A tegnapi nagy lazítás után most munka van, ezerrel. Vicces persze egy olyan szervezetenek keresni nemzetközi projektet, amelyiket valójában még sose láttam... De azért egy-két guideline (minority & social issues) mentén el tudtam indulni.
Ebédnél Leóval, az osztrák trénerünkkel beszélgettem kicsit: mint kiderült, szociális munkásként végzett, és dolgozott is benne hét évet többek között Dél-Amerikában.
Ez persze még kevés lenne indoknak, de már korábban megfogalmazódott bennem, hogy valami miatt Pontyosra emlékeztet. :-) Lehet, hogy innen is a szimpátia (meg persze onnan, hogy Javier angolja enyhén szólva is nehezen érthető: a j-k (y) helyett jobbára dzs-t mond, az s-ek (sh) helyett sz-t; Aniának meg valahogy az elején nem volt annyira vonzó a stílusa. Aztán róluk is kiderült, hogy teljesen jó fejek, nyilván).
2005. december 17.
Van emberi fejlődés
Már akkor gyanút fogtam, mikor kijött az új verzió, de mivel az aljára az volt írva, "Ha nem megy, próbálkozzon a legújabb Explorerrel", végül nem tettem kísérletet mind a mai napig. A Sárin viszont valami miatt nem indul az official böngésző, úgyhogy végre kipróbáltam a Tűzrókán is, és valóban, incredible but true: fut a webbank!
A másik, ami a címhez már nem kapcsolódik: a bejövő hívásaim nemes egyszerűséggel 81881800 néven jelennek meg a telefonon, úgyhogy ha akarnék, se tudnék visszaírni, hogy sorry, nem venném föl most inkább. Ha olvas olyan, aki keresett (volna) a napokban, annak így jelzem.
A másik, ami a címhez már nem kapcsolódik: a bejövő hívásaim nemes egyszerűséggel 81881800 néven jelennek meg a telefonon, úgyhogy ha akarnék, se tudnék visszaírni, hogy sorry, nem venném föl most inkább. Ha olvas olyan, aki keresett (volna) a napokban, annak így jelzem.
2005. december 16.
Délelőtt tanultam néhány újabb "energizáló" játékot, meg egy modellezőst is lenyomtunk arról, hogy hogyan is viselkedünk idegen kultúrákban. Érdekes volt, bár a szerepkártyákat talán érdemes lett volna úgy állítani össze, hogy legalább egy minimális átjárhatóság legyen köztük.
Menet közben zajlott a coffee break, amelynek során kiderült, hogy itt is van placsinte. Krumplival töltve.
Utána megkaptuk a stexet, aztán meg sétáltunk egyet a belváros közelebbi részén. Láttuk Szaakasvili köztársasági elnököt is ebédelni egy étteremben. :-)
A saját asztalunknál az azeri sráccal beszélgettem, mesélte, hogy Azerbajdzsánban egymillió menekült él. Köztük ő is. 15 évesen Örményországból úszta át a határfolyót a dicsőséges szovjet hadsereg elől.
Van ebben valami elképesztő így testközelből.
Ebéd után kisebb csapatokban mentünk a parlamenthez, mindegyikkel egy-egy grúz is, hogy mesélgethessen menet közben. Jól választottam. :-)
A parlament majdnem annyira riasztó építmény, mint a Casa poporului Bukarestben. Olyan, mint egy a szükségesnél kb. négyszer nagyobb vasútállomás. Mindenesetre csináltam pár képet, egyet az ülésről is, szerencsére csak később közölték, hogy nem kéne. Éppen az egészségügyi miniszter beszélt valamit a költségvetés kapcsán. Aztán az ellenzékből állt ki valaki, és nem sokkal később le is léptünk. Annyi azért kiderült, hogy ott is a kong az ülésterem, és ott is elég harciasak a felszólalók. Meg ki is vannak vetítve, ami nem tudom, nálunk hogy van. (Az viszont szerintem béna, hogy egymás mügött ülnek, semmi félkör vagy ilyesmi.)
2xx képviselőjük van. Nekünk is, nem? És egyelőre duplaennyi a lakosság. A parlament meg ugye még a XIX. századi viszonyokra épült volt.
Láttuk a '21-es alkotmányig érvényben levő törvénykönyvet, aztán az új alkotmányt ('21-ben pár hónappal később lerohanta őket a SZU, as it was usual that time) azon az asztalon, amelyiken aláírták '95-ben. Az is kiderült, hogy az új zászlót valami festő tervezte, ami kicsit különös, mármint az egész ötlet, hogy "tervezzünk nemzeti zászlót", de hát ha egyszer így adódott. A címerükben pedig Szent György van, fogalmam sincs, hogy került oda. Fölötte a hét csillag az ország hét régióját szimbolizálja.
Utána free time, coffee, shopping. :-) Vettem "cserepet a falra" Pomázra, fából. Kicsit Csontváryt idézi bennem, megtetszett. Néztem grúz nyelvtant is Norbinak, de félek, 50 euróért annyira nem lesz izgi.
Most pedig nemsokára Cinema Night, hozott filmek a Solidarnosc-tól ki tudja, meddig.
Menet közben zajlott a coffee break, amelynek során kiderült, hogy itt is van placsinte. Krumplival töltve.
Utána megkaptuk a stexet, aztán meg sétáltunk egyet a belváros közelebbi részén. Láttuk Szaakasvili köztársasági elnököt is ebédelni egy étteremben. :-)
A saját asztalunknál az azeri sráccal beszélgettem, mesélte, hogy Azerbajdzsánban egymillió menekült él. Köztük ő is. 15 évesen Örményországból úszta át a határfolyót a dicsőséges szovjet hadsereg elől.
Van ebben valami elképesztő így testközelből.
Ebéd után kisebb csapatokban mentünk a parlamenthez, mindegyikkel egy-egy grúz is, hogy mesélgethessen menet közben. Jól választottam. :-)
A parlament majdnem annyira riasztó építmény, mint a Casa poporului Bukarestben. Olyan, mint egy a szükségesnél kb. négyszer nagyobb vasútállomás. Mindenesetre csináltam pár képet, egyet az ülésről is, szerencsére csak később közölték, hogy nem kéne. Éppen az egészségügyi miniszter beszélt valamit a költségvetés kapcsán. Aztán az ellenzékből állt ki valaki, és nem sokkal később le is léptünk. Annyi azért kiderült, hogy ott is a kong az ülésterem, és ott is elég harciasak a felszólalók. Meg ki is vannak vetítve, ami nem tudom, nálunk hogy van. (Az viszont szerintem béna, hogy egymás mügött ülnek, semmi félkör vagy ilyesmi.)
2xx képviselőjük van. Nekünk is, nem? És egyelőre duplaennyi a lakosság. A parlament meg ugye még a XIX. századi viszonyokra épült volt.
Láttuk a '21-es alkotmányig érvényben levő törvénykönyvet, aztán az új alkotmányt ('21-ben pár hónappal később lerohanta őket a SZU, as it was usual that time) azon az asztalon, amelyiken aláírták '95-ben. Az is kiderült, hogy az új zászlót valami festő tervezte, ami kicsit különös, mármint az egész ötlet, hogy "tervezzünk nemzeti zászlót", de hát ha egyszer így adódott. A címerükben pedig Szent György van, fogalmam sincs, hogy került oda. Fölötte a hét csillag az ország hét régióját szimbolizálja.
Utána free time, coffee, shopping. :-) Vettem "cserepet a falra" Pomázra, fából. Kicsit Csontváryt idézi bennem, megtetszett. Néztem grúz nyelvtant is Norbinak, de félek, 50 euróért annyira nem lesz izgi.
Most pedig nemsokára Cinema Night, hozott filmek a Solidarnosc-tól ki tudja, meddig.
Éledezés az intercultural night után
De mindenek előtt és legfőképpen: idesüssön mindenki, aki ismeri és szereti Ibolyácskát! :-)
Szóval én viszonylag gyorsan eljöttem, meg igen igyekeztem is alig inni, de még így is katasztrófa volt a fölkelés. Próbálom az időeltolódásra is fogni, meg a szoba is elég sötét, részben mert "kutyaólas" technikával építették be a tetőteret, részben mert reggelente köd van.
Szóval az egyetlen, ami aktivitásra serkentett, egy sms volt, köszönet az elkövetőnek.
Tegnap vacsora után benéztünk a belvárosba: gyönyörűséges. Egy csomó szebbnél szebb ház van, kicsik és nagyok, nem mellékesen egy IV. századi templom...
Aztán intercultural evening/night, hadd ne mondjam, hogy elképesztő alkoholmennyiséggel. Nem tudom, felsoroltam-e a résztvevőket nemzetiség szerint: van galíciai spanyol, holland, osztrák, egy lengyel Angliából és több Lengyelországból, van két észt lány, és aztán ukránok, oroszok, egy belorusz, egy örmény, egy azeri és a grúzok, természetesen --- nos, ezen népek jelentős része vodkagyártó és/vagy legalább -fogyasztó nagyhatalom...
Mindenesetre én elég gyorsan leléptem, bár ez sem ment problémamentesen, miután valahol a teremben elhagytam a kulcsot. Végül kértem és kaptam egy pótot a recepción, de ha nem került elő ma reggelre, akkor igen kényelmetlenül fogom érezni magam.
Szóval én viszonylag gyorsan eljöttem, meg igen igyekeztem is alig inni, de még így is katasztrófa volt a fölkelés. Próbálom az időeltolódásra is fogni, meg a szoba is elég sötét, részben mert "kutyaólas" technikával építették be a tetőteret, részben mert reggelente köd van.
Szóval az egyetlen, ami aktivitásra serkentett, egy sms volt, köszönet az elkövetőnek.
Tegnap vacsora után benéztünk a belvárosba: gyönyörűséges. Egy csomó szebbnél szebb ház van, kicsik és nagyok, nem mellékesen egy IV. századi templom...
Aztán intercultural evening/night, hadd ne mondjam, hogy elképesztő alkoholmennyiséggel. Nem tudom, felsoroltam-e a résztvevőket nemzetiség szerint: van galíciai spanyol, holland, osztrák, egy lengyel Angliából és több Lengyelországból, van két észt lány, és aztán ukránok, oroszok, egy belorusz, egy örmény, egy azeri és a grúzok, természetesen --- nos, ezen népek jelentős része vodkagyártó és/vagy legalább -fogyasztó nagyhatalom...
Mindenesetre én elég gyorsan leléptem, bár ez sem ment problémamentesen, miután valahol a teremben elhagytam a kulcsot. Végül kértem és kaptam egy pótot a recepción, de ha nem került elő ma reggelre, akkor igen kényelmetlenül fogom érezni magam.
2005. december 14.
Sétáltam
De most a vacsora a legfrissebb élmény... Összejött mostanra mindenki (vagy legalábbis jó sokan lettünk), leültünk három asztalhoz, és nekiláttunk.
Volt valami jó túrós lepény (egy-egy szelet fejenként), sajt, saláta (csirkéből is), az a lapos kenyér, amivel tegnap is találkoztam... Ja, meg valami ketchup-szerűség --- szilvából. Nem lesz a kedvencem, de megkóstoltam becsülettel.
Gondoltam, nem etetnek éppen agyon minket, de nem is baj, tavaly Bukarestben majd meghaltam az örökös zabálástól. Az ebéd viszont kimaradt ma, úgyhogy nosza, azért csak-csak eszegettem.
Aztán egyszercsak khoztak kinek-kinek egy tányér levest. Savanykás volt és krém-, többet nem sikerült kiderítenem róla, de mindegy is. Kicsit csodálkoztam, hogy a végén, de hát hideg kaja elé tényleg fura lett volna.
Megettem, és épp indultam volna... amikor megjelent a főétel is. Amolyan jobbfajta hamburgerhús sütve, petrezselymes krumplival.
És én ökör megettem a kétharmadát.
Inni üveges és szénsavas almalevet ittunk, meg volt mentolízű esztragon-szörp is valami rém bizarr abszinthzöld színben.
Az asztalnál egy időre az orosz lett a lingua franca, lévén a társaságban egy azeri, egy abház-grúz, két észt --- a többeieket nem mind tudom, mindenesetre egy francia (egzóta) és egy olasz lányka ült még a túlvégen, mi hallgattunk. :-) És egyszer megint megéreztem azt, amit Bukarestben, Moldvában és egy-egy percre Erdélyben is: hogy itt én nyugati vagyok. Elég furcsa.
A délután során lett szobatársam az orosz Rosanna személyében.
A városi sétáról meg majd legközelebb. Mindjárt kezdődik a program.
Volt valami jó túrós lepény (egy-egy szelet fejenként), sajt, saláta (csirkéből is), az a lapos kenyér, amivel tegnap is találkoztam... Ja, meg valami ketchup-szerűség --- szilvából. Nem lesz a kedvencem, de megkóstoltam becsülettel.
Gondoltam, nem etetnek éppen agyon minket, de nem is baj, tavaly Bukarestben majd meghaltam az örökös zabálástól. Az ebéd viszont kimaradt ma, úgyhogy nosza, azért csak-csak eszegettem.
Aztán egyszercsak khoztak kinek-kinek egy tányér levest. Savanykás volt és krém-, többet nem sikerült kiderítenem róla, de mindegy is. Kicsit csodálkoztam, hogy a végén, de hát hideg kaja elé tényleg fura lett volna.
Megettem, és épp indultam volna... amikor megjelent a főétel is. Amolyan jobbfajta hamburgerhús sütve, petrezselymes krumplival.
És én ökör megettem a kétharmadát.
Inni üveges és szénsavas almalevet ittunk, meg volt mentolízű esztragon-szörp is valami rém bizarr abszinthzöld színben.
Az asztalnál egy időre az orosz lett a lingua franca, lévén a társaságban egy azeri, egy abház-grúz, két észt --- a többeieket nem mind tudom, mindenesetre egy francia (egzóta) és egy olasz lányka ült még a túlvégen, mi hallgattunk. :-) És egyszer megint megéreztem azt, amit Bukarestben, Moldvában és egy-egy percre Erdélyben is: hogy itt én nyugati vagyok. Elég furcsa.
A délután során lett szobatársam az orosz Rosanna személyében.
A városi sétáról meg majd legközelebb. Mindjárt kezdődik a program.
2005. december 13.
Gaomardzsosz Szakartveló!
Azaz dicsőség Grúziának, ékes grúz nyelven. Az ábécéjük lenyűgöző, megcsodálható pl. a parlament honlapján (a karakterkódoláson lehet, hogy állítani kell); a nyelv kicsit kemény nekem, sok benne a mássalhangzó, de legfőképpen semmi általam ismertre nem hasonlít.
De kezdjük az elején.
7.00 Budapest, Ferihegy 2: Biztosítás-felvétel a másik terminálon arranged by Gabssy (miért is jegyeztem volna meg/fel a számom...), check-in: a hátizsákom Tbilisziig, engem csak Prágáig.
8.15--9.10 Első felvonás Malév--CSA színekben, olyasfajta géppel, mint tavaly Bukarestbe, de sajnos ezen nem volt képernyő, pedig érdekes lett voln tudni, hol járunk. (Reménytelen köd volt végig.)
9.20 Prága, tranzit-csekkolás Tbiliszibe, és várakozás, sokáig, közben Jančar, Zajgás a fejben.
12.00--18.30 Második felvonás, az út időtartama kb. 3 óra 20 perc, a többi az időeltolódás. Jó rövid délután volt, mert már sötétben landoltunk...
Közben még valamikor az első fél órában (éppen hogy kényelembe helyeztem magam a rendelkezésemre álló három ülésen) mellém pattant egy igen szép szőke leányzó, hogy "Are you from Hungary?" Mint kiderült, ő Thea, az egyik észt résztvevő, aki tudta, hogy nekem is azon a gépen kell lennem, és (ahogy én is kiszúrtam őt még a váróban) kizárásos alapon úgy gondolta, én lehetek. :-) A szimpátia pillanatok alatt kialakult, engem a barátságossága nyűgözött le, neki meg, gondolom, elég volt, hogy Márton ajánlásával jövök. :-) Közben azért rájöttem, hogy a szoci(l)abilitásom lesz a gyenge pontja ennek a hétnek...
Szóval ez a gép a CSA és a GA koprodukciójában repül, aminek kb. annyi volt a jelentőságe számomra, hogy a grúz gépen a szemlátomást inkább-grúz-mint-cseh nők a cseh társaság ebédjét szolgálták fel (a legjobb a majonézestormás káposztasaláta volt :-)). Ismét ablak mellett és ismét a szárny mögött közvetlenül ültem, nagyjából az első, amit ki tudtam venni (igaz, inkább a ködtől) a Fekete-tenger partja volt, aztán a hegyek.
A reptér just like any other, itt az okozott némi izgalmat, hogy meglesz-e az utoljára Pesten látott zsákom (meglett), valamint hogy Thea talált egy észt fickót.
Aki aztán kint a reptér előtt gyorsan bemutatott mindkettőnket egy magyarnak. :-) Zoltánnak hívják és csütörtökön megy haza, ennél több nem derült ki, de akkor is igen jót mulattunk. Eközben befutottak az itteni szervezők is, elhoztak a szállodába, és azóta végképp hawaj van.
A hotel valami csuda. Lepakoltam a szoba közepén, megtaláltam a(z egyik) hálókábelt, bedugtam a Sárit, és ihaj-csuhaj. Közben mondjuk tiszta elővigyázatosságból, nehogy összeakadjanak a frissítés során, letöröltem a Y! Messengert --- majd rájöttem, hogy a honlapról egyedül letölthető 7.0/5 verzió nem fut a ME alatt, úgyhogy a msg-nek ezennel vége. Viszont a szkájpon beszélgetni is tudok, mint kiderült.
Különben meg az egész berendezés fa, nem az a nagyon letisztult (steril?) nyugati design, inkább kicsit sárgásabb, amatőrebb és talán románosabb, de nekem nagyon bejön. A radiátorok elé ülőalkalmatosságok vannak eszkábálva, most is egy olyanon ülök.
Zuhanyozás után elindultam vacsorázni, és közben benéztem a konferenciaterembe: a lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől. Kb. mintha a budai várat látnám háromszáz méterről, olyan a kilátás. (Fűtőtest nincs a helyiségben, de mi az nekem.)
Az étteremben is kb. hasonlóak a kilátások, meg jót is ettem (gombával töltött pisztrángot valami lkenyérféle dologgal). Mellettem egy nagyobbacska társaság mulatott, és tényleg megfigyelhető volt, amit Márton mesélt, hogy a tószt-mondásnak miféle rituáléja van. Igaz, egy szót sem értettem belőle (az elmaradhatatlan gaomardzsoszon túl, természetesen), de így is érezni lehetett a pillanat jelentőségét. (Ha a csapat emelkedett hangulata bele-bele is szólt néha.)
A pincérnél jobb az angolom, a recepcióssal kb. azonos, Theához képest viszont fasorban sem vagyok. És ez frusztrál, mert vélhetően a többség inkább ilyen lesz.
De kezdjük az elején.
7.00 Budapest, Ferihegy 2: Biztosítás-felvétel a másik terminálon arranged by Gabssy (miért is jegyeztem volna meg/fel a számom...), check-in: a hátizsákom Tbilisziig, engem csak Prágáig.
8.15--9.10 Első felvonás Malév--CSA színekben, olyasfajta géppel, mint tavaly Bukarestbe, de sajnos ezen nem volt képernyő, pedig érdekes lett voln tudni, hol járunk. (Reménytelen köd volt végig.)
9.20 Prága, tranzit-csekkolás Tbiliszibe, és várakozás, sokáig, közben Jančar, Zajgás a fejben.
12.00--18.30 Második felvonás, az út időtartama kb. 3 óra 20 perc, a többi az időeltolódás. Jó rövid délután volt, mert már sötétben landoltunk...
