pedig csak elmennek, de nagyon messze, egészen Bretagne-ba. :-( Jaj. Az egyik szemem sír, a másik meg üveg. Mi lesz velem jövőre Attila és Ildi nélkül?
(Meg Timi és Gábor nélkül is, de ahhoz legalább szoktatom magam egy éve.)
2005. június 20.
Ártatlan kérdés
De hát jelenthet az bármit is, hogy Babót, 2020 napos virtuális tevémet utoljára épp arra tanítottam meg, hogy várja, hogy megsimogassam...?
Hétvége, kereszetlő, kalandjaim az egészségügyben 3.
Szóval... Szombaton irány Pest, majd onnan Gáborral meg a Forddal tovább Szalafőre. Estére összejött a rokonság (értsd Timi szülei meg a sajátjaink), tegnap délelőtt mise Bajánsenyén;
aztán papával meg Gáborra fölnéztünk Csörgőre is, mert délelőtt összetalálkoztunk Gyurival (aki a Nemzeti művésze, lásd június 1.) Én vagy tíz éve nem találkoztam vele, s nagyon jó volt hallgatni kicsit. Meg még egy Camparit is kevert nekem jéggel, narancslével, lime-karikával... És nem volt valami boldog a Nemzetitől, sőt, azt mondta, ha ez a vezetési-rendezési stíl marad, akkor ő nem. De talán most jön néhány szívének kedvesebb rendező is.
Kettőtől keresztelő Veleméren. Lucka nem hazudtolta meg magát: torkaszakadtából üvöltötte végig a szertartást. Lévén pedig a templom meglehetősen kicsi, ez azt vonta maga után, hogy a szertartás szövegét kb. mi hárman (a szülők meg én mint keresztanya) hallottuk... De Ottó kitett magáért, nagyon kedves volt, és a mindenszentek litániáját is kb. az első négy tételre rövidítette az alkalomra... :-)
Aztán Szalafőn még ettünk egy magyot, majd mi Anyánkkal és Eszes Robival haza (itt: Pestre) a hatos IC-vel. Közben kisütöttem, hogy nem kéne kibumliznom Pomázra azért, hogy hajnalban mehessek vissza a Nyugatiba, s szerencsémre Fke is igazán rugalmas volt, így hát nála aludtam a jól ismert kanapén (lásd május 19.). Valami miatt rém nehezen aludtam el, meg is ébredtem párszor, de sikerült hat előtt összeszednem magam, a hajnali (?) körút (körúti hajnal?) pedig egészen biztató volt. Na jó, nem is. Forgalom volt jócskán, de gyalogszerrel csak csavargók (vagy álruhás királyok...) jártak.
Le a fél hetessel, aztán egy gyors zuhanyt követően bevittem az egész eü-s dokumantációmat a vérszopókhoz, akik aztán megjárattak a földzsint és a két emelt között, de a vége csak-csak az lett, hogy holnap fél 9-kor jelenjek meg (szigorúan éhgyomorra) vérvételen. Hogy ez lesz-e az utolsó, azaz a HLA-tipizáció, azt nem sikerült megtudnom.
Ja, az egész hétvégén újra meg újra igényelt összpontosítást, hogy ne törjek össze teljesen; de tartottam magam.
Ágica ma elrepült Torontóba.
aztán papával meg Gáborra fölnéztünk Csörgőre is, mert délelőtt összetalálkoztunk Gyurival (aki a Nemzeti művésze, lásd június 1.) Én vagy tíz éve nem találkoztam vele, s nagyon jó volt hallgatni kicsit. Meg még egy Camparit is kevert nekem jéggel, narancslével, lime-karikával... És nem volt valami boldog a Nemzetitől, sőt, azt mondta, ha ez a vezetési-rendezési stíl marad, akkor ő nem. De talán most jön néhány szívének kedvesebb rendező is.
Kettőtől keresztelő Veleméren. Lucka nem hazudtolta meg magát: torkaszakadtából üvöltötte végig a szertartást. Lévén pedig a templom meglehetősen kicsi, ez azt vonta maga után, hogy a szertartás szövegét kb. mi hárman (a szülők meg én mint keresztanya) hallottuk... De Ottó kitett magáért, nagyon kedves volt, és a mindenszentek litániáját is kb. az első négy tételre rövidítette az alkalomra... :-)
Aztán Szalafőn még ettünk egy magyot, majd mi Anyánkkal és Eszes Robival haza (itt: Pestre) a hatos IC-vel. Közben kisütöttem, hogy nem kéne kibumliznom Pomázra azért, hogy hajnalban mehessek vissza a Nyugatiba, s szerencsémre Fke is igazán rugalmas volt, így hát nála aludtam a jól ismert kanapén (lásd május 19.). Valami miatt rém nehezen aludtam el, meg is ébredtem párszor, de sikerült hat előtt összeszednem magam, a hajnali (?) körút (körúti hajnal?) pedig egészen biztató volt. Na jó, nem is. Forgalom volt jócskán, de gyalogszerrel csak csavargók (vagy álruhás királyok...) jártak.
Le a fél hetessel, aztán egy gyors zuhanyt követően bevittem az egész eü-s dokumantációmat a vérszopókhoz, akik aztán megjárattak a földzsint és a két emelt között, de a vége csak-csak az lett, hogy holnap fél 9-kor jelenjek meg (szigorúan éhgyomorra) vérvételen. Hogy ez lesz-e az utolsó, azaz a HLA-tipizáció, azt nem sikerült megtudnom.
Ja, az egész hétvégén újra meg újra igényelt összpontosítást, hogy ne törjek össze teljesen; de tartottam magam.
Ágica ma elrepült Torontóba.
2005. június 17.
Kalandjaim az egészségügyben 2.
Szóval az EKG után ma vérvétel — miért is, mikor a HLA-hoz megint megcsinálják...? — és mellkasröntgen. Az hasznos, mert tüdőszűrésen nem voltam 2003 szeptembere óta, márpedig hajléktalanok között forgolódva (még ha csak átvitt értelemben is :-)) nem ismeretlen dolog a TBC. Közben elszúrták (szó szerint) a vénámat a kézfejemen, az üdvös megoldás a csuklóm lett, így hát két szép tapasz virít a balomon.
Mindehhez még annyi, hogy lassan megismerem a traumaklinikát. Pedig hát alig egy hónapja jártam ott először.
Ja, a tegnap este nagyon bután sült el, kicsit most is ég a fejem miatta. Hagytam üzenetet Peti kártyáján, de hazafelé már leesett, hogy kevéssé gáláns gesztus a saját depressziómat borítanom a születésnapos nyakába... Reggel, mikor hét felé bekocogtam Gabssyhoz a — születésnapi — fokhagymás szilva (!) befőttel, megnéztem, de Peti sajna járt lenn az éjjel, és leszedte. Úgyhogy írtam egy bocsbocs-típusú újabbat, amitől szegényem már végképp nem fogja tudni, mi is van...
Apropó, depresszió: az este komolyan elgondolkoztam, nem lehet-e, hogy amúgy formálisan is benne vagyok. Aztán megírtam pár elkeseredett sms-t (miért is jó az nekem, ha más is aggódik?), majd eszembe jutott, hogy van nekem egy okos lelkigondozó lakótársam és ex-szobatesóm (Ágica ma kap diplomát, éljen!), aki ráadásul épp otthon sincs, úgyhogy beleolvasgattam a könyveibe.
Mindjárt rájöttem, hogy nincs velem semmi baj... Pl. napi átlagban aligha töltök egy-két óránál többet magam alatt, valamint nem depresszív a testtartásom sem. Csak végtelenül fáradt és cselekvésképtelen vagyok, és meggyőződésem, hogy engem nem lehet szeretni.
Ez az. Kb., na. (S közben az is eszembe jutott volt, hogy lehet, hogy eleve baromság, mert aki depressziós, az garantáltan nem gondolja ezt magáról — vagy mégis?)
Jó hír még, hogy Juli is "b(l)ogozásba" fogott, de csak akkor linkelem be, ha jóváhagyja. Hmm? :-)
Mindehhez még annyi, hogy lassan megismerem a traumaklinikát. Pedig hát alig egy hónapja jártam ott először.
Ja, a tegnap este nagyon bután sült el, kicsit most is ég a fejem miatta. Hagytam üzenetet Peti kártyáján, de hazafelé már leesett, hogy kevéssé gáláns gesztus a saját depressziómat borítanom a születésnapos nyakába... Reggel, mikor hét felé bekocogtam Gabssyhoz a — születésnapi — fokhagymás szilva (!) befőttel, megnéztem, de Peti sajna járt lenn az éjjel, és leszedte. Úgyhogy írtam egy bocsbocs-típusú újabbat, amitől szegényem már végképp nem fogja tudni, mi is van...
Apropó, depresszió: az este komolyan elgondolkoztam, nem lehet-e, hogy amúgy formálisan is benne vagyok. Aztán megírtam pár elkeseredett sms-t (miért is jó az nekem, ha más is aggódik?), majd eszembe jutott, hogy van nekem egy okos lelkigondozó lakótársam és ex-szobatesóm (Ágica ma kap diplomát, éljen!), aki ráadásul épp otthon sincs, úgyhogy beleolvasgattam a könyveibe.
Mindjárt rájöttem, hogy nincs velem semmi baj... Pl. napi átlagban aligha töltök egy-két óránál többet magam alatt, valamint nem depresszív a testtartásom sem. Csak végtelenül fáradt és cselekvésképtelen vagyok, és meggyőződésem, hogy engem nem lehet szeretni.
Ez az. Kb., na. (S közben az is eszembe jutott volt, hogy lehet, hogy eleve baromság, mert aki depressziós, az garantáltan nem gondolja ezt magáról — vagy mégis?)
Jó hír még, hogy Juli is "b(l)ogozásba" fogott, de csak akkor linkelem be, ha jóváhagyja. Hmm? :-)
2005. június 16.
42
Szóval most már én ismerem az összes titkokat és mind a tudományokat... :-) Minden elvemmel szemben a filmmel kezdtem.
Most 406, a hangulat jó, a rendszergazda-zsargont nyomják fölöttem... Ha kivárom az éjfelet (már csak 50 perc), akár Petit is megköszönthetem a 28. születésnapján. De akkor addig folyamatosan kéne nyomnom, mert még föltűnik...
Amúgy meg igen rosszul érzem magam. A kérdés az, meddig érzés az irigység, mert addig ugye nem tehetek róla/ellene... Egyre-másra jönnek jobbnál jobb barátnőim-barátaim, hogy milyen frankón sínen vannak hivatásban, párkapcsolatokban, ilyesmi... én meg lelkesen gratulálok, és mikor leteszem a telefont, zsigeri utálat önt el irántuk — de főleg magam iránt.
A héten a legfőbb tevékenységem az volt, hogy egymást cáfoló e-maileket küldözgettem különböző listákra. Már nagyon utálom.
Most 406, a hangulat jó, a rendszergazda-zsargont nyomják fölöttem... Ha kivárom az éjfelet (már csak 50 perc), akár Petit is megköszönthetem a 28. születésnapján. De akkor addig folyamatosan kéne nyomnom, mert még föltűnik...
Amúgy meg igen rosszul érzem magam. A kérdés az, meddig érzés az irigység, mert addig ugye nem tehetek róla/ellene... Egyre-másra jönnek jobbnál jobb barátnőim-barátaim, hogy milyen frankón sínen vannak hivatásban, párkapcsolatokban, ilyesmi... én meg lelkesen gratulálok, és mikor leteszem a telefont, zsigeri utálat önt el irántuk — de főleg magam iránt.
A héten a legfőbb tevékenységem az volt, hogy egymást cáfoló e-maileket küldözgettem különböző listákra. Már nagyon utálom.
Hegymászós kétségek
Bloomsday
Isten áldja meg Volt Szeretőmet 28. születésnapja alkalmából! :-)
Ez megint nem az a nap, amikor elolvasom az Ulyssest, de egyszer még megteszem. És utána megnézem a Bloomsday-t — ha nem is feltétlenül Dublinban, de legalább Szombathelyen. Írtam is Attilának sms-t, hogy legalább egy ír sört gurítson le a kitűnő kompatratista & Jocyce tiszteletére. :-) [Elképesztő: van joyce.lap.hu is!]
Hanem most neki kell esnem az Infofernek meg az Elvirának, és összeraknm, mennyiből és hogyan lehet a legegyszerűbben eljutni Valea Draganului-ig.
Ez megint nem az a nap, amikor elolvasom az Ulyssest, de egyszer még megteszem. És utána megnézem a Bloomsday-t — ha nem is feltétlenül Dublinban, de legalább Szombathelyen. Írtam is Attilának sms-t, hogy legalább egy ír sört gurítson le a kitűnő kompatratista & Jocyce tiszteletére. :-) [Elképesztő: van joyce.lap.hu is!]
Hanem most neki kell esnem az Infofernek meg az Elvirának, és összeraknm, mennyiből és hogyan lehet a legegyszerűbben eljutni Valea Draganului-ig.
2005. június 15.
Megint nem hazudtoltam meg magam
Az előbb sikerült leejtenem a diákom a harmadik emeletről.
Az elsőn landolt, vicces módon, nem a földszinten.
Itt meg valaki föltette a legközelebbi gépasztalra. Így hát most újra hozzáférek a ruhatárszekrényemhez, meg nem utolsósorban ahhoz a 300 petákhoz, amit reggel tettem rá (fénymásoló+kávéautomata). Ez is érdekes: hogy alapvetően örülök, hogy nem kell behordanom a tárcám, mert akkor arra is külön kell figyelni. A diák így is, úgy is kell (a vonalkóddal léptetnek be meg kölcsönzök), viszont attól kezdve, hogy a chipre pénzt tölt az ember, parázhat azon is, hogy ezt hagyja el. Mert semmi jelszó, nyilván, csak bedugod, és megy. (Tegyük hozzá, nagyságrendeket bonyolítana a gépeken, ha mondjuk még a fénymásoló is PIN-kódot kérne... jaj, belegondolni is rémes.)
Az elsőn landolt, vicces módon, nem a földszinten.
Itt meg valaki föltette a legközelebbi gépasztalra. Így hát most újra hozzáférek a ruhatárszekrényemhez, meg nem utolsósorban ahhoz a 300 petákhoz, amit reggel tettem rá (fénymásoló+kávéautomata). Ez is érdekes: hogy alapvetően örülök, hogy nem kell behordanom a tárcám, mert akkor arra is külön kell figyelni. A diák így is, úgy is kell (a vonalkóddal léptetnek be meg kölcsönzök), viszont attól kezdve, hogy a chipre pénzt tölt az ember, parázhat azon is, hogy ezt hagyja el. Mert semmi jelszó, nyilván, csak bedugod, és megy. (Tegyük hozzá, nagyságrendeket bonyolítana a gépeken, ha mondjuk még a fénymásoló is PIN-kódot kérne... jaj, belegondolni is rémes.)
Morális kérdések
Délután teázós LT: alighanem Paffy & a Nők avagy Paffy és az Önkéntesek felállásban. És míg mi itt húzzuk az igát (na jó, túlzásba azért nem visszük), az egyik — fizetett — munkatársunk a volt barátnőjénél üdül az ország másik végén. A jelenleginek meg fogalma sincs semmiről (?).
Sajátos ügyintézés a mi ultrakonzervatív (na jó, ez sem igaz) katolikus köreinkben.
Sajátos ügyintézés a mi ultrakonzervatív (na jó, ez sem igaz) katolikus köreinkben.
3G
Fogadtunk Péterrel, hogy lebonyolítjuk-e az első 3G-s video-telefonbeszélgetésünket 2010. június 15-ig. :-) A tét egy egyhétvégés kárpátaljai utazás (jún. 18–20.).
(11:24:33) dezsopeter: Egy dolog uberelheti ezt, ha eppen osztalytalalkozom lesz. Vagy te eppen szulsz
S apropó, erről eszébe jutott, hogy Enikő várhatóan ma fog szülni. Éljen-éljen!
És hogy meglegyen a mindennapi linkünk: valami zseniális cseh filmet ajánlott Péter. Persze a TIFF-ről.
Mindemellett "nándorfehérvári nyaralásra" hívott Márton, és jaj, minden stimmel, csak az az apróság nem, hogy arra az időre pénzszerzést terveztem, nem -költést. :-(
(11:24:33) dezsopeter: Egy dolog uberelheti ezt, ha eppen osztalytalalkozom lesz. Vagy te eppen szulsz
S apropó, erről eszébe jutott, hogy Enikő várhatóan ma fog szülni. Éljen-éljen!
És hogy meglegyen a mindennapi linkünk: valami zseniális cseh filmet ajánlott Péter. Persze a TIFF-ről.
Mindemellett "nándorfehérvári nyaralásra" hívott Márton, és jaj, minden stimmel, csak az az apróság nem, hogy arra az időre pénzszerzést terveztem, nem -költést. :-(
Tegnap hazafelé még benéztem a kollégiumba
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel...
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel...
2005. június 14.
Jaj
Olyan érzékeny vagyok, mint kiskamasz koromban. Igaz, már régen. Most is valahol a sírás és a hányinger között járok félúton. Van neki "konkrét" oka is, több is, de nem hiszem, hogy ennyi lenne az egész. Nem értem magam, de utálom.
Találkoztunk Milánnal, Bagirával és Réka babával. Aranyos. Legalább ennyi. :-)
(Ja, 25 éves korom után az EVS nem áll velem szóba. Szóval ez minden bizonnyal bukta.)
Találkoztunk Milánnal, Bagirával és Réka babával. Aranyos. Legalább ennyi. :-)
(Ja, 25 éves korom után az EVS nem áll velem szóba. Szóval ez minden bizonnyal bukta.)
(homlokracsapás)
Hogy ez eddig nem jutott eszembe!!! Elmegyek önkénteskedni Kolozsvárra! :-) Van valami öt hely különböző témákban (a keresőbe Clujt kell írni, Cluj-Napocskára csak kettőt lát).
Bár ott valószínűleg nem nagyon tanulok meg angolul. :-(
Majd a második körben.
Bár ott valószínűleg nem nagyon tanulok meg angolul. :-(
Majd a második körben.
Na, megírtam,
ötös nem lesz, de meglesz. A jegy meg úgyis több részből áll össze.
Közben eszembe jutott, mit nem mondtam Julinak, miközben Gabssynak megígértem (de közben Julinál hagytam a telefont, hogy ingyen beszélhessen vele) — nosza, a könyvtár recepciójáról hívtam Gabssyt a szobájában. Amúgy teljesen ingyen, de azért a srác lenyomta az "első és utolsó alkalom, és remélem, gyors leszel" szöveget. Ugyan miért nincs legalább a fontosabb egyetemi épületekben egy-egy nyilvános univ-telefon?! Elhiszem, hogy mindenki mobilozik, de azért én tudnám használni az ingyenes belső hálózatot. (Be szép is volt, mikor elaludtam a klasszmagyar szigorlatot, amin aznap én voltam / lettem volna az egyetlen delikvens... S csak leszaladtam, és hívtam őket...)
Amúgy tök jó, hogy kezd valamiféle campus-érzetem lenni itt a könyvtár körül. Meg multikulti is a javából, legalábbis időről időre túlnyomórészt német/angol/...? nyelveket hallok magam körül. :-)
A jövő útja: EVS. (Csak tudnám, mi az a deliquency... De ha még a SZTAKI se tudja. :-( )
Közben eszembe jutott, mit nem mondtam Julinak, miközben Gabssynak megígértem (de közben Julinál hagytam a telefont, hogy ingyen beszélhessen vele) — nosza, a könyvtár recepciójáról hívtam Gabssyt a szobájában. Amúgy teljesen ingyen, de azért a srác lenyomta az "első és utolsó alkalom, és remélem, gyors leszel" szöveget. Ugyan miért nincs legalább a fontosabb egyetemi épületekben egy-egy nyilvános univ-telefon?! Elhiszem, hogy mindenki mobilozik, de azért én tudnám használni az ingyenes belső hálózatot. (Be szép is volt, mikor elaludtam a klasszmagyar szigorlatot, amin aznap én voltam / lettem volna az egyetlen delikvens... S csak leszaladtam, és hívtam őket...)
