Pályázat

Megvan az új utcai-szoc-munkás pályázat. Támogatás kérhető 2007. (!) január 1. és június 30. közé, a beadási határidő pedig április 12. Először az volt a bajom, hogy hol arányos ez, 7 hónappal korábbra bekérni, most viszont azt nem tudom, hogy eszerint visszamenőleg támogatnak?! Jaj.

Yártam a Yardon

Tegnap bejelentettem a városi keresztutat. Azt hiszem, a legpropfibb nénivel volt dolgom eddig (vakon és helyesen gépelt), de meg is becsülik, mert saját nyomtató volt a szobájukban, mégpedig lézer (mátrix is van még arrafelé, jócskán), sőt, lapos monitora volt neki.
Félóráztam is egy jót Mariannal.
Estve pedig további születésnapozás volt, ezúttal Áron és Az ezredes úrnak nincs, aki írjon. Így hiányoljam a könyveket ezután is! :-) (Épp tegnap gondoltam, hogy lám, idén ez senkinek nem jutott eszébe.) És valamikor az éjjel befutott Zita is a retekkel (egy zacskó zsenge retket kaptam tőle, leszállítással :-)), úgyhogy a reggelit már azzal — ráadásul valaki meg is csinálta nekem a túrós-kamemberes kenyérkét, a jó Isten tartsa meg jó szokását.
Ilyenek. Odakinn verőfény, de már kicsit félek, mert tegnap is így indult, aztán a rendőrségről jövet csak megáztunk Janival, jól.

Gyümölcsoltó

Mivel tegnap vasárnap volt, ma van Gyümölcsoltó Boldogasszony.
Ennek örömére el is szaladok az esjékhez misére. :-)

Hát-hát

Ilyen születésnapom még nem volt. Ugyan 1-ig aludtam (hála a hajnali 5-re befejezett huszárvirtusnak), viszont utána...
Egyrészt olyan idő volt, mint minden álmomban a születésnapomon. Ragyogó napsütés. Ha beborult, le is hűlt, de sebaj.
Másrészt meg... Bejáratták velem a belvárost, és mindenféle jóságok történtek közben. Chapman rendszerében fogalmazva: a szívességeken kívül valamennyi létező szeretetnyelven kaptam szeretetet, azt hiszem. Vagy egy kicsit még azon is (amennyire a helyzet adta, persze).
A szökőkútnál Nóri, egy szál rózsával. „Azt mondták nekem, gondolkozzak el, hogy miért szeretlek...”
A Dóm tér közepén Juli, papírvirággal. „És azt szeretem benned...”
A Klauzál téren Andi, fehér frézia, nyaklánc, gobleines kütyütartó és süti a teraszon.
A disznófejű fa alatt Zoli és Reni: „Na, madarat lehet-e már fogatni veled?” Sütit morzsoltam a galaboknak, és egyet el is értem. Közben egy kislányt filmezett a papája, asszem, bekerültem a háttérbe... Fehér szegfű és egy üveg Jelen pívó.
A Roosewelt téri játszótéren Áron. Nehezen hittem eddig, hogy valaha örülni fogok vörös rózsának... Meg piros szalag... és „azt hiszem, ez a kérdés nálam másképp értelmeződik...”
Aztán híd, „mert ott fúj a szél”, a túlsó lába, Cili, piros tulipán és Kényszerleszállás. „Nem lett, mégse lett belőlem angyalka, tollsöprű-szárnyú, sztaniol-glóriás, gyolcspendelyes, hercig, kicsi édes...” Most szerettem meg a verset. És nyaklánc, és levél, és útravaló alma.
Liget, Jani. „Ülj ide mellém, valamit mondok.” Aztán mégis fölállított, „Figyelmezz szavamra, csak egyszer fogod hallani. Egyszer volt egy ember, szakálla volt, kender...” És a végén burek, igazi horgosi (!), virággal és Apatinsko pívóval. Nem lehetett nem ugrani a nyakába.
Aztán összeszállingóztak a többiek is, és lett piknik a napon, Juli-féle narancsos-csokis tortával, takarókkal és fej-összedugással. Cili olvasott, aztán Juli... jaj, nagyon nem akaródzott elindulnom a szupervízióra.
Aztán persze az is nagyon jó volt, sokat merítettem belőle, a többiekből. Utána tempós séta Áronnal haza, átöltözni, közben a hétvégéről és kapcsán beszélgettünk. Miséről jól elkéstem, aztán majd' elfelejtettem hirdetni, aztán szülinapos extra-áldás Paffytól, majd (elvileg homeless-)takarítás a Lelkesen (külön köszönet Cilinek!), végezetül kávéház.
Azaz csak az eredeti terv szerint végezetül, mert a Vitéz utca táján jöttem rá, hogy a virágokat lenn felejtettem a klubban, hát vissza. „Azon gondolkozom, egy virágokat szagolgató lány magasan ver-e egy virágokat nem szagolgatót...” S aztán édesanyám és a virágok, meg mindenféle családi dilik.
Nagy vonalakban ennyi. További szép hétfőt és hetet mindenkinek!

Ejha

Kedves!

váratlan
kalandra
készen
várunk
vasárnap
kettőkor

hátizsákkal
a hátadon

a
lelkészségen

(kulcsod legyen)

2007. március 25. eleje

(Különben valaki lecsalt egy órát a születésnapomból. Hát micsoda dolog ez?!)

Takarítós

Az van, hogy délelőtt nem is tudom, mit csináltam ((mondatátszövődés, yeah)) — ja igen, kis piaristák vol. 2.! Na, az megér még egy postot, de most nem megyek bele. Aztán Lelkes, ebéd, a Fesztiválban ilyen tömeget még sose értem, volt talán két nagy csoport is.
És utána hazajöttünk Julival, és kitakarítottuk a lakást, illetve a saját szobámra végül nem került sor, de na: konyha, előtér, fürdő, vécé, gardrób, Juli szobája. És kellett már ez a fizikai aktivitás nagyon.
Eszterék lekéstek egy csatlakozást, úgyhogy negyed 7-re érnek be, vagyis egyenesen megyünk a S.Ö.R.-re.
Ja, leért a kelesztőtál, a postás állati jó fej volt, kiakasztotta a csomagot a postaládánkra. Be is izzítottuk izibe — csak kicsit jobban a kelleténél, mert a tűzhely tetején megolvadt a tál alja... :-7

Kicsi piaristák

Az van, hogy ma is élveztem Szőnyi óráját, lehet, hogy le kéne beszélnem magam arról, hogy utálom (az órát; vele nincs sok bajom).
Utána meg BÁgival (+ a másik csoportban Jusztin és Helga) tartottunk lelkigyakorlatot (némi túlzással) egy 12.-es osztálynak a piárban. Hát, érdekes volt. A mieink eléggé elröhögcsélték, a túloldalt nagyobb volt a fegyelem vagy a motiváltság — BÁgival mindenesetre gyorsan ráálltunk a stílusra, és a végén azt kaptuk vissza, hogy ez volt a legjobb lelkigyakorlatuk. Szegényeim, miket hallgathattak eddig...!
És ez a kulcs, hogy hallgattak. Mi meg próbáltuk meggondolkodtatni őket, és persze a megosztásokat is nyomtuk rendesen. S ha az eddigieknek nem volt köze hozzájuk, az életükhöz, hát ennek igen: az életcéljaikról ment az egész.
Holnap egyedül kezdek velük, BÁgi késik. Kíváncsi vagyok...
A mamám írt egy tök kedves levelet.
Most viszont éjfél, és holnap reggel misére készülök. A Nokia PC Suite már csak föltelepül, a használatba vétele holnapra marad.

Meg kell várni a dolgokat...

Meg kell várni egy angyal vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok — emberek, eszmék, helyzetek —, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

Márai, a Füveskönyvben. Volt már dolgom vele, de most minden eddiginél aktuálisabb. És: várni jó!

A nemalvás hatásairól — todományossan

Hát idenézzetek. Az alvás időzítéséről nincs szó benne, de...

Borús-nyugtalan

Az éjjel jó nagyot rúgtam a böjtbe, amit az sem igen ment, hogy egy kicsit el is lettem csábítva. Észnél lenni csak a körülmények megválasztásában lehet, és nem csak az eredeti szituációban.
Ma reggel mindenesetre elég nyomottan éreztem magam, nyilván a szűk öt óra alvás következményeképpen is.
Ráadásul (vagy éppen ezért) nagy erővel tört rám az egyetem- (szakdologozat-)para, és mindehhez még be is van borulva odakinn.
Viszont a kefi(í?)r-retek-tejeskávé jó reggli.
És a fish&chips jó vacsora.
Valamint a ref-kat kerekasztal elindított egy beszélgetést, amely nélkül szegényebb és bizonytalanabb lennék. És tökmindegy, hogy közben csontig átfáztunk.
Tulajdonképpen jó élni, csak néha arcra kell esnem (borulnom), hogy (talán-talán) okosabban folytassam.
Így megy ez.

Megint egy reggeli párbeszéd

— Azon gondolkozom — mondom Melittának —, hogy péemes vagyok-e, vagy meg vagyok fázva. Meg hogy van-e értelme ezen gondolkozni.
— Hát nyilván van, mert ha rosszul vagy, az kihat mindenre.
— Az oké, de hogy nem mindegy-e, hogy mitől vagyok rosszul?
— De, az tényleg mindegy.
Amúgy a megfázás biztos, a másik nem egészen (ezt jobbára utólag tudom biztosan diagnosztizálni :-)). De a heveny rosszullét a hétfő reggelnek mint olyannak szólhatott, mert mostanra szinte nyoma sincs.
Megyek is, belevetem magam a mai ügyekbe (Plébánia, DM, vezetés, LT, könyvtár...). Csak el ne hagyjam közben a lelkem.

Amores Perros

Beültem ma délután a Korcs szerelmekre — harmadszor, ami már magában elmond valamit róla.
És az első két perc után rájöttem, hogy nem bírom végignézni.
Aztán persze maradtam, de feszengve, olykor szembecsukva.
És rövidesen rájöttem: életemnek az a szakasza, amelyet többek között ez a film fémjelzett (meg mondjuk A zongoratanárnő és az Intimitás... na jó, ezek tényleg a legkirívóbbak) — lezárult. Még nem tudom, hol kezdődött és hol ért véget, de valami köze bizonyosan volt a Volt Szeretőmhöz. És zűrkorszak volt, a javából.
A végén elnyesték a stáblistát, pedig egyre erősebb igényem, hogy végigüljem még, nyugodtan, sehová sem sietve; különösen egy ilyen film végén. És ez egyszer ráadásul a népek többsége ilyennek tűnt a teremben — ritka áldott helyzet. Hát erről ennyit.

Délelőtt meg istentiszteleten voltunk Áronnal a Honvéd téren, és „nekem tetszett”, el tudtam helyezni magam benne. Másrészt (az úrvacsoraosztás kapcsán) ismét elevenembe vágott az ökumenikus képzés kulcsmondata: „Valamilyen szinten gyötrődnünk kell ezen.”
Kereskényi tiszteletes (?) bácsi olyan kedvesen mosolygott rám az ajtóban, hogy biztos fölismert. :-)
És hazafelé az Alföldi utcán jót beszélgettünk, kellett.

Dél körül ismét hasaltam néhány órát a Mátyás téren, elolvastam a könyvecskét a szubszidiaritás elvéről az egyház szociális tanításában, meg aludtam is. És Juli príma pörköltet csinált ebédre. S a mise is jó volt este, amolyan semmiextra-de-mégiscsak-otthonvagyok.

