Pre-lelkigyakorlatos pánik vett erőt rajtam ma este, de olyan keményen, mint soha eddig. Furcsa; a 2003 télire ennél talán erősebb (< törlésjel) érzelmek között indultam — igaz, tökéletesen átlátott helyzetben. Most napok óta búcsúzom, olykor egészen esetlenül, utánam-az-özönvíz érzéssel: nem lesz két hét múva, az van, ami holnap délig van. És holnap vezetés, meg ülés, meg mise. Ma meg... ó, az nagyon sok volt. De például voltam ImaCoeurön, és lerajzoltam a mindennapjaim.
Amúgy először ökumenikus képzés, Andival, fölfelé stoppal; aztán vasárnaptól hallgatás. Böjttel, talán, valószínűleg. Megvan az Anselm Grün-könyv, már csak el kéne olvasni addig...
Ja, és egy legfeljebb harmincliteres zsákkal megyek. :-)
“I only come to see that which I scribble down. It's a handicap, this scratching it down. Some folks understand their life in the living it—I can only see it, understand it, in the second living of it: the writing of it. Thus, why I keep blogging.”
Ann Voskamp
2007. február 9.
2007. február 8.
Tűnődés a tegnapon (foszlány-ciklus)
Nagy körben nyolc körül
vizescipő, vizeszokni, vizesláb
spagetti
tea, sok, meg még több
valami kell a kezembe
majdnem meghaltam
semmi nem érdekel
de én akarom, hogy érdekeljen
meglett a megoldás
bicikli, gyaloglás, gimi
meghívás
súlyosbít-e az előre megfontolt szándék
még nincs egészen veszve a lehetőség
erre nehéz ráfogni, hogy távolabbülés
az érdeklés is megkerült
a háromszög belső szögeinek összege 360 fok
asszem, ez a rövidebb szára
ez nekem nem tetszik
akkor adjál megoldási algoritmust is
jó együtt hallgatni
mintha megéreznél dolgokat belőlem
hülyeség
mégis, mégis
légy szíves, egy perccel hosszabban vedd le a kabátod
elszakadok a padlótól
a helyzettől nem tudok
Tündérkonyha
szerepet cseréltünk, nagyon furcsa
életemben ilyen faramuci helyzetben nem voltam még
és előkerül pár újabb tényező
talán önző vagyok
talán nem is talán
mi lenne velem nélküled
naplót szeretnék írni
de 2-kor már nagyon késő
Azt olvastam egy épületes Női Magazinban, hogy napi 17
érintés kell a boldogsághormonok felszabadítására
nyilván átlag
nekem tegnap a négy elég volt
vizescipő, vizeszokni, vizesláb
spagetti
tea, sok, meg még több
valami kell a kezembe
majdnem meghaltam
semmi nem érdekel
de én akarom, hogy érdekeljen
meglett a megoldás
bicikli, gyaloglás, gimi
meghívás
súlyosbít-e az előre megfontolt szándék
még nincs egészen veszve a lehetőség
erre nehéz ráfogni, hogy távolabbülés
az érdeklés is megkerült
a háromszög belső szögeinek összege 360 fok
asszem, ez a rövidebb szára
ez nekem nem tetszik
akkor adjál megoldási algoritmust is
jó együtt hallgatni
mintha megéreznél dolgokat belőlem
hülyeség
mégis, mégis
légy szíves, egy perccel hosszabban vedd le a kabátod
elszakadok a padlótól
a helyzettől nem tudok
Tündérkonyha
szerepet cseréltünk, nagyon furcsa
életemben ilyen faramuci helyzetben nem voltam még
és előkerül pár újabb tényező
talán önző vagyok
talán nem is talán
mi lenne velem nélküled
naplót szeretnék írni
de 2-kor már nagyon késő
Azt olvastam egy épületes Női Magazinban, hogy napi 17
érintés kell a boldogsághormonok felszabadítására
nyilván átlag
nekem tegnap a négy elég volt
2007. február 7.
JA
Egy József Attila-verssel ébredtem. Nem kerül ide. :-)
Aztán meg hihhetetlenül hatékony voltam: etikaóra (jó lesz! és próbálom elengedni afölötti felháborodásomat-megdöbbenésemet, hogy a Filozófia Tanszék (!) órát tart az első héten), hungarológia-ügyintézés (és igen, megvan a félévem első jegye: az ötös módszertanból :-)), ebéd Áronnal és Janival a Diáktanyán (és közben feltűnt Büky papa és Transzcendens Mesterünk is), majd posta (elment a szép boríték) és kisebb móravárosi séta (egy számítástechnikus bolt keresése címén — nem találtuk meg, de azért jó volt bóklászni).
Most kozmetikus, aztán Cili és egy esti padlónülés.
Aztán meg hihhetetlenül hatékony voltam: etikaóra (jó lesz! és próbálom elengedni afölötti felháborodásomat-megdöbbenésemet, hogy a Filozófia Tanszék (!) órát tart az első héten), hungarológia-ügyintézés (és igen, megvan a félévem első jegye: az ötös módszertanból :-)), ebéd Áronnal és Janival a Diáktanyán (és közben feltűnt Büky papa és Transzcendens Mesterünk is), majd posta (elment a szép boríték) és kisebb móravárosi séta (egy számítástechnikus bolt keresése címén — nem találtuk meg, de azért jó volt bóklászni).
Most kozmetikus, aztán Cili és egy esti padlónülés.
Romépítés?
„A szeretésen kívül minden tett — romépítés” — szokta Juli néha idézni valaki ismeretlentől, és nekem ez mindig ugyanolyan homályos, misztikus, ugyanakkor viszolyogtató volt, mint (kövezzetek meg) az, hogy a világon a legfontosabb a szeretet, meg ilyenek.
Mert miről is beszélünk tulajdonképpen, mi a csuda az, hogy szeretet, szeretés stb. Inkább nyálas, mint tartalmas fogalmak ezek mára, és kész.
S erre most ott tartok, hogy ma egy véletlen (< törlésjel alatt) találkozás hatására egyszercsak a Somogyi gyerekkönyvtárában ültem ölemben A kis herceggel, és azon morfondíroztam, tévedett-e a róka. (Nem, nem tévedett, csak nem mondta el a teljes igazságot, jelentem.)
És ugyanolyan erős volt a tömegvonzás ott, abban a fotelben, mint a parkettán jó negyed nappal később. Az elsőből a kötelességtudat (olyan is van, nem röhög! LT volt) segített kiszállni; a másodikból az a belátás, hogy ha nem tudok igazán szabadon ott ülni, akkor úgyis majdnem mindegy.
De a dolgom, az nem lett megkönnyítve. És utálok én lenni észnél.
Mert miről is beszélünk tulajdonképpen, mi a csuda az, hogy szeretet, szeretés stb. Inkább nyálas, mint tartalmas fogalmak ezek mára, és kész.
S erre most ott tartok, hogy ma egy véletlen (< törlésjel alatt) találkozás hatására egyszercsak a Somogyi gyerekkönyvtárában ültem ölemben A kis herceggel, és azon morfondíroztam, tévedett-e a róka. (Nem, nem tévedett, csak nem mondta el a teljes igazságot, jelentem.)
És ugyanolyan erős volt a tömegvonzás ott, abban a fotelben, mint a parkettán jó negyed nappal később. Az elsőből a kötelességtudat (olyan is van, nem röhög! LT volt) segített kiszállni; a másodikból az a belátás, hogy ha nem tudok igazán szabadon ott ülni, akkor úgyis majdnem mindegy.
De a dolgom, az nem lett megkönnyítve. És utálok én lenni észnél.
2007. február 6.
Ééés megszületett
Írtam az angoloknak JVC-ügyben. Mintegy másfél sort. Ha ezután még szóba állnak velem, azt eleve jelnek fogom tekinteni. :-)
Alakul a hétvége is, lesz kocsi Pestről Psztlászlóra, ami későbbi indulást jelent, azaz későbbi ellépést is a képzésről. Jó. Az is jó volna, ha aludni tudnék rajta... de majd kiderül.
És asszem, megveszem ma a Böjt — test és lélek imáját by Anselm Grün. :-)
De előtte még összesítem a pénzügyeimet... (Meglehet, nem is előtte, hanem helyette...)
Alakul a hétvége is, lesz kocsi Pestről Psztlászlóra, ami későbbi indulást jelent, azaz későbbi ellépést is a képzésről. Jó. Az is jó volna, ha aludni tudnék rajta... de majd kiderül.
És asszem, megveszem ma a Böjt — test és lélek imáját by Anselm Grün. :-)
De előtte még összesítem a pénzügyeimet... (Meglehet, nem is előtte, hanem helyette...)
Hallgass-a-szívedre van
Tegnap délután ügyeltem két órát, hatalmas élet volt, hullára élveztem. Utána Ildivel pálcikáscsokiztunk, úgy kellett már. Végre valaki, aki jelen volt, mikor a dolgok elkezdődtek nekem-velem itt Szegeden, és nem kell neki magyarázni. Ráadásul még születésnap-előeste is lett belőle, egészen bíztató kilátás, hogy az enyém előtt folytassuk (merthogy utoljára szeptemberben ültünk le a Kárászon fagyizni egyet).
Végül hazafelé még bekanyarodtam Áronékhoz beteglátogatóba (már úgy benne vagyok — mint a mentőállomás, úgy érzem magam újabban), igaz, ebből formálisan semmi efféle nem lett. „Csak” egy jó beszélgetés egyetemről, irodalomról, s más ily fontos emberi lomról. Négyesben, mert hamarosan Cili is megjelent a táncból. És ez több okból is igen jó volt, például, de nem csak, mert a lehető leghatározottabban közölte fél 1-kor, hogy most megyünk.
Kezdek tartani a lelkigyakorlattól. Persze így megy ez. De akkor is. Eleve a távollét: Nórival beszéltük, hogy három nap alatt teljesen kiesünk a szegedi létből, hát még ha most valami 9-re megyek el. Ugyanez nyilván a vezetésből is hiányozni fog. És így tovább. Józsa Csaba pedig a böjtölés lehetőségét pedzegette, azzal, hogy lehetőleg kezdjük el még pénteken, otthon (azám, de én éppen Budatétényben fogok képződni) zöldség- és gyümölcsevéssel, hogy aztán ott valami rövid átvezetés után át tudjunk állni csak folyadékra. És persze visszafelé kivezetés.
Körülbelül mindenki azt mondja rá, amire számítok kitől-kitől, de döntenem végül csak nekem kell majd.
Ha mindehhez még hozzágondolom, hogy az elmúlt időkben kb. heti két-három tissztességes ebédet sikerült beiktatnom, a többi csokoládé és újabban narancs...
Megyek zuhanyozni. Melitta hív, ha valami gáz van vele, bement a Ságváriba (tegnap a BTK-ról elég nehezen jutott haza).
Végül hazafelé még bekanyarodtam Áronékhoz beteglátogatóba (már úgy benne vagyok — mint a mentőállomás, úgy érzem magam újabban), igaz, ebből formálisan semmi efféle nem lett. „Csak” egy jó beszélgetés egyetemről, irodalomról, s más ily fontos emberi lomról. Négyesben, mert hamarosan Cili is megjelent a táncból. És ez több okból is igen jó volt, például, de nem csak, mert a lehető leghatározottabban közölte fél 1-kor, hogy most megyünk.
Kezdek tartani a lelkigyakorlattól. Persze így megy ez. De akkor is. Eleve a távollét: Nórival beszéltük, hogy három nap alatt teljesen kiesünk a szegedi létből, hát még ha most valami 9-re megyek el. Ugyanez nyilván a vezetésből is hiányozni fog. És így tovább. Józsa Csaba pedig a böjtölés lehetőségét pedzegette, azzal, hogy lehetőleg kezdjük el még pénteken, otthon (azám, de én éppen Budatétényben fogok képződni) zöldség- és gyümölcsevéssel, hogy aztán ott valami rövid átvezetés után át tudjunk állni csak folyadékra. És persze visszafelé kivezetés.
Körülbelül mindenki azt mondja rá, amire számítok kitől-kitől, de döntenem végül csak nekem kell majd.
Ha mindehhez még hozzágondolom, hogy az elmúlt időkben kb. heti két-három tissztességes ebédet sikerült beiktatnom, a többi csokoládé és újabban narancs...
Megyek zuhanyozni. Melitta hív, ha valami gáz van vele, bement a Ságváriba (tegnap a BTK-ról elég nehezen jutott haza).
2007. február 5.
...de nem haragszom én rád, hétfő...
Erre a maira nem is lehet. Azon túl, hogy immár kétfelé kérdezgetem, hogy hogyvagy és mitsegíthetek, akár vasárnap is lehetne. Ezúttal Juli fogadott látogatókat (Mariann, Cili, Feri eddig), én takarítgattam, megterveztem a következő két hét utazásait (Szeged–Bp.–Pécs– Püspökszentlászló–Szeged–Pomáz–Luxemburg lesz, azt hiszem), borítékot szerkesztettem Szabad Ötletekből, és délután ügyelni fogok, este pedig Ildivel találkozom.
Bizonyos tekintetben akár hasznosnak is mondhatom a napot.
Bizonyos tekintetben akár hasznosnak is mondhatom a napot.
2007. február 4.
Egyszerű ez
„...akikre igent tudnék mondani. Mert elég jól ismerem őket, elég kedvesek a szívemnek és eléggé megbízok bennük.” (F. P.)
A hétvége kegyelmi idő volt olvasással, filmmel (Lora), Melittával, levélolvasással és -írással. Minden bizonnyal az utolsó ilyen májusig. Huhh.
A hétvége kegyelmi idő volt olvasással, filmmel (Lora), Melittával, levélolvasással és -írással. Minden bizonnyal az utolsó ilyen májusig. Huhh.
Vasárnapi vers
Bálvánnyá vált
bánatomból faragott játékom
Most a bálványhoz fordulok
adja vissza játékom.
Bensőd óceánjából
sodródtam kezed partjára
Visszavethetsz a tengerbe
de nem látottá nem tehetsz többé.
(Bálint Lea: Boldogságom erdeje, 60.)
bánatomból faragott játékom
Most a bálványhoz fordulok
adja vissza játékom.
Bensőd óceánjából
sodródtam kezed partjára
Visszavethetsz a tengerbe
de nem látottá nem tehetsz többé.
(Bálint Lea: Boldogságom erdeje, 60.)
2007. február 3.
Jártam ezen a földön
Fölolvastam Melittának a Minden megvan-t. És ráismertem arra a korábbi ráismerésre.
Ha jól értettem, s a kérdés nem az, hogy mit jelent Jézus a világnak, az emberiségnek, az elmúlt és eljövendő évezredeknek, hanem hogy nekem, személyesen, budapesti lakosnak kicsoda Ő, akkor könnyű válaszolni rá. Uram és Megváltóm. Miként arra a kérdésre is van felelet, van szó, hogy például ki volt nekem egy kecskeméti születésű Szabó Erzsébet Ottlik Gézáné. Anyám. Fölöttem pedig a csillagos ég. De hogy mit jelent nekem a csillagos ég, anyám vagy Jézus, ezen sem elmélkedni nem szoktam, sem válaszolni nem tudok rá. Nem is tartozik másra, bizalmas magánügye kettőnknek, nekem és a csillagos égnek. Az emberi nyelv eddigi jelentéskészlete, összetételének szabályai, gondolkodásunk meglévő fogalmi felszerelése nem teszi lehetővé, hogy ilyen – nyelven inneni és nyelven túli, intuitíve megragadható – tartalmakat kifejezzünk (ahogyan egyszer a regényről szólva próbáltam demonstrálni). A legfontosabb dolgokról nem tudunk beszélni, vagyis gondolkozni sem létezésünk alapjai – a hallgatás mélyén – sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel tudja bontani roppant összetettségüket részjelentésekre, érzelmi, indulati, etikai, esztétikai, gondolati, akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind csonkák, hamisak. Az író a nyelvet nem ebben az értelmező, felbontó funkciójában használja, hanem éppen ellenkezőleg, mondhatnánk visszaélve a nyelvtan szerkezetével és a szavak jelentésrendszerével, versében, regényében a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet. Ha pedig nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük – a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról – hanem valóságosan. Ha Ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem, hát mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra –, akkor nem is hoztunk létre semmit.
Ottlik Géza: Körkérdés Jézusról. A Próza c. kötetben, amúgy pedig a Vigilia kérdésére. (MP3-ban itt, de fájdalmasan rossz.)
Ha jól értettem, s a kérdés nem az, hogy mit jelent Jézus a világnak, az emberiségnek, az elmúlt és eljövendő évezredeknek, hanem hogy nekem, személyesen, budapesti lakosnak kicsoda Ő, akkor könnyű válaszolni rá. Uram és Megváltóm. Miként arra a kérdésre is van felelet, van szó, hogy például ki volt nekem egy kecskeméti születésű Szabó Erzsébet Ottlik Gézáné. Anyám. Fölöttem pedig a csillagos ég. De hogy mit jelent nekem a csillagos ég, anyám vagy Jézus, ezen sem elmélkedni nem szoktam, sem válaszolni nem tudok rá. Nem is tartozik másra, bizalmas magánügye kettőnknek, nekem és a csillagos égnek. Az emberi nyelv eddigi jelentéskészlete, összetételének szabályai, gondolkodásunk meglévő fogalmi felszerelése nem teszi lehetővé, hogy ilyen – nyelven inneni és nyelven túli, intuitíve megragadható – tartalmakat kifejezzünk (ahogyan egyszer a regényről szólva próbáltam demonstrálni). A legfontosabb dolgokról nem tudunk beszélni, vagyis gondolkozni sem létezésünk alapjai – a hallgatás mélyén – sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel tudja bontani roppant összetettségüket részjelentésekre, érzelmi, indulati, etikai, esztétikai, gondolati, akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind csonkák, hamisak. Az író a nyelvet nem ebben az értelmező, felbontó funkciójában használja, hanem éppen ellenkezőleg, mondhatnánk visszaélve a nyelvtan szerkezetével és a szavak jelentésrendszerével, versében, regényében a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet. Ha pedig nincs benne a művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük – a vers nem a csillagokról szól, nem Jézusról, nem a költő anyjáról – hanem valóságosan. Ha Ő nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem, hát mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra –, akkor nem is hoztunk létre semmit.
Ottlik Géza: Körkérdés Jézusról. A Próza c. kötetben, amúgy pedig a Vigilia kérdésére. (MP3-ban itt, de fájdalmasan rossz.)
Kész
Befejeztem a könyvet, rövidesen viszem is Didáknak.
Utána pedig Ottlik, nagy lendülettel.
Yes, Sir, that's my baby...
Utána pedig Ottlik, nagy lendülettel.
Yes, Sir, that's my baby...
2007. február 2.
Boríték
Ezek most ilyen blogolós napok. Majd lesz ez még így se.
Megjött a várva várt boríték.
És vele a várva várt ellenhatás.
Éljen.
Megjött a várva várt boríték.
És vele a várva várt ellenhatás.
Éljen.
:)
Még friss az élmény.
