Reggel egyetlen óra leforgása alatt végeztem az SZTK-n a belgyógyászattal, EKG-stül. Meg voltam elégedve.

A könyvtár előtt reggeliztem a nagy napsütésben, mikor leült velem szembe Papp p, és
—————————————————————————————————————
Itt meg kell szakítanunk adásunkat. Míg P-hez kerestem linket, a Volt Szeretőm blogjára (!!!) akadtam. Elképesztő. Ilyen perverziót! Persze pont olyan, mint az ember... —————————————————————————————————————
szóval P, akinek a haiku-fordításait most nem linkelem be mégsem, megkérdezte, nálam van-e az indexem, és habozás nélkül bevésett egy ötöst. Gondoltam, nem tiltakozom, úgy hiányzik az a dolgozat meg a zh, mint hátamra a púp... Aztán egy órácskát még töltögettem neki a CEEPUS-os papírjait angolul. És várhatóan valami német szövegfésülés is bejátszik még.

Attiláék vegyes érzelemekkel jöttek el a rendőrségről, mindenki segítőkésznek bizonyult, de nem pontosan értették meg, hogy mi köze az ügyhöz a kihallgató rendőr esküvőjének, a pelenkaáraknak és a lakáshitelnek. Két évet emlegettek, de reméljük, lesz több is (momentán a vagyonügyesek dolgoznak a dolgon, mert ők voltak az ügyeletesek kedd éjjel. Ha jól értettem).

S még valamit akartam. Tegnap este a vetítős karrieremet építgettem Alsóvároson, meg nem mellékesen Petinek lapoztam. (Egyszer kettőt... De különösebb habozás nélkül játszott tovább...) Utána fagyiztunk egyet, hazasétáltunk (emberemlékezet óta nem esett ilyen jól ilyen lassú séta), behívtam egy teára, amiből vacsorázás lett, mert Poppins ahhoz készülődött éppen. Utána Peti mexerelte a lámpám (kicserélt két égőt, amitől aztán a továbbaikban égett. Mindkettő. Okkultizmus, nincs mese), és a végén valami fél tízig még elbeszélgettünk a ház előtt. Jaj, nagyon jólesett a lelkemnek az egész csacsogás. Az a furcsa érzésem volt, azaz úgy raktam össze később magamnak, hogy végre nem voltam "mint nő teljesen diszfunkcionális" (l. Transindex: Mi teszi önt boldoggá?). Pedig... Éppen az a jó az egész Peti-kérdésben, hogy nem artikulálódik kérdésként.