Közben még valamikor az első fél órában (éppen hogy kényelembe helyeztem magam a rendelkezésemre álló három ülésen) mellém pattant egy igen szép szőke leányzó, hogy "Are you from Hungary?" Mint kiderült, ő Thea, az egyik észt résztvevő, aki tudta, hogy nekem is azon a gépen kell lennem, és (ahogy én is kiszúrtam őt még a váróban) kizárásos alapon úgy gondolta, én lehetek. :-) A szimpátia pillanatok alatt kialakult, engem a barátságossága nyűgözött le, neki meg, gondolom, elég volt, hogy Márton ajánlásával jövök. :-) Közben azért rájöttem, hogy a szoci(l)abilitásom lesz a gyenge pontja ennek a hétnek...
Szóval ez a gép a CSA és a GA koprodukciójában repül, aminek kb. annyi volt a jelentőságe számomra, hogy a grúz gépen a szemlátomást inkább-grúz-mint-cseh nők a cseh társaság ebédjét szolgálták fel (a legjobb a majonézestormás káposztasaláta volt :-)). Ismét ablak mellett és ismét a szárny mögött közvetlenül ültem, nagyjából az első, amit ki tudtam venni (igaz, inkább a ködtől) a Fekete-tenger partja volt, aztán a hegyek.
A reptér just like any other, itt az okozott némi izgalmat, hogy meglesz-e az utoljára Pesten látott zsákom (meglett), valamint hogy Thea talált egy észt fickót.
Aki aztán kint a reptér előtt gyorsan bemutatott mindkettőnket egy magyarnak. :-) Zoltánnak hívják és csütörtökön megy haza, ennél több nem derült ki, de akkor is igen jót mulattunk. Eközben befutottak az itteni szervezők is, elhoztak a szállodába, és azóta végképp hawaj van.
A hotel valami csuda. Lepakoltam a szoba közepén, megtaláltam a(z egyik) hálókábelt, bedugtam a Sárit, és ihaj-csuhaj. Közben mondjuk tiszta elővigyázatosságból, nehogy összeakadjanak a frissítés során, letöröltem a Y! Messengert --- majd rájöttem, hogy a honlapról egyedül letölthető 7.0/5 verzió nem fut a ME alatt, úgyhogy a msg-nek ezennel vége. Viszont a szkájpon beszélgetni is tudok, mint kiderült.
Különben meg az egész berendezés fa, nem az a nagyon letisztult (steril?) nyugati design, inkább kicsit sárgásabb, amatőrebb és talán románosabb, de nekem nagyon bejön. A radiátorok elé ülőalkalmatosságok vannak eszkábálva, most is egy olyanon ülök.
Zuhanyozás után elindultam vacsorázni, és közben benéztem a konferenciaterembe: a lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől. Kb. mintha a budai várat látnám háromszáz méterről, olyan a kilátás. (Fűtőtest nincs a helyiségben, de mi az nekem.)
Az étteremben is kb. hasonlóak a kilátások, meg jót is ettem (gombával töltött pisztrángot valami lkenyérféle dologgal). Mellettem egy nagyobbacska társaság mulatott, és tényleg megfigyelhető volt, amit Márton mesélt, hogy a tószt-mondásnak miféle rituáléja van. Igaz, egy szót sem értettem belőle (az elmaradhatatlan gaomardzsoszon túl, természetesen), de így is érezni lehetett a pillanat jelentőségét. (Ha a csapat emelkedett hangulata bele-bele is szólt néha.)
A pincérnél jobb az angolom, a recepcióssal kb. azonos, Theához képest viszont fasorban sem vagyok. És ez frusztrál, mert vélhetően a többség inkább ilyen lesz.
2005. december 12.
Megjártam a világ végét
Az éjszaka is izgalmas volt: a latolgatás, hogy feláldozzam-e a látogatás célját — jelesül a beszélgetést Az Élet Dolgairól Szisszel, szigorúan négyszemközt — pusztán azért, mert János ottfelejtette magát. Végül nem tettem, és milyen jól (nem).
A hazafelé stoppolás szintén nagy kaland volt, 4 teher- és egy személyautó. Az első kamionostól kaptam egy tahográf-korongot, és úgy tűnt, be is jött egy darabig :-) , a legrosszabb kör kb. 15 perc várakozás volt; viszont a személyautós egy vidám olasz volt, aki úgy húsz perc után egyszercsak azt találta kérdezni:
— Sex nista?
Biztosított, hogy fizetne, de megingathatatlanságomat látva rövidesen bocsánatot is kért. És nevetett közben, olyannyira, hogy máig se tudom, mennyire volt komoly.
Talán jobb is.
Aztán Érdnél még egy tisztességes ácsorgás a sorban (körforgalom épül, vagy mi...), de az már nem vele, szerencsére.
Végezetül még bebóklásztam a Westendet, hogy a mamám ruhajegyein végre vegyek magamnak egy s más göncöt, mert a helyzet már régen tarthatatlan. És végül vettem is két fölsőt meg egy nadrágot: utóbbiról kb. az minden jó, amit el lehet mondani, hogy tetszik, és éppen jó is méretre — se nem téli, se nincs dereka, megvarrva se valami nagyon minőségin van — de mit csináljak, ha ennyire alább kellett adnom.
És holnap indulok a Még-Világvégébbre. :-)
A hazafelé stoppolás szintén nagy kaland volt, 4 teher- és egy személyautó. Az első kamionostól kaptam egy tahográf-korongot, és úgy tűnt, be is jött egy darabig :-) , a legrosszabb kör kb. 15 perc várakozás volt; viszont a személyautós egy vidám olasz volt, aki úgy húsz perc után egyszercsak azt találta kérdezni:
— Sex nista?
Biztosított, hogy fizetne, de megingathatatlanságomat látva rövidesen bocsánatot is kért. És nevetett közben, olyannyira, hogy máig se tudom, mennyire volt komoly.
Talán jobb is.
Aztán Érdnél még egy tisztességes ácsorgás a sorban (körforgalom épül, vagy mi...), de az már nem vele, szerencsére.
Végezetül még bebóklásztam a Westendet, hogy a mamám ruhajegyein végre vegyek magamnak egy s más göncöt, mert a helyzet már régen tarthatatlan. És végül vettem is két fölsőt meg egy nadrágot: utóbbiról kb. az minden jó, amit el lehet mondani, hogy tetszik, és éppen jó is méretre — se nem téli, se nincs dereka, megvarrva se valami nagyon minőségin van — de mit csináljak, ha ennyire alább kellett adnom.
És holnap indulok a Még-Világvégébbre. :-)
2005. december 11.
No web site is configured at this address.
Ez fogad a www.elvira.hu alatt. Éljen-éljen. De ennél is sokkal jobb, hogy állítólag mától a telefonon megrendelt helyjegyeket 24 órával az indulás előtt át kell venni. Értsd ha IC-vel akarok menni, akkor előbb zarándokoljak be a városba a jegyemért. Vagy hát persze megvehetem leszállás után is rögvest a visszamenőt...
Egyre erősebb az az érzésem, hogy módszeresen verik szét a MÁV-ot, hogy aztán olcsón lehessen túladni rajta. Mert, mondjon bármit a kormány, előbb-utóbb azért el fogják adni.
A Kossuthon egy dagesztáni terrorizmusellenes konferenciáról meséltek. Arra kaptam föl a fejem, hogy „Dagesztán festői észak-kaukázusi ország”... Szóval időnként fel-felrobbantanak egy-egy autót... De Dagesztán még csak nem is határos Grúziával.
Délután elnézek Gyepükajánba Sziszhez, aztán holnap visszafele (Devecsertől Fehérvárig mindenesetre biztosan) stoppolok. 170 km-re 2300 Ft (buszjegy) kicsit soknak tűnik.
(Elvira időközben meggyógyult.)
Egyre erősebb az az érzésem, hogy módszeresen verik szét a MÁV-ot, hogy aztán olcsón lehessen túladni rajta. Mert, mondjon bármit a kormány, előbb-utóbb azért el fogják adni.
A Kossuthon egy dagesztáni terrorizmusellenes konferenciáról meséltek. Arra kaptam föl a fejem, hogy „Dagesztán festői észak-kaukázusi ország”... Szóval időnként fel-felrobbantanak egy-egy autót... De Dagesztán még csak nem is határos Grúziával.
Délután elnézek Gyepükajánba Sziszhez, aztán holnap visszafele (Devecsertől Fehérvárig mindenesetre biztosan) stoppolok. 170 km-re 2300 Ft (buszjegy) kicsit soknak tűnik.
(Elvira időközben meggyógyult.)
2005. december 10.
Szabadság és felelősség
A tegnapi nap két kulcsszava.
Stoppal jöttünk Gabssyval Pestig, egy kissé szögletes, de alapjában véve jó fej ürge hozott el. Aztán próbáltam kordnadrágot nézni, de tök hiába, meg kartont Ágicáéknak az elpusztított helyett — hasonlóan sikertelenül. Az egyik ötvenes-forma eladónő csont nélkül letegezett, kedvem lett volna egy hangos sziával köszönni el.
Aztán Szeráj, falafel, beszélgetés, döntés — döntetlen.
Este osztály-adventezés, 10-12 ember, a forma sajnos előadás, de volt mit meríteni belőle, jócskán. És előtte-utána váltottam párakkal pár mondatot, az is jólesett.
Amúgy meg ma van Az emberi jogok világnapja.
Stoppal jöttünk Gabssyval Pestig, egy kissé szögletes, de alapjában véve jó fej ürge hozott el. Aztán próbáltam kordnadrágot nézni, de tök hiába, meg kartont Ágicáéknak az elpusztított helyett — hasonlóan sikertelenül. Az egyik ötvenes-forma eladónő csont nélkül letegezett, kedvem lett volna egy hangos sziával köszönni el.
Aztán Szeráj, falafel, beszélgetés, döntés — döntetlen.
Este osztály-adventezés, 10-12 ember, a forma sajnos előadás, de volt mit meríteni belőle, jócskán. És előtte-utána váltottam párakkal pár mondatot, az is jólesett.
Amúgy meg ma van Az emberi jogok világnapja.
2005. december 9.
Isten a Mignonban
Tegnap az említett kocsmában istenélményem volt. Andinak hívják.
Lehetne még sokfélét, de inkább mégis csak pár link: egyrészt az önbizalomnövelő, aztán néhány jótanács a karácsony előtti hajtépéshez...
Ma még ki kell derítenem, van-e a Pannonnak szerződése legalább egy grúz szolgáltatóval.
Lehetne még sokfélét, de inkább mégis csak pár link: egyrészt az önbizalomnövelő, aztán néhány jótanács a karácsony előtti hajtépéshez...
Ma még ki kell derítenem, van-e a Pannonnak szerződése legalább egy grúz szolgáltatóval.
2005. december 7.
Újraolvasás
Tegnap este a fürdőben sokadszor is végigolvastam ama bizonyos Buda-darabot: egészen átértelmeződött. Ettől lesz irodalom?
Amúgy meg amik eszembe jutnak: a románóra igen jó volt, kezd valamiféle képem kialakulni pl. a jelzők és jelzettek egyeztetéséről. Továbbá benéztünk a városi tévéhez, összevágták a tegnapi anyagot, teljesen meghatódtam magunkon (azon túl, hogy a hangom valami borzasztó... mert ugye a jó Isten megóv minket attól, hogy úgy halljuk, ahogy mások...). Közben az is felmerült, hogy bevágunk egy sor címet, hogy hová lehet ruhát stb. vinni. Csak írjam össze még holnap, mert pénteken hazamegyek, és legközelebb 20-án jövök csak.
S végül egy írás a csokimikulások reinkarnációjáról...
Amúgy meg amik eszembe jutnak: a románóra igen jó volt, kezd valamiféle képem kialakulni pl. a jelzők és jelzettek egyeztetéséről. Továbbá benéztünk a városi tévéhez, összevágták a tegnapi anyagot, teljesen meghatódtam magunkon (azon túl, hogy a hangom valami borzasztó... mert ugye a jó Isten megóv minket attól, hogy úgy halljuk, ahogy mások...). Közben az is felmerült, hogy bevágunk egy sor címet, hogy hová lehet ruhát stb. vinni. Csak írjam össze még holnap, mert pénteken hazamegyek, és legközelebb 20-án jövök csak.
S végül egy írás a csokimikulások reinkarnációjáról...
2005. december 5.
Gondok Grúzia görül
Szóval vagy 13-án megyek és 20-án jövök (ami éppen három nappal több a programnál), vagy storno, mert csak így van repjegy. Most épp a MEKDSZ-es kontakt lányt keresik nekem, illetve remélhetőleg Márton is megírja az övét hamarost.
Paffy igen örült az operajegynek, szóval ez siker volt. Más ma még nem nagyon, de hát van ez így.
Paffy igen örült az operajegynek, szóval ez siker volt. Más ma még nem nagyon, de hát van ez így.
2005. december 4.
All That U Wanted to Know
about Georgia (in numbers). Esetleg a Külügyminisztérium utazási tanácsai (az árfolyam 2003. szeptemberi, hmm), illetve egy talán frissebb, de kevésbé érdekes összeállítás a politikai kapcsolatainkról.
És ami itt a megdöbbentő (számomra): hogy mindezt az európai országok listáján találtam meg.
Közben pedig a Kossuthon (vagyis hát Pasaréten) éppen Gergely atya misézik. Jó nagyon, szeretem hallgatni.
És ami itt a megdöbbentő (számomra): hogy mindezt az európai országok listáján találtam meg.
Közben pedig a Kossuthon (vagyis hát Pasaréten) éppen Gergely atya misézik. Jó nagyon, szeretem hallgatni.
2005. december 3.
Még szebb
Például indul a Grúzia-projekt, immár biztosan.
Gabssy ül mellettem, Tamással skype-olunk, widám. :-)
Gabssy ül mellettem, Tamással skype-olunk, widám. :-)
2005. december 2.
Szép nap :-)
Reggel voltam rorátén, aztán Edóval vonatoztam Kőbányáig. Drága mulatság volt (a 3/4 10-es vonatra még nem adtak 26 év alattit...), de megérte, jót beszélgettünk talentumos meg sokkal inkább nem talentumos dolgokról, leginkább a hajléktalanokról. Ez egyfajta küldetésem nekem, azt hiszem...
Közben telefonált Márti, hogy a nőklapjás cikk nyomán (!) fölhívta a VTV, hogy kijönnének csinálni valami magazinműsort a homelessteamről... Meg mellékesen hogy Nóra (a tanszékről) is bejelentette, hogy nagyon megnézné...
Kőbányán a Pillanatot korrektúrázva vártam meg Gabssyt, aki elvitt a Közalapítványhoz, úgyhogy a képek is visszajutottak épségben. Utána ebédeltünk-beszélgettünk egyet valami környékbeli kínaiban, majd egy kisebb dugó után bár, de még éppen időben átértünk Lágymányosra.
A KIK vicces, nagyon kevesen vannak, de elég jó csapat. Először B. Béla (Nóri, figyelsz?? :-)) mesélt az Ifjúság 2000/2004 eredményeiről, elég érdekeseket... akinek van kedve, nézze meg az anyagokat, tanulságosak. De a legviccesebb mégiscsak az volt, hogy Béla bácsi profilból tiszta Lajosunk. De nagyon! Kicsit gömbölyűbb, és szemből már az arca sem stimmel egészen, de még a gesztusai is.
Aztán szekcióztunk, magam karitatív-szociális színekben, és elég nehezen rázódtam bele, először rém elméletinek tűnt.
Utána viszont tudtam beszélni kicsit Mártonnal, kedves bukaresti túlélő ismerősömmel, aki per tangentem megkérdezte, nincs-e kedvem két hét múlva kimenni Grúziába... Még semmi sem biztos, de jól hangzik.
Gabssy elhozott a Margit hídig, de így is letaglózott, hogy onnan Pomázra egy retúr jegy 731 Ft-ba kerül.
A falura alig ismertem rá, a megszokott helyükön éppen fordítva álltak a buszok, arra pedig nem jöttem rá, hogy honnan kellene most indulniuk.
Itthon a leadás örömére tojáslikőrt ittunk, és gurultunk a rötyögéstől mindenféle régi-régi történetek kapcsán. Rég volt már ennyire jó a hangulat.
Szóval szép nap volt.
Közben telefonált Márti, hogy a nőklapjás cikk nyomán (!) fölhívta a VTV, hogy kijönnének csinálni valami magazinműsort a homelessteamről... Meg mellékesen hogy Nóra (a tanszékről) is bejelentette, hogy nagyon megnézné...
Kőbányán a Pillanatot korrektúrázva vártam meg Gabssyt, aki elvitt a Közalapítványhoz, úgyhogy a képek is visszajutottak épségben. Utána ebédeltünk-beszélgettünk egyet valami környékbeli kínaiban, majd egy kisebb dugó után bár, de még éppen időben átértünk Lágymányosra.
A KIK vicces, nagyon kevesen vannak, de elég jó csapat. Először B. Béla (Nóri, figyelsz?? :-)) mesélt az Ifjúság 2000/2004 eredményeiről, elég érdekeseket... akinek van kedve, nézze meg az anyagokat, tanulságosak. De a legviccesebb mégiscsak az volt, hogy Béla bácsi profilból tiszta Lajosunk. De nagyon! Kicsit gömbölyűbb, és szemből már az arca sem stimmel egészen, de még a gesztusai is.
Aztán szekcióztunk, magam karitatív-szociális színekben, és elég nehezen rázódtam bele, először rém elméletinek tűnt.
Utána viszont tudtam beszélni kicsit Mártonnal, kedves bukaresti túlélő ismerősömmel, aki per tangentem megkérdezte, nincs-e kedvem két hét múlva kimenni Grúziába... Még semmi sem biztos, de jól hangzik.
Gabssy elhozott a Margit hídig, de így is letaglózott, hogy onnan Pomázra egy retúr jegy 731 Ft-ba kerül.
A falura alig ismertem rá, a megszokott helyükön éppen fordítva álltak a buszok, arra pedig nem jöttem rá, hogy honnan kellene most indulniuk.
Itthon a leadás örömére tojáslikőrt ittunk, és gurultunk a rötyögéstől mindenféle régi-régi történetek kapcsán. Rég volt már ennyire jó a hangulat.
Szóval szép nap volt.
2005. december 1.
Advent
Ezen a sablonon nem látszik, ha link a cím (de legalább nem is csúnya), úgyhogy katt (meg az előbbinél is).
Germanofon irodalombarátoknak pedig a Literaturcafe kalendáriuma.
Germanofon irodalombarátoknak pedig a Literaturcafe kalendáriuma.
Harmadnap
Szóval mi tagadás, így visszaolvasva igen sokatmondó a múltkori... Aztán a tegnap este is hasonlóképpen alakult, merthogy ugye „alea iacta est — igyunk egy kanna szeszt”... Mi tagadás, föl nem szabadultam a leadástól, sőt, de legalább egy ideig nem nyomaszt tovább.
Ma délelőtt átnézegettük Machéval a Lépésenként magyarul első négy leckéjét — egyelőre elég könnyű dolgom van, mert mindent tud csuklóból.
Kicsit ügyködtem a Lelkesen is, billogot ragasztgattam a szép új kottaállványainkra (az EHÖK pályázatán elnyert 9000 petákból... valami százat pályáztunk a kórussal... :-7), próbáltam valami rendet rakosgatni az irodában, tartottam déli imát...
Most hazamegyek még kicsit, aztán közösségvezetői szupervízió Marioláékkal, aztán forraltbor Julival. De csak óvatosan, a negyednapot most nem kívánom elérni.
Ma délelőtt átnézegettük Machéval a Lépésenként magyarul első négy leckéjét — egyelőre elég könnyű dolgom van, mert mindent tud csuklóból.
Kicsit ügyködtem a Lelkesen is, billogot ragasztgattam a szép új kottaállványainkra (az EHÖK pályázatán elnyert 9000 petákból... valami százat pályáztunk a kórussal... :-7), próbáltam valami rendet rakosgatni az irodában, tartottam déli imát...
Most hazamegyek még kicsit, aztán közösségvezetői szupervízió Marioláékkal, aztán forraltbor Julival. De csak óvatosan, a negyednapot most nem kívánom elérni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)