Immár Szegeden.

Az irodaban tehát -- megpróbálok visszaszokni az ékezetekre -- nem volt senki.
Mászkáltam a városban, találtam két múzeumot, internetezgettem... aztán kezdtem megunni a helyzetet, a nap lemenőben, az idő kihűlőben volt...

Végül a levlistához folyamodtam egy használható mobilszámért (nekem csak az irodáé volt meg, de az ugye hiába), mígnem végöl kiderült, hogy a vezetésből senki nem bákói, és mindenki hazament szépen a falujába. "Ha kijössz Klézsére, ott van szállás" -- mondta végül Hegyeli Attila.

Úgyhogy a 17-es busszal kimentem a következő falu végéig, ahová értem küldött egy autót, és nyolc(-kilenc?) felé már kinn is voltam Klézsén.

[Mindez korántsem volt ennyire egyszerű, de hadd ne untassalak Titeket a részletekkel.]

Néztük a tévét, vacsoráztunk, beszélgettünk a pápáról meg mindenféle csángó-dolgokról.

Végül a tanárokkal közösen lakott házban aludtam, s reggel még a Mámival is összetalálkoztam, a nénivel, akitől bérlik a fele házat. Elég meglepő élmény volt, mert egyrészt alig láttam ki a fejemből (ébredés után, szemüveg nélkül), másrészt rettenetes gyorsan mondta a magáét "klézseiül". Szóval rősen igyekeztem, de így sem ért át hozzám az üzenet java része. :-)

11 felé Bogdán Tibor jött értünk Magyarfalu felől, bevitt Bákóba, aztán mi Melindával elmentünk (a déli) misére, ő meg tovább valami dolgára.

A mise, az csuda volt. Először is óvatos becslésem szerint lehettünk ötszázan a templomban. Ami már maga elég furcsa építmény: a mellék- vagy kereszthajók két oldalról amolyan lelátókként futnak le a szentély felé. Balra volt az orgona, amin gitáros énekekeket nyomtak, csörgődobkísérettel.
Vetítették a szövegeket, mégpedig projektorral, és néha képeket is kaptunk Jézus életéből; meg néha a pápát. Apropó, szentleckére értünk be, de onnan kezdve a kivonulásig egyetlen egyetemes könyörgésben esett szó szegényről. (Igaz, Magyarfaluban meg sem említették, mondta Tibor később.)
A hirdetéseknél az inghetata szóra [a mellékjeleket nem tudom, sajnos] kaptam föl a fejem, meredtem Melindára, ő meg vissza: jégkrémet fognak osztani a végén. Bemondták a "szponzorizálót" is.
Úgyhogy az irodáig kolozsvári (!) jégkrémet szopogattunk. :-)

Tibor csak 3 után érkezett meg, végül négykor indultunk el.

És hajnali fél 3-kor szálltam ki a Kálvária sugárúton...