A rendőrség jobb cég, mint a mentők, mert náluk van papír a vécén.
Ez a tegnap éjszaka egyik tanulsága, miután lenyomtuk minden idők leghosszabb hajléktalanozós körét: 4-re értem haza pontban. Nagy vonalakban a történet: Czene ismét összeverte Gabit (már vagy három napja), akit mi nem láttunk (három fickó bújtatta egy kicsit arrébbi háznál), de hosszas zsinatolás után kihívtuk hozzá a rendőröket, azok a mentőket, és míg én bevonultam vele a traumára (first time in mentőautó!), Attiláék a zsendárokkal maradtak. Szerencsére nagyon gyorsan átlátták a helyzetet, el is vitték Czenét, úgyhogy már "csak" annyi feladat maradt, hogy Gabira valahogy ráhúzassunk egy nyolc napon túl gyógyuló státust... Sikerült. Utána még egy kör a rendőrségen (feljelentés — a jegyzőkönyvet persze egy negyedik ember vette föl, akinek persze megint elölről kellett kezdeni a mesét, tiszta szerencse, hogy Ildi föltette a segítő kérdésit Gabinak, így azért kialakult az ügy), és háromnegyed 4 felé már robogott is a kicsi köpcös főrendőr Gabival hazafelé.
Czenét 72 órán belül a bíróság elé kell állítaniuk, ott aztán eldől, megy-e előzetesbe. Ha nem, akkor nagyon nagy gáz van, mert akkor a vámudvaron kő kövön nem marad, de bízunk, mert többszörös visszaeső.

Ma eddig: kinéztünk Gabihoz, odaadtuk neki a tegnap elmaradt születésnapi sütit-virágot, elbeszélgettünk mindenkivel; aztán a Dugó téren reggeliztem Gabssyval, és terápiás jelleggel neki is előadtam az egész sztorit (ahogy már előtte telefonon Paffynak is). Közben csatlakozott Tamás, aztán eljött a könyvtárba is, jót beszéltünk mindenféléről.

És a végére: BIJ átküldte egy korábbi tanulmányát a Térey-kötetről. Döbbenet. Hogy milyen emberek vannak...

Az isteni kegyelem működik tisztességesen.