Szóval mi tagadás, így visszaolvasva igen sokatmondó a múltkori... Aztán a tegnap este is hasonlóképpen alakult, merthogy ugye „alea iacta est — igyunk egy kanna szeszt”... Mi tagadás, föl nem szabadultam a leadástól, sőt, de legalább egy ideig nem nyomaszt tovább.
Ma délelőtt átnézegettük Machéval a Lépésenként magyarul első négy leckéjét — egyelőre elég könnyű dolgom van, mert mindent tud csuklóból.
Kicsit ügyködtem a Lelkesen is, billogot ragasztgattam a szép új kottaállványainkra (az EHÖK pályázatán elnyert 9000 petákból... valami százat pályáztunk a kórussal... :-7), próbáltam valami rendet rakosgatni az irodában, tartottam déli imát...
Most hazamegyek még kicsit, aztán közösségvezetői szupervízió Marioláékkal, aztán forraltbor Julival. De csak óvatosan, a negyednapot most nem kívánom elérni.
2 megjegyzés:
Aha. A legijesztőbb benne a "most ilyen idők jönnek"...
Mármint a sokatmondó múltkoriban...
Megjegyzés küldése