2010. március 30.

Büszkeség

Ma két és fél órát bicikliztem. Most ugyan alig bírok talpra állni, de azért majdnem olyan büszke vagyok rá, mint a művemre:


Különben ma magamra riasztottam a házat (és utána nem tudtam a jelszót), majd pedig a kasszánál jöttem rá a boltban, hogy nincs elég pénzem. A kb. harminc kiló zsíroskenyér megkenése úgyszólván sima ügy volt, de azért sűrűn gondoltam közben Mártira...

4 megjegyzés:

Neringa írta...

és hogy csináltad a domború részt?
:)

Unknown írta...

Kiküzdöttem a betveket kartonból, az került a vászon (geltex) alá.

Manka írta...

úúú, ez gyönyörű szép!

Unknown írta...

Köszönöm. :) Kb. 8-10 óra munkám van benne, szóval nem leszek nagyüzemi gyártó, sajnos, de élveztem minden percét.