2008. augusztus 14.

A nap, óriás lángszóró...

Szerencsére nem roskadt ölembe, de így is túl közelinek tűnt ma.
Viszont megtaláltam a hivatásom, turistajelzés-festő leszek, igen. Mondjuk lehet, hogy bakancsban és hosszúnadrágban, tíz fokkal kevesebben lett volna az igazi, de sebaj. Kézügyetlenségem ismeretében talán nem lep meg senkit, hogy igazából nem is annyira a festést élveztem, mint inkább kitalálni, hogy hol fog látszani stb. De mázolni is mókás.
És jó, hogy három hét alatt másodszor voltam kirándulni.

Közben a világ biztosan halad a megőrülés felé, itt van egy online petíció a Versailles-i béke újratárgyalásáért [remélem, ebben a formában nagyjából Google-biztos...], a rádió azt mondja, hogy emberek mennek az ügyeletre (!) 37,6-os hőemelkedéssel, és az angol szülők követelik, hogy az iskola tanítson (háztartási szintű) pénzkezelést. Hová lett a józan ész...?! (Arról, hogy a grúzok és az oroszok ölik egymást, hogy Kína nem vonul ki Tibetből, és hogy Bombay mellett egymilliós slum „virágzik” (erről beszél a BBC éppen), most nem is írok inkább. Többet.)

Jó hír, hogy Gabssyval hamarosan kávéházi itallapot gyártunk kávéutalványért. Most pedig jönnek a tájházak, aztán talán valamicske szoba-pakolás... de valószínűbb, hogy Az Álmodó Könyvek Városa. ;-)

Nyár van, nyár!

Nincsenek megjegyzések: