Jaj.
Úgy látszik, ezek a keddek már csak ilyen mélypontosak.

Tegnap este voltam úszni, de nem sokat nyomtam, részben mert nem akartam hajat mosni (egyre nehezebben bírok ezzel a lobonccal), evégvől nem akartam belenyomni a fejem a vízbe, ettől viszont teljesen mereven mozogtam.
Ja, és Poppins kölcsönadta a biciklijét, úgyhogy egész duatlon-képe lett a dolognak :-) , de valahogy a városi bringázás nem nekem van kitalálva... Ráadásul lámpája nincs, és a hátsó fékpofáján nincs gumi... amiről a Bucsin-tető jutott eszembe, meg Gergely, meg hogy vajon biciklizünk-e a nyáron az osztállyal.

Ma nyolc felé olyan vihar tombolt kinn, hogy úgy döntöttem, erre nem érdemes fölkelni.
11-re szépen kiderült.
Megreggeliztem -- mire befejeztem, Poppinsék már az ebédgyártáshoz fogtak --, kikocogtam Timiékhez, összeszedtem az éppen kidobásra ítélt cipőm (úgy tűnik, a két szandál még nem lesz elég egy darabig), és úgy jöttem el, hogy akaratlanul bár, de Timi elég jól belegyalogolt a lelkembe. Lehet, hogy egy darabig inkább nem megyek ki. (Hozzá kell tennem, hogy náluk olvastam Ákos levelét is, ami korrektnek korrekt a végsőkig, de a rugalmasság... Mindenesetre jól elrontotta a kedvem.)

És most már erősen kenyeret kéne kennem, úgyhogy megyek.