Amúgy tök jó, hogy kezd valamiféle campus-érzetem lenni itt a könyvtár körül. Meg multikulti is a javából, legalábbis időről időre túlnyomórészt német/angol/...? nyelveket hallok magam körül. :-)
A jövő útja: EVS. (Csak tudnám, mi az a deliquency... De ha még a SZTAKI se tudja. :-( )
A netezők korán kelnek
Ma vagy tizenöten vártuk, hogy kinyisson a könyvtár. Persze biztos nem mind netezni vágyott (én sem elsősorban), de azért vagyunk itt is jócskán.
Szóval tegnap este, amikor 10 felé az ágyban kinyitottam a culture methodology jegyzetet written by George Andrew Szőnyi, rá kellett jönnöm, hogy nem csak az a 20 oldal van, hanem még féltucat cikk is. Lesz mit csinálnom ma délelőtt.
Szóval tegnap este, amikor 10 felé az ágyban kinyitottam a culture methodology jegyzetet written by George Andrew Szőnyi, rá kellett jönnöm, hogy nem csak az a 20 oldal van, hanem még féltucat cikk is. Lesz mit csinálnom ma délelőtt.
2005. június 13.
Gaim
Az oldalból mit sem értek, de a lényeg: valaki kitalálta a multi-protokol instant meszidzselő klienst, ami megy a könyvtárban is. Éljen-éljen. :-)
Bori könyve gótbetűs. De azért megharcoltam a tartalomjegyzékkel.
Bori könyve gótbetűs. De azért megharcoltam a tartalomjegyzékkel.
Még mindig itt esz a penész,
de most legalább egy könyvre várok (egy osztálytársamnak, mért is ne, mert az országban egyedül itt van meg :-)). Közben a donorinformációs oldalt olvasgattam, muszáj be is linkelnem gyorsan.
Végülis mindig egy olyan saját honlapra vágytam, ahol mindössze mindenféle csatolásokat szedek össze. Mert meggyőződésem, hogy félannyit se hozunk ki a webből, mint lehetne — bár ha éppen nincs a közelben, akkor már így is éppen eléggé össze tud dőlni a rendszer... (Pl. kénytelenek vagyunk egy bibliai utalás visszakeresése végett átszaladni a szomszédos netkávézóba — mert ugyan miért is lenne a Lelkesen egy elérhető Szentírás... (2003 ősze))
Végülis mindig egy olyan saját honlapra vágytam, ahol mindössze mindenféle csatolásokat szedek össze. Mert meggyőződésem, hogy félannyit se hozunk ki a webből, mint lehetne — bár ha éppen nincs a közelben, akkor már így is éppen eléggé össze tud dőlni a rendszer... (Pl. kénytelenek vagyunk egy bibliai utalás visszakeresése végett átszaladni a szomszédos netkávézóba — mert ugyan miért is lenne a Lelkesen egy elérhető Szentírás... (2003 ősze))
Ja, és alakul az Őrség, bár eddig még csak hárman vagyunk biztosan (G., Fke, én), de már kitaláltuk, hogy elvisszük még Sziszt meg Nórit, és esetleg még a Gyenei-klán részei is előkerülhetnek (Peti, Bazsi, Bazsi barátnője). Meglássuk-meglássuk.
Megkaptam P-től azt az angol tanulmányt, amiről, ha jól emlékszem az instrukcióira, német összefoglalást kéne csinálnom. Miért ilyen fene gyors a Deutsche Post?!
Megkaptam P-től azt az angol tanulmányt, amiről, ha jól emlékszem az instrukcióira, német összefoglalást kéne csinálnom. Miért ilyen fene gyors a Deutsche Post?!
Zajlik az élet
Szombat reggel beszéltem édesapámmal telefonon: meghalt a keresztapám. Lefordult a székről csütörtök délután az osztályozó értekezlet után, és meghalt. 55 éves volt. R. I. P.
