Ennyire már reég voltam alkoholos befolyásoltság alatt

De muszáj volt innunk Gabssyval. Most ilyen idők jönnek, holnap leadoima szakdolgozat', csütörtökön Julival iszunk annak apropóján, hogy a gipszelt kezével (ínhüvelygyulladást kapott a festéksparytől) nem tud Grotowskyra menni.

A legerősebb motiváció a határidő

Tegnap este számomra is meglepő sebességgel bezúztam a pedagógiai portfólió kétharmadát (sőt, a megírandó részeknek a háromnegyedét is, a mai javarészt már csak netes és könyves kutakodás lesz).
A végén holnap délelőtt már tényleg köttetheztek-spirálozhatok.

Tanúskodtam

Tegnap este, misére menetben láttam valakit (elmentem mellette, alig lehetett két méterre), aki guggolt a téglapárkány oltalmában, és nagyon el volt valamivel foglalva.
Ma reggel azon a helyen találták meg széjjelfeszegetve a Dóm egyik (így immár csak néhai) perselyét. Ha nem kerül szóba a plébánián, soha többet nem jut eszembe a fószer; így inkább elmeséltem a rendőröknek. Szóval betörtek, vagy lehet, hogy inkább kitörtek, de innen nem folytatom, mert mégis csak.
A jegyzőkönyvet felvevő 30-35 közötti rendőr (hadnagy?) következetesen tegezett. A csengőhangja pedig a szájbergyerek. Azt talán már nem is ragozom, hogy nemigen volt helyesen leírt szó a jegyzőkönyvben... (Viszont egész normálisakat kérdezett, a májusi kollégájával ellentétben — igaz, ez a mostani lélek talán járt is a helyszínen, nem úgy, mint az akkori.)

Amúgy: ez lett az októberi házfoglalásból; ez meg — kapaszkodni! — hajléktalan kisgyerekeknek óvóda Pesten.

S megérkezett Bukarestből is a Diszkriminációellenes Tanács ajánlása a csángókról. Semmi sem olyan fontos, mint a kapcsolati tőke, és ebből a szempontból, bár nem állok éppen rosszul, van még mit tanulnom innen-onnan. :-)

A bűvös 45

Persze címlappal, mellékletekkel meg minden anyámkénjával együtt, szóval a nettó 35 még így sem biztos, de már kezdem azt hinni, hogy összejön. Külön köszönet a bátyámnak az uniós részért — remélem, senkit nem fog különösebben érdekelni, mert akkor menthetetlenül belesülök, de — tény, hogy én ezt legfeljebb feleennyiben tudtam volna visszaadni.
És most ebéd, ha lesz mit, remélem.

Reggeli sikerélmény

Gabssy kérdése ismét eszembe juttatta a hetek óta halasztódó tervet, úgyhogy sitty-sutty kártyafüggetlenítettem az immár nem garanciális telefonom. Ez volt a harmadik kísérletem, most eleve az utolsó sorral kezdtem, és be is jött rögtön. Ennyire jó vagyok. :-)
Lehet, hogy írok a listára is, mert az összes plébániai telefon most jár le (és a többségé ilyen).

Verzio 2 & KIK

Emberi jogi dokumentumfilm fesztivál — csak hogy ismét összeérjen minden mindennel.
S mivel a Keresztény Ifjúsági Kerekasztal miatt úgyis fönn leszek a székes fővárosban...

Örvendek

(Milyen béna, hogy a határ innenső oldalán ezt már csak bemutatkozáskor mondjuk, mindenféle beleérzés nélkül.)
Szóval örvendek, mert van egy jó barátnőm, aki fölhívott az előbb, és elmesélte, hogy — SMS-ben bár, de — ráborította az asztalt a Kedves Fiatalemberre, hogy neki ez így nem kóser, ez a csakbarátság, több kellene, úgy ám. Én meg mit mondhattam volna egyebet, biztosítottam, hogy az eddigi praxisom alapján én is így tettem volna, mert eddig bejött. Minden tiszteletem a csendes és titokzatos, várakozó lányoké, de nekem úgy tűnik, bizonyos esetekben az ember lánya holtáig várakozhatna, hogy az ember fia észrevegye magát.
Amúgy meg úgy tűnt, a lépés maga meghozta a megkönnyebbülést-felszabadulást, úgyhogy már megérte.
Ez az egész pedig azért volt most jó nekem, mert kicsit rányitotta a láthatárt a monitoron túli területekre. Végülis tegnap kora délután óta nem volt összesen két óra, amit ne itt az U-ban töltöttem volna. És miközben okosakat írogatok (meg főleg olvasgatok) a biológiai, nyelvi etc. diverzitás áldásairól, magam valami borzasztó monokultúrában járatom az agyam. És már érzem a hatását.

Dühösség

Hihetetlen. Találtam két kiváló országjelentést Monitoring the EU Accessing Process: Minority Protection in Romania címmel (2001-2002, de sebaj, azóta sem sokkal rózsásabb a helyzet) — erre mire nagy gondosan letöltögetem őket, kiderül, hogy kizárólag romákról esik szó benne. Mi ez, ha nem diszkrimináció, a többi minorityvel szemben? Írják rá, hogy On Roma People, vagy valami hasonló, akkor nem dőlök be. Vagy abból, hogy az Open Society Institute adta ki őket, már tudnom kellett volna?

Hanem akkor már:

A tanítónéni a szünet után kérdezi az elsős kisiskolásokat:
– Na Józsika, mit csináltál a szünetben?
– Egész nap játszottam a homokozóban, várat építettem!
– Jól van! Betűzd szépen: épít.
– É, pé, í, té.
– Ügyes vagy, tízest kapsz! Hát te, Pistike?
– Én segítettem Józsinak várat építeni!
– Jól van! Betűzd szépen: segít.
– Es, e, gé, í, té.
– Ügyes vagy! Te is tízest kapsz! Hát te, Gazsika?
– Én nem csináltam semmit, mert Józsi meg Pisti nem akart velem játszani, mert cigány vagyok!
– Ejnye, ejnye, Józsi, Pisti! Ez nem szép dolog. Tudjátok mi ez? Etnikai diszkrimináció. Gazsika, betűzd szépen: etnikai diszkrimináció!

Pszichopato

Trindex-vicc

– Ha ön kényszerbeteg, nyomja meg az 1-es gombot többször.
– Ha ön kodependens, kérjen meg valakit, hogy nyomja meg ön helyett a 2-es gombot.
– Ha önnek több személyisége van, nyomja meg a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os gombokat.
– Ha ön paranoiás, tudjuk kicsoda ön, és mit akar. Maradjon a vonalban, amíg lenyomozzuk a hívás helyét!
– Ha ön hallucinál, nyomja meg a 7-es gombot, és hívását továbbítjuk az anyahajóra.
– Ha ön skizofrén, figyeljen jól, mert a hang megmondja, melyik számot nyomja meg.
– Ha ön mániákus-depressziós, tökmindegy, milyen gombot nyom, úgysem fog válaszolni senki. – Ha ön diszlexiás, nyomja meg a 969696969696969-et.
– Ha ön idegbajos, cseszegesse a kettőskereszt gombot, amíg munkatársunkat kapcsolják.
– Ha ön amnéziás, nyomja meg a 8-as gombot és diktálja be nevét, címét, telefonszámát és anyja leánykori nevét.
– Ha ön poszttraumás rendellenességben szenved, l-a-s-s-a-n és ó-v-a-t-o-s-a-n nyomja meg a 0 0 0-át.
– Ha ön bipoláris, kérem, hagyjon üzenetet a sípszó előtt vagy a sípszó után vagy a sípszó előtt. Kérem, várja meg a sípszót.
– Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
– Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
– Ha rövidtávú memóriazavara van, nyomja meg a 9-es gombot.
– Ha menopauzás, tegye le, kapcsolja be a ventillátort, feküdjön le és sírjon. Nem marad ez mindig így, ne féljen.
– Ha ön kishitű, kérem, tegye le. Munkatársaink túl elfoglaltak ahhoz, hogy önnel traccsoljanak.

Megvan a jószág, a számítógép asztala alá rúgtam be jó mélyre, és ennyire most másztam alá először. A reggeli két hívás alighanem az ébresztő akart lenni, igaz, pár perccel előbb megébredtem.

„Nem jön, hogy higgyem”

Ugyanaz a hajmeresztő helyzet, mint júliusban, csak most — Istennek hála! — nem a szemüvegem, csak a telefonom nem találom. De itt szól valahol a közvetlen közelemben... tegnap este óta. Ilyenkor, de csak ilyenkor utálom, hogy egy pittyenésre van állítva hívás- és üzenetjelzés gyanánt is.

