Misére nem jutottam el, de ültünk (egy újabb oktatóval bővülve, ezúttal az angol tanszékről), és minden ízemben érzem, hogy kell. Furcsa ez a nyári gondolataim-érzéseim után, de jó.
Az okmányirodában épp csak megtaláltam az ajtót, és már mehettem is befelé az előre kért időponttal. Zseniális. (Valamint újabban 5 évre adják az ideiglenes lakcímet.)
Most még egy gyors déli ima, és irány Pannonhalma. És bizonyos szempontból éppen ugyanott tartok, ahol húsvét előtt.
Jaj, és édesapám tegnap reggel elrepült Kambodzsába (vö. T. S. K.: „Györtörjön a zsába — nyirkos Kambodzsába?!”)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése