Utolérem magamat 1

Ezt a hétvégét ennek áldozom. Kezdtem ma egy 11-ig alvással, utána vidám omlettes regebéd, majd takarítás, de nagyban: ablak- sőt redőnymosás, porszívó, padló- és bútorápoló lötyik...
de a java még hátravan, a rendrakás (vö. „Vízszintes felületeken tárgyak képződnek” — B. R.).

És hogy itt is érjem lassan utolfele, jön pár link: egy szimpatikus hajléktalanügyi elmélész bácsi, aki még nem tudja, hogy vmi spambiztosabb módon is közzétehetné a címét :-); aztán pesti szoléj-szervtal-plakát, amely ugyan mintha a horror vacu(u?)i jegyében született volna, de a logó pl. pompás rajta. El is loptuk rögvest.
Más témában egy cityzen-csacsogás Nándikával, sajna kissé bennfentes szöveggel, vagy tán nem ez a jó szó, de félek, kb. én vagyok a legkívülállóbb, aki még ért valamit belőle. Emellett válogatás az Erdély-imázs versenyre beérkezettekből, tanulságos, hmm-hmm. :-)
S végül, de korántsem utolsósorban: RAJTunk múlik!

Kritikus Tömeg

Eredetileg a nemmozgót akartam, de gif-et egyszerűen nem hajlandó megjeleníteni. Ehhez meg volt kód. Terjeszd, jó lesz.

(A Firefox 3x halt be az előbb, Opera alatt viszont összesen 2 gombom van a szerkesztőablakban. Semmi sem tökéletes.)

Csak 1 furcsa tapasztalás

Ma éjjel másfél órát aludtam, és mégsem voltam álmos egész nap. Egyetlen kávét ittam kora délután, de azt sem annyira szükségből. Na jó, nem voltam éppen teljesen összeszedett, de az átlagnál szétesettebb se. Különös.
Bead(at)tam a Fried-cuccokat, most már csak egy hét para, hogy mit szól a késéshez.
Lenyomtuk a félév egyetlen ügyrendi közivezetői találkozóját, hosszú volt, de most jóideig semmi efféle. Az emlékeztető mailt azért most már nem írom meg.
Holnap elköltöztetjük az irodát is, és utána lassan talán tényleg valamelyes mederbe terelődik az élet... bár lehet, hogy még mindig naiv vagyok...

Megint meghalt egy jó ember

Majzik Mátyás, a hazai börtönpasztoráció megálmodója-elindítója. RIP.
Amúgy nem tudom, mit keresek itt, amikor otthon kéne írnom Friednek, hátha-hátha...
A tegnapi 0. (típusú) homelesses este nagyon jól sült el, pl. voltunk valami 13-an. Jó lenne többet is írni, de...

Az első órám a félévben

ill. valójában csak óramegbeszélés: Translation into Hungarian I. Izgalmasnak ígérkezik, a fordítás mindig motivált. És itt legalább nem kell a kiejtésemen-nyelv-nem-tudásomon stresszelnem az angolosok között. Magyarul végsősoron elég kompetensnek gondolom magam. :-)

Leboltoltuk Gabssyval a félállást, övé lesz. Már nem vagyok biztos benne, jó lesz-e ez nekem, de majd úgy intézem, hogy jó legyen. :-)

A Szolidaritás-projekt görög, már kezdi a lavina képzetét ölteni bennem. Most írt Norbi, hogy 10-15 máltás ifjút beszervezett... A pestiek is hihetetlen támogatók, szóval lassan oszlanak a görcseim. Egy időre. :-)

Ellenben a komparás dolgozataim réme egyre közelít...

Földmágnesesség

Alighanem ez az oka, hogy itt( honn) valahogy mindig úgy alszom, mint akit fejbevertek, és ólmos-álmos fáradtság ül meg, ha muszáj fölkelnem.
A mamám Balázzsal tárgal valamit, a papám éppen hazaért kulcskeresőbe. Pakolni kéne a szobámban... (Az őszi-téli babaruha-kollekciót összeraktam még tegnap.)

Az lesz majd a jó világ, ha weben is lehet majd IC-jegyet szerezni. Rohamsebesen fejlődik amúgy a MÁV: a központi kék számukon immár mintha vidékről induló vonatokra is lehetne jegyet rendelni. (Azért nem vagyok benne biztos, mert a szegedi számukat hívtam, de a 40-es menürendszere jelentkezett be.) Első körben persze a budapestieket oldották meg, ebben az országban még mindig mindennek a fővárosssal kell kezdődnie. (Hogy ilyen szép általánosítással éljek még a végén. :-) )

Rövid látogatásra hazájába érkezett

Hazajöttem úgy egy napra, össze kell pakolnom a babaruhákat Csillagnak. Meg akkor már a szobámon se ártana rendezgetni egy kicsit...
Ehhez képest itt ülök a nyomorult számítógép előtt, bár épp hogy csonttá nem fagyok.

Az esküvő vidám volt és bensőséges, az ebéd szintúgy. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak.

És közben Gabssy megcsinálta a honlapot, és most, hogy elindul, és fölküldtem Az Utca Embere listájára, érzem, hogy önálló életre kelt a program, és kezdek félni tőle. Meg a visszajelzésektől is kicsit, senkivel nem egyeztettem a szöveget, ez az, ami bennem él róla — és ezután Szegeden elsősorban ez fog mindenki másban is. És ez felelősség, vagy valami hasonló...
De amikor hetek óta ez motivál, éltet, mozgat: nem gondolhatom, hogy ne lenne Valakinek valami terve az üggyel.

Takarítós péntek

Kitakarítottuk a hétfőtől üzembe lépő klubunkat, ami maga sem volt kis meccs, de még van hozzá egy — gyönyörű, szűk, falépcsős — lépcsőház is, ami aztán végképp betette az ajtót [micsoda képzavar! :-)]. Ja igen, és hogy el ne felejtsem, délelőtt a Dóm meglehetősen tágas altemplomából próbáltuk eltávolítani az elektromos hálózat cseréjével járó centis port... Viszont voltunk vagy tizenöten, szóval hangulat is kerekedett, meg elég hatékonyak is voltunk.

Közben Paffy a TIK góréjával tárgyalt egy esetleges helyiségről, amiből kettő lett, és ha minden-minden összejön, itt lesz az irodánk is, meg egy asztal, ahol albérletet közvetítünk meg beszélgetünk meg minden. Ez hatalmas lépés lenne az egyetem és lakói felé, adja Isten, hogy minden összejöjjön.
Ha az egész nem fér bele bármi okból, akkor az irodahelyiséget felejtjük, és átvisszük a menedzsmentet :-) a Kárász utcára, itt meg marad a nyitott asztal.

Iszonyú koszos vagyok, meg fáradt is eléggé, de most muszáj még megírnom egy hosszú levelet Attilának, nagyon rég tartozom már vele.

((Ezúton is elnézést mindenkitől, aki egy vak hangot sem ért mindebből... Bár ez vélhetően a műfaj egyik adottsága, úgy kell az Olvasónak. :-) ))

Babakocsi esment

Létezik, hogy Luxembourgh-hoz legközelebb Metzbe menjen Volán járat? Na mindegy, ha gyors a cselekvés, szombat reggel nyolckor ott lehet a járgány.

Amúgy meg befigyelt egy újabb pályázati lehetőség, csak tudnám, ki írja meg.........

Ja, és úgy tűnik, a botok (?) legújabban a commenteket használják spamhelynek. Vérlázító. Az az egy szerencse, hogy törölni tudom őket azért.

Netezőben

Itt vagyok, mert egyszerűen nem vállaltam be a TIK-kabinettel járó örjöngést. A népek sorban állnak a 160 gép mellett, míg a benn ülők fele honfoglalózik. Szép is a korlátlan hozzáférés...

Közben ma lement a leporellós pörgés utolós állomása is [hogy tud egy állomás lemmeni, szép képzavar volt], a BTK, ennek tehát vége. Jön a zsebnaptár.

A lelkes telefonon meg fölhívott egy fickó a Hajléktalanokért Közalapítványtól, hogy fönntart nekünk egy helyet a szept. végi konferenciájukon, menjünk csak. Előzmény: írtam nekik egy mailt a múlt héten, hogy mi lenne, ha — de nem vagyunk ám szakmaiak, csak mit tudom én. Teljesen váratlanul ért a hívás, még a honlapot se írtam a mailem végére, nemhogy a telefonszámot. Viszont ha ennyire számítunk nekik, akkor érdemes lenne bevállalni... Péntek estére terveztük a lakásszentelő bulit, szombat reggel pedig otthon kell lennem... Hátha valaki a Teamből kap rajta.

Az albérlet egyre jobb... :-)

Babakocsi

Jelentkezzen, aki (lehetőleg ezen a héten) ki tudna vinni egy összahajtogatott babakocsit Luxemburgba... A repülőre nem tudtuk föltenni. Köszönjük!

Évnyitó hajtépés

Tegnap összesen úgy 50 percet áldoztam az életemből a postának. Néha azt hiszem, a MÁV-val egyetemben ők is a monopolhelyzetükkel élnek vissza.
De föladtam végül a két (határidős) hajléktalanos pályázatot, 5-5 példányban (!), plusz lemezen, plusz 3-3000 peták regisztrációs költség. Félelmetes.

A Veni Sanctéra úgy estem be 35 perc késéssel, felajánlásra. Átöltözni, horribile dictu, hajat mosni reményem sem volt előtte.

Hazafelé vettünk Julival egy üveg Vilmost + körtelevet, és azt szopogattuk a teraszon, míg jobb nem lett valamelyest az élet. Ha lesz valami idén, ami megtart, akkor az ez a lakóközösség lesz, Juli és Melitta.

Ma valami lehetséges lelkesklub-helyet nézünk meg, délután pedig Talentum-megbeszélés, amire persze vannak elmaradásaim.

Basszus...

Most vettem észre: eltűntek jobbról a nagy munkával összerakott linkjeim. Ez azért disznóság.

Megáll az ész

Román–magyar kémbortány! Röhej. Két ilyen befolyásos nagyhatalom között, mint mi itt a Köztes-Európa Varieté színpadán...

Néha mikor nyomaszt már az elégedettség
Sok fényes ötlet áraszt el, hogy mi is kéne még
Sok használt szöveg kellene, mely kifordítható
És ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk milyen jó

Sok futballmeccs, meg vetélkedő, nagyon kéne még
Hogy legyen amit önfeledten élvezhet a nép
És néhány újabb sikerlista szintén kéne még
Hogy megismerjünk minden egyes külön véleményt

Egy hirdetés a reklámoknak, az is kéne még
S egy újabb, mely az utóbbinak csinál hírverést
Sok ösztönzés, hogy készüljön a jövő nemzedék
És hozzá néhány jó tanács, mely a túlzásoktól véd

A másik szép az aktuális politikában: a decemberi népszavazás „a Fidesz miatt hozta azt az eredményt, amit, mert ha Orbán Viktor nem áll a kettős állampolgárság mellé, akkor az MSZP nem kényszerül ellenkampányra”. Azt hiszem, mostanra senkinek nem vagyok a feltétlen híve, de ez bicskanyitogató.

Ismerkedem az új sablonnal

Pofára jobban passzolt az előző, de azt a rút zöldet meguntam. Egyszer majd megtanulok programozni úgyis...
Az is béna kicsit, hogy az egészet újragyúrja. Jobb lenne, ha a váltásig írottak maradnának az addigi formában.
A linkes címek kék-aláhúzott formája meg aztán rémes. Ezentúl valószínűleg nem csinálok linket a címekbe.

Borongó

Egyre levertebb vagyok. Holnap Timiék is el, a telefonom 8 gyorshívás-számából négyet törölhettem egy hónap alatt. Ez azért valamit jelez. (OK, egyet föl is töltöttem már közülük.)
Persze Timit amolyan „szívbéli barátnőm” formájából még Lucka születése táján elvesztettem. Nyilván ez az élet rendje, de kicsit azért fáj. Régi megfigyelés, hogy azokkal jövök ki a legkönnyebben, akik hasonló életállapotban vannak — a többieket szükségképpen más dolgok foglalkoztatják.

Az esküvő amúgy szép volt, az egyetlen, amit nem értettem, hogy miért orgonálták végig az esküt. Így csak a lelkészt hallottam (amúgy az ifjú ara édesapja), a házasulókat nem.

Megtanítottam Miklóst wapozni

Már nem volt hiába a tegnapi nap.

Amúgy a homeless-pályázatot írtuk Julival, hazafelé a vonaton vagy a kétharmadáig eljutottam. Hihetetlen, hogy Sárival a térdemen milyen hatékony tudok lenni néha.

Itthon rövidebb-hosszabb lucázások, most pedig az új IKEA katalógus. Egy óra múlva pedig Kata és Gergő esküvőjére indulok. Sose láttam még református esküvőt, jut eszembe.

Az állampolgári részvétel hete

Igen sikertelen a magyar fordítás, de az ötlet jó. Közösségalapú társadalom, részvételi demokrácia... Meglássuk, mi leszen belőle.

Pók a falon

És ha még csak rohangálnék, de valami más gáznak is lennie kell, tegnap este nagyon kiakadtam. És nem tudom megfogalmazni, mi bajom, de valami nagyon. És a Lelkessel, vagy ezzel a gályázással, ami ott ment az elmúlt tíz-tizenkét napban.
Írtam egy sms-t Attilának, egy az egyben megértette (megérezte), mire gondolok (mit érzek), de a megfogalmazáshoz semmivel sem kerültem közelebb általa. Paffyval kell beszélnem, de míg azt sem tudom, miről...?!

Uram, valamit kezdj el már velem, mert látod, hogy nem megy semmi.
Pedig még tudnék lelkesedni, még nem múlt el az első szerelem,
ha be is temetem, vagy betemeti más,
a munka vagy a fáradt, sűrű megszokás.
Már nem is tudom, hogyan is kellene, hogy szolgád derűs szelleme
tartson még bennem és tudjak valami küldetést
látni ebben a robotban, ami még lelkesít,
ha már az emberek nem is igénylik azt, amit teszek —
vagy Te igényled bennünk azt, Uram,
és mégse minden céltalan?

Szűnőben a függőség

Úgy tűnik, visszanyergeltem a hagyományos naplóformára, a web-addikcióm pedig mintha sose lett volna. :-) A Lelkes-hajtás talán kicsit enyhült, most a homeless-pályázat(ok) és A szolidaritás éjszakája köti le a gondolataim.
Igen, még mindig nem az egyetem.