Kifelé a függőségből

Az élet zajlik, zöldell, melegszik, ragyog — mindenesetre nem a gép előtt történik. Ezvan! :-P

Hosszú

Hosszabb nap lett, mint terveztem. S szebb, mint vártam.
Volt benne megemlékezés (Lékó Péter igazán príma beszédet írt — a felolvasás kevésbé ment neki, de na, elnéztük), Dugó tér (részeg és önjelölt jóssal, hehe), MillKa, borsófőzelék, Mátyás tér, Misszió, Boci, Hős... és még sok más.
Enyhe szellő susogása, tartósan, úgy fest (vö. 1Kir 19,12).

„Következő százalékkal”?!

Mi a radai rosseb ez vajon? A hirtelenjében csekkolt egyéb blogspotosoknál is megjelent (ahol eddig az alapértelmezett dátumkijelzés működött).

Afta

Megint le tudnám harapni a nyelvem, grrr...
Különben mászkálós nap volt, pici könyvtárral, ezzel a tempóval biztos nem jutok sehová.
De finom meleg volt délben, BÁgival ebédeltünk a Békén, aztán még fagyiztunk is egyet. A helyzetemért nem lelkesedett különösebben, de ez végülis tőle sem vehető rossznéven.
Este még eszembe jutott bevásárolni, erre legalább olyan büszke vagyok, mint hogy kokárdát gyártani se felejtettem el.
Most teregetés és kenyérdagasztás. :-)

Juli feje sem káptalan, avagy a reggel esemesekben

J.: „Minden ok? Ugye náluk vagy?”
Én: „Cilinél :-) ...Te dinnye!”
J.: „Áá ...elfelejtettem”
(szerkesztve)

Cilinél

Minek írjak sokat, amikor ennyi van most is

Voltam ma egy keveset a könyvtárban
a klubban
bevásárolni
otthon
a kávéházban: a két püspökkel volt műsor, és a kérdező néni olyan elképesztően dilettáns volt, hogy a hajunk majd' kihullott („laza csevejt” óhajtott folytatni, amint ezt ottlétem alatt kétszer is elmondta)
misén
homelessen
a Dóm téren
és most itt, Cilinél.

És olvassatok Szabó Éva-verseket, nagyon jóóók
csók

Jó élni

és a virág is virul

A kromoszóma-specifikus kommunikációról

találtam a múltkorjában ismét egy szöget-fején-találó mondatot Luciánál: „Meg általában azokat a dolgokat sem szokták érteni, amiket csak a saját fejében beszél meg velük az ember, több alkalommal, de ez, ha nagyvonalúak akarunk lenni, nem feltétlenül az ő hibájuk.”
Így hát írtam, és jól tettem.


Kezdődik a nap, és ma is
szavak kellenek:
köszönteni és megköszönni;
szavak kellenek
igent vagy nemet mondani,
a döntéshez is szavak kellenek.
Adj nekem helyes szavakat!

Szavakban és szavakkal
élünk és gondolkdunk,
döntünk és imádkozunk,
büntetünk és szeretünk.
A szavak olykor erősebbek,
mélyebbek és félelmetesebbek,
mint a tettek.
Add nekem a Szeretet szavait!

A szavak összefűzhetnek,
gyógyíthatnak és vigasztalhatnak,
eltaszíthatnak,
megsebezhetnek és gyilkolhatnak.
Taníthatnak és irányt szabhatnak.
Hazudhatnak és tévútra csalhatnak.
Add nekem az Igazság szavait!

Kimondok valamit —
és a szó fölött
nincs többé hatalmam.
A szó megkezdi saját életét:
segít vagy tönkretesz;
nem foghatom meg többé,
nem fékezhetem, vissza nem vonhatom.
Add nekem az Élet szavait,
hogy egyetlen szót se kelljen megbánnom,
ha majd lemegy a nap!

(Paul Roth: Szavunkra szorul minden nap)