Arról, hogy milyen kevés elég

Mert kikerekedett ez a nap. Talán hisztinek indult, talán őszinteségi rohamnak — mindegy, vették. Most jó nekem. Volt benne látogatás, vacsora, tea és Bartók Rádió... de legfőképpen meghallgattatás. S válaszokat is kaptam egyre-másra. Ún. „megoldás” (törlésjel alatt) nyilván nem született, mert hogyan, miért és legfőképpen mire is, de... tulajdonképpen nem is akartam. „Must we find a solution? Can't we just enjoy the problem for a while?” És a folyamat a lényeges, nem az eredmény.

Eljön a napja, meglásd,
tán észre sem veszed:
csak sokkal szebben süt rád,
csak mindenki szeret.
Nem tudod, mitől van,
egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam
arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán,
mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán,
ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy,
úgy érzed, dől a ház:
egyszercsak kopogtatnak,
s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál,
egy szó, egy mozdulat:
csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad.

(Bertók László: Boldogság-dal; nagyjából emlékezetből. Bár van neki kottája is. :))

Grrr

Nemtom, minek kell nekem mindent elcs***nem azzal, hogy ilyen átkozottul racionális és reflektált vagyok. Mert akármennyire is, vagy tán épp ezért, a szituációkat fölmérni illetve idomulni hozzájuk, és azt mondani, amit megengednek, minden egyébről pedig hallgatni bölcsen és nem kínlódva — na, ez nem megy.
Valamint semmi nem idegesít föl jobban, mintha valaki elbagatellizálja a számomra (és talán nem csak) fontos dolgokat.
Távolabb ültem. Nem így terveztem, de ez lett a vége. És bármennyire utálom is ezt a szót, ez fejezi ki legnkább a lelkiállapotom: frusztrált vagyok.
Ráadásul nagyobbrészt a saját hibámból.
Grrr.

Csak férfiban ne bízzon az ember (lánya)

Előbb a jó hírek: ötös a dolgozat (Márti, bejött! :-)), sőt a másik fél jegyem is — már csak a TO-t tudjam meggyőzni arról, hogy be voltam iratkozva erre a félévre, és ez volt az (egyetlen) órám; valamint Józsa Csaba is írt, hogy „szép számmal” jelentkeztünk a februári csendes-ülősre, úgyhogy nincs több aggodalom.
Aztán a címről: bur(e)kolni indultunk ma a fél hatos busszal Horgosra... Cili ott volt, én ott voltam... és itt egy távoli kötéssel a Nagycsütörtök következik... :-) Életjel azóta sem, remélem, Jani kialudta az elmúlt napok megfázását is.
Cilivel mindenesetre eldőltünk két szemközti kanapén a klubban, és jól kibeszéltük magunkat meg mindenkit. Hehe.
Aztán még egy kevéske szunya is jutott, majd elkocogtam a mentőállomásra HR-interjúra (a Talentum belső dolgairól készül). Egy grafológiai elemzés meg egy szociometria lesz még benne, állati kíváncsi vagyok.
Délután korrektúra ezerrel.

Párbeszéd arról, hogy mi a helyzet

— Ez most már határozottan
— Igen

Hajléktalanok vasárnapja

Megint találtam valamit, amivel érdemes lesz foglalkozni jövőre. (Magyarul itt, az eredetit a cím alá linkeltem.)
Persze én terv szerint már odakinn...

Módosult tudatállapot

16 órát aludtam. Közben Juli pl. elment az esti misére, meg megjött Melitta, lefeküdt, fölkelt, elment... mit nekem.
Attól tartok, az esemesezési szokásaim (kizárólag anyagiakban mérve) ismét rosszfelé fordultak (ó igen, délután visszakapcsolták a telefonom, éjjenéjjen :-)), ráadásul szélsebesen nő a potenciális- esemes-fogadók között a 70-esek száma (akiknek ugye a legdrágább írnom).
Viszont: vannak még őszinte emberek.
De: nem tudom, mindig az őszinteség-e a járandó út.
Azonban: továbbra is hiszem, hogy másképp nem érdemes. Élni.
Csakhogy: ne szólj szám, nem fáj fejem.
Ésinnennemfolytatom.

Nem vagyok eszemnél, vol 3

akkor is, ha a 2 kimaradt, és az 1-nek sem egészen ez a címe.

Szóval az van, hogy csütörtök este óta nagyjából szakadatlanul
játszom:
ma reggel 7 körül fejeztük be
egy kábé négyórás (!) asszociációssal
(középiskolás korom boldog emlékei, yeah —
néha ma is 15-6-nak érzem magam);
„a kilencórás háború” után, amelyet végül egyszerűen
abbahagytunk azzal, hogy Imi megnyerte;
és ma még Vésshez is föl akartam menni,
csak aztán lekéstem a vonat'.
De nem baj, van dolgom itthon is elég,
csak jó lett volna látni Vésst,
meg megkapni az ígért borítékot.

Tegnap hirtelen felindulásból vettem
egy kártyát is, Set!-et, amit
a kölkökkel Assisiben (meg főleg útközben) játszottunk,
és állat jó.

És Péterék nagyon sok időt tudtak rám fordítani,
és ebédeltünk,
meg forraltboroztunk,
meg megnéztük a Ghost in The Shell-t,
mászkáltunk,
antikváriumoztunk,
játékboltoztunk,
pálcikáscsokiztunk
együtt,
és jó sokat beszélgettünk meg nevettünk.
És nagyon örvendtem, hogy végre
Évából is többet láttam,
mint az álmos kolozsvári reggeleken
a konyhában. (Bár az is elég volt ahhoz,
hogy úgy véljem, jó ötlet ez. :-))

És amúgy azóta se aludtam húsz percnél többet,
de valahogy a Bociban meg a Dómban
átléptem a holtpont',
úgyhogy az lesz a vége, hogy végre nekigyürkőzöm
a korrektúrának,
aztán ha belealszom, akkor átdűlök az ágyra az asztalról. :-)

Csonttá fagyott az egeres kézfejem (kezem),
megyek es.

Jönnejuliésmostnincskedvemcímenagyalni

— Az ülés akkor is „hat”, ha nem megy. Nem szegte kedvem ma még az sem, mikor kb. 3.x fullasztottam le az autót egy lámpánál.
— Péter és Éva megjelenése valami olyan koncentrált boldogságot szerzett, hogy csak néztem.
— Újra kell olvasnom a Minden megvant. Esetleg egyéb Ottlikokat is.
— Lehet, hogy nem is tökhülyeség a manga.
— Áron és Jani határozottan gyorsreagálású tud lenni, ha akar.
— Elképesztően kontrollált vagyok bizonyos helyzetekben, és ez most inkább jó, mint nem.
— Naplót írni muszáj.
— Játszani szintén. (A napokban jutott Carcassone és Sequence is, yeah.)
— Lakást szentelni jó, különösen a mai, Tamás-féle szöveggel. Meghatott.
— Holnap reggel neki kell állnom a Didák-féle korrektúrának, hogy ne legyen túl sok egyben.
— Be kell iktatnom egy TSH-vizsgálatot a következő hetekben. Aztán évente.

:S

Elvágtam az ujjam a kinyomtatott dolgozattal.
Nothingmorefortoday

Pálfordulás

Itt az alkalmas, szent idő.
A Saulust kéne olvasni.
De még csak békepapok vannak.

Jajj

Elfelejtettünk menni ma reggelit osztani. Ez agyrém.
(Különösen úgy, hogy f12-kor lefeküdtem, és n8-kor ébredtem, miközben ennek max. a felét lett volna szabad...)
Mijöhetmégma

Öl, butít és nyomorba dönt

Ez elképesztő. 11 óta ülök itt kb. folyamatosan, és egyetlen sort se írtam hozzá a cucchoz. Hát eszemnél vagyok én?! Tetves internet. GRRR...
Asszem, nem segít más, csak az imádság. Ezvan. Segítsetek!

Arról, hogy a kevés alvás kontollálatlan mozdulatokhoz vezet

Az előbb fogmosás közen bevillant, hogy kéne egy kis friss levegő az agyamnak — nosza rajta, azonmód, fogkefével a számban kiballagtam a folyosóra. Mondjuk nem volt nagy forgalom a házban meg a szemköztiben sem, de azért picit meglepődtem, mikor egyszercsak konstatáltam, hogy ott vagyok. (Persze vissza azért nem fordultam.)
Egyszer egy hasonló napon a 220 V-ba nyúltam bele. (Ez volt az a nap — valahogy kimaradt belőle a legfontosabb élmény.)

Bába lettem

Blog születik, örvendjünk! :-) (S igazából valószínűleg nem a bába lenne a jó metafora, de most nem keresek másikat.)
Hehe.

Különös éjszaka volt...

Egyéjszakás kaland egy számítógép és két fickó, valamint a Dream Theater, Beethoven, Paganini, Bulgakov és a Kaotikus dinamika (Dinamikus káosz..? vagy valami egész más?) társaságában, munkával is, nevetéssel is. (Természetesen jelen volt Romsics és Geregely Jenő is, de ők inkább csak az én társaságomat képezték.) Kaptam reggelit is, s mert ott már a 'hagyni-kéne-dolgozni' érzése nélkül kommunikáltunk, ez meglehetősen nyihogósra sikeredett (meg aztán milyen is lehet egy hajnal, ha átvirrasztotta az ember az éjszakát előtte). :-)
Csak azt a konyhát, azt tudnám feledni... Végig ott dübörgött-dühöngött a tudatom egyik elkerített sarkában, hogy ugyan hogy nem képes három felnőtt ember arra, hogy fejenként és naponként 10 percet rászánva valamiféle lakható állapotot tartson fenn maga körül...?! Komolyan mondom, ilyen retket a Borozsban láttam utoljára, de azok nagyon más kaliberű emberek voltak.
Persze nem nem képes. Nem érdekli.
Én pedig nem engedtem szabadjára a kritikus kisördögöt, annyi spontán kedvesség volt a fogadtatásban és a reggeliben, hogy nem vitt rá a lélek.
Csak most, mert már nagyon veri az ajtót.

Offline született postot olvastak, kisebb módosításokkal. Azóta aludtam két órát, most pedig befejezem a cuccot.

Akkor most

Annak, hogy most teljes lelki nyugalommal ülök neki a dolgozatnak, több oka is van.
A legelső az, hogy Melitta megmasszírozta a hátam-vállam, amitől kiment belőle(m) a szomatizálódott lelkiismeret-furdalás (vagy nem tom, mi).
Egy másik, hogy nagyon jót beszéltünk Janival a Dugó téren (14 fő homelessen, tudtak nélkülözni, de rögtön léptem is, mikor elhívtak), olyan igazi csacs volt, az egyetemről, a szakdolgozat(nem)írásról, ilyenekeről — egyszerűen felvidított és erőt adott.
Volt még ez-az jó, az ökumenikus hepening például, de ebbe most nem megyek bele, mert különben mikor ülök neki.


A szegedi program itt olvasható.

Cset

Itt ülök, és egy elvileg kockafejűvel (mail)csetelek versekről meg természetfotókról meg Egészséges Fejbőr-számokról... Feje tetejére állt a világ. :-) (Vagy csak vizsgaidőszak van, minden pótcselekvések felvonultatásának ideje — a szerző kiábrándító megjegyzése.)
Mindenesetre beizzítottam az MSN-t, jobbkézbalváll. De nem fogom használni alapjáraton, pont elég a meszindzser meg a szkájp.
Lassan elindulok a dolgomra. Mert van még, habár ma már sikerrel megjártam a munkaügyet, a vezetést (láttam egy csomó ismerőst, de nem vettek észre), a Lelkest meg a méteráruboltot (végre lehet hárman is sequence-ezni, vettem +35 gombot).
Peace.

...a küzdés maga?!

Cili jött este
most belül volt orkán
sokat nem tehettünk
mondtunk ezt-azt
de hát az ilyenkor nem biztos, hogy sokat ér
inkább csak ott voltunk, jelen
talán
ez
valami

Nem tanultam
rühellem ezért magam
apropó, lehet, hogy rühes vagyok
vagy csak föléledtek a szúnyogok a nagy jóidőben
esetleg kiütés

Most kreszkönyv lesz
aztán vezetek
talán tanulok
LT
kenyérkenés
talán ökumenikus csokimajszolás
homeless
és szundi

Készült a svéd gyerekversek stílusában
kicsit apatikusan
ezen a borús reggelen
kockás pizsamában, kék törölköző-turbánnal a fejemen
tejeskávés-melegszendvicses reggeli után
— tkp. eddig nem is olyan vészes ez a nap

Visszajelzés

Az egyik fő rögeszmém is alátámasztódott ma újra: igenis kell az embereknek a visszajelzés, különösen a megerősítés. S aki ezt az igényt fölismeri magában, az könnyebben fordul máshoz. Jót mondani másról pedig majdnem ugyanolyan jó, mint magamról hallani.

Különben

Valami minimálisat haladtam ma, de elhalasztottam/lemondtam több dolgot is, és annyit azért nem haladtam. Pofaégés van, ismét.
Továbbá jó itthon, mégtovábbá pedig Didák a kezembe adta a munkát, és egészen hosszú időm van rá, alig hiszem el. (Jobb is lesz, ha nem hiszem el, mert még ezt is ellúzerkedem valahogyan.) És jó cég a rend, fizetni is fognak.
Legtovábbá meg az történt ma, hogy kaptam néhány verset via mail/sms, és teljesen meg vagyok hatva. De vigyázz, ne vessz el fals nyomon. :-)