Paffy van itt, eljött meglátogatni Melittát, s ahogy ígérte, nem jött egyedül. Igaz, mi Györgyire tippeltünk... ő meg magát az Urat hozta. Így hát a gyertyaszentelés (előtte víz- is, persze) és az evangélium után Melitta áldozott is.
Az Úr Jézus másodszor is megszemlélhette a szobánkat. :)
A gyertyaszentelés az én ötletem volt (bár ahogy elnéztem, Paffy fölvetette volna nélkülem is). Különös ez a vonzalmam az efféle (magán? para?) liturgiák iránt. :) Kértem már születésnapos és évkezdő áldást is. Persze... nyilván nem kérnék bárkitől, de Paffy valahogy bírja a stílusom.
A többi kegyelem.
Sőt: minden az.
Paffy van itt, eljött meglátogatni Melittát, s ahogy ígérte, nem jött egyedül. Igaz, mi Györgyire tippeltünk... ő meg magát az Urat hozta. Így hát a gyertyaszentelés (előtte víz- is, persze) és az evangélium után Melitta áldozott is.
Az Úr Jézus másodszor is megszemlélhette a szobánkat. :)
A gyertyaszentelés az én ötletem volt (bár ahogy elnéztem, Paffy fölvetette volna nélkülem is). Különös ez a vonzalmam az efféle (magán? para?) liturgiák iránt. :) Kértem már születésnapos és évkezdő áldást is. Persze... nyilván nem kérnék bárkitől, de Paffy valahogy bírja a stílusom.
A többi kegyelem.
Sőt: minden az.
Napsütötte
Vezettem reggel, nem volt jó. Kell az ülés elé, mármint a sámlinülés, vezetőülés van az autóban :) , úgy fest. Azt hiszem, mióta a forgalomban vagyok, most először gondoltam arra, hogy sose tanulom meg. Nem tartott sokáig, de rossz volt.
Utána Lelkes, solitaire ezerrel, megtanítottam Mariolát is, jó volt. Aztán déli ima, hamburger Melittának, majd ebéd, Diáktanya, ahol évente kb. egyszer fordulok meg. De közel van az Irinyihez, és mégiscsak menza. :) (Értsd: olyan hely, ahol nem csak tojásból álló ételek közül lehet választani.) Jani átlósan telepedett le, mosolyogtam, ez most vajon távolabbülés-e? Az utolsó szálról egyszerre jutott eszünkbe Juli, fölhívtam, a legjobbkor. Az lett a vége, hogy ücsörögtünk még egy s(h)ort a Dóm tér lépcsőin a napon, és kivettem a Somogyiból is egyet s mást a hétvégére.
Melitta nagyon nemjól van, de rövidesen én is úgy leszek, mert a végén csak elértem, hogy sietnem kelljen a könyvvel. Grr.
De azért jó most. És jó dolog a cset, ahogy az sms is, bár kicsit aggaszt, hogy egyre nagyobb arányú a kommunikációmban az elektromos-írott.
Utána Lelkes, solitaire ezerrel, megtanítottam Mariolát is, jó volt. Aztán déli ima, hamburger Melittának, majd ebéd, Diáktanya, ahol évente kb. egyszer fordulok meg. De közel van az Irinyihez, és mégiscsak menza. :) (Értsd: olyan hely, ahol nem csak tojásból álló ételek közül lehet választani.) Jani átlósan telepedett le, mosolyogtam, ez most vajon távolabbülés-e? Az utolsó szálról egyszerre jutott eszünkbe Juli, fölhívtam, a legjobbkor. Az lett a vége, hogy ücsörögtünk még egy s(h)ort a Dóm tér lépcsőin a napon, és kivettem a Somogyiból is egyet s mást a hétvégére.
Melitta nagyon nemjól van, de rövidesen én is úgy leszek, mert a végén csak elértem, hogy sietnem kelljen a könyvvel. Grr.
