Nehéz az, ha az embernek vannak barátai IRL (is): Zsófi éppen az imént szólított fel telefonon egy hosszú és kimerítő bejegyzés megírására. Hát lássuk.
A darabolt emberek korántsem olyan bizarrok, mint amilyen az ötlet. A kiállítás nagyon érdekes volt, csak egy csomó idétlen kölyök próbált csúfot űzni mindeneből, az esett rosszul. Meg az, hogy a jegy megszerzése majd' fél óránkba telt a helyszínen.
Ez volt egy hete. Szerdán múzeum, csütörtökön Keith Haring(-kiállítás) a LuMúban, érdemes volt, még nekem is, akiből pedig a vizuális kultúra úgyszólván hiányzik. Még a tárlatvezetés elejét is elcsíptem, de aztán mennem kellett, Szegedre.
Ott túl sok elmesélendőt nem csináltam, Áronoztam, fogadóórákat adtam a Bociban és a Somogyi büféjében, sokat aludtam péntek éjjel, jártam könyvtárban, és talentumoztam (családi nap) szombaton.
Vasárnap múzeum, s tegnap is, túlórával (de az osztrákok kedvesek, nem jöttek túl sokszor borért).
Na, hát ilyenek. Ma még bemegyek egy harmadik kör programszórólap-kihordásra, undok egy meló, de legalább motivál, hogy ne tervezzek túl hosszú távra a múzeumban... Holnap pedig irány Lyon, valami nemzet- és vallásközi kütykürütty, s az emberek bénák, úgyhogy maradt még hely a buszon. Kedden (talán) jövök. (Haza biztos; csak ide nem tudom.)
Mai örömhírünk itt olvasható...
1 megjegyzés:
"Áronoztam"
:-)
Megjegyzés küldése