2005. november 22.

Új élet

Tegnap megvolt az „afterparty”, értsd beszélgettünk picit az eseményekről, a magunkban lezajlottakról is. Jó volt, bennem sok mindent lecsengetett, s jó volt kicsit a többiek mögé is bekukkantani.
Már sejtem, hogy a következő félévben nekiveselkedem az oktatási csoportnak — csak még most húzzam ki egy hétig az egyetemmel...

És most ide még jönne egy banner a Buy Nothing Day-ről, de sajnos idáig még nem terjednek a számítógép ismereteim. :-(

2005. november 19.

Kialudtam magamat, jól

Valami fél 11-ig húztam a lóbőrt, aztán tettem-vettem otthon, és most itt vagyok, és a netes lemaradásaimat (pl. Trindex) hozom be. Bár lenne más dolgom is, hmm.
Mindenesetre elolvastam egy izgalmas (?!) írást a román bevándorlók milánói telepeiről, még meggondolom, megnézem-e őket is a taizéi találkozó apropóján... Ámbár meglehet, hogy maradok a Scalánál, ha sikerül. Ilyen vagyok, na.
Most ebéd, néhány régen vagy kevésbé régen halasztódó telefon, és aztán hajrá.

2005. november 18.

Szerelem

Olyan rég találkoztam már a könyvvel, ahonnét talán Myreille is vette őket.

„A szerelem az, amikor egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást.”
„A szerelem az, amikor elmész enni valakivel és a sült krumplid nagyobb részét neki adod úgy, hogy az övéből nem is eszel.”
„A szerelem: valaki megbánt téged. Nagyon mérges leszel rá, de nem kiabálsz vele, mert tudod, hogy azzal megbántanád.”
„A szerelem az, amikor a mamám kávét csinál a papámnak, de mielőtt odaadná neki belekortyol, hogy biztosan jó-e az íze.”
„Az a szerelem, amikor azt mondod egy srácnak, hogy jó a pólója, és aztán ő minden nap ezt veszi fel.”
„A szerelem egy olyan dolog, hogy egymás mellett ültök a kávéházban és egymás kezét fogjátok. Ez a szerelem. Egyébként egymással szemben ülnétek.”
„A szerelem az, amikor a mamám tudja a papámról, hogy büdös és kövér, mégis azt mondja, hogy jobban néz ki, mint Robert Redford.”

S persze ott a nagy klasszikus, Siv Widerberg is:

Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elálló
fül.

Cipősdoboz

Lám, a baptisták megint kitaláltak valami okosat. :-) Terjesszük el.
Amúgy efféle akciója a Mécsesnek is van minden évben, csak a célcsoport más: elítéltek. (Honlapjuk nincs, sajna.) Jut eszembe, kéne írnom a rabomnak, hogy mi van vele, tavasz óta nem jelentkezett.

Szülés utáni levertség

Furcsa arra gondolnom, hogy ami másfél-két hónapja az időm és a gondolataim túlnyomó részét kitette, most egyetlen éjjel lefutott, és már csak némi munka (visszacuccolás, köszönőlevelek, sajtó-összesítés), és vége teljesen. Halálosan fáradt vagyok, pedig aludtam az éjjel is kétszer, meg délelőtt is (szintén kétszer, a kettő között mosógépszerelő és hálózsák-biznic MrDobóval). Mikor felébredtem, ragyogott a nap Juli szobájában, de mire térültem-fordultam, beborult, és olyan sötét lett, hogy reményem sem maradt a feléledésre.

Jó lenne csinálni valami mérleget, miféle közvetlen és járulékos hasznai voltak az egésznek, de most ehhez sincs erőm. Fáj a szemem, és valahogy összességében mintha egy hete le se ültem volna.

