Na, erről nem szeretnék beszélni. Legyen elég annyi, hogy mellélőttem ezzel a munkával: teljesen inkompatibilis vagyok azzal az emberrel, akivel együt kellett volna működnöm. Az interjú nagyjából abban a hangulatban zajlott, mintha egynémely régi matekos és hittanos dolgozatainkat kombinálnánk: tíz kérdés -- tíz perc; a tőmondatnál hosszabb válasz nem értékelhető.
Plusz egy tanulságul pedig: Tomnak igaza van, nem minden jezsuita annyira jó arc.
2010. január 21.
2010. január 20.
Yet another failure,
írtam a Facebookra, azaz újabb kudarc: a Közalapítvány sem engem választott, idézem: „bár a feladat ellátására alkalmasnak találtunk, szakmai tapasztalatai miatt mással töltjük be”. Nincs rá bizonyíték, de gondolom, az a srác lett, aki már eleve ott van félállásban, és igazából ha így van, azért se kárhoztatom őket, mert ha munkáltató lennék, én is olyat választanék, akit ismerek. Csak kicsit olyan érzésem van, hogy egymás idejét (meg az én reményeimet) húztuk.
KülÖnben pár napja még egy függőben levő ügy lezárult, az egy egyházKözeli cIvilszervezetnél. A levelezés a következőképpen zajlott:
December 4.: Kaptam egy pársoros hirdetést.
December 6.: Írtam nekik 2, egy-egy mondatban megválaszolható kérdést a meghirdetett félállásról.
December 11.: Ezt kaptam: „Jelentkezésedet megkaptuk, hamarosan jelentkezünk. X. Y.
A kérdéseidre is nem sokára [sic] válaszolni fogok. Köszönöm a türelmedet.”
Január 15.: Még egyszer rákérdeztem a dologra.
Még aznap: „Bocsánat a késésért először is.
Közben meg is találtuk az emberünket, azonban mindenképpen köszönjük jelentkezésedet és érdeklődésedet.”
Azért még válaszoltam, hogy nem érzem feltétlenül korrektnek az eljárást, amit ők nyilván úgy értelmeztek, hogy savanyú a szőlő, de hát sebjaj. Vigaszul marad, hogy talán nem is baj, hogy nem ott dolgozom...
Holnap viszont újabb megmérettetés, bár a jelentkezés óta eltelt kb. másfél hónapban jócskán megkopott a lelkesedésem. Nem baj, tapasztalatnak jó lesz: „Hatvan jelölt közül válogathattunk, és első menetben 17 pályázót szeretném [sic] meghívni egy beszélgetésre. Ön az egyik.”
KülÖnben pár napja még egy függőben levő ügy lezárult, az egy egyházKözeli cIvilszervezetnél. A levelezés a következőképpen zajlott:
December 4.: Kaptam egy pársoros hirdetést.
December 6.: Írtam nekik 2, egy-egy mondatban megválaszolható kérdést a meghirdetett félállásról.
December 11.: Ezt kaptam: „Jelentkezésedet megkaptuk, hamarosan jelentkezünk. X. Y.
A kérdéseidre is nem sokára [sic] válaszolni fogok. Köszönöm a türelmedet.”
Január 15.: Még egyszer rákérdeztem a dologra.
Még aznap: „Bocsánat a késésért először is.
Közben meg is találtuk az emberünket, azonban mindenképpen köszönjük jelentkezésedet és érdeklődésedet.”
Azért még válaszoltam, hogy nem érzem feltétlenül korrektnek az eljárást, amit ők nyilván úgy értelmeztek, hogy savanyú a szőlő, de hát sebjaj. Vigaszul marad, hogy talán nem is baj, hogy nem ott dolgozom...
Holnap viszont újabb megmérettetés, bár a jelentkezés óta eltelt kb. másfél hónapban jócskán megkopott a lelkesedésem. Nem baj, tapasztalatnak jó lesz: „Hatvan jelölt közül válogathattunk, és első menetben 17 pályázót szeretném [sic] meghívni egy beszélgetésre. Ön az egyik.”
2010. január 19.
Ökumenikus
istentiszteleten voltam a szerbeknél az előbb -- vagyis hát, szép ortodox liturgiára volt hivatalos a pomázi keresztény közönség. Egyetlen hang sem hangzott el magyarul (pedig a kiírás szerint igét is hirdetett a pópa), viszont (ez lehetett az ökumenikus szellem hatása, most látom csak) nagyon barátian tömörre vették, nem volt több fél óránál az egész a teljesen fűtetlen templomben.