Ez az Európai Utas tényleg jó. Nagyon. Elolvastam a bukaresti összeállítás beköszöntőjét, és szinte kedvem támadt menni. :-)
Meg amúgy is számos jobbnál jobb írást találtam a kulturális diverzitás és a nyelvi jogok kapcsán. Az EU-ról kevesebbet, de sebaj, majd ezt írom le. Csak jó hosszan tegyem...
(...) Nna, nem is olyan vészes. Illetve inkább vezérelveket stb. találok, amelyeknek nemigen van kötelező érvényük, de ez is több a semminél. Közben elolvasgattam néhány nemzetközi jelentést Romániáról, mit mondjak, izgalmasak. Az egyik szerint pl. a megkérdezett románok 81%-a ellenzi a magyar nyelv használatát a közigazgatásban olyan településeken (is, gondolom), ahol magyar a többség. Ez azért túlzás, nem?
És találtam egy lett (!) oldalt — nem csalás, nem ámítás, egészen pontosan „a rendszerváltás körüli időszak kelet-közép-európai kisebbségi emberjogi problémáiról”, ahonnan elérhetők az országok törvényei és a nemzetközi orrrakoppintások is. A másik szépség a „kisebbségi jogi információs rendszer”, amelyben keresni lehet állam, kisebbség, dokumentumtípus és -nyelv szerint. Elképesztő, mik nincsenek. És hogy én csak most találok rájuk.

Ígérem, mára az utolsó

Elfelejtettem a Buy Nothing Day-t. :-( Igaz, csak egy ebédet (v)ettem ma a könyvtári eszedében.
Tényleg, nem is ettem még ma mást.

Extrabizarr / Ultradizájnos

de most ilyen kedvem van. Az Európa Tanács magyar oldala végképp elvette a kedvem attól a jéghideg kéktől. (Ilyen az általam ismert összes román kormányzati szerv honlapja is, teszem hozzá rögtön.)
Az oldalsó linkeket egyszer majd megcsinálom, most biztos nem.

És miért viselem annyira rosszul, mikor szívemnek kedves emberekről más (alkalmasint szívemnek hasonlóan kedves) emberek rosszakat mondanak?

Fogalmam sincs,

miért gondolom úgy, hogy ezúttal elkészülök. Semmi racionális alapom ezt gondolni. De mindegy, csak igaz legyen.

Káosz

Ma még csak töredékes a tudásom... De hogy lesz-e belőle rendszer keddig?
Ilyenkor szoktam esztelen fogadkozásokba kezdeni...

Egyébként meg ma van A nők elleni erőszak elleni nemzetközi nap. Vagy valami hasonló. Pol. corr.-ül, azt hiszem, „nemi alapú erőszak”. Idén 16 akciónapot szentelnek ennek, egészen december 10-ig, ami meg Az emberi jogok világnapja.

„Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő...”

Hajtépés (as usual ilyentájt)

Nem jutok egyről a kettőre, és akkor még hol vagyok az ötről a hatra-tól...
Aztán mire ezt idevéstem, megjelent Péter a msg-en, és közölte, hogy egy kedves barátnője dolgozik az Országos Diszkriminációellenes Tanácsban... Ha lenne még egy hónapom... (nyilván valami mást csinálnék).

12 fok

Ennyi volt reggel a szobámban. Fontolgatom a polgári engedetlenséget a főbérlővel szemben.
Más: tegnap végre vettem egy pendrive-ot, nagyon kis trendi darab (persze csak 128-as, úgyhogy a zenéim a Sáriról Julihoz kétlemezenként hordtam át), de azért nem fogom a nyakamba venni.
Aztán vettem egy könyvet is, szépséges és igényes kiadvány, de azért a korrektor végezhetett volna jobb munkát is.
Ez pedig az eddigi kedvenc képem a csütörtök éjszakáról.



Közben lejött egy beszélgetés Mártival a Nők Lapjában (néhány kisebb tárgyi tévedéssel, de ez csak azért érdekes, mert mindig elgondolkoztat, hogy mi minden lehet még tévedés olyan dolgok kapcsán, amelyekről nem tudok eleget); valamint végre olvastam valamit Veszprémről (ott is felülről jött).

És szia, Tika! :-)

Kompasz

Elég rémesen fest/hangzik így, de kimondottan használható könyvnek tűnik — legfeljebb az a kérdés, hol is :-), mert nekem egyelőre kevés terem van az emberi jogokról elmélkedni az ifjúsággal. De máris okosodtam belőle, vicces, ahogyan egy rendszerben látom a lakhatáshoz való jogot a kisebbségek anyanyelvhasználati jogával... Istenem, csak ne szakdolgozat' kellene belőle gyártanom.
(Kíváncsi vagyok, küldenének-e belőle egy újabbat, ha ezt visszajuttatnám korrektúrázva... maradt benne egy s más sajtóliba. Természetesen azonban ez sem a jövő hét problémája.)

Öt óra, és vaksötét van kinn