egy óra is
az oviból hazaérés és a vacsora között
de azt a játszótéren töltjük,
mert itthon úgyis csak üvöltenék a kölökkel,
hogy nem hagy semmit se csinálni
így hát az kiesik
marad a fektetés utáni idő
kb. h8-tól (mert ilyen mázlista vagyok!)
amikor a vacsorát el kell mosogatni
és lehetőleg főzni valamit másnapra
(a menzák ideje lejárt, megfizethetetlenek)
és aztán azt is elmosogatni
és közben azért betenni egy mosást
minden második-harmadik este
amit aztán ki is kell teregetni
és hogy ahhoz hely legyen, leszedni a megelőzőt
és összehajtani, és elpakolni
és tízkor ágyba kell(ene) dőlni,
mert addigra halálosan fáradt vagyok
de rendet rakni,
felsöpörni,
felmosni,
e-maileket olvasni, netán írni,
hajat mosni,
lomtalanítani,
megszerelni, megragasztani dolgokat
hát ezek tökéletesen esélytelenek
nemhogy
mondjuk valami olyasmit csinálni,
ami kicsit kikapcsolna vagy feltöltene
hát nem tudtam, mi a francra vállalkozom
a singlemotherhooddal
Ráadásul a kölköt is szinte szisztematikusan gyötröm
hol üvöltök, hol rángatom meg csapkodom
vagy "csak" folyamatosan érzékeltetem vele, hogy a terhemre van
I resent her
ami tetves egy érzés
Semmivel nem vagyok jobb a nevelőanyjánál
És ha még egy fél évig én leszek az anyja,
abba minden bizonnyal belenyomorodik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése