Halok meg

Szerda reggel óta úgyszólván megállás nélkül a cég igáját húzom, tervezőhétvége-tervezés, tervezőhétvége-lebonyolítás, tervezőhétvége-értékelés, beiratkozások-leporellózás-tervezés, VeniSancte-szervezés... Elég nagy lángon ég/lek, s közben az egyetem Damoklész kardajként... Baj lesz, de még hárítok.

Egy temetés képei

Tükrözték a taizéi szervert, így a svájciról viszonylag jó sebességgel elérhettem a híreket-képeket. Közvetíti az olasz, a német, a lengyel, a holland — és a román tévé. Ebbe nem hallgatok bele, mert én is utálom, ha valaki zenél a kabinetben; de pár fotót megnéztem: olyan taizéiek. Igaza volt Palinak, Isten közel van.

Blogtalan idők

lesznek, jól tudom. (Szabadon a Bojtorján után.) Szeged, könyvtár, dolgozgatni is akartam, de, elképesztő, tele van a kabinet. Este taizéi imaóra fr. Roger emlékére, egyúttal visszaszerzem az órám is, amit júniusban hagytam az uszodában. Addig pedig lexikon, lexikon, lexikon.

Nem ettem olyan forrón

A terv szerint a nyolcas vonattal indultam volna Szegedre, de ebben már akor nem voltam biztos, mikor fél 2 felé lefeküdtem a szobám ill. a levivendő cuccom összepakolásából. A szobával készen sem lettem, mondanom sem kell, de talán a nyagyja megvan (a kidobásos meg a mélyre eltevéséses rész).
Aztán hatkor valami rémületeset dördült az ég, és három perc múlva már kopogott is az eső a padlómon. Úgyogy mielőtt visszahanyatlottam az ágyra, egy rutinos mozdulatsorral még lesiettem a lavórért; de aztán szundi 11-ig.
Közben a bátyám telefonált, mondta édesanyám, valami cucca Anikónál maradt Kölnben, azt kell a mamámnak visszaszereznie tőle az este nyolcas vonat végében a Nyugatiban.
Kíváncsi leszek, mit mesélnek a Weltjugendtagról. A pápa mindenesetre szimpatikus volt szóban-tettben, amennyire ez a rádiós kommentáron átjött.

Wanted

Keressük e tábla alkotóját/it kapcsolatfelvétel céljából. (A fotó még a Kempinskynél készült, mostanság az Oktogontól a Balaha felé menetben a jobb oldalon látható egy kirakaton.) (Magyar fordítás és sajátságos kommentár itt.) Aki tud róla/róluk valamit, ide írjon, légyszi'.

A rendrakás csodái

Ráakadtam egy Burgenland-prospektusra, benne Gottfried Kumpf illusztrációival. Most rákerestem, nagyon tetszenek. Kár, hogy keveset lehet kinagyítani.

Áldjon vagy verjen

Jelentem, mindenféle helyi notabilitások részvételével lement az idei augusztus 20-a is. Egészen hejre kis műsort rittyentett a városháza, volt György Ádám és Borbély Misi bácsi, színészek, kenyéráldó papok (kat. és ref. is), kenyértartó kiskölkök viseletekben (ha agyonütnek, se tudom kisütni, melyik az 5. nemzetiségünk, pedig állítólag ezért ötágú a címerünkben a fa), és persze polgármester. Ja, az ünnepi szpícset valami államtitkár mondta, nagy hévvel, kevés nóvummal. Papa kapott valami új emlékérmet a közösségért végzett munkájáért, és a végén volt somlói meg (új) kenyér is, amivel végre sikerült elérni, hogy valamelyes társasági hangulat kerekedjen.
Jelen volt kb. 150 fő (1%...), az átlagos életkor 50 év.

A nap szpícse viszont Békásmegyeren hangzott el, a Boldog Özséb-templomban, Andris osztálytársam és Zita esküvőjén. Volt benne erőszakmentes kommunikáció, buzdítás, humor... Csak azt nem tudom, sajna, ki mondta.

Kinn tűzijáték meg petárdák, idebenn vendég-kutyánk, Dönci remeg a lábamnál.

Aktív állampolgár

Újabban hajlamos vagyok ebben a szerepben játszani... néha egész sikeresen. A napokban például megírtam a banknak, hogy irgum-burgum, micsoda dolog az, hogy a webfelület (az, amivel az ügyeimet intézhetem, utalások, ilyesmi) csak Explorer alatt fut, hol itt a szabad verseny meg egyáltalán. Nem kis csodálkozásomra másnapra igen-igen készségesen közölték, hogy levelemet továbbították az illetékesnek, és közben már készül az új verzió, amely több böngészőt fog támogatni.
Most a szomszédasszony kérésére azt keresem, hogy melyik segélyszervezeten keresztül lenne a legegyszerűbb ruhát küldeni az árvízsújtott román területekre. Az eredmény — nem túl bíztató. A Máltánál van iroda meg telephelyek is, de olyanok, mint nyitvatartás, vagy hogy innen ide visszük, sehol. Az Ökumenikusoknál van Hogyan segíthetek? link, de szemlátomást kizárólag pénzadományokkal foglalkoznak. A Karitász igen szimpatikus módon önkénteseket (is) vár, és korrekt kis címsoruk is van egyházmegyénként, még arról is írnak párt sort, hogy egy-egy ilyen központ mit csinál. A Baptisták, igen, ők vérprofik. Igaz, az oldal egyelőre fejlesztés alatt, sosem értettem, hogy ilyenkor miért nem hagyják fönn a régit addig is. Műfajában a leg-elrémisztőbb a Vöröskereszt: a honlapon nem találtam elérhetőséget.

Nyárgvégi feeling

A tegnapi volt az utolsó munkanapom, ami azt is jelenti, hogy veszélyesen közeledik az iskolakezdés... ó, hogy utálom már.
Viszont csütörtök este Balázs volt itt, pizzáztunk és nagyot beszélgettünk számítástechnikáról, erről-arról. És abban maradtunk, hogy folyt. köv., hát remélem, így lesz.
Tegnap meg Nórival néztük meg az óriásplakát-kiállítást, ide is teszem a talán-kedvencem.
(Most jöttem rá, hogy html-lel be tudom tenni a szöveg közé is, nem csak fölé.)
Utána pedig beültünk Nórihoz, megettünk egy fél dinnyét, és ott folytattuk, ahol a tavasszal abbahagytuk. Az ősztől a heidelbergi egyetemen folytatja, újabb ok, amiért menni kell majd...
Elhoztam tőle egy cd-t is, ami oda-vissza vándorol köztünk (mikor az eredetit eltörte, én vettem át neki újra, de azóta az enyém veszett el): ha esetleg lenne még, aki nem ismeri, hadd mutassam be a német folkrock jeles képviselőjét, a Schandmault.

Újabb plakát

(Közben e-mail címeket próbálok generálni a cégnek, de nem tudok belépni adminként. Megírták a felhasználónevet és a jelszót, aki küldte, kipróbálta. És nekem itt nem megy, a vágólapon keresztül sem. Gabssynak igaza van, a számítástechnika okkult tudomány.)

(Ezt kb. 11 óta írom...)

Tegnap tehát találkoztam Anitával, és ez sok mindent megmozgatott bennem értelmi és érzelmi vonalon egyaránt. Ezernyi ötletem támadt hajléktalan-ügyben pl., de nem csak — hihetetlenül inspiráló volt a társasága. Arra késztetett, hogy átgondoljak ezt-azt, ami máskor olyan természetes... megint a saját sémáim (el/le/szét)bontogatása.

Aztán Robinál ücsörögtem jó késő estig, nagyot csacsogtunk, mint mindig. Kíváncsi vagyok, milyen lesz neki Esztergomban.

Ma aztán a szokásos kapkodás-pörgés itt. Igaz, már reggel így kezdtem: a héven és a villamoson jobb híján a telefonomba írogattam, amit összeszedtem fejben a szolidaritás éjszakája kapcsán. Itt aztán sitty-sutty papírra vetettem, mert a telefonban már nem volt hely elmenteni — 3 oldal lett. És ezek még nagyon nagy vonalak csak...
Közben néha megmosolyogtam magam, hogy az egészet úgy akarom a csoport elé tárni, hogy „akarunk-e valamit csinálni november 17-én”... miközben én már rég tudom, sőt, ami jobb, már Juli is, hogy igen, akarunk. :-)

Jaj, és a nap öröme: ma végre korrektúrázhattam egy sort. Talán mégis van, amihez értek. (Btw: Anita is kiadvány- vagy újabban inkább honlapszerkesztésből él. Rugalmas munkaidő és bizonytalan pénz.)

Meghalt egy jó ember

...
Amúgy meg elég rémes nap van, az időjárás félóránként gondolja meg magát, és már rég nem itt lenne a helyem sem. Valahogy megint keresztbe-hosszába összezavarodott körülöttem minden, megint kiderült, hogy semmi munkára nem vagyok alkalmas... s közben árad a kétségbeesett bizalom a lehető legváratlanabb irányból. Mit tudok vele kezdeni, kell-e kezdenem valamit?

Még 10 perc összeszedettséget... aztán még pár órát... két találkozás vár még ma.

Már a cégnél

Folyamatos lemaradásban vagyok a bloggal, úgyhogy rövid leszek és stílustalan.

Hétfő du. az egyes villamoson összetalálkoztam Réku blogger tezsvérrel (Kolozsvárról). Egy kolléganőjével indult a Szigetre. Vidám találkozás volt, különösen, ha hozzáveszem, hogy annyit hallottam meg belőle legelőször, hogy valaki Sipikémet emlegeti a telefonjába. :-)

Hanem most beért ennek a gépnek a gazdája is (a másiké már itt van, fínom afinata-val kezdtük a napot :-)), mennem kell. Majd jövök.