Ez az idő is elég volt viszont arra, hogy megállapítsam: nekünk is szép barokk ikonosztázunk van itt, nem csak a litvánoknak az egyik vilniusi templomben. Az ikonok nem a bevett színekkel-formákkal (statikus alakok, minimális plaszticitás stb.) készültek, hanem amolyan barokk festmények egyenként. :-)
Különben a templom nagyjából kétszáz méterre van tőlünk (ott volt egyébként mindenki, aki körülötte lakik, köztük a plébink), ehhez képest nagyjából harmadszor járhattam benne. Az első volt a legemlékezetesebb: nem voltam még iskolás, mikor a mamám egyszr átszalajtott, hogy esküvő van, s az milyen szép, menjek, nézzem meg. Így is tettem, aztán a szertartás végén a násznéppel együtt elsodródtam a lakodalomba is... Végül a bátyám szedett össze, úgy rémlik, mikor már hiányoltak itthon. :-)
A papámnak meg az óvodája volt a templom udvarán (ötvenes évek, hmm), ahol ő szépen megitta a kakaóját reggelente, majd átmászott a kerítésen, és uzsgyi haza a nagymamához. :-)
A mai hálaadás így alakul:
15. Az ökumenikus mozgalomért, amely kitartóan dolgozik a Krisztus-hívők egységén
16. A ma esti alkalomért, hogy sokan voltunk, s hogy volt valamelyes közösség-érzésem
17. Az ajváros szendvicsekért és a mézes almáért
18. Hogy a végén talán tényleg megtanulok vezetni
19. Hogy csupa normális autós oktatóval volt eddig dolgom
Ez az idő is elég volt viszont arra, hogy megállapítsam: nekünk is szép barokk ikonosztázunk van itt, nem csak a litvánoknak az egyik vilniusi templomben. Az ikonok nem a bevett színekkel-formákkal (statikus alakok, minimális plaszticitás stb.) készültek, hanem amolyan barokk festmények egyenként. :-)
Különben a templom nagyjából kétszáz méterre van tőlünk (ott volt egyébként mindenki, aki körülötte lakik, köztük a plébink), ehhez képest nagyjából harmadszor járhattam benne. Az első volt a legemlékezetesebb: nem voltam még iskolás, mikor a mamám egyszr átszalajtott, hogy esküvő van, s az milyen szép, menjek, nézzem meg. Így is tettem, aztán a szertartás végén a násznéppel együtt elsodródtam a lakodalomba is... Végül a bátyám szedett össze, úgy rémlik, mikor már hiányoltak itthon. :-)
A papámnak meg az óvodája volt a templom udvarán (ötvenes évek, hmm), ahol ő szépen megitta a kakaóját reggelente, majd átmászott a kerítésen, és uzsgyi haza a nagymamához. :-)
A mai hálaadás így alakul:
15. Az ökumenikus mozgalomért, amely kitartóan dolgozik a Krisztus-hívők egységén
16. A ma esti alkalomért, hogy sokan voltunk, s hogy volt valamelyes közösség-érzésem
17. Az ajváros szendvicsekért és a mézes almáért
18. Hogy a végén talán tényleg megtanulok vezetni
19. Hogy csupa normális autós oktatóval volt eddig dolgom
2010. január 14.
Váratlan találkozások
Tegnap, miután a Huszár Gálban már nem volt, elmentem egy könyvért a kiadóba: a kiadvány elfogyott teljesen, de letölthető (itt -- nőknek szánt bibliaolvasó vezérfonalról van egyébként szó). A szép az volt az egészben, hogy reggel ellenőriztem a honlapjukat, és innen nézve csak nagy üggyel-bajjal kerülhettem ki a KIFOGYOTT feliratokat... de sikerült.
Viszont ez az út összehozott Mariannal, akit jópár éve nem láttam már (eredetileg szegedi, most Facebook-friendship).
Aztán ma a HÉV-nél egy régi osztálytársammal, Krisztivel találkoztam, és remekül elbeszélgettünk Pomázig.
Ó igen, és egy igen jó hangulatú munkainterjún (?) is voltam ma, s nem tudom, min fogok jobban csodálkozni, ha engem választanak, vagy ha nem... :-)
Úgyhogy ma is van miért hálát adni.
11. Azokért, akikkel ma találkoztam ebben az irodában.
12. Mariannért és Krisztiért, s hogy jó vágányon halad az életük.
13. A jó időért, hogy nem esett nehezemre elsétálni a Nyugatitól a Margit hídig.
14. Azért, hogy végre valakik kitartóan sztrájkolnak Magyarországon.
Viszont ez az út összehozott Mariannal, akit jópár éve nem láttam már (eredetileg szegedi, most Facebook-friendship).
Aztán ma a HÉV-nél egy régi osztálytársammal, Krisztivel találkoztam, és remekül elbeszélgettünk Pomázig.
Ó igen, és egy igen jó hangulatú munkainterjún (?) is voltam ma, s nem tudom, min fogok jobban csodálkozni, ha engem választanak, vagy ha nem... :-)
Úgyhogy ma is van miért hálát adni.
11. Azokért, akikkel ma találkoztam ebben az irodában.
12. Mariannért és Krisztiért, s hogy jó vágányon halad az életük.
13. A jó időért, hogy nem esett nehezemre elsétálni a Nyugatitól a Margit hídig.
14. Azért, hogy végre valakik kitartóan sztrájkolnak Magyarországon.
2010. január 12.
Multitude Tuesday
6. Hogy amolyan relatív demokráciában élhetek, ahol nem ölik az embereket meggyőződéseik miatt.
7. A szépséges idei zsebnaptáram.
8. Hogy szinte bármilyen információhoz hozzájuthatok, persze szűrni kell mindent.
9. Hogy az én Kedvesem a világ legkedvesebbje.
10. A BBC, különösen a World Service és a Radio 4.
7. A szépséges idei zsebnaptáram.
8. Hogy szinte bármilyen információhoz hozzájuthatok, persze szűrni kell mindent.
9. Hogy az én Kedvesem a világ legkedvesebbje.
10. A BBC, különösen a World Service és a Radio 4.
2010. január 7.
...és vesztettem is...
A forgalmi vizsga díja (az eddigi 3600-ról) január 1-jével 11 000 (!) Ft-ra emelkedett...
2010. január 6.
Hírek
Van új lámpám a szobába, így fest. Még föl kell persze tenni, meg szerezni bele valami jó kis égőt, aztán gyönyöködhetek benne. :-) (Ezúton is köszönet Gáboréknak a karácsoni lámpautalványért.)Aztán pedig még annyi, hogy belefutottam tegnap este egy (aznap határidős) félállás-hirdetésbe (adminisztratív, hajléktalanos), jelentkeztem, és ma írtak, hogy várnak meghallgatásra. Nem minden munkáltató malmai őrölnek olyan lassan, mint a többségé... A másik két címzettből egyet ismerek, s hát az őt ajánló tényeken nehéz lesz túltenni, de hát miért ne fussak neki?
Friss: fogadalomkövető táblázat...
Hogyan tudtunk élni nélküle: az amerikaiaknak már az újévi fogadalmaik állására is van nyomtatható űrlapjuk. Bár, Cili, a Tieidre sajnos nem fog működni...
2010. január 5.
Fogadalmak
Nem készültem nagyon megosztani őket, da ha hógolyó, legyen hógolyó, úgyhogy egypárat mégis:
- Végigolvasom a Bibliát.
- Megírok egy levelet kézzel minden héten.
- Lefordítom a Finding the Still Point-ot.
- Megnézem magamnak Etiópiát.
Új év, új élet...
Hosszú ideje (?) először, tettem egy csomó újévi fogadalmat. Eddig egész jól is állok velük. :-)
Ez meg nem az, de láttam Maránál (már korábban), és megtetszett, hát megpróbálkozom vele: a "count your blessings" elv alapján itt is hálát adni 1000 ajándékért. [Hogy ma nem hétfő van? Nem tudok belenyúlni a képbe. :-)]
1. A hó csillogása a járdán
2. Hogy jó melegbe érkezhetek haza
3. A reneszánsz festmények, amiket ma láttam*
4. A pecsételgetés öröme
5. Az ingyenes múzeumi belépő
* A második látogatással is csak a feléig jutottam, de ha már megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy bármennyiszer visszamehetek, ki is használom a lehetőséget.
2009. december 27.
Összegezni volna jó...
ha nem volna hiábavaló.
