Kevéssé hatékony péntek

Mindenek előtt két játék a transzilván közblogról, a kihagyhatatlan kategóriából: a pityókahámozó és az idegjáték. Meg egy arcpirulás ugyanonnan: képes voltam betenni a gondolatolvasót másodszor, fél oldallal Péter után. Tiszta eszement vagyok.

Amúgy... Reggel mise és vidám reggeli utána, a kolikönyvtárban olvasgattam kicsit egy háromhetes HVG-t (az újszülöttnek...), aztán a PC-ben összetalálkoztam Páterrel, Gorállal és Antival, majd befutott — tőlük függetlenül — Szabó Zsuzsi is, és végül Puma Julcsival. Jó volt.

Délre elmentem fodrászhoz, és bár vagy három órámba telt az összes várakozással együtt, meg vagyok elégedve összességében, és nagyon jól érzem magam tőle.
Apropó, az üzlet mint mikrotársadalom (?) is megérne egy pár sort... A hang, amit egymás közt ill. a vevőkkel használtak a fodrászok-kozmetikusok... A népek 14-től 70-ig... S tegyük hozzá, szándékosan kerestem egy nem-trendi helyet, aminek további következményei voltak...

Otthon jó tíz percet beszélgettem Ágicával és Danival: nem vettek észre semmit. :-)

Andi viszont itt a lépcsőfordulóban rögtön kiszúrta. Utána pedig hosszasan mesélt a tegnapi kvázi-önkéntes-gyakorlatáról a baleseti sebészeten. Jó nagyot harapott az életből: három balesetest vittek be egy menettel.

Motiválatlanság³

Most derült ki, hogy a holnapra tervezett kultúramódszertan-vizsgám kedden lesz. Eszerint nekiállhatnék a két tizenötoldalas Fried-szigorlatinak, de... hol van még az a hétfői határidő...

Más: Végre megtaláltam a helyem az információs társadalomban. Power-júzer leszek. :-)

S még egy olvasnivaló, a nagy pótcselekvésben föléledt bennem a közéleti érdeklődés: Sólyom László parlamenti beszéde az eskü után. Tetszik.

Aszfalt Guru

szerint, idézem: "Az újhold óriási erőt és segítséget nyújt ahhoz, hogy magáévá tehesse mindazt, amiről eddig csak álmodozott. Ön lesz az első tulajdonosa ezen a vidéken egy teljes venezuelai szépségfarmnak."
Asszem, most még annak is örülnék.

Szürke minden,

és hellyel-közzel változatlanul esik. Alig bírtam rávenni magam negyed 10 felé, hogy kimásszak az ágyból.

Aztán cukrászdázás Borcsival :-), majd LT, pár good news-zal: kaptunk a várostól százötvenezret a kórus elektromos felszerelésére, sőt azóta kiderült, hogy a DA RIT is megítélt közösségvezető-képzésre 160, "színes, szinkronizált, szélesvásznú" prospektusra pedig még százezer pénzt. Éljen-éljen, az utóbbi három évben a homelessen kívül semmi más kiírás nem volt, nagyon kellettek már.
Ja, a számítógépünk (Biglelkes yeah :-)) földobta a talpát, úgy tűnik, végképp, legalábbis az újratelepítést se vette tudomásul. De még garanciális, mint kiderült, úgyhogy talán van remény.

(A)Nikó barátném kettőtől védi a komparás, négytől pedig a magyaros szakdolgozatát... Drukk!

Medárd...

...és esik...

Az imént, ebédelésből jövet az előtérben összetalálkoztam egy kissé túlsúlyos ismerősömmel. Egy zacskó chipsszel indult olvasni. Ilyenkor mindig elönt a boldogító tudat, hogy milyen hihhhetetlenül tudatosan táplálkozom... Ezzel el is kocogtam a kávéautomatához. :-7 (De különben most tényleg egész jól állok, tegnap ugyan nem ebédeltem, asszem, de hétfőn igen. :-))

A másik ilyen relatív dolog: a számítógép. Volt idő, mikor a kollégiumban azt mondták, elmehetenék rendszergazdának: képes vagyok pl. önállóan telepíteni bizonyos szoftvereket, tudom, mire jó a hub meg a switch ((a különbséget nem bizonyosan, bár vmi rémlik))... Erre most olyanokkal szembesülök, hogy a Freeblogon képtelen vagyok beállítani, hogy a címek valóban megjelenjenek, itt pedig a jobb oldali linkeket nem tudom használni. :-( Egyszer majd beleásom magam...

Apropó, el kéne kezdenem írni azon dolgok listáját, amelyek elvégzése nélkül nem szabad meghalnom. A múltkor valamelyik unalmasabb órámon elkezdtem összeszedni pár dolgot (inkább csak irányelvek szintjén), és döbbenetes sebességgel kezdtek megvalósulni...

1. pont: Könyvek a nyárra.
Bulgakov: A Mester és Margarita
M. Scott Peck: A járatlan út (ezt a bátyám ajánlotta egy elméletemre az emberek eszme-változásairól)
Kafka: A kastély; A per (ezek nélkül mégsem lehet élni...)
Borges-novellák (l. eggyel följebb)

First of all: van új köztársasági elnökünk. Az esküt már le is tette, bár csak augusztus 5-én lép hivatalba. Nekem szimpatikus.

Aztán... A tegnap este kellemesen eseménytelenül telt, ma reggel jól elaludtam, aztán meg jól megreggeliztem. Szóval eddig jó. :-)

S még valamit akartam: idevágni az Ajtórésnyi zsoltárt Fabinyi Tamástól. (De nem találom weben, sajna.) Visky András egy elmélkedése, egy fuvolaművész és legutóbb Gryllus Dániel egy-egy csepp embersége után most ez az olvasnivaló a fürdőszobatükör mellett.

Bejelentkeztem a Blogringre, de nem leszek hosszú életű, mert ahhoz ott is nyomkodnom kéne a gombot, mikor frissítek. Márpedig ahhoz aligha lesz cérnám.

Ejsze :-) összeraktam a komparatív filmelemzést, angolul, a végén még büszke leszek magamra. Na, nem biztos.

Most el kéne rángatnom valakit megvenni a 15 kiló kenyeret, de nagyon nincs hozzá kedvem...

Na tessék, míg megnéztem pár másik oldalt, telefonált Juli, hogy jön kenni meg venni. Isten áldása az a lány, mese nincs.

S még egy tegnapi — bár nem előszöri — tapasztalat: Lucka egészen gyerekképű kezd lenni :-) , és gömbi továbbra is. Ott volt Koczka unokabátyám, Réka és Kolos is, mondhatni családi hepaj.

Tamás gépénél, már a második este. :-) Közben Petivel szkájpolok, a novicban gyógyítgatja a tűzfalat. Boldog idők, mikor még tiszteletbeli 406-lakónak számítottam... Tamás illata egy pillanatra ma is megrengetett. :-)
A bolt viszont bezár, mire odaérnék. Grrr. És a DVD-t is vissza kell vinni.

Még 1: Tegnap küldtem a Mókusőrsnek körbe egy kissé mogorva hangú mailt, hogy lemehetnénk az Őrségbe június 24–26-án, de akkor sürgősen mondjunk valamit, mert igen utálom már ezt a "Véss-nem-ír-semmit-és-ezért(?)-senki-más-se" típusú helybenjárást. Azt is hozzátettem, hogy csütörtök délig várok hozzászólásokat... Eddig Fke, neki tetszik. Hát, kíváncsi vagyok...

Hmm-hmm... Szóval most jutottam el addig, hogy utánagördítettem, hová is íródott pontosan az a comment... :-)

No, most aztán ehet a fene. Jött egy comment ma délután az e-mail címemre ilyesformán: ...hmmm . By Anonymous, ami ugye választható név a kommentár menü alatt. Küzdöttem egy darabig az IP-címekkel, de csak a Yahoo-t meg a Bloggert sikerült beazonosítanom...

Amúgy: délelőtt Mephisto, délután Csodálatos Júlia — azt hiszem, szisztematikus Szabó István-nézésbe fogok a nyáron, mert nagyon bejöttek, ahogy tavaly (Kolozsvárt :-)) a Szembesítés is, meg annak idején A napfény íze (azon minimális számú film egyike, amelyet kétszer láttam moziban).
Közben ebéd Dittével az Irinyiben, aztán mászkálás majd Géza Tanyája Szisszel. A Csodálatos Júliát is együtt néztük Gáborék laptopján, visszafelé ismét Géza, és most könyvtár. Itt is a büfében kezdtük, naná... A fél lelkem az a nőszemély, nem tudom, mi lesz velem, ha pénteken tényleg hazaköltözik Keszthelyre.

...kalligráfia? Vagy az csak a művészet maga? Litográfia, monográfia... Fonográf.
Lehetne szókép. :-)
A bánatba ezzel a nagy fene tudományos érdeklődésemmel. Ezúttal a műszakival, hogy inkább elbíbelődöm a Picasával — nekem nagyságrendekkel bonyolultabbnak tűnik, mint just attach a file-t —, mint hogy aludnék, ahogy normális ember teszi éjjel negyed 2-kor.
Igaz, Tamás benn van a Skype-on és Márton a Messengeren. :-)

Teszt. Egy kedves kalligráfom. Vagy minek nevezhetik. (Demiértnemalszominkább?!)

Még egy s más. Először is Ibolya barátném írása az áprilisi Korunkban. Nem kommentálom, hacsak nem azzal, hogy nagyon szeretnék pár napot megint elkocsmázgatni-beszélgetni vele.
Aztán: a bátyám írta, hogy átrendezték a múltkor említett honlap vicces térképét. A május 25-i bejegyzésem linkje ezzel elavultnak tekinthető.

Nem is tudom, hol kezdjem...

Csütörtök: kul-túra. A szerdai net-csömör után
először bábszínház Szisszel és Andival, majd turkáló, majd Mountex, majd Nagy Rohanás visszafelé: keressük a pénztárcám.
Meglett, a bábszínházban esett le az ülés alá.
Egy önmegynyugtató vásárlás (a napokban az empatikus marketinggel ismerkedtem): tejeskanna. :-) (Éjjel derült ki: nem fér a hűtőben a polcunkra. :-( )
Krakkói tavasz (fotókiállítás).
Este meghallgattam a szegedi rabbit. Zseniális figura.

Péntek: 3.20-as busz, Szeged => Bp.,
Szisz az utolsó percben, s aztán egész délelőtt,
beszélgetés,
nyomozás az ELTE BTK-n,
beszélgetés,
kávézókeresés (9-ig láthatólag semmi nem nyit a belvárosban),
beszélgetés,
remek tejeskávé és végtelenül unott pofájú nők a jogi kar büféjében,
beszélgetés,
rövid helyismereti előadás Szisznek ("jobbra a Blaha, aztán a Keleti; balra a Ferencziek tere; egyenesen a Deák tér"),
beszélgetés,
Károlyi-kert, PIM,
beszélgetés...
Szisz megtalálta Jánost,
a Batthyányn Gabssy,
levilágító stúdió,
kaja (részemről: kufta) Jimmynél, akit inkább Ahmednek kellene hívni,
a Batthyányn Zsolnai Évi, kölcsönösen hasznos információ-csere;
Szent István tér, Ünnepi Könyvhét,
hőség,
Transzcendens Mesterünk, Fried Isten tanár úr ("Ő az Antihorger Antal, / belőle nőtt ki az Előretolt Helyőrség, / (...) a szegedi egyetem fura ura..."),
hőség,
nászajándék BÁgiéknak,
hőség,
Balázs Imre (mire utánaerednék, nyoma vész),
hőség,
grapefruit ízű lónyál,
hőség,
Fke, mesél kicsit, de nem nagyon találjuk a közös hullámhosszt (hárman?),
haza.
Itthon metafizikus rettegés, mert édesanyám nincs sehol,
de előkerül, s én szégyellem magam millió okból.

Ma aztán alvás majdnem délig, azán Korunk–Komp-Press könyvbemutató [optimalizálhatnák Firefoxra is az oldalukat lassan...], majd' 15 percet késem, de semmi baj, még nem kezdődött el. A négy könyvet nem linkelem be külön-külön, a mesélések jók, csak az egy "végvár-diskurzust" nyomó bácsi tetszik kicsit vissza. Demény Péterrel is őt emlegetjük, meg hogy lesz-e könyvhét két év múlva, és milyen is a Magvető kiadói politikája. Idősebb hölgy fordul később felőle énfelém, ismerjük egymást?, s nem értem, miért csillan föl úgy a szeme, mikor azt mondom, BJ Szegedről. [Ezen mondjuk lenne mit tűnődni, hogy mikor mondok Szegedet, s mikor Pomázt...] A következő pillanatban leesik a tantusz: Széles Klára, mutatkozik be. Imre örül nekem, én is neki, ötfelé figyel, mert ő árulja a könyveket is, amellett, hogy szerkeszt, ismertet és moderál; de arra van ideje, hogy megpendítsen egy kávézást odalenn Deményékkel, illetve este a JAK-hajót. Utóbbi erősebben foglalkoztat, de nem találok a telefon névsorában senkit, akit jó szívvel el tudnék csalni, hát végül leteszek róla, pedig ha sejtem, hogy ilyen jellegű, aligha habozok.
A PIM-ből séta a Szent István térre, megnézem a tegnapról hátramaradt 1/3 kínálatát, a babahoroszkópos könyvből kilesem, hogy a kos babát nehéz elaltatni, és ezzel a nóvummal muszáj fölhívnom Timit. :-) Még csacsogunk (Luca, csodák csodája, édesen szunyókál), mikor föltűnik Imre, váltunk még néhány szót, aztán ketten kétfelé egy vidám "akkor majd Kolozsváron!"-nal.
A Gödörben a képregény világnapját ülik (állják), widám, jókat nézelődöm, kár, hogy csak részletek vannak kinn (képek az egészről itt). Sok a férfi, ez szembeötlő.
Mire hazaérek, Papa is megjött Nagybányáról, hozott valami kexet (cu miere), erről eszembe jut a trindexes eugenia-teszt, ki is nyomtatom, csak tudnám, miért ilyen hihetetlenül rossz elrendezésű a "nyomtatóbarát" változat.

Szundi.

(Csak a hecc kedvéért: Bp. Astoria, McDonald's. Szisz leveleit nem tudtam lewapozni a Gmailről.)

Oh yeah! Mail from Tóth János:

"Kedves Julis !
Sajnos már másttól is hallottam, hogy sajnos maradtak benne hibák, ugyhogy nagyon megkoszonnem, ha "végigkorrektúrázom a jegyzetet" . Tollal javitson bele, majd adok egy masikpeldanyt maganak helyette.
Mellesleg szeretném meghívni e könyv bemutatójára, amely könyvhéten lesz Szegeden, a Vármuzeumban, június 3. (pentek) 17. ora.
...
Üdvözlettel:
János"

Szeretem, amikor azzal foglalkozhatok, amihez értek, és még honorálják is. :-)

(És, tegyük hozzá, ha a kéziratot olyan formában kapta meg a JATEPress, mint amilyen ez a mail, akkor azért dolgozhattak vele így is... :-) De tény, hogy az a 20 oldal, amit elolvastam, elég hajmeresztő tipográfiailag.)

Jó ideje a legjobb szörf-menet: blogok között kalandoztam, valaki belinkelte, hogy Caragiale Farsangját nézte, ó, mondom, csak nem ő is kolozsvári, vagy valami vendégjáték, de nem: Nemzeti Színház. És hát uramfia, Gazsó Gyuri 2003 óta az ottani társulat tagja! Hihetetlen, és tök jó. Nem láttam nyolc-tíz éve, az útját még a Zalaegyerszeg–Szolnok–Nyíregyháza–Bárka vonalon követtem, ill. hallottunk a Jászai Mari-díjáról is.
Egy okkal több, hogy most már tényleg megnézzem egyszer magamnak a Nemzetit.

Fölajánlottam Tóth János környezetetika-oktatónknak, hogy alternatív megoldásként (egy fél dolgozat mellé) végigkorrektúrázom a most megjelent jegyzetét, mert "lenne még mit formázgatni rajta (a nyomda ördöge nem alszik)..." Erőst kíváncsi vagyok, mit szól hozzá... (És ha netán rábólint, akkor is kétes, hogy mennyire volt jó ötlet, mert a könyv van vagy kétszáz oldal. Bár minden csak határidő kérdése — és legalább érdekes.)