Tegnap egy csomó jó dolog történt velem. Vagy hát...

De ami a tényleges jó dolgokat illeti: délelőtt Levente átküldte a — PDF-ben, de ISBN-számmal megjelent — verseskötetét. És egyik-másik darabja egész határozottan megtetszett. Meg tördelés-tervezésileg is profi munkának tűnik. Itt lehet beleolvasni, de az egész Első Kötet Műhely megér egy kiadós körülnézést.

Reggel, tipikus magyar reggel... a munka vár, én nem maradhatok...

The more you know, the less gold glows

Egyetlen új aranygyűrű 20 tonna bányahulladékba kerül, és akkor még nem beszéltünk a társadalmi hatásokról. Verespatakról külön nem írnak ezúttal, de a No Dirty Gold oldala így is eléggé figyelemre méltó...

Emlékeztető magamnak

Ezt most azért blogolom, hogy el ne felejtsem: pécsi filmszemle szeptember 28. és október 2. között. NB. ((Azért persze jöhet más is ám :-) ))

Menyegző & kukta & *

Azt mondta ma nekem valaki, hogy délután menyegzőre hivatalos. Azt hiszem, soha nem hallottam még ezt a szót élőbeszédben. De nagyon megörültem neki. Van még, aki ilyen anakronizmusokat használ :-) (mint én oly soxor, legalábbis néha így jön vissza).

A másik: életem első kísérlete a kuktával meglehetős sikert hozott. :-) Úgy 1 perc kellhetett volna még a krumplinak, esetleg, ha nagyon igényes vagyok.

Közben Csillaggal telefonáltam. Különös, hogy vannak emberek, akikkel tudok érdemi beszélgetést folytatni telefonon, és vannak, akikkel nem. De az is lehet, hogy az alkalom teszi mindig. Ez most ilyen nem volt.
Abban mindenesetre van viszont igazásg, hogy szélsebesen konvencionalizálódunk ... na, szóval, válunk kis- és nyárspolgárrá, vagy teszem ezt én legalábbis, a verbális kommunikációmban legalábbis. Ha gratulálok vagy ilyesmi, még mindig igyekszem valami személyeset, tartal-masat írni (mondani ritkábban sikerül), de egy-két formula bevette magát, pedig „ez nem nagyon illik hozzánk”, ahogy Csillag mondta.

Tartoztam egy úttal a Bencének

Fölöslegesen mentem be, na. Túléltem. Elnéztem az IKEA-ba is, tátottam szemem-szám a gyönyörűségtől. Végül hoztam egy tisztességes lepedőt Szegedre meg két szép üveg gyertyatartót a majd-egyszer-talán-elkészülő itthoni szobámba. Visszafelé sétáltam egy nagyot a Körúton (a Blahától a Jászaiig). A Művészben találtam háromféle Filmtett-szórólapot, nocsak-nocsak.

E heti kérdésünk a drogériából: Miért kerül másfél-kétszer annyiba, ha nincs benne festék, illat és tartósítószer?!

Svédország közel van... nem is beszélve Lappföldről...

Világutazó ismerős blogja és fotóalbuma. Van pár nagyon jó, érdemes belelapozgatni! (A Prezentácia gomb vetít is.) Mellékesen pedig most írja a Skype-on, amit rövidesen el fogok kezdeni szkájp-nak írni, hogy Stockholmban összetalálkozott egy ismerős szegedi lánykával.

És közben a Firefox csodái: az előbb új felhasználót generáltatott velem, majd ennek megfelelően (?) törölte az előzményeket, a könyvjelzőket etc. Valaki mondja meg, miért...

Pomázi örömök

A Panni bolttal szemközt fölfedeztem egy fehér szelektív-konténert, amelybe italos papírdobozokat lehet dobni. Annyira megörültem neki, hogy megnéztem a polmeshiv mögöttit is, az jóval közelebb van hozzánk, hátha. De ott nincs. Még a piactér jöhet szóba, de ezek után nem sok reményt fűzök hozzá.

Aztán: a Huszár utcai buszmegállóba Csere Laci berakott egy padot. Olyan tisztességes, támlája-is-van-ülőkéje-is-van típusút, fából. És rátűzött egy cetlit, amit ha lenne fényképezőgépem, bizisten lekapnék, kb. ez áll rajta: „Szeretettel hoztam ezt a padot, hogy legyen hol pihennünk, beszélgetnünk. Csere Laci”
Néhányan már megköszönték: „Köszi Laci, puszi” — nem tudom, hányan sejtik közülük, hogy a falu hajdan legmegbecsültebb cukrásza az adakozó... (Mára nyugdíjba vonult.)

Az utolsó egy pesti élmény. Akkreditált, EU-konform szakképzésekről olvasgattam egy citylightot. Kéz- és lábápoló, körömépítő; irodavezető; protokoll-ügyintéző; természetgyógyász; szakács; társasház-gondnok stb. stb... és boncmester.