO, Hang Seng Bank, Hong Kong
E-mail: patrick2007chan1@yahoo.com.hk

(Előzmények itt és itt. Az azóta kapottakat sajnos nem őriztem meg.)

Örökbe fogadtam egy fát

Be it known, that this certificate of adoption is hereby awarded to

J. B.

for adopting a living tree.

The above SleeperTree member is taking an active role in helping to protect and preserve our natural forests worldwide. This sponsorship signifies both their commitment to making a positive impact on the world around them, and their dedication to sharing the wonders of this beautiful Earth with those around them.

This very tree is part of an oak forest located in Transylvania, near the town Lopadea Noua. The owner of the forest is earl Farkas Banffy.

Mr Banffy and his ancestors were living on this part of Europe for centuries, and many of the towns and villages in the area are named after them (eg.: Banffyhunyad). They are traditionally landowners, earning their money from agriculture and forestry. Their lands were secularized after the Second World War, and are given back to the family continuously, since the democratical change in Romania. Mr Banffy currently owns 400 hektares (988 acres) of forests.

An agreement between Mr Banffy and SleeperTree ensures, that this tree will not be timbered down for at least the next 50 years, or quite possibly for a longer period of time. According to our agreement Mr Banffy separated 50 hektares (120+ acres) of forest, and pulls it out from commercial use, turning it into a natural forest habitat.

Thank you for supporting our mission at SleeperTree, and helping us strengthening the message of protection of natural forest habitats!

Budapest HUN,
06/01/2010 21:02
SleeperTree.com

Így fest a patak

Mindenféle örömök ömlesztve

24. Egyszer megszületett Helga, akire már nagyon vártak a szülei. Isten éltesse az egész családot!
25. Aztán a kedves Levente, fogadott vejem [vagy mi a szösz], az Arabeszk szerzőpárosának első fele tegnap estve a Műcsarnokban olvasta fel verseit a Prae folyóirat aktuális lapszámának a bemutatóján (de mintha már az ezelőttiben is benne lett volna?). Remek.
26. Aztán ma beszélgettem egy jót K. P. Pannival a hajléktalanellátó-rendszer hibáiról és lehetséges kiutakról, reményekről. Egyszer majd ott is fogok dolgozni. (Ideje lenne most már tényleg összeszednem a lehetséges álommunkákat...)
27. Ó igen, és ma legyőztem az Abev-szörnyet, tudtam a jelszót az Ügyfélkapunál, és ugyan mögötte nem az adóparadicsom várt, de legalább beküldtem a bevallásom. Várom a tündért a 8700 forintommal. :-)

Ma (még) nem esett az eső, remek.

Ráadásul a hétvégére Luxemburgba verőfényt mondanak, szóval a végén még sikerül jobb időbe utaznom. Maga lenne a csoda. :-)
Ma nagyon nem volt mit csinálnom itt a dolgozóban, de azért ügyes voltam, és egy csomó dolgot elintéztem, amit már hosszabb-rövidebb ideje halogattam: e-mailek, menetrendek, jegyfoglalás (már nyárra). Most éppen az Abevet próbálom telepíteni, mert Papa könyvelője ugyan megcsinálta a bevallásom, de én okosan utána jöttem rá, hogy van még egy adag adóalap-csökkentő kiadásom, úgyhogy most kikérdeztem az itteni könyvelőt, aki megmutatta, melyik az az egyetlen luk, amibe majd be kell írnom, és utána majd magától javít mindent. Ez azért okos rendszer, csak jussak egyszer a végére a szükséges Java környezet telepítésének.

És 48 óra múlva már valahol a belga, vagy bocsánat, vallon laposon száguldunk...

Új háziállat

Különben az új családi vállalkozás a komposztálás, miután Papához potom pénzért hozzávágtak egy tartályt. Ez épp nem a mi példányunk, de ilyen az is.

A Fenntartható.hu szerint, idézem: „Esztétikus megjelenése miatt a kert »díszévé« válhat.”

Vihar

Az éjjel kimentünk Áronnal viharnézőbe. Elég félelmetes volt, ahogy foltokban volt csak közvilágítás (a templom környékén a zsinór nélküli lámpák jobban bírták), és fújt is, de csalódnunk kellett, a Klisszán feleannyira se, mint a Bem Józsefen. (Azért az országzászló elég jól zörgött...)
Aztán otthon is lement a biztosíték, de már nem foglalkoztunk vele.
Reggel ő ötkor, én hatkor keltem, és tiszta szerencse, hogy Juditék behoztak kocsival, merthogy a HÉV is fölmondta a szolgálatot Békásnál (ezt a Facebookról tudom...).
A kávézás-beszélgetés végképp fölébresztett (egész reggel nem voltam amúgy különösebben fáradt), és mire átsétáltam a Ráday utcán a céghez, már teljesen föltöltődtem. Az az érzésem támadt, hogy az időjárás végre eldöntötte, mit akar, kitombolta magát, és valahogy nekem is jutott az energiáiból. Eddig én is olyan nyomott voltam, mint a se-nem-esik-se-nem-süt idő.

Úúú

Ezt nézzétek meg, elég jó...
Most megyek, mert holnap este vendég jön, és valami viszonyokat kell teremtenem a mostani iszonyok helyébe a fönti fürdőben. [Annyira nem rossza helyzte, csak a hangzás kívánta ezt a formát.]
A világ lassacskán kikerekedik, ma bicikliztem Békásig (és vissza este), és szombattól hétfőig 16/24/14 mm esőt és 16/11/10 fokot jósolnak (maximum, C fok). Szép lesz a sajtófesztiválon ácsorogni szombaton... vagy éppen a múzeumok majálisán...

A szívem lágya (F. Á.)

Tegnap este tök jó kedvem volt, egy jó színdarabot láttam, megkaptam életem első külföldi esküvői meghívóját, és egyáltalán.
Aztán jött egy hír telefonon, és teljesen szétcsúsztam, pedig nincs rá objektív okom. Mindenesetre még reggelre is maradt a nyüszögésből, pedig az azért ritka. (Igaz, hogy tök sötét van, és időnként esik is egy rövid ideig, de annál vehemensebben.)
Úgy látszik, minden esküvő és baba hírével külön-külön meg kell dolgoznom magamban. Nem nagy kilátás, bár az idei (eddig ismert) nyolc-kilenc mellé lehet, hogy sok már nem jön.
Aztán kiderült, hogy a Lelkes (ezúttal inkább lelketlen) népe egy idegent tép online, és ennek se igen örülök. Pedig onnan most jobb lenne jó híreket hallanom.

A hétvégéről

Zsófiéknál jó volt megint, a bébi nagyon bájos -- aligha az én érdemem, hogy ennyire a kegyeibe fogadott, de tény, hogy igazán jól elvoltunk. Azért fura, hogy hamarosan nagylánnyá avanzsál a 17 hónapjával, vagy hát legalábbis nagytestvérré. Játszottunk is nagyokat (úgy értem, a szüleivel), Ticket to Ride-ot meg Blokust, és NB1-es ellátásban részesültem, és ha nem készül leszakadni a bokám, még a filia-parókiákat is sikerülhetett volna megnéznem. Így ez legközelebbre marad.
[Most kicsit dekoncentrált (decentrált?) vagyok, úgyhogy inkább el innen.]