Zsinat, vol. 2.

Már megint majdnem mailt írtam valakinek, akinek talán nem kéne. Inkább itt.
Egészen hatékonyak voltunk ma, értsd fölállítottunk egy (ideálisként és elérendőként tételezett :-)) organogramot a Lelkesről, valamint tisztáztuk a berajzolt egységek (mint „ökörhajcsár”, munkacsoportok és LT) feladatait.
Az egyik szünetben hatalmasat simiztünk a Dugó téren Paffyval. Azt hiszem, alsós korom óta nemigen tettem ilyet, bele is szédültem alaposan. De jólesett nagyon. :-)
Végül mise a dómban, és utána a madárlátta szendvicsek fölött (Lajosék ma elzarándokoltak Temesvárra) a plébánián ismét meghallgattam néhány vidám (tragikomikus, hajmeresztő) históriát eNKáról.

Exultet

Ma a fejemben felváltva járt az Exultet, a Krisztus feltámadott kezdetű népének, meg — a Keresztények, sírjatok. Előbbihez talán annyit, hogy a szövegéből csak részleteket találtam a weben, azonban, nem csalás, nem ámítás: van róla VIDEÓ. (A bencéseknek valamivel jobban ment... de elismerem, a bíboros mégiscsak a bíboros. Ha ugyan ő énekli. Mert egyszer én is megpróbálkozhattam vele Zöldfáson, szóval nincs felszenteltséghez kötve.)

A húsvéti örömének
(Exultet – részletek)

Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa,
és ujjongjanak Isten csodálatos művei:
fölséges nagy Királyunk győzelmét
búgó kürtnek hangja áldva áldja!
A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája,
és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta;
érezze meg az egész nagy világ:
már tovatűnt a bűnnek árnya!
És vígság töltse el szent anyánkat, az egyházat,
hogy ilyen fényesség ragyog benne,
visszhangozzék a nép szent éneke,
bátran töltse be az Isten házát!

Áldott éj,
a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus,
és az alvilág mélyéről mint győző tért vissza.
Mert semmit sem érne földi életünk,
ha a megváltás ránk nem árad.
Ó milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk!
Ó kimondhatatlan szeretet és jóság,
hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte.

Most kérünk tehát, Urunk, téged,
hogy ne aludjék ki ez a gyertyaláng,
melyet néked áldozunk,
és el nem fogyó tiszta fénnyel űzze távol lelkünktől
az éj minden árnyát.
Mint jó illatú áldozatot, fogadd el tőlünk,
és világossága az égi fényekkel olvadjon egybe!
Fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag,
az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt:
a te Fiad, Jézus Krisztus,
ki visszatérve a sírból,
az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét,
él és uralkodik mindörökkön örökké.

A tegnapihoz hasonlóan eseménytelen nap

Azon túl, hogy ama bizonyos apadás a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb átmenetinek mondható innen nézve... Épp most kért Harkály két embert a Karitász nevében: Csongrádon kellene családokat költöztetni a hétvégén. :-(
Anikó aranyhalhala (Sokszorhárom kivansagos) nagyon jó fej. Nekem is kéne egy a szobámba.

700

Ennyi mailt futottam át vagy olvastam el az elmúlt 2 napban. Kicsit zúg tőle a fejem, de állati jó dolgok vannak közte, szóval muszáj lenne (lehetőleg a következő 24 órában) megnézni a maradék 3,5x ennyit is...
Amúgy meg (deinkább)Levente írt Debrecenből egy kissé elliptikus sms-t tegnap: „Szia! Benne vagy az Árgusban mint térképtulajdonos :)” — de ma a végigjárt két könyvtárban és három hírlaposnál sem sikerült fölhajtanom a január–februárinál újabb számot. :-(
A Tisza délutánra apadt néhány ujjnyit.

Does it need any comment? :-)

Nothing interesting

Nyilván a holdfázisokkal függ össze. Reggel megmostam a hajam, és az eredmény rosszabb, mint a megelőző állapot.
Most nézem, a Yahoogroupson 24 évesként szerepelek. Igazából azon lepődtem meg, hogy hogy meglepődtem ezen. De nem tudom megváltoztatni, hát így marad.

Azért a víz az úr

A sarkukban az évszám ugyan valami oknál fogva 2004-es, ámde a képek tegnapiak.
Hanem most indulás van.

Lassan vissza

Két órán belül indulok le Szegedre. És most Péterrel csevegek, hangban, valami hátborzongató ön-visszhanggal, de mégis.
A hétre blog- és mail-absztinenciát rendelek el, azaz a szükséges minimálisra szorítom eme tevékenységemet.

Mozgó

Megnéztük a Csak szex és más semmit. És nagyon jó. :-) Engem a Valami Amerikára emlékeztetett, amúgy nem nagyon tudom, miért, de mégis. Talán mert az volt az utolsó élvezhető hazai közönségfilm, amivel találkoztam.
Halódik az internetünk (0,9 kB/s...), pedig találtam egy halom jó kis Hörbuchot Timinek, hogy német mesékkel sétáltathassa Lucát Luxemburgban.

Bánatos vagyok

Az előbb egy fél, jól telelinkelt bejegyzés után egyszercsak fogta magát a tűzróka, és se szó, se beszéd becsukta magát. Most nincs kedvem újraírni, bocs',

Szűkül a világ

A szomszéd gépnél Melitta tanulgatja a csetelés csínját-bínját, hogy tudjon a két hét múlva esedékes lengyel útjáról tárgyalni az általam Bukarestből ismert és utóbb engem Grúziába kijutattatott (-ó?) Mártonnal (aki, as far as I know, éppen Berlinben).
Az a baj, hogy az út valószínűleg csúszik vagy két hónapot. :-(
Nekem pedig nagyszerű dolgokat mondott a bájos B. tanárnő, csak időt honnan szedek rá, honnan...?!

Egymillió

imádkozó magyar volt Mindszenty eszménye... Meglássuk. Mindenesetre már-már bosszant, hogy az elmúlt két hétben vagy féltucat imádkozásra hívó sms-t meg miegymást kaptam — azaz nem ez, hanem hogy eddig miért nem jutott ilyesmi senkinek eszébe? Lehetne ezért az országért békeidőben is imádkozni. (A legújabb, tegnapi, minden este hatra hirdet közös imát 23-áig. Abban jött a Mindszenty-mottó is.)
Meg dolgozni is (lehetne).

Hallatlan

Hát ez valami zseniális. Ha nagy leszek, megtanulok jelnyelven is. (Link a cím alatt.)

Zajlik

Ahogy leérek Szegedre, valahogy mindig begyorsul az élet... Tegnap este a Keresztút után pl. végre tényleg foglalkoztunk egy sort a holnapi (!) (húsvéti) hajléktalan-lakomával, és persze választási eredmények, meg minden, ami kell.
Ma voltam Macénál, a tárgyas ragozás a szünet utánra marad, viszont megismerkedtünk a főnévi igeneves szerkezetekkel (na, nem volt túl nagy nóvum). Ezen túl antikvárium Timinek, könyvtár, és rövidesen lélekmosogatás, majd módszertan és aranygaluska. S lassan odáig jutok, hogy úgy szeretnék szakdolgozatot írni...

Mert a haza lelked része

Némi következetlenséget mutattam a választásaimban, de sebaj. Amúgy sem tudom, mennyire etikus a kisebb rossz elve alapján dönteni, de egész biztosan etikusabb, mint otthon maradni. (Az érvénytelen szavazás még esetleg szóba jöhet, de annál most azért sokkal biztosabb vagyok abban, hogy kit nem akarok kormányon látni.)
Amúgy 11-kor a részvételi arány 27,23%. (A külképviseleteken 89% körül... :-))
Aztán elkocogtam misére, majd vezettünk egyet Szentendrén — a parkoló sajna megtelt turistabuszokkal, így a Kálvária körül. Egy aranyvesszőt elgyalultam, de aztán végül az is túlélte (meg az autó is). És most krumplit kéne főznöm, mert rövidesen jönnek Gáborék; de voltam olyan ügyes, hogy úgy rátettem a kuktára a fedőt, hogy se le, se föl többet. Nem röhög!

Amúgy hazajöttem

Pesten találkoztam Szisszel, mi tagadás, az ő élete sem egyszerű... De jót beszélgettünk, ittunk-ettünk-moziztunk együtt. Ő azon nem-túl-sok barátom egyike, akivel mindig percek alatt megtaláljuk a közös hullámhosszt. Hálás vagyok ezekért az emberekért. A Cirko-gejzír pedig jó mozi, és hozzá a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz igen-igen szép film.
Itthon a legizgalmasabb az volt, hogy átmentünk Szentendrére a nagy parkolóba vezetni. :-) És egész jól ment, persze véletlenül sem indexeltem soha, és volt egy alkalom, mikor a mamámmal együtt se tudtuk kitalálni, hogy hogy is kéne megállni tulajdonképpen... De mint utána összeraktuk épp csak a fékpedál hiányzott. :-7
Ja, a Hősök terén visszakerült a korpusz a kőkeresztre. Zöldre festve.

Lehet, hogy Photoshoppal készült

de hátha nem. „Nézd a természet csodáját kicsit balra hajtott fejjel. Ennek a fényképnek anya és fia a neve. Ez egy sziklacsoport Birmaban. Ez a kép az év csak egy bizonyos időszakában készíthető, amikor a megvilágítás, a nap állása kedvező. A meglepetés fenomenális!!!”

SMS

Jártatok már úgy, hogy egy sms félreértések sorát indította el, amit végigbogozni aztán aztán jó mulatság, de férfimunka volt...? Milyen elképesztően korlátozott keret a 160 karakter.

Babák

Az elmúlt 24 órában 3 újszülöttről értesültem a többé-kevésbé belső köreimben, azaz a hét elejével együtt négyről. Egyikük nagyon korai, de a krízisen talán ott is túl vannak már. Éljenek a kisbabák! (by J. Anna)
Ma délelőtt egy Peter Sherwood nevezetű londoni magyartanár előadását hallgattam — azt hiszem, a nyelvtudás (a szinonímák mellett) a humornál kezdődik. És ennek az embernek (angol létére) van humora. Magyarul is.
Egy óra múlva Macéhoz vagyok hivatalos, csak azt nem tudtam még eldönteni, hogy nekifeküdjünk-e a határozott/határozatlan (korábbi terminussal: alanyi/tárgyas) ragozásnak. Az az egyik mumusa ennek a nyelvnek.

Lelombozódtam

egy sms-től. Pedig máskor mindig örülök az illetőnek. De hát, ez van, na.
De kaptam jó hírt is ma, úgyhogy ezennel gratulálok a Művész úrnak. ;-)
Ezen felül pedig rendet vágtam a szobámban, ihaj-csuhaj. És ezzel már-már a sza*dolgozatírásra is motiváltnak érzem magam.