Viszont a délelőttnek volt két nagy híre, ezeket még muszáj ideprüntyögnöm. Egyrészt még a vonatról telefonált Pumukli (itt voltak Frodóval a kipakolástól hajnali ötig), hogy mi lenne, ha csinálnának fönn gyűjtést a „gitárbaleset” áldozatának megsegítésére: Antus ui. egy rossz pillanatában egyszerűen ráesett a kitámasztott hangszerére, amitől az egyetlen reccsenéssel kettétört. (Utána rá is taposott dühében — mint a petárdarobbanás.)
Másrészt küldtem egy msg-üzenet' Péternek (bár appeaered to be offline, de hátha csak rejtőzködik), hogy megvagyok épen, meg effélék — mire két percre rá írt egy sms-t a húszas számáról, hogy hívjam már föl. Mint kiderült, szerdáig itt van (Bp.-Győr), és ennek örömére megnézi a Nyugati aluljáró eseményeit is. :-) És ez jó, azért is, mert magam is töprengtem, hogy föl kéne nézni több okból is, s így most legalább az az illúzióm megvan, hogy lesz kinn valaki részben az én kampányom nyomán. ((Péter, javíts ki, ha semmi közöm az ötlethez.))

2005. november 17.

Az utolsó rúgások

Alakulnak az infóanyagok, a paravánok, működik a melegítőernyő (= az a gázpalackos izé, amivel kerthelyiségeket szoktak téliesíteni); és most telefonált Pumukli, hogy jönnek Karollal és Danival. Kellemes pasztkonf-fílingem van, az irodában öt nő nyomja egyszerre a szöveget, a (félig-meddig, még) kívülállók csak lesnek. :-)

2005. november 16.

Fél körül

Luxemburg–Torontó–Szeged konferencia ismét, csak béna a net, alighanem a köd teszi próbára. De ezerszer inkább köd, mint fagy, márpedig holnap éjjelre azt is mondanak, jócskán.

Szóval úgy fest, lassan minden kialakult (az egy beszédünket leszámítva, hmm). Ez teljesen meglepő, és kicsit riasztó is. Az utolsó lutri az, hogy lesz-e Nép. Bocsáttassék meg nekem némi szkepszis/félelem, bármilyen tömegekről regélnek is a többiek.
Na jó, a rendőrségnek 50-100 főt írtam, annyi csak lesz. :-)

Egy

Lássuk az elmúlt másfél nap fontosabb eseményeit.
A képviselő néni tegnap felette mézesmázos volt, természetesen kijön, és a „közös céljaink” meg hasonlók.
Lement a VTV híradójában a cucc, állítólag korrekt volt, és a műsorvezető (?) hölgy eléggé nekünk drukkolt, ahogy mondták, akik látták. Eddig jó.

(...) Közben fél szemmel a „szolidaritás éjszakája” szókapcsolatra kerestem, és megáll az ész: benne vagyunk a Magyar Kurírban! (= Katolikus napilap!) (Az „Ifjúság” rovatban, teszem hozzá...)
Meg megvan az is, am/kit kerestem... ;-)

Este a Dugó téren voltam olyan ökör, hogy ráköszöntem arra a halljakendre, akivel a néninél találkoztam. Gyorsan kiderült, hogy ő a néni kampányfőnöke, és meglátta bennünk a lehetőséget... Bicskanyitogató volt.
Közben az egyik emberünk is elmesélte, hogy a szerelm(es)e, akit erősen tiltottak tőle a szülei (mezaliansz) — délután öngyilkos lett.
Biztos jó nekem ez az özvegyek-és-árvák-gyámolítója téma?!

Ma? Reggel Alsóváros, lement rendben a reggeli. Plakátoltunk is, persze. Utána nekiláttam mindmappelni a holnapot... mi tagadás, nem kis feladat. Most mégis úgy fest, hogy menni fog.
Közben hívtak az MTI-től esment, hogy mi is lesz a program, meg hogy jön valaki majd, és keres. És ami a legjobb volt: hogy mondanék valaki „kontaktot” Pesthez, mert az UE oldalon nem talált. (Rég feltűnt, hogy elég nehezen követkető az oldalszerkezet, de hogy ennyire...?)
Amúgy meg ez jött az UE-listán: a NOL szerint ők szervezik a szegedi és a pécsi eseményeket is. :-) Mindegy, engem annyira nem zavar.

2005. november 14.

Három

A városi tévével kezdődött.
Aztán jött az MTI, hogy kiküldhetik-e a heti sajtótükrükben az elérhetőségeimet.
Aztán a HÖKkentőtől telefonált egy srác.
A mai Szegedi Egyetem lehozta a programajánlóban.
Délután lenyomtam a tévényilatkozatot a Klauzál téren. Az egyetlen említésre méltó a tévések utolsó mondata volt: akkor most mennek, megkérdezik a Belváros önkormányzati képviselőjét...
Egy órával később egy hölgy hívott a jogi karról (ki tudja, miért, ettől kicsit megborzongtam), hogy ő szervezi a Közéleti Kávéházat, és érdekelné az ügy, találkozzunk holnap.
Tíz perc múlva már tudtam, hogy ő a Belváros önkormányzati képviselője. De ezt az ismeretemet holnap, ha nem muszáj, nem kötöm az orrára.

Amúgy ma végre megszületett a levél, íme.
Demonstrációra hívunk mindenkit, aki észrevette, és tarthatatlan-
nak érzi azt a társadalmi kirekesztést, amely a hajléktalanokat
övezi országszerte, Szegeden is.

Azt tapasztaljuk, hogy a szegényekkel, koldusokkal szembeni indu-
latok egyre élesebb támadásokhoz vezetnek, s közben a sűrűsödő
közönyben elvész az emberi méltóság -- mindkét oldalon, hiszen ha
mi nem adjuk meg nekik azt a méltóságot, amelyet meg kellene
kapniuk, akkor a saját ember-ségünk is csorbát szenved.

A szolidaritás éjszakáját november 17-én csütörtökön este 7-kor
kezdjük a Klauzál téren. A programban szerepel egy budapesti
hajléktalan-színtársulat, költők és utcazenészek; lesz tűz, meleg
tea és zsíroskenyér egész éjjel. Néhány szem almáért Schäffer
Erzsébet dedikálva leküldött novelláját olvashatja mindenki; s
közben lesz mód tájékozódni mindenki által elérhető segítség-
nyújtási lehetőségek felől is.

Várunk mindenkit, aki elfogadhatatlannak tartja a szegényekkel
szemben eluralkodott ellenséges közhangulatot. Ha egyetért, kérjük,
továbbítsa ezt a levelet ismerőseinek is.

Az Egyetemi Lelkészség önkéntesei
és a Védegylet szegedi csoportja
http://szolidaritas.lelkes.hu/

Szeged, 2005. november 14.

2005. november 13.

Nagy kő (és Négy, különben)

Legalább 55-60 levél a Filmkultúra (vélhetően feltört) levlistáján jött (ahol eddig kb. havonta egy értesítés az újdonságikról). Éljen-éljen. Valószínűleg senki nem örült ennek ennyire az áldozatok közül...
(Más kérdés, hogy az olvasottak között is jó volna egyszer rendet vágni. Majd decemberben.)

Collapse

Csak egyéni, nyugalom. Túl vagyok egy talentumos hétvégén (ebben a szezonban egyúttal az utolsón), Petivel, és jó volt. Vagyis hát ennyire nem egyszerű, de sokat tanultam.
Itthon (ez most éppen Szeged, persze nem otthon, Gabssy gépénél) 71 db olvasatlan e-mail fogadott, persze halmozódik már egy ideje, de az is igaz, hogy Szentmihályon is wapozgattam párat. Agyrém. Közben sikerült jókora hatáskör-túllépést elkövetnem, azt hiszem: aláírtam a DM-nek írott olvasói levelünket mint Katolikus Egyetemi Lelkészség (+ a nevem, persze). Nem érdekel, csak menjen.
Ki kéne osztanom párszáz szórólapot az esti vonatoknál, de nem fogok.
Ahogy holnap lesz a napja annak is, hogy először hagyom ki a fordításórát.
Egyszerűen alkotói szabadságra vonulok, és nekifexem a szakdolgozatnak.
Meg kiagyalom, hogy mit olvassunk csütörtök este a Nemzetközi Caritas leveléből.
És megpróbálok nyugodtan aludni. Mondjuk 8-8 órát szerdáig. Istenem, de szép volna...!