Kicsit ilyen most minden: van is, meg nincs is, jó is, meg rossz is, vagy igazából csak nem jó, nem is rossz. Volt az a remek hó, elolvadt két nap alatt, és jött a -20 után a +20 fok (jó, itt 10 alá és fölé nem nagyon ment). De én is így vagyok, hol pörgök, hol befordulok, a legfőbb félelmem az, hogy idegenek között kell időt töltenem, például. Aztán egyszer-egyszer erőt veszek magamon, és akkor kiderül, hogy érdemes, de legközelebbig már nem biztos, hogy kitart az erő. Megnéztem végre-valahára a Csak egyet közösséget, és jó volt, de lám, ezer év homelesses tapasztalat sem adja meg, hogy magabiztosan forogjak tíz-tizenöt idegen jóember között. (Szegedi karácsonyi babgulyás dettó.)
Ilyen az Isten is, vagy csak az én hitem: hol van, hol nincs, de leginkább is itt áll a hátam mögött, s várja, hogy megkerüljem érte a világot.
Furcsa ez, semmi sem biztos, pedig nem is bizonytalan...
Egy verset még, mert sokmindent ki tud mondani, amit én nem.
Kicsit ilyen most minden: van is, meg nincs is, jó is, meg rossz is, vagy igazából csak nem jó, nem is rossz. Volt az a remek hó, elolvadt két nap alatt, és jött a -20 után a +20 fok (jó, itt 10 alá és fölé nem nagyon ment). De én is így vagyok, hol pörgök, hol befordulok, a legfőbb félelmem az, hogy idegenek között kell időt töltenem, például. Aztán egyszer-egyszer erőt veszek magamon, és akkor kiderül, hogy érdemes, de legközelebbig már nem biztos, hogy kitart az erő. Megnéztem végre-valahára a Csak egyet közösséget, és jó volt, de lám, ezer év homelesses tapasztalat sem adja meg, hogy magabiztosan forogjak tíz-tizenöt idegen jóember között. (Szegedi karácsonyi babgulyás dettó.)
Ilyen az Isten is, vagy csak az én hitem: hol van, hol nincs, de leginkább is itt áll a hátam mögött, s várja, hogy megkerüljem érte a világot.
Furcsa ez, semmi sem biztos, pedig nem is bizonytalan...
Egy verset még, mert sokmindent ki tud mondani, amit én nem.
Birtokba venni miért kívánjam
e meddő és sötét időt? E nyirkos és
villanyfények között imbolygó délutánban
kinek érzékei ne sejtenék meg az év
legmélyebb pontját – a várakozás idejét,
az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen
tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át.
Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten
mezítelen villanyégők világolnak a ködben,
melynek sem centrumát, sem szilárd
partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan
égnek. Miért akarjam
lángba borítani e homályos téli órát,
az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem
vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását
a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten
az ellenállás nélküli közegben
elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett,
ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek
lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog
lépni a mi időnkbe, majd a sötéten
áradó, vízszagú szélben
érez először önmagára. Most
nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…
Rakovszky Zsuzsa: December
2009. november 18.
Nem lettem
különösebben beteg, egy hőemelkedéssel végigtalpalt nap, s mára már csak nátha.
A múzeumban hajtás van az egész héten, múlt péntek-szombaton az őszi Éjszaka miatt, vasárnap romeltakarítás, ezen a héten meg a készülő kiállítás tart lázban mindenkit. Alighanem holnap is lehúzok fél napot, mert van még restanciám (hja, aki Finnországban lógatja a lábát...), és mert minden bizonnyal szükség lesz rám.
Ezenkívül indul A hét múzeuma akció, ugyanis kaptam ingyenes belépőt (2. 2 "c"). De erről majd legközelebb.
A múzeumban hajtás van az egész héten, múlt péntek-szombaton az őszi Éjszaka miatt, vasárnap romeltakarítás, ezen a héten meg a készülő kiállítás tart lázban mindenkit. Alighanem holnap is lehúzok fél napot, mert van még restanciám (hja, aki Finnországban lógatja a lábát...), és mert minden bizonnyal szükség lesz rám.
Ezenkívül indul A hét múzeuma akció, ugyanis kaptam ingyenes belépőt (2. 2 "c"). De erről majd legközelebb.
2009. november 17.
Beteg leszek
Egyrészt érzem a bőrömön, másrészt farkaséhes voltam, mégis úgy álltam föl a Fruccolában, hogy nem ezt vágytam enni.
Nem szeretem.
Nem szeretem.
2009. november 7.
2009. november 6.
Turku
Tegnap este összeírtunk egy gyors listát, hogy mi mindenről is kéne írni, de ez azt jelenti, hogy a legkevésbé se leszek koherens.
Láttunk például egy szélmalmot a város fölött, és mellette vidoran ugrálni egy vadnyulat. (Nem biztos, hogy annyira vidor volt, mert éppen tetű hideg volt.) Mögötte pedig szabadtéri színpad áll, amelyiknek a nézőtere forgatható körbe, ilyenformán négy-öt színpado(cská)n lehet játszani körülötte.
Aztán itt szesztilalom van, jó, nem olyan, mint az igazi, de a boltokban kizárólag sört meg cidert lehet kapni, komolyabbat csak ebben. Itt meg persze drágán, már csak a jól ismert piaci törvényszerűség miatt is -- bár lehet, hogy itt még az államnak sem érdeke, hogy lejjebb nyomja az árakat.
A finnek persze meglelik a módját az alkoholhoz jutásnak, pl. vesznek a nemzetközi vizek jótékony takarás-, izé, hullámzásában. Jut eszembe, íme, a hajónk (illetve ez lesz a visszaúton).
Tegnap kirándultunk egy sort a környéken. Ciliék mögött az egyik irányba erdő van kisebb-nagyobb sziklákkal, aztán láp, aztán a tenger. És a tenger egy kicsi helyen már kezd befagyni! :)
Ma is kirándulgattunk, csak ma Naantaliban, amely ma minden volt, csak napos nem, de láttuk a szép régi óvárost meg a MúminWorldöt [a link zenél], persze üresen, csak az épületeket. Ma nem volt annyira hideg, viszont ennek megfelelően a tegnapi hó helyett az eső szitált egész nap.
Most este pedig Cili erasmusos ismerősei jöttek át hajában sült krumplit enni meg filmet nézni, egy lengyel és három magyar lány. Jól mulattunk. :)
Láttunk például egy szélmalmot a város fölött, és mellette vidoran ugrálni egy vadnyulat. (Nem biztos, hogy annyira vidor volt, mert éppen tetű hideg volt.) Mögötte pedig szabadtéri színpad áll, amelyiknek a nézőtere forgatható körbe, ilyenformán négy-öt színpado(cská)n lehet játszani körülötte.
Aztán itt szesztilalom van, jó, nem olyan, mint az igazi, de a boltokban kizárólag sört meg cidert lehet kapni, komolyabbat csak ebben. Itt meg persze drágán, már csak a jól ismert piaci törvényszerűség miatt is -- bár lehet, hogy itt még az államnak sem érdeke, hogy lejjebb nyomja az árakat.
A finnek persze meglelik a módját az alkoholhoz jutásnak, pl. vesznek a nemzetközi vizek jótékony takarás-, izé, hullámzásában. Jut eszembe, íme, a hajónk (illetve ez lesz a visszaúton).
Tegnap kirándultunk egy sort a környéken. Ciliék mögött az egyik irányba erdő van kisebb-nagyobb sziklákkal, aztán láp, aztán a tenger. És a tenger egy kicsi helyen már kezd befagyni! :)
Ma is kirándulgattunk, csak ma Naantaliban, amely ma minden volt, csak napos nem, de láttuk a szép régi óvárost meg a MúminWorldöt [a link zenél], persze üresen, csak az épületeket. Ma nem volt annyira hideg, viszont ennek megfelelően a tegnapi hó helyett az eső szitált egész nap.
Most este pedig Cili erasmusos ismerősei jöttek át hajában sült krumplit enni meg filmet nézni, egy lengyel és három magyar lány. Jól mulattunk. :)
2009. november 4.
El
A Fészbukot nem olvasó kisebbséget sietek tájékoztatni, hogy megléptünk Áronnal Turkuba egy hétre, és immár meg is érkeztünk ma reggel, alig 24 úton töltött óra után (földön-vízen-levegőben, mint annak idején az Utasellátó). Képek alighanem csak beltérből lesznek, kint a fényképezőgépre fagyna az ujjunk rövid úton.
2009. november 2.
Fall Into Reading (English Version)
Mmm, I guess I should re-post this in English to make it accessible for all of you. :-) So I'm going to read the following books:- Georges Minois: History of World Weariness
- René Berger: Discovery of Painting
Őszi olvasósdi
A képecske egy amerikai blogger kezdeményezésre utal, igaz, némileg meg vagyok késve vele, de sebaj. Az a lényege, hogy ki kell választani néhány könyvet, amit ezen az őszön (= 2009. IX. 22. és XII. 22. között) el akarok olvasni, aztán közzétenni a listát, és majd a végén az eredményt is. Hát, az én listám nem lesz hosszú, de az elsővel már igen rég küzdök.- Georges Minois: Az életfájdalom története
- René Berger: A festészet felfedezése I-II.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)