Aztán délután esküvő: BÁgi és Péter magázódott a szertartás alatt. Ezután akkor vajon mindörökké(tig)...? Az egész esemény fő tanulsága egyébként az, hogy az ünnep bensőséges volta nem áll feltétlen fordított arányban a templom méretével (ahogy hajlamos voltam/vagyok gondolni).
Utána koccintás (mi éppen nem áztunk meg, de a következő esküvő népe...), majd Gáborékkal a Nagyítóban folytattuk, ahol valamiféle stratégiai tervezés folyt reggeltől, ill. este Gábor búcsúbulija ("kiavató szertartás"). Közben beszéltem valamennyit Fkével, utólag raktam össze, hogy most láttam először nem-mókusőrs társaságban, wicces. Meg egy Mesi nevű lánykával is sikerült kicsit közelebbi ismeretséget kötnöm, akit szintén Gabssy révén ismerek, de az egyetemről.
A fondüzés persze jól elhúzódott, Zöldfásra végül éppen a menyasszonyrablásra értünk ki. A lakodalom amolyan semmi-extra-de-jó-hangulat volt, negyed 4 felé tértem nyugovóra, aztán másnap még reggeli, apkolás, ebéd... Kicsit csacsogtam Zetorral, hihetetlenül szeretereméltó fickó (még mindig :-)), jókat derültünk Péter cimbijein, ahogy pl. Csáki Béla megjelent dél (?) felé egy ing nélkül fölvett mellényben, öltönyös nadrágban, zokni nélkül, cipőben és nyakkendőben...
Lucát végigdajkálta az egész násznép, valószínűleg több fotón lesz rajta, mint az ifjú pár, és persze álombaba volt, nézdegélt és aludt. Aludt akkor is, mikor Timi letette, úgyhogy utána ő lement, és jól kibulizta magát. :-)
Majd attól kezdve, hogy hazaértek (Attiláék vitték el őket Jürgennel), éjszakáig ordított. :-(
Nálam este megfordult Szisz, elhozta a Filmtettjeim, a gázspray-m, amiről már rég elfelejtettem, hogy neki adtam kölcsön, és rámhagyott három ebédjegyet is. Le is pusztítottuk őket ma Andival meg Gabssyval. Én meg nekiadtam a Timitől megörökölt nadrágot, neki jobb lesz.
Ágica húga, Anna aludt nálam az éjjel, igazi kamasz kislány. :-)
Ma... nagyjából mászkálás eddig, a szokásos x pontos listával indultam el, viszonylag jól állok vele, de holnap culture methodology vizsga, és ott vannak még a dolgozatok is...
S közben úgy tűnik, elindult az első magyar v(ideob)log, pont a múlt héten hiányolta Péter a Cohorson.
Aztán délután esküvő: BÁgi és Péter magázódott a szertartás alatt. Ezután akkor vajon mindörökké(tig)...? Az egész esemény fő tanulsága egyébként az, hogy az ünnep bensőséges volta nem áll feltétlen fordított arányban a templom méretével (ahogy hajlamos voltam/vagyok gondolni).
Utána koccintás (mi éppen nem áztunk meg, de a következő esküvő népe...), majd Gáborékkal a Nagyítóban folytattuk, ahol valamiféle stratégiai tervezés folyt reggeltől, ill. este Gábor búcsúbulija ("kiavató szertartás"). Közben beszéltem valamennyit Fkével, utólag raktam össze, hogy most láttam először nem-mókusőrs társaságban, wicces. Meg egy Mesi nevű lánykával is sikerült kicsit közelebbi ismeretséget kötnöm, akit szintén Gabssy révén ismerek, de az egyetemről.
A fondüzés persze jól elhúzódott, Zöldfásra végül éppen a menyasszonyrablásra értünk ki. A lakodalom amolyan semmi-extra-de-jó-hangulat volt, negyed 4 felé tértem nyugovóra, aztán másnap még reggeli, apkolás, ebéd... Kicsit csacsogtam Zetorral, hihetetlenül szeretereméltó fickó (még mindig :-)), jókat derültünk Péter cimbijein, ahogy pl. Csáki Béla megjelent dél (?) felé egy ing nélkül fölvett mellényben, öltönyös nadrágban, zokni nélkül, cipőben és nyakkendőben...
Lucát végigdajkálta az egész násznép, valószínűleg több fotón lesz rajta, mint az ifjú pár, és persze álombaba volt, nézdegélt és aludt. Aludt akkor is, mikor Timi letette, úgyhogy utána ő lement, és jól kibulizta magát. :-)
Majd attól kezdve, hogy hazaértek (Attiláék vitték el őket Jürgennel), éjszakáig ordított. :-(
Nálam este megfordult Szisz, elhozta a Filmtettjeim, a gázspray-m, amiről már rég elfelejtettem, hogy neki adtam kölcsön, és rámhagyott három ebédjegyet is. Le is pusztítottuk őket ma Andival meg Gabssyval. Én meg nekiadtam a Timitől megörökölt nadrágot, neki jobb lesz.
Ágica húga, Anna aludt nálam az éjjel, igazi kamasz kislány. :-)
Ma... nagyjából mászkálás eddig, a szokásos x pontos listával indultam el, viszonylag jól állok vele, de holnap culture methodology vizsga, és ott vannak még a dolgozatok is...
S közben úgy tűnik, elindult az első magyar v(ideob)log, pont a múlt héten hiányolta Péter a Cohorson.
2005. június 10.
Kevéssé hatékony péntek
Mindenek előtt két játék a transzilván közblogról, a kihagyhatatlan kategóriából: a pityókahámozó és az idegjáték. Meg egy arcpirulás ugyanonnan: képes voltam betenni a gondolatolvasót másodszor, fél oldallal Péter után. Tiszta eszement vagyok.
Amúgy... Reggel mise és vidám reggeli utána, a kolikönyvtárban olvasgattam kicsit egy háromhetes HVG-t (az újszülöttnek...), aztán a PC-ben összetalálkoztam Páterrel, Gorállal és Antival, majd befutott — tőlük függetlenül — Szabó Zsuzsi is, és végül Puma Julcsival. Jó volt.
Délre elmentem fodrászhoz, és bár vagy három órámba telt az összes várakozással együtt, meg vagyok elégedve összességében, és nagyon jól érzem magam tőle.
Apropó, az üzlet mint mikrotársadalom (?) is megérne egy pár sort... A hang, amit egymás közt ill. a vevőkkel használtak a fodrászok-kozmetikusok... A népek 14-től 70-ig... S tegyük hozzá, szándékosan kerestem egy nem-trendi helyet, aminek további következményei voltak...
Otthon jó tíz percet beszélgettem Ágicával és Danival: nem vettek észre semmit. :-)
Andi viszont itt a lépcsőfordulóban rögtön kiszúrta. Utána pedig hosszasan mesélt a tegnapi kvázi-önkéntes-gyakorlatáról a baleseti sebészeten. Jó nagyot harapott az életből: három balesetest vittek be egy menettel.
Amúgy... Reggel mise és vidám reggeli utána, a kolikönyvtárban olvasgattam kicsit egy háromhetes HVG-t (az újszülöttnek...), aztán a PC-ben összetalálkoztam Páterrel, Gorállal és Antival, majd befutott — tőlük függetlenül — Szabó Zsuzsi is, és végül Puma Julcsival. Jó volt.
Délre elmentem fodrászhoz, és bár vagy három órámba telt az összes várakozással együtt, meg vagyok elégedve összességében, és nagyon jól érzem magam tőle.
Apropó, az üzlet mint mikrotársadalom (?) is megérne egy pár sort... A hang, amit egymás közt ill. a vevőkkel használtak a fodrászok-kozmetikusok... A népek 14-től 70-ig... S tegyük hozzá, szándékosan kerestem egy nem-trendi helyet, aminek további következményei voltak...
Otthon jó tíz percet beszélgettem Ágicával és Danival: nem vettek észre semmit. :-)
Andi viszont itt a lépcsőfordulóban rögtön kiszúrta. Utána pedig hosszasan mesélt a tegnapi kvázi-önkéntes-gyakorlatáról a baleseti sebészeten. Jó nagyot harapott az életből: három balesetest vittek be egy menettel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)