LESZ.

Ui.: Isten éltesse a Szilviákat!

2005. november 10.

Hét

Tegnap elvesztettem egy csatát. Tudom, min, rossz volt a stratégiám (vagy tán nem is volt). De fáj rettenetesen, még mindig nem tértem magamhoz belőle. S nem csak magam miatt fáj.

És erre Attila ma ezt írta:

„Mi régen voltunk utoljára újoncok (...), tény. Tény, hogy valamit elkezdtünk. Életet? Berendezkedést? (...) Hát valamit, annyira valamit, hogy nem volt rá más szó: ugyanekkor nekünk ez a valami kézzelfoghatóan ott volt, oly módon, hogy már nem lehetett nem folytatni.”
„Mert valamit mégis elkezdtünk, és most nem kiabálhatok, hogy Nem-ér-a-nevem! ...”
(Ottlik: Buda)

Hogy érezhet valaki ennyire távolból ennyire pontosan?

2005. november 8.

Kilenc

Hát, ilyen villantós meghívónk biztos nem lesz, de azért nyomjuk ezerrel. Ma éppen paravánszerzési móka volt, a rajz tanszék egész megértő, csak nem időjárásálló az eszköz...
Amúgy hajmeresztően pörgős volt a nap, és hol van még a vége... A hátralevő órában (hétig) meg kell írnom a plébánosoknak a levelet, hogy hirdessenek minket vasárnap a mise után.

2005. november 7.

Tíz

Ismét ebben az okosságszagú intézményben (called TIK). :-)

A tegnapi (kb. két A4 oldal terjedelemre rúgó) szolidaritásos levelemhez persze az éjjel meg ma a vonaton még eszembe jutott 6-8 pont, szóval mindjárt írom a kiegészítést. Csak legyen igaza Prohászkának... „Meglesz... Gyerünk!” Amúgy estére teljesen fölpörgettem magam a dolgon, legalább egy órán át nem bírtam elaludni, csak írtam a telefonba az újabb és újabb emlékeztetőket.
Meg váltottam pár sms-t Tamással, meg beszéltem Gabssyval — miért is ne éjfélkor próbáljuk kitalálni az überfrankót arra a kérdésre, hogy honnan lesz a Klauzál téren internet a Rádió Mi-nek.

Ma végre találkoztam (A)Nikóval, éppen súgó a színházban, tökjó-tökjó. (OK, ő unja, de örülök neki, mármint hogy előkerült egyáltalán. Bár ez így nem korrekt, mert én se kerestem. Mindegy, a lényeg, hogy találkoztunk.)
A clubban (ez is Anikó-szó :-)) nagy élet volt, alig fértünk el az asztal körül.

Ja, a yardra csütörtökön végül nem Gabssy, nem is Andi, hanem egy barátnőjének az édesapja ment be, de a lényeg, hogy megvan az igazolás, és állítólag mindenki nagyon-nagyon kedves, egyetértő és segítőkész volt.

Ittend lehet olvashatni AzUtcaEmbere nyiltakozatát, egészen pöpec lett szerintem.

2005. november 6.

Megjöttem

Home, sweet home egy estére esment. Tegnap este még sokkal komolyabb dolgokról írtam volna, de mára köddé foszlott az akkori elkeseredés. Csak az örök tanulság maradt, az sem újdonság már régen: soha ne vitatkozz a Nagy és Okos Bátyáddal, aki maga a Tiszta Intellektus.

Megtanítottam a szüleinket skype-olni, fölírtak minden lépést, remélem, nem vész el a cédula. Miért ne beszélgessenek Gáborékkal ingyen, ha úgy is lehet?

A napokban írt Tamás óbudai (ex-sj) szobatársa, hogy lektorálnám-e a könyvét... Hja, ha egy üzlet beindul... :-) (De félek, három héttel így is halasztan fogom, ha megoldható. Ha meg nem, akkor így jártunk. Most nem megy.)
Aztán ma Míra írt szép hosszú mailt. Hány hete is gondolkoztam, hogy írok neki?
Meg egyéb jó hírek is vannak, pl. már tudom, hol születik az osztály második babája.

Nna, most pedig szedjem már végre ösze magam, és írjam meg azt a nagyon régen halogatott mailt a szolidaritásos teendőkről. Irgumburgum.

2005. november 4.

A nyolcméteres bankár

Sajna nem találok róla fotót, pedig igazán fess legény álldogál a helyi banknegyed élén...

2005. november 3.

Újabb adrianmole-os fortyogás

Én lennék az egyetlen nő Európában, aki nem akar csípőnadrágot venni télvíz idején?! Vagy csak nem volt elég türelmem a kb. nyolc végiglátogatott boltban addig keresni, míg valamelyik polc legmélyéről előkerül néhány normális őszi-téli nadrágnak való is?
A nap fénypontja kétségkívül a kávézó volt, ahol a képeslapokat megírtuk. (És ahol mellékesen, míg a vécét kerestem, rámzáródott az ajtó... De a pincérlány rövidesen a segítségemre sietett.)
De azért helyes ám a város, sokat lehetne benne bolyongani... ha lenne kivel.

Ja, és délután fölhívtak a rendőrségről (jó szellemem, hogy egyáltalán fölvettem), hogy holnap 1-kor be kéne mennem az igazolásért. Türelmesen elmeséltem, hogy momentán ezt nem tudom megtenni; úgyhogy fölhívták Gabssyt is, aki delegálta Andit.
Mindezzel persze semmi baj nem lenne, ha X-Y Jenő (al/fő)hadnagy nem biztosít a múlt héten, hogy kiküldik postán.

2005. november 2.

Metzet




Most csak ez a két kép Metzből, lusta vagyok válogatni. ((Ezért nem szeretem a digitális gépet. Másrészt persze azért szeretem, mert máris itt vannak a fotók.))

Amúgy ambivalens kicsit, az összkép, vagy -érzés, vagy nem tudom. Valószínűleg nem sokáig bírnám azt az életmódot, hogy közel s távol az egyetlen barátom a férjem, akivel viszont egyetlen percre se maradhatok magamra, mert nincs kire bízni a babát. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy a nyelvben is bizonytalanul mozgok, és sehol egy mozi, ne adj' Isten, egy színház, amit tisztességesen megérthetnék... Erre biztos születni kell.

Tükör által kristálytisztán

Gáboréknak rendkívül jól megvilágított tükreik vannak, amelyekben rendkívül jól látszik az összes ragyám. Ez így elég adrianmole-os, de akkor is bosszantó.
Megyünk Metzbe ma.

2005. november 1.

Gyorsjelentés

Luxemburg rendezett, de nem sarkosan. Szemét nincs, lakók se nagyon. Gyereket még nem láttam, nyugdíjast néhányat, meg a pályaudvar körül volt némi élet. (Az első, aki föltűnt, egy mankós néger anarchista volt. :-))
Voltunk a temetőben: kövezett, és nagy tálakban viszik ki a virágokat. (Valószínűleg nem lopja el őket senki.) A gyertyagyártás monopólium lehet, mert ahol volt (olyan nagy, piros, csavaros fedelű műanyag tokos), ott mind egyforma volt. Semmi központi kereszt, ellenben egy hely sajátosság: minden sírkövön van egy kis bronzdobozka egy ágacskával.
Luca unokahúgom egyre gömbölyűbbnek látszik. :-)