De azért jó most. És jó dolog a cset, ahogy az sms is, bár kicsit aggaszt, hogy egyre nagyobb arányú a kommunikációmban az elektromos-írott.
2007. február 1.
Ábrándozás az élet megrontója
Végigálmodoztam a 2x30 percet a sámlin. (Jó, a másodikat nem, azt olyan 20-25-nél föladtam.)
A borzasztó az, hogy nem is zavart. Csak a végén, hogy ennyire nem.
Melitta jobboldali arcüreggyulladással és hörghuruttal fekszik változó lázban, itt maradok vele a hétvégére.
A borzasztó az, hogy nem is zavart. Csak a végén, hogy ennyire nem.
Melitta jobboldali arcüreggyulladással és hörghuruttal fekszik változó lázban, itt maradok vele a hétvégére.
Kell egy kis áramszünet...
Azt hittem, ma (legalább délelőtt) már nem írok többet, de mégis.
A Szövetség a Bolygónkért (környezetvédő szervezetek csoportja) elektromosáram-mentes 5 percre hívja a Föld lakóit! Oltsuk le a villanyokat, kapcsoljuk ki az összes elektromos berendezésünket februar 1-jén hazai idő szerint 19:55 és 20:00 között. Természetesen ez az akció nem az öt percnyi árammegtakarításáról szól, hanem arról, hogy felhívjuk a média, a politikusok, s minannyiunk figyelmét arra, hogy azonnal cselekednünk kell. 5 perc igazán nem sok áram nélkül, nem is kerül semmibe, viszont egy komoly jelzés, hogy megkezdõdjön a vita a konkrét cselekvés lehetőségéről.
Miért pont február 1.? Ez az a nap, amikor az ENSZ Párizsban nyilvánosságra hozza a klímaváltozásról szóló jelentését. Ez az esemény mindannyiunkat érint, s jeleznünk kell, hogy ennek tudatában vagyunk. Ha mindannyian részt veszünk benne, akkor ez az esemény nagyon nagy media megjelenést és politikai súlyt is kaphat.
A Védegylettől jött.
A Szövetség a Bolygónkért (környezetvédő szervezetek csoportja) elektromosáram-mentes 5 percre hívja a Föld lakóit! Oltsuk le a villanyokat, kapcsoljuk ki az összes elektromos berendezésünket februar 1-jén hazai idő szerint 19:55 és 20:00 között. Természetesen ez az akció nem az öt percnyi árammegtakarításáról szól, hanem arról, hogy felhívjuk a média, a politikusok, s minannyiunk figyelmét arra, hogy azonnal cselekednünk kell. 5 perc igazán nem sok áram nélkül, nem is kerül semmibe, viszont egy komoly jelzés, hogy megkezdõdjön a vita a konkrét cselekvés lehetőségéről.
Miért pont február 1.? Ez az a nap, amikor az ENSZ Párizsban nyilvánosságra hozza a klímaváltozásról szóló jelentését. Ez az esemény mindannyiunkat érint, s jeleznünk kell, hogy ennek tudatában vagyunk. Ha mindannyian részt veszünk benne, akkor ez az esemény nagyon nagy media megjelenést és politikai súlyt is kaphat.
A Védegylettől jött.
Ööööö avagy váááá
Menthetetlen vagyok. Erre a félévre valóban nem voltam beiratkozva. Merthogy nem fizettem be a költségtérítést sem.
Ebből az következik, hogy ezt a módszertant most jegelhetem a következő őszi félévig. (Hogy ebből mi minden, azt most végig se merem gondolni.) Esetleg megpróbálhatok nyittatni magamnak egyet a második félévre (és év végén bevésetni ott a mostani ötösöm)... a tanszéken sokmindenre képesek...
Apropó, elfelejtettem az óramegbeszélést is. Éjjenéjjen.
Lúúúzeeer.
Ebből az következik, hogy ezt a módszertant most jegelhetem a következő őszi félévig. (Hogy ebből mi minden, azt most végig se merem gondolni.) Esetleg megpróbálhatok nyittatni magamnak egyet a második félévre (és év végén bevésetni ott a mostani ötösöm)... a tanszéken sokmindenre képesek...
Apropó, elfelejtettem az óramegbeszélést is. Éjjenéjjen.
Lúúúzeeer.
Igazolás
Annak pedig, hogy minden jó, mindenhogyan, és vannak fontosabb dolgok, most abban látom a bizonyítékát, hogy kiderült, a kijavítandó könyvnek valójában már több mint felével elkészültem (tanulmányok, és nem sorban csináltam őket), vagyis van remény, hogy nem esik szét ízzé-porrá ez a nap. Míg ha tegnap nekiülök, akkor ugyan lehet, hogy mára befejezem, viszont ma bizonyosan nem tud lezajlani mindaz, ami így tegnap.
Remélem, áll ez a vizsgázó vizsgájára és a hazamenő hazamenetelére is.
Más: Melitta beteg, 39,2-vel kelt, jöjjön látogatóba (és hozzon magával mesét), aki tud.
Most pedig harcra fel: irány a TO. Sok kérdést már megoldottam ott, mély lélegzet, Vonnegut a hátizsákba, és indul.
Remélem, áll ez a vizsgázó vizsgájára és a hazamenő hazamenetelére is.
Más: Melitta beteg, 39,2-vel kelt, jöjjön látogatóba (és hozzon magával mesét), aki tud.
Most pedig harcra fel: irány a TO. Sok kérdést már megoldottam ott, mély lélegzet, Vonnegut a hátizsákba, és indul.
Visszafordulnék
Elég! Elégek!
Van még időm, de mindennek vége
Futnak a percek és elmennek
Felettünk az évek
És mi rohanunk utánuk kedvesem
De veled visszafordulnék szívesen.
Kereslek a városban téged
Az utcákat járva, élve elégek
Lehet, hogy nem vagy
Lehet nem is leszel
Sürget az idő
De sosem jön el
Lehet, hogy neked mindegy
De nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen.
Oh, a fiúk a térről
Jól ismernek régről
De ők sem tudtak
Semmit az egészről
Hogy miért tűntél el
Olyan hirtelen?
Beismerem
Nem ismerem a szívedet
Itt hagytad nekem
De vele megkeresnélek szívesen
És veled visszafordulnék szívesen.
Semmit se nyersz
De nem veszthetsz ma semmit el
A világ végén ha kell
Bármit teszel, az enyém leszel
Elég! Elégek!
Van még időm, de mindennek vége
Lenn a taxi vár
Az óra áll
De én fizetek meg érte
És lehet hogy neked mindegy
De nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen
Veled visszafordulnék szívesen
(PUF, a változatosság kedvéért. A többit pedig elmondta Cili és Juli.)
Van még időm, de mindennek vége
Futnak a percek és elmennek
Felettünk az évek
És mi rohanunk utánuk kedvesem
De veled visszafordulnék szívesen.
Kereslek a városban téged
Az utcákat járva, élve elégek
Lehet, hogy nem vagy
Lehet nem is leszel
Sürget az idő
De sosem jön el
Lehet, hogy neked mindegy
De nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen.
Oh, a fiúk a térről
Jól ismernek régről
De ők sem tudtak
Semmit az egészről
Hogy miért tűntél el
Olyan hirtelen?
Beismerem
Nem ismerem a szívedet
Itt hagytad nekem
De vele megkeresnélek szívesen
És veled visszafordulnék szívesen.
Semmit se nyersz
De nem veszthetsz ma semmit el
A világ végén ha kell
Bármit teszel, az enyém leszel
Elég! Elégek!
Van még időm, de mindennek vége
Lenn a taxi vár
Az óra áll
De én fizetek meg érte
És lehet hogy neked mindegy
De nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen
Veled visszafordulnék szívesen
(PUF, a változatosság kedvéért. A többit pedig elmondta Cili és Juli.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
