2011. február 21.

Hétvégi

Az úgy volt, hogy végre nyélbe üttetett a régen halasztódó lakásszentelő, két (+1 ráadás) felvonásban.
Indult a tényleges szenteléssel csütörtökön, 11 fővel, hajában sült krumplival és balti alkoholokkal. Ne vegye zokon, aki nem fért be, de bensőségességben ez az este vitte a pálmát, egészen különös jó érzésekkel tértem nyugovóra.
Pénteken rávettem magam a reggeli misére, és jó volt, csak a napközben ment kissé álmosan. Este a bulizás folytatódott (csak épp nem nálam), merthogy megérkezett a bátyám, meg itt marasztottuk Marcit is [figura etimologica?], úgyhogy Sárkány volt meg klubos pálinkázás, meg otthon még egy pohárnyi maradék Malatinszky-rozé, mert egy napnál többet csak ne álljon kibontva... szóval a szombat reggel nem volt annyira barátságos.
Ráadásul még dolgozandóm is maradt aznapra, úgyhogy kissé kétségbeesve álltam délben a lakásban, hogy húha, mindjárt jönnek a népek... még szerencse, hogy van nekem Áron, aki olyan bölcseket tud mondani, mint hogy „ne legyél ideges, nem azért csináljuk” -- mert tényleg (nem).
És aztán jöttek is, délután kisebb hullámokban, este egyre többen, a végén 38 fő lett a teljes mérleg rajtam kívül (ebből 4 gyermekkorú). A műfaj, a jövős-menős buli teljesen bevált (nyilván jó volt hozzá a belváros-közepi helyszín is); a vendéglátás (amely nem az én művem volt) egészen csodálatos formákat öltött (halászlé, gyümölcsös sült kacsa, zsírosmáj, sütik, borok, pálinkák...). Itt-ott persze nyekergett a társalgás meg ilyesmi, és úgy tizenpár fő fölött az asztallal együtt tényleg már nem lehet elférni a szobában... de végül is csak megtalálták egymást azok, akiknek volt mondandójuk egymásnak, meg egy picit játszottunk is; és végül a távozók többnyire elégedettnek tűntek.
Vasárnap délelőtt alvás és egy rövid séta Eszter barátnémmal, regebéd a Bociban Tamással is, aztán ők el, később családi ebéd nálam (hozott anyagból), majd kísérlet rendrakásra, mérsékelt lendülettel és sikerrel, de kitartóan. (A zuhany és a mosogató fölötti csap együttes megnyitása már elég a gázbojlernek, úgyhogy addig lehetett meleg vízben, vödrözés nélkül is mosogatni.) Az esti mise után a szokásos kávéházazás helyett pedig morzsabuli (köszönjük, Péter, hogy megismertettél eme remek intézménnyel! :-)), bontott italok elpusztítása (kivéve a whiskey-t, jég nélkül talán mégse -- azzal is csak ha nagyon muszáj...), tejfölös-fűszeres szendvicsvacsora a csütörtökről ismert beltéri piknik formájában, a szoba közepén leterített lepedőről.
És ma ismét hétfő... *sóhaj*

2 megjegyzés:

culpastor írta...

a whiskey csak jég nélkül jó
mert a jégtől vizezett whiskey lesz
persze csak hűtve, előhűtött pohárból igazán élvezhatő

persze "gustibus non est bispotandum"

Névtelen írta...

Végre új post!! Hála! Csak így tovább!

Lucka voltam