Utóbb még hellyel-közzel etikus választásnak is bizonyult, valami brazil erdőmentőket támogatnak, ha igaz — az azonban biztos, hogy ezt már csak itthon vettem észre a céduláján.Mindennél azonban érdekesebb, hogy a Skálából kilépve úgy tizenöt lépésnyire egy embert láttam a földön feküdni, és kegyetlenül rúgatni egy másik által. Tényleg ijesztő volt, nemegyszer az arcába rúgott a másik, tompán puffant a sportcipő. Egy harmadik odatartozó (talán negyedik is?) egykedvűen nézte a jelenetet, az emberek jöttek, mentek, oda-odasandítottak, hezitáltak, majd továbbmentek.
Az első gondolatom az áruházi biztonsági őr volt, de aztán meggondoltam magam, és egy pillanatnyi „A rendőrség, az a 107, ugye...? Szégyellheted magad, még ezt se tudod, pedig hány helyre ki van írva” után tárcsáztam. Kétszer meghallgattam a bejelentkező hangot, aztán föl is vette egy nő, a társalgást most nem részletezem („Szóval verekedés forog fenn?” — ez volt a kedvencem, vagy valami hasonló bikkfanyelv), elég az hozzá, hogy néhány „Kérem, tartsa!” után úgyszólván másodperceken belül megjelent galoppban két járőr (ötven méterre járhattak alighanem), és erélyesen fellépett.
Én meg le.
7 megjegyzés:
Állati! Nagyon jó vagy.
gratulálok a szandálholz! :)
majd 29-én (a Márk izéjén) összehozzuk őket, a tied meg az enyém.
jaj, ezek a jelenetek élőben gyerekkoromban mindig napokig tartó sokkot okoztak nekem. Igaz, már felnőttek vagyunk, de akkor is. jó vagy!
Nagyon tisztelem Benned, hogy a sok emberrel ellentétben képes vagy úrrá lenni a közönyön, és odalépni, ha kell. Nem tudom, hogy én képes lennék-e rá, de most sokat tanultam Tőled... :)
Cilim, hány ilyet láttál gyerekkorodban? :-S Nekem is bevillant pár necces homelesses este, de tényleges verekedésig (vagy pláne: verésig) emlékezetem szerint sose fajult a helyzet (a jelenlétünkben, persze).
Ditte, odalépni nem mertem volna... És még fényképezni se jutott eszembe, pedig az alkalmasint nem lett volna rossz ötlet.
14 évesen egyszer eltöltöttem egy fél éjszakát a Keletiben (lekéstem az utolsó vonat') és ott én spec. elég kemény dolgokat láttam. Míg élek megmarad bennem, hogy egy hajléktalan bottal ütött egy másikat, és közben üvöltött, hogy "Te rohadt tetves, te bolhás, te szutykos!" Grrrr. Hát, para volt rendesen. Akkor még nem volt mobiltelefon. :)
Amúgy az odalépés alatt nem fizikai odalépést értettem. Sokan a telefont sem tudják felemelni, pedig az nem tart semmibe.
Hú, ez kemény lehetett tényleg... A pályaudvarok mindig zavaros helyek...
Megjegyzés küldése