És még 1: Tegnap kaptam a mailt, hogy a Volt Szeretőm szerdától elhagyja az állását. Hogy ez mi, azt nem szivárogtatom ki :-) (komoly dolgokról lehet ám szó!), majd aznap. Mindenesetre én bizony örülök, mert a végén még megússza ép ésszel/szellemmel ezt a bő fél éves kalandot.

Hihetetlenül elbarmoltam a reggelt, de legalább tegnap este volt egy jó órám: szó szerint betévedtem taizéi imaórára.
A környezetetika enyhén szólva nyögvenyelősen megy, a végén kénytelen leszek német/angol szakirodalomhoz nyúlni. Meglássuk, egyáltalán mit találtak meg nekem a raktárban.
Az előbb simán kisétáltam egy könyvvel, amit reggel visszahoztam, csak rögtön el is kértem helyben használatra. Még szerencse, hogy a néni nem vasalta meg, mert ha besípol, akkor víz se mossa le rólam, hogy el akartam lopni.

Meleg van.
Beadtam a dolgozatot Ákosnak, dupla vagy semmi...
Gabssy négyest kapott egyházjogból (fél nap tanulással, hmm), viszont épp el akarják küldeni a teóról. Meg kb. a BTK-ról is, szóval nem rózsás a helyzet.
Írogatom a környezetetikát.

Úgy terveztem, elkerülöm a kánikulát, s evégből már 7 után itt ültem a Mátrixban.
Csak éppen a dolgozatot nem hoztam magammal, amit ki akartam nyomtatni.
No comment. (Azaz: ugye nem lesz ilyen az egész hét?!)

Azt hiszem, túl sokat ülök újabban a számítógép előtt. A napokban egyszer, amikor hazaérve ismét egy csomó reklámújságot találtam csak a postaládában, úgy sóhajtottam fel, hogy "Már megint csupa spam!"

Semmi izgi. Este Andival beszélgettem még egy sort, a héten kb. másodszor tisztességesen megvacsoráztam, és ma reggeliztem is, meggyes pitét, otthonról, csomagban. Most pedig dógozni kell... jaj...

Papa telefonált az elmúlt napokban kétszer is: valami fesztivált közvetített, ami a szállodájuk alatt zajlik. Nagybányán műemlékezik (esetleg: Bányavidéki Új Szó), mint kiderült (sehogy sem értettem, mert először csak az "ablakát" emlegette, de Pomázon a kisutcában csak nem fér el ezernyi csápoló...).

Ezek a szombati könyvtárazások... Ma már gyanút fogtam, mikor a BTK sarkán megláttam két rendőrt, de hogy engem is egyenest a "security controll"-hoz (így mondta a bácsi a bejáratnál, bezony!) irányítanak, azt azért nem vártam. Igaz, ez ki is merült abban, hogy belenéztek a táskámba. Aztán a ruhatár-szekrények között egy kutya cirkált.
És persze megint az aulában terítettek, következésképpen 2 órán át nem lehet bejönni majd a kabinetbe, gondolom, mert innen lehetne a legkönnyebben lelőni a minisztereket. Tiszta szerencse, hogy az olvasótermek felől üveg van.

Tegnap a PC-ben pakoltunk, és megejtettük az Első Pizzázást is. Valamint Ildivel kinéztünk a vámudvarra, béke volt, adja Isten, hogy az éjjel se eresztették ki Czenét. Mert akkor már marad.

Reggel Péterrel beszéltem telefonon, tart Krakkó felé az Iron Maden-koncertre. Aztán meg Varsóba állásinterjúra. Amiről persze menthetetlenül az Egy halott Varsó és Krakkó között jut eszembe, bár nem olvastam, csak a polcról ismerem (kicsi, vékony RaRe könyv). :-)

Nándika legújabb on-line őrülete: közös blog. Egyelőre inkább fórum, a társaság még az ismerkedés szakaszában van, de meglássuk. (Hmm, az "ismerkedés" talán nem a legjobb szó, mert ők akár ismerhetik is egymást...)

Blogelméleti kitérő. A saját (quasi-?) definitio-mat még nem alkottam meg, de addig is egy glossza kronstadttól (Krónika): Bloggubanc. Aztán válasz by Csomhá: RE: Bloggubanc.

Reggel egyetlen óra leforgása alatt végeztem az SZTK-n a belgyógyászattal, EKG-stül. Meg voltam elégedve.

A könyvtár előtt reggeliztem a nagy napsütésben, mikor leült velem szembe Papp p, és
—————————————————————————————————————
Itt meg kell szakítanunk adásunkat. Míg P-hez kerestem linket, a Volt Szeretőm blogjára (!!!) akadtam. Elképesztő. Ilyen perverziót! Persze pont olyan, mint az ember... —————————————————————————————————————
szóval P, akinek a haiku-fordításait most nem linkelem be mégsem, megkérdezte, nálam van-e az indexem, és habozás nélkül bevésett egy ötöst. Gondoltam, nem tiltakozom, úgy hiányzik az a dolgozat meg a zh, mint hátamra a púp... Aztán egy órácskát még töltögettem neki a CEEPUS-os papírjait angolul. És várhatóan valami német szövegfésülés is bejátszik még.

Attiláék vegyes érzelemekkel jöttek el a rendőrségről, mindenki segítőkésznek bizonyult, de nem pontosan értették meg, hogy mi köze az ügyhöz a kihallgató rendőr esküvőjének, a pelenkaáraknak és a lakáshitelnek. Két évet emlegettek, de reméljük, lesz több is (momentán a vagyonügyesek dolgoznak a dolgon, mert ők voltak az ügyeletesek kedd éjjel. Ha jól értettem).

S még valamit akartam. Tegnap este a vetítős karrieremet építgettem Alsóvároson, meg nem mellékesen Petinek lapoztam. (Egyszer kettőt... De különösebb habozás nélkül játszott tovább...) Utána fagyiztunk egyet, hazasétáltunk (emberemlékezet óta nem esett ilyen jól ilyen lassú séta), behívtam egy teára, amiből vacsorázás lett, mert Poppins ahhoz készülődött éppen. Utána Peti mexerelte a lámpám (kicserélt két égőt, amitől aztán a továbbaikban égett. Mindkettő. Okkultizmus, nincs mese), és a végén valami fél tízig még elbeszélgettünk a ház előtt. Jaj, nagyon jólesett a lelkemnek az egész csacsogás. Az a furcsa érzésem volt, azaz úgy raktam össze később magamnak, hogy végre nem voltam "mint nő teljesen diszfunkcionális" (l. Transindex: Mi teszi önt boldoggá?). Pedig... Éppen az a jó az egész Peti-kérdésben, hogy nem artikulálódik kérdésként.

Ó yess, az élet persze nem ilyen egyszerű... Telefonált a rendőrség: Gabi ma a szembesítésen elmondta Czenét arany embernek, akivel ő nagy barátságban élt ("míg meg nem halt — majdnem" — tette hozzá Attila...), s aki a légynek sem ártott soha; úgyhogy holnap még egy tanúskodási kör vár rájuk (meg talán rám) is. Agyrém. Elhiszem, hogy fél, de ha most visszavonja a feljelentést, akkor holnap engedik ki, nem öt év múlva.

És még két link: vidámkodásra a Store Wars; hajtépésre "a végső Trianon" (keresd meg rajta Magyarországot!).

Elkezdtem a homeless-blogot. Tolle, lege. Meg "scripte" is, nekem legalábbis nem tudom, mennyi kapacitásom lesz rá...

A rendőrség jobb cég, mint a mentők, mert náluk van papír a vécén.
Ez a tegnap éjszaka egyik tanulsága, miután lenyomtuk minden idők leghosszabb hajléktalanozós körét: 4-re értem haza pontban. Nagy vonalakban a történet: Czene ismét összeverte Gabit (már vagy három napja), akit mi nem láttunk (három fickó bújtatta egy kicsit arrébbi háznál), de hosszas zsinatolás után kihívtuk hozzá a rendőröket, azok a mentőket, és míg én bevonultam vele a traumára (first time in mentőautó!), Attiláék a zsendárokkal maradtak. Szerencsére nagyon gyorsan átlátták a helyzetet, el is vitték Czenét, úgyhogy már "csak" annyi feladat maradt, hogy Gabira valahogy ráhúzassunk egy nyolc napon túl gyógyuló státust... Sikerült. Utána még egy kör a rendőrségen (feljelentés — a jegyzőkönyvet persze egy negyedik ember vette föl, akinek persze megint elölről kellett kezdeni a mesét, tiszta szerencse, hogy Ildi föltette a segítő kérdésit Gabinak, így azért kialakult az ügy), és háromnegyed 4 felé már robogott is a kicsi köpcös főrendőr Gabival hazafelé.
Czenét 72 órán belül a bíróság elé kell állítaniuk, ott aztán eldől, megy-e előzetesbe. Ha nem, akkor nagyon nagy gáz van, mert akkor a vámudvaron kő kövön nem marad, de bízunk, mert többszörös visszaeső.

Ma eddig: kinéztünk Gabihoz, odaadtuk neki a tegnap elmaradt születésnapi sütit-virágot, elbeszélgettünk mindenkivel; aztán a Dugó téren reggeliztem Gabssyval, és terápiás jelleggel neki is előadtam az egész sztorit (ahogy már előtte telefonon Paffynak is). Közben csatlakozott Tamás, aztán eljött a könyvtárba is, jót beszéltünk mindenféléről.

És a végére: BIJ átküldte egy korábbi tanulmányát a Térey-kötetről. Döbbenet. Hogy milyen emberek vannak...

Az isteni kegyelem működik tisztességesen.

Jaj.
Úgy látszik, ezek a keddek már csak ilyen mélypontosak.

Tegnap este voltam úszni, de nem sokat nyomtam, részben mert nem akartam hajat mosni (egyre nehezebben bírok ezzel a lobonccal), evégvől nem akartam belenyomni a fejem a vízbe, ettől viszont teljesen mereven mozogtam.
Ja, és Poppins kölcsönadta a biciklijét, úgyhogy egész duatlon-képe lett a dolognak :-) , de valahogy a városi bringázás nem nekem van kitalálva... Ráadásul lámpája nincs, és a hátsó fékpofáján nincs gumi... amiről a Bucsin-tető jutott eszembe, meg Gergely, meg hogy vajon biciklizünk-e a nyáron az osztállyal.

Ma nyolc felé olyan vihar tombolt kinn, hogy úgy döntöttem, erre nem érdemes fölkelni.
11-re szépen kiderült.
Megreggeliztem -- mire befejeztem, Poppinsék már az ebédgyártáshoz fogtak --, kikocogtam Timiékhez, összeszedtem az éppen kidobásra ítélt cipőm (úgy tűnik, a két szandál még nem lesz elég egy darabig), és úgy jöttem el, hogy akaratlanul bár, de Timi elég jól belegyalogolt a lelkembe. Lehet, hogy egy darabig inkább nem megyek ki. (Hozzá kell tennem, hogy náluk olvastam Ákos levelét is, ami korrektnek korrekt a végsőkig, de a rugalmasság... Mindenesetre jól elrontotta a kedvem.)

És most már erősen kenyeret kéne kennem, úgyhogy megyek.

Tegnap este fölhívtam Paffyt, hogy valami nagy közös reggelibe torkolló liturgikus eseményt kellene tartanunk reggel. Végül egy negyed nyolcas misében maradtunk, ami egész váratlan sikernek bizonyult, jött vagy hat-nyolc kolis lányka. És utána jó nagyot reggeliztünk együtt.

Délután átköltöztettük a Lelkest a Dóm tornyába. Iszonyú munka volt, hármat fordult a Barkas, összesen vagy nyolc fickó dolgozott, meg három lány. Közben rendeltünk pizzát is, méltó a munkás.

Este borfeszt, talán. Bár úszni jobb volna talán... És holnap Talentum-vizsga, amihez át kell még tanulmányoznom az anyagot... És még sehol sincsenek az egyetemi dolgok...

Basszus. Csodálkoztam, hogy Harczos Bálintról egyetlen oldal találatot hoz a Gugli, ráadásul többnyire filmes dolgokat. Aztán a WebKaton egy Térey-tanulmány szerzőjeként feltűnt: Harcos... Pedig teljesen meg voltam győződve a cz-ről. Legközelebb már tényleg jön az online ellenőrzés (különösen az alsó megjegyzéseket ajánlom :-)), bármennyire tudom is, hogy vox populi korántsem = vox dei a helyesírásban (sem).

Tegnap 4x áztam meg – bár bőrig csak elsőre –, és többet vonatoztam, mint aludtam. Fárasztó nap volt, de sikeres: kaptam majd' 32 000 Ft-ot a korrektúráért (itt a reklám: Agroinform :-)), a tördelő elégedett volt a ténykedésemmel, még egy kis nyári munkát is ajánlottak. Mindehhez elköltöttem egy kellemes regebédet Fejérkével, mesélt egy csomó érdekeset Rigáról, aztán lehet, hogy még Gulyással is leszen valami bizniszük. A végén a vonatmenetrendnek (nem, az Elvirát azért nem linkelem be inkább) hála még aludtam is egy félórácskát a kanapéján, életmentő volt.
Ja, ottlétem során megalkottam a percepciós disszonancia fogalmát, ui. Fke tarra borotvált fejjel fogadott, és rajtam az a furcsa érzés vett erőt, hogy esetleg az, akit látok, nem azonos azzal, akit hallok... De azért meggyőztem magam, hogy csak-csak.

Ma eddig semmi okosat nem csináltam, de lassan muszáj lesz nekiugranom a verselemzésnek, aminek holnapra 4 oldalban kell manifesztálódnia. Elég rémes a választék, vagy hát na, se Harczos Bálint, se Térey nem a kedvencem. Lenne még valami két opció (Karafiáth Orsi vagy Acsai Roland), de elhagytam a papírt a címekkel, úgyhogy e kettőből választhatok.
Utoljára a felvételin elemeztem verset, 1999 kora nyarán...

Este úszni kéne, jó hideg van, biztos nem lesznek sokan. Ja, meg hát ma mindenki moziba megy úgyis, esetleg a borfesztre.

Dagadt szemmel és fáradtan ébredtem. Lesz még rosszabb...(?)

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

Fáradt meg együgyű... vagy tán csak jó vagyok.... s reszketek, mint a fű, és mint a csillagok.

És meghülyülnek akkor mindenek?

Édesapám idestova hatvanéves kollégája tegnap bejelentette, hogy elválik, és albérletbe költözik a nála 20–25 évvel fiatalabb, amúgy férjnél levő és mindeddig kisfiát nevelő titkárnővel. (A fickó nagyapa.) That's what they call Torschlusspanik? Mondanám, hogy röhejes, de...

Egyébként ma az elhagyandó feleségen túl Domján Éva jelentkezett egy törött szárnyú rigóval; befutottak Gyurgyikék (mondjuk ők csak egy kis vasárnapi csacsogásra); becsöngetett Imike, masszív alkoholista "házi hajléktalanunk"; valamint jó félórát dolgozott Jenő, a nemkevésbé italos lakatos... Minden hülye megtalál minket, nem vitás. Talán még Szekeres András, az öt(!)diplomás és ugyanennyiszer elvált, öngyilkos hajlamú orvos hiányzik, de nem festem a falra inkább.

Amúgy... új blogot akartam kezdeni, de aztán mégse. Tegyük föl, hogy még mindig hiszek a személyiség folytonosságában. Végülis nem készülök elégetni a kamaszkori naplóimat, és ez állítólag ennek a jele.

Megyek vissza korrektúrázni. Wass Albert kísért...

Immár Szegeden.

Az irodaban tehát -- megpróbálok visszaszokni az ékezetekre -- nem volt senki.
Mászkáltam a városban, találtam két múzeumot, internetezgettem... aztán kezdtem megunni a helyzetet, a nap lemenőben, az idő kihűlőben volt...

Végül a levlistához folyamodtam egy használható mobilszámért (nekem csak az irodáé volt meg, de az ugye hiába), mígnem végöl kiderült, hogy a vezetésből senki nem bákói, és mindenki hazament szépen a falujába. "Ha kijössz Klézsére, ott van szállás" -- mondta végül Hegyeli Attila.

Úgyhogy a 17-es busszal kimentem a következő falu végéig, ahová értem küldött egy autót, és nyolc(-kilenc?) felé már kinn is voltam Klézsén.

[Mindez korántsem volt ennyire egyszerű, de hadd ne untassalak Titeket a részletekkel.]

Néztük a tévét, vacsoráztunk, beszélgettünk a pápáról meg mindenféle csángó-dolgokról.

Végül a tanárokkal közösen lakott házban aludtam, s reggel még a Mámival is összetalálkoztam, a nénivel, akitől bérlik a fele házat. Elég meglepő élmény volt, mert egyrészt alig láttam ki a fejemből (ébredés után, szemüveg nélkül), másrészt rettenetes gyorsan mondta a magáét "klézseiül". Szóval rősen igyekeztem, de így sem ért át hozzám az üzenet java része. :-)

11 felé Bogdán Tibor jött értünk Magyarfalu felől, bevitt Bákóba, aztán mi Melindával elmentünk (a déli) misére, ő meg tovább valami dolgára.

A mise, az csuda volt. Először is óvatos becslésem szerint lehettünk ötszázan a templomban. Ami már maga elég furcsa építmény: a mellék- vagy kereszthajók két oldalról amolyan lelátókként futnak le a szentély felé. Balra volt az orgona, amin gitáros énekekeket nyomtak, csörgődobkísérettel.
Vetítették a szövegeket, mégpedig projektorral, és néha képeket is kaptunk Jézus életéből; meg néha a pápát. Apropó, szentleckére értünk be, de onnan kezdve a kivonulásig egyetlen egyetemes könyörgésben esett szó szegényről. (Igaz, Magyarfaluban meg sem említették, mondta Tibor később.)
A hirdetéseknél az inghetata szóra [a mellékjeleket nem tudom, sajnos] kaptam föl a fejem, meredtem Melindára, ő meg vissza: jégkrémet fognak osztani a végén. Bemondták a "szponzorizálót" is.
Úgyhogy az irodáig kolozsvári (!) jégkrémet szopogattunk. :-)

Tibor csak 3 után érkezett meg, végül négykor indultunk el.

És hajnali fél 3-kor szálltam ki a Kálvária sugárúton...