Csaba foltette a kerdest, hogy hogy is jutottak a vallasukhoz, igy most mar okosabb vagyok.
A zsido lanykanak az edesanyja ortodox, az edesapja zsido. Szerbiaban persze egyiknek se volt nagy jelentosege ezelott tizenot evvel... (Raadasul mivel a keresztenyseg ferfi-, a zsidosag pedig noagon oroklodik, o ugye egyiknek sem szamitott automatikusan.)
Olyan hateves kora tajan odament a mamajahoz azzal a kerdessel, hogy hisz-e Istenben. Persze, mondta o, hivo vagyok.
A papaja ehelyett azt mondta: Latod, most nem tudok neked valaszolni, mert nem ertened. Sokat kell meg olvasnod hozza.
Hat elkezdett olvasni, es ugy tiz evvel kesobb azt mondta az edesapjanak: Most mar ertenem, hogy mit mondanal. De nem kerdezte meg tobbszor.
A magyar lanyka teljes vallastalansagban nott fol, meg a nagyszulei se jartak templomba(n) soha. Aztan (hosszabb a tortenet, de ahhoz o kene) volt egy ideig buddhista, hindu, de mindig hianyolt valamit. Olvasgatott ezt-azt, es mikor eloszor talalkozott szembe az iszlammal, azt mondta, na nem. De hagyott maganak idot, es olvasott tovabb. Aztan kikotott a mecsetben.
Furcsa ez... Mindig azt gondoltam, hogy minket itt Europaban sokkal jobban meghataroz a kulturalis hatterunk (ha barmennyire eltagadva is zsido-kereszteny), semhogy valaki olyasmiben talalhassa meg a vagyait, aminek ehhez (nagyjabol) semmi koze a vilagon. Mert jo, arab szamokat hasznalunk es kavet iszunk, de...
Ez az ugy engem erdekel. Lehet, hogy kene valami mitinget csapni Szegeden — elso korben mondjuk vagy a mohamedan hallgatokkal, vagy a